Békés Megyei Hírlap, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-08 / 236. szám
2005. OKTÓBER 8., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN o v Mi M I 5 Csernáton drága öröksége erdélyi séta Egy napimádó nép maradékáról a népfőiskolán Erdély romlásának ki- teljesedett szakaszában játszódik az a történet, melyet Jókai — mellesleg a csernátoni tartózkodása alatt összegyűjtött élményekre alapozva — a Damokosok című regényében írt meg. Ezt a könyvet ajánlotta vendégei figyelmébe először Haszmann Pál, a Kézdivásárhelytől nem messze található csernátoni tájmúzeum gondozója. Haszmann Pál: „A magyarság megmaradásának záloga: hit, élet, sok gyermek, Jövend' sok óta több a lehetőség. Az állam ugyan nem támogatja a népfőiskolát, ám így az elvárás is kevesebb. A népfőiskolába — vendéglátónk erre is kitért - mindenhonnan hívnak hallgatókat. Mit tanulnak itt?- Azt, hogy ebben a megtaposott világban hogy lehet kikeveredni a bajból - folytatta Haszmann Pál. — Hogy „menelesztés - ahogy Haszmann Pál mondja -, hiszen nem unatkozó fiatalokat nevelnek. Tanulni, dolgozni, imádkozni kell - adják az útravalót a népfőiskolásoknak. „Nem halált - drogot -, hanem életet kell adni a kezükbe!” - szólt a figyelmeztetés. A múzeum megannyi használati tárgyat őriz. Azt vallják a csernátoniak, az emberekkel meg keli ismertetni a tárgyi lálát hozza. Azt mondom, ne szaladjon a világnak senki, maradjon itthon, van mit tenni! Megköszönve a szívélyes fogadtatást, megismerkedtünk Felső-Háromszék népművészetének legszebb darabjaival, a székely festett bútorokkal, kályhacsempékkel, szőttesekkel, fafaragásokkal. A múzeum épületét szabadtéri kiállítás veszi körül helyreállított székelyA kúriában emléktábla hirdeti, hogy ott szállt meg Jókai Mór, majd élményeire alapozva írta meg az 1883-ban megjelent Damokosok című regényét László Erzsébet Erdély természeti szépségeit nem kell kutatni, elég, ha az utazó hisz a szemének, amikor a Kárpátokat átszelő utakon körbetekint. Az ember alkotta csodák azonban félreeső helyen, szemérmesen megbújnak. A csernátoni múzeumhoz is sok helybeli útbaigazítása után jutottunk el. A kétegyházi FVM Középiskola, Mezőgazda- sági Szakképző Iskola és Kollégium tanáraival, Tábor István- néval, Simon Péterrel és Tokaji Miklóssal az iskola egykori igazgatójának, Pálfi Gyuri bácsinak a könyvével kopogtattunk be Haszmann Pálhoz, aki nyomban hellyel kínált és a múzeum mellett 35 esztendeje működő népfőiskoláról szólt:- Sokszor lebegett felette Damoklész kardja, de mindig megmaradt A ’89-es változágessen” az életük, tanuljanak ősi történelmet, hiedelemvilágot, hitvilágot. Hiszen akkorák vagyunk mi, magyarok, amekkorára Isten teremtett fizikailag, szellemileg. Nekünk helyünk van a Kárpát-medencében. Dolgunk, feladatunk, drága örökségünk van, a magyar műveltség, amit meg akarunk tartani, miközben senkit nem rekesztünk ki. Sok nép kultúráját akarjuk megismerni, hogy tisztelhessük őket. A népfőiskolán tizenhét hagyományos mesterséget művelnek a hallgatók, köztük a fafaragást, bútorfestést, nemezelést, kopjafafaragást, székelykapu- készítést. Fontos a készségifej■ „Uram, olyan egyforma minden szolgád és olyan egyforma minden templomod, s olyan mindegy, hogy a templomcsúcsokra keresztet tűz- nek-e vagy csillagot.” (RÉM ÉNYIK SÁNDOR) anyanyélvet! Haszmann Pál végezetül szép szavakkal emlékezett a magyarság