Békés Megyei Hírlap, 2005. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-17 / 218. szám

2005. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Korhű kölessel dolgozott szakácsverseny Görögdinnyébe faragta Mátyás király arcmását Ha azt halljuk valakiről, hogy hajószakácsként járja a világ tengereit, majd egy kastélyhotel konyhavezetőjévé válik, ráadásként pedig meg­nyer Nagyszakácsiban mindent, amit csak lehet, nem ok nélkül, de felcsi­gázza érdeklődésünket. Igaz?! Csete Ilona Mesébe illő a történet, figyeljék csak! A családfő hajószakács­ként keresi kenyerét, hosszú tá­vollétek, néhány hónapos csa­ládi együttlétek, majd újabb be­hajózás. így ment ez 20 éven át a tótkomlósi Nagy Sándor Lászlóéknál. Miközben az édes­apa a kereskedelmi hajókon egyszemélyben uralta a kony­hát, a tótkomlósi családi ház­ban a feleség tartotta a frontot, nevelt három gyermeket, diplo­mát szerezett, boltot vezetett, vállalkozást irányított. Az idei a nagy fordulatok éve Nagyék- nál. Miért is?- Az utóbbi öt évben már a személyhajózásnál dolgoztam, a Duna—Majna—Rajna-csator­nát úgy megismertem, mint a tenyeremet. Elég lett. Miután megkerestek, hogy elvállalnám- e a Zichy Park Hotel konyhave­zetői teendőit, úgy gondoltam, váltok. A szakmai rutint volt időm megszerezni, mindenféle náció étkezési kultúráját meg­tapasztalhattam. Araboknak, filippiniéknek, indiaiaknak főz­tem, vallási hovatartozás sze­rint kínáltam a menüket, mi­közben igyekeztem a ma gyár konyhakultúrát is népszerűsíteni - me­sélte előélete tapasz­talatait Nagy Sándor László, aki a nyarat a Balatonon töltötte. Gondolhatják, hogy nem napozással! — Még hajóztam, amikor a feleségem rá­beszélt, ha itthon leszek, nevezzünk egy fantasztikus versenyre. Ezt Nagyszakácsiban a királyi szakácsok nyomdokán címmel hirdették meg. Andrea itthon búvárkodott, a történelmi hátteret, Mátyás király korából az ételeket, a korhű alapanyago­kat, a főzés mesterségét, a terí­A tótkomlósi Nagy Sándor László a hatalmas hordtál mellett feleségével, Andreával. Első versenyük volt Nagy- szakácsiban, de nem az utolsó — állítják. tést, a ruhatárat tanulmányozta. A nyári hónapok a gyakorlással teltek, Balatonlellén munka köz­ben és után kikísérletez­tem a töttikéL Ezzel neveztünk a művé­szeti kategóriába. Ennek a meleg ételnek az az érde­kessége, hogy kö­lest használtam kö­retnek, hiszen Má­tyás korában nem használtak rizst S hogy mi ebben a művészi? Gyümölcs­faragásokat is tettünk .a zsűri elé.. - ad magyarázatot az artisztikai kategóriára a családfő, aki fele­ségével még szponzorokat is ke­resett, mert elhatározásuk komoly befektetést igé­nyelt. Erről a háttér­szervező, Nagyné Leginszki Andrea tud csak igazán mesélni!- A versenyen nem lehetett teflon­ban főzni, mindennek stimmelni kellett, Má­tyás korát kellett idézni. Speciális agyagtálat ké­szíttettünk, abban tálaltuk a töltikét. Kutattam azután is, mi­ként lehetünk korhűek a kirá­lyi lakoma asztalánál. Mátyás korabeli ruhákat varrattam, mert úgy gondoltam, ez lesz nekünk az első, de nem az utol­só versenyünk Nagyszakácsi­ban — nevette el magát a fiatal- asszony; s bevallotta, nem konyhatündér, naponta nem '"'veri a rántást, de re- nek szervező. S mi­közben a feleség a könyvtárakat járta, a hajószakács Bangkokban döb- ; bent rá mire képes, ha kiskést vesz a kezébe:- Thaiföldi gyü­mölcsfaragók produkció­jára azt mondtam, ezt én is meg. tudom .csinálni. A .verse-, nyen reggeltől estig faragtam, Mátyás és Beatrix képmását, valamint egy pávát készítettem görögdinnyéből. S miközben csapatunk (feleségem mellett a balatonlellei Botos vendéglő ve­zetője) lelkesen hajrázott, a zsűri leste a kilenc nevező min­den mozdulatát Mondanom