Békés Megyei Hírlap, 2005. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-19 / 194. szám
8 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK HÉTVÉGE NÉPSZABADSÁG Olvasás az agyban A fejlett „agyolvasó” technika, az fMRI használatával tudósok megválaszolták a szociálpszichológia egyik ötven éve féltett, nyomasztó kérdését: tudatosan alkal- mazkodnak-e az emberek ahhoz, amit a társadalom vár tőlük, vagy a többiek által rájuk gyakorolt nyomás módosítja a tudatállapotukat, illetve az érzékelésüket? Fél évszázaddal ezelőtt dr. Solomon Asch szociálpszichológus érdekes kísérletbe fogott. Ehhez olyan feladatot adott a vizsgálatba bekapcsolódó önkénteseknek, amit ötéves gyerekek is el tudnak végezni: kaptak két kártyalapot, az egyiken egy vízszintes vonal volt, a másikon három vízszintes vonal, amelyek közül az egyik ugyanolyan hosszú volt, mint az első kártya magányos vonala. A kísérleti alanyoknak ki kellett választaniuk, hogy a három vonal közül melyik azonos hosszúságú az első kártya vonalával. A feladat pusztán azzal volt megbolondítva, hogy voltak „beépített” emberek, akik időnként helytelen választ mondtak a kísérleti alany előtt. Az eredmény mindenkit megdöbbentett: négyből három ember legalább egyszer az előtte elhangzó helytelen válasszal értett egyet, illetve négy emberből egy a válaszai felében követte a társai által sugalmazott helytelen választ. Dr. Ascht 1996-ban bekövetkezett haláláig izgatta, hogy vajon az emberek tudták-e, hogy helytelen választ adtak, vagy a csoport hatására megváltozott valóságérzékelésük. A tudományos választ azonban már nem érte meg. A mostani, lényegében az ötven évvel korábbi tesztet megismétlő kutatást dr. Gregory Berns, az atlantai Emory Egyetem pszichiátere és idegtudósa vezette. Az eredmény június vége óta a Biological Psychiatry című folyóirat online változatán olvasható. A Berns-csapat az azóta kifejlesztett és az elmúlt években egyre inkább elterjedő fMRl-berendezést használta. Az új kutatás éppen azért tudott válaszolni az évtizedekkel korábban feltett kérdésre, mert az új képalkotó technikával - funkcionális mágneses rezonancia imageing (fMRI) - működés közben vizsgálható az agy: a működő agyterületek sokkal több oxigént fogyasztanak, sokkal több vér jut el hozzájuk, az fMRI pedig képes érzékelni az áramló vér mennyiségét (a vér hemoglobinmolekuláinak vagy a hidrogén- atommagoknak a mágneses rezonanciáját észlelve). így pedig megmondható, hogy az