eredetére: — A magyar nem pogány, hanem egy napimádó nép maradéka volt. Nem elfoglaltuk a Kárpát-medencét, hanem hazataláltunk. A székely magyarság az ország keleti részét védte. Nekünk most önrendelkezésre van szükségünk, autonómiára. Ez a békességet hozza. Amit pedig termelni tudunk, az maradjon itt! Feladatunk az értelmiséget kinevelni, de nem kell megszalasztani. Értelmisége nélkül lefejezett a nép. Az iskolák felszámolása, az elnéptelenedés, a család intézményének szétverése egy nemzet hakapukkal és a népi építkezés emlékeivel. Az udvaron hihetetlen gazdagságú mezőgazda- sági szerszám- és gépkiállítás látható, bizonyítva, hogy valamikor az egyszerű, kézzel készített eszközöktől a kor legmodernebb gépeiig mindent az ember szolgálatába állítottak, hogy sokszor a zord természettel, s elemekkel küzdve megteremthessék mindennapi betevőjüket Erdély lakói. A Damokosokról A Domokos udvarházban élt ősi székely család messze földön híres volt. Sok vértanút adtak a történelem viharaiban. A kúria alapjait 1580- ban rakták le, alatta késő középkori pince található. Az épület 1831-ben vette fel a klasszicista stílusirányzat jegyeit hordozó „ruházatot”. JEGYZET Immár a közutakon is kezd kialakulni a kasztrendszer ARPASI ZOLTÁN nyomom a gázt a 44-ESEN. Majd szétesik a Ford, a Békéscsaba- Kondoros közötti úton a szédítő - útépítés miatt hónapok óta negyven kilométeresre korlátozott - sebességtől. Utána sem jobb a helyzet: kamion kamiont, teherautó teherautót követ, Budapest felé is, meg haza, Csabának is. Csak tudnám, mi a túrót szállítanak ekkora tömegben, szinte konvojszerűen az ország legelmaradottabb térségéből, illetve térségébe. Még ha a fuvarok jó része Romániába tart, akkor is... Már-már azt hiszem, titkos szilíciumvölgy lakója vagyok Békésben. tragikus a helyzet, az előzéseknél jobb, ha az ember Isten kegyeibe ajánlja sorsát, Öcsöd tájékán kiosztja az Andaxint az utasainak, Kecskemétnél pedig felveti, talán vissza se kellene jönni, „fenn” kellene maradni a fővárosban örökre. Esetleg egy autópályához közeli városba költözni. lakitelek És nyárlőrinc között egy pillanatra elmélázok. Kihagyásomat kihasználva, egy lepukkant fekete Opel Omega tolakodik elénk. Mint egy hullaszállító, dölyfösen szétterpeszkedik az úton. Szemüveg nélkül is el tudjuk olvasni a rendszámtábla alá írt szöveget. Üzenet a magyaroknak: „SUZUKI A TI AUTÓTOK!” Világos, ő nem tartozik közénk. Ő más. Nem osztozik azok sorsában, akiknek „csak” Suzukira telik, vagy egyszerűen - szintén csak - azt a márkát szeretik. Mondjuk, praktikus okokból, ő A lepukkant, hullaszállítóra emlékeztető omegás felettünk áll! Immár a közutakon is kezd kialakulni a kasztrendszer. Ha emberünkön múlna, biztosan lennének olyan parkolók, ahová a suzukisokat nem engednék be, hogy a trabisokról és a wartburgosokról ne is beszéljek. Csak azt nem tudom, mi lenne, ha az audisok és a mercedesesek parkolójába meg omegások nem gurulhatnának be. különben, ahogy újragondolom a rendszámtábla alá írt szöveget, alighanem helyesebb lett volna azt írnia: „A BUNKÓK NEM TI VAGYTOK!” arpasiz@axels.hu Fekete Istvánra emlékeznek Presser és a Mikulás könyv Ifjabb. Fekete István új kötete folytatása, kiegészítése a Fekete István az Édesapám volt... című nagy sikerű emlékkönyvnek. Helyet kaptak benne a korábban terjedelmi okokból kimaradt levelek és Fekete István naplójának azon részletei is, melyeket 1969-70- ben jegyzett le a kiváló író. Nem maradt ki a göllei újratemetés „története” sem, mint ahogy tartalmazza a kötet az újabb méltatásokat Fekete István hatalmas életműve kapcsán. A mű Fekete Istvánra emlékezve nem több és nem kevesebb, mint tisztelgés az író előtt az olvasók és irodalmárok legnagyobb örömére, (y) cd Mikulás közeledtével ajándéknak is kiváló lehet Presser Gábor meserádiója, a Mikulás csizmája. A Magyar Rádió elbűvölő mesejátékát ugyan 1991-ben rögzítették, de most először jelenik meg hanghordozón, remélve, hogy így még több kisgyermekhez jut el a varázslatos hangulatú Csetényi Anikó által írt mese. A lemezen ráadásul olyan neves előadók kölcsönzik hangjukat a szereplőknek, mint Csákányi László és Rátonyi Róbert, valamint Hollósi Frigyes, Kútvölgyi Erzsébet és még sokan mások. És hogy az élmény teljes legyen: az elhangzó zenéket Presser Gábor szerezte, (y) Törékeny hang és törékeny karrier az operaénekesi pálya kettősség A keramikus Csavlek Etelka figuráiban átöleli az életet, legnagyobb példaképe Kovács Margit C savlek Etelka, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese, érdemes művész kerámiával is foglalkozik. — Mindkét képességet örököltem a szüleimtől — mondta el magáról Gyulán. Szőke Margit Csavlek Etelkának és testvérének, Csavlek András Mun- kácsy-díjas festőművésznek közös tárlata nyílt Gyulán, a Százéves cukrászdában, ahol alkotásaik október 15-éig láthatók.- Édesanyámtól a hangomat, édesapámtól a rajzkészségemet örököltem - mondta az operaénekes. - Nekik köszönhetem, hogy odafigyeltek, mi nyiladozik egy csöpp gyermekben és zongorázni, énekelni tanítottak. Igaz, én énekes akartam lenni vi- lágéletemben, de * apu tudatosan terelt az iparművészeti főiskola, a kerámia | felé, bízva abban, hogy ez biztosabb megél- 1 hetés, mint a tőré- kény hang és a tőré1 * kény karrier. a-T f/t ^ >>' / — Mégis énekes lett...- A kettő kiegészíti V \ bennem egymást. Nem tudnék most már választani, hogy melyiket szeretem jobban. Hatnak egymásra. Az egészségtől függően az énekesé behatárolt pálya. T®ny’ hosszabb> \ f Áty mint a táncosoké. Amikor több a zenei feladatom, kevesebbet vagyok a korong mellett. Az ipar- művészeti főiskolát 1970-ben végeztem el. Nagy pédaképem Kovács Margit. Az ő bája, I emberi nagysága, l lelke a figuráin átsu- gárzik és nagy hatással van rám. — Rendszeresen kiállít? — A Magyar Keramikusok Társaságának, s a Képző- és Iparművészeti Szövetségnek is tagja vagyok. Csoportos és egyéni kiállításokon egyaránt részt veszek a bátyámmal. — Színviláguk is hasonló.- Bátyám imádja a Balatont, a tengert, hatással van rá a végtelen. A természet mindig változik, amit csodálatosan tud érzékeltetni. Én pedig figurákban ölelek át mindent, ami az élettel és az emberrel kapcsolatos. — Bátyja nem akart énekes lenni? Világéletében énekes akart lenni, de másfelé Is terelték szülei. — Remek hanganyaga van, de nem. Szeret énekelni, különösen a Hegedűs a háztetőnből a Ha én gazdag lennéket. Én nehezen tudnék kedvenc szerzőt választani: Mozart, Verdi, Donizetti, Wagner szerepei az embert csak gazdagabbá teszik. Amit az ember kapott, nem herdálhatja el —Nem tudnék a két művészet között választani. Amit az ember kapott a szüleitől, a jó Istentől, azzal el kell számolni, azt nem herdálhatom el - fogalmazta meg életszemléletét Csavlek Etelka. I l