se kell, mindent fogyaszthatóra kellett elkészíteni. Akkora hordtálat raktunk meg, hogy négy ember alig tudta meg­emelni és a királyi asztalra vin­ni - büszkélkedett a végered­ménnyel Nagy Sándor László. A tótkomlósiak szakácsa kiérde­melte a szakmai zsűritől a hi­deg ételek nagymestere címet és megnyerte a művészeti kate­góriát az idei, Nagyszakácsiban meghirdetett asztali örömök versenyén. a meíea étéi LséeJ ssaeamfijuk . HOZZÁVALÓK 30 ADAGHOZ: 300 darab szőlőlevél, 2,5 kg marha­hús, 2,5 kg sertéshús, 2,5 kg pulykahús, 2 kg köles, 10 fej vö­röshagyma, 3 fej fokhagyma, 10 db tojás, 1 kg füstölt oldalas, 1 liter tejföl, 15 dkg liszt, só, bors, kapor, almaecet (vagy citromlé). A húst, a kölest, a tojásokat, a fi­nomra vágott vöröshagymát, zú­zott fokhagymát, kaprot sóval, borssal összegyúrjuk és beletölt- jük a szőlőlevelekbe. A bogrács alját kibéleljük szőlőlevéllel, rá­sorjázzuk a füstölt oldalast, majd a töltikéket Felöntjük for­rásvízzel, lassú tűz fölött főzzük. Vékony, tejfölös habarással vas- tagítjuk a levét, almaecettel(vagy citromlével) savanyítunk rajtá. 5 JEGYZET A franciák elégedetlenek v a magyarországi fizetéssel^|2L ÁRPÁSI ZOLTÁN egy francia cég néhány elbocsátás előtt álló dolgozójának fel­ajánlotta, hogy áthelyezéssel jöjjenek Magyarországra dol­gozni. A Texana itteni üzemében munkát biztosítana nekik havi háromszáz eurós, mintegy 74 ezer forintos fizetésért. Az ajánlaton egyetlen francia sem kapott, inkább a munka- nélküliséget választották. Döntésükre két magyarázat lehet. az egyik, hogy a franciák nem kedvelik Magyarországot Két­ségtelen, kevéssé ismerhetik szeretett hazánkat, a főváros, a Balaton szépségeit, hogy Békéscsaba, Gyula, Orosháza és a me­gye többi településének értékeiről már ne is beszéljünk. Nyil­ván a vonzó magyar nőkről sincs fogalmuk, sem a tüzes bora­inkról, vagy a magyar gasztronómia gyönyörűségeiről. Nem csoda, nagyon kevesen igyekeznek felfedezni Magyarországot Másfél évtizede, 1990-ben mindössze 159 francia érkezett hoz­zánk, s a szám mostanra se emelkedhetett háromszáz fölé. a másik ok, amiért a derék franciák a magyarországi munkavál­lalás helyett inkább a segélyt választották, a felajánlott fizetés­sel való elégedetlenségük lehet Magyarán: kevesellték a „hú­zós” háromszáz eurót A jelek szerint az elkényelmesedett franciák nem tudják mi a jó. Fogalmuk nincs arról, mekkora kaland bruttó hetvennégy rongyból megélni. Nem tudják, hogy a pénz elköltése, pontosabban beosztása felér egy túlélőtábor­ral. Fizetni lakbért vagy lakástörlesztést a rezsit, iskoláztatni a gyereket ruházkodni és élelmiszerre költeni. Ja, és közben, ha úgy adódik, hazautazni Párizsba, meglátogatni a szülőket Eset­leg, ha a kedves francia rokonságnak kedve szottyan Magyar- országra utazni, vendégül látni őket egy-két napra, vagy hétre. Az se kerülne kevesebbe, mint a repülő-, vonat- vagy buszjegy. igazi embert próbáló feladat kijönni ebből a pénzből. Ná­lunk millióknak sikerül. És még mondja valaki, hogy a francia életrevalóbb nemzet, mint a magyar. Bújj-bújj zöld ág A Jézus-dosszié cd A Zeneker kft. gyerme­kek részére készített al­bumai közül a Bújj-bújj zöld ág című CD eladása nemrégiben elérte a tízezer darabos példányszámot és ezzel aranylemez lett. Kedve­ző fogadtatását jelzi az is, hogy idén májusban a Fonogram-díjra jelölve az év hazai gyermekalbuma kate­góriában bekerült a legjobb hat közé. A Bújj-bújj zöld ág a legismertebb és legnépsze­rűbb óvodás dalok gyűjtemé­nye. A melódiák vidám zenei kísérettel, gyermekek elő­adásában szólalnak meg. El­készítésében óvodások, kis­iskolások, valamint óvónők és tanítónők vettek részt. A borító belsejében szépen U- lusztrálva megtalálhatók a dalok szövegei, (r) mmmm könyv mí az, MBpil amit a szigorú KÉRraarnjl dokumentu mok alapján tudhatunk Jé- ~! zus életéről? Hihetőek-e a haláláról és éle­téről szóló bibliai állítások? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Lee Strobel A Jé­zus-dosszié című könyvé­ben. Az író a törvényszéki újságírói tapasztalatait fel­használva nyomoz. A bűnpe­rek során alkalmazott bizo­nyítási eljárás módszerét kö­vetve sorra veszi a lehetsé­ges bizonyítékokat, a külön­böző tudományterületek je­les szakértőit faggatja a Jé­zusról szóló újszövetségi be­számolók megbízhatóságá­nak kérdéséről. A könyvben kibontakozik a szerző sze­mélyes lelki útja is. A kötet a Harmat Kiadó gondozásá­ban jelent meg. (r) El Camino - A szeretet útja megörökítve irodalom Egy kortalan zarándokút mai szemmel Tolvaly Ferenc írótól, rendezőtől Az „El Camino”, vagyis spanyolul „az út”, a Spa­nyolország északi részét átszelő, a Pireneusok lá­bánál fekvő Saint Jean de Porttól, Santiago de Compostela végállomásig tartó nyolcszáz kilométe­res zarándokút. Molnár Pál Márton Az „El Camino”, a Szent Jakab út már a kora középkorban is a há­rom legjelentősebb zarándokút egyike volt (Jeruzsálem, Róma, Santiago de Compostela). Számos jelentős történelmi és irodalmi személy koptatta földjét Nagy Károlytól Assissi Szent Ferencen át Daniéig. Az út rejtélyekkel öve­zett misztikuma azonban nem csak a régieket ihlette meg. Mai is rengetegen keresnek lelki és testi megtisztulást a zarándoklatban. Ezek egyike volt Tolvaly Ferenc író, rendező, aki két alkalommal is végigcsinálta a kimerítő vállal­kozást Az út szellemisége annyi­ra magával ragadta, hogy élmé­nyeit, viszontagságait egy regény és egy dokumentumfilm formájá­ban megörökítette. A könyv meg­jelenésének és a film bemutatójá­nak apropóján beszélgettünk vele arról, hogy számára mit jelent az „El Camino”.- Regénye bevallottan önélet­rajzi ihletésű. Ön milyen sze­mélyes indíttatásból vágott neki az „útnak”?- Manapság sok időt töltök Spanyolországban. Galíciai ba­rátaimmal közös borozgatása­ink során gyakran szóba került az „El Camino”. Ilyenkor mindig visszafogottságot láttam rajtuk, még a szemük is furcsán csillo­gott. Mintha egy titok lappan­gott volna a háttérben. Úgy gon­doltam, ennek a titoknak én is a részese akarok lenni. A másik ok az volt, hogy rájöttem, az éle­tem nem a jó irányba halad. El­vesztettem a belső lelki egyen­súlyomat, az anyagi és szellemi dolgok már nem jelentettek ne­kem semmit. Vágyakoztam a boldog erdélyi gyermekkorom után, amikor még a legkisebb apróságoknak is értékük volt. Névjegy TOLVALY FERENC született: 1957, Marosvásár­hely tanulmányai: Friedrich Ale­xander Universität, Erlangen Nürnberg, filozófia, közgazda­ságtan Hochschule für Fernsehen und Film, München, játékfilmren­dező, médiamanager- Mi az, amit az „El Camino” nyújtott Önnek?- Régebben azt hittem, hogy a szeretet kiszolgáltatottság, ám a viszontagságok során megtapasztaltam, hogy elsősor­ban biztonság! — Művében azt írja: „Álarcot viselek. Ez a gondolat már évek óta foglalkoztat. Szent Ja­kab útján akarom megtudni, ki rejtőzik az álarc mögött.” Sikerült levetnie ezt az álar­cot? Vagy megtudta, ki rejtő­zik mögötte? — Az álarcomat nem vetettem le teljesen, de sokkal áteresztőbb lett. Ma már jobban figyelek a Tolvaly Ferenc: „Őszintébb és tü­relmesebb lettem.” barátaimra, őszintébb és türel­mesebb lettem. Számtalanszor tapasztaltam, hogy napjainkban az emberek egyik legfőbb ka­paszkodója a gyűlölet, de aki vé­gigcsinálja az „utat”, rájön, hogy a szeretet még erősebb támasz. Az „El Camino" a szeretet útja. f 1 D-FOTti: KOVÁCS El

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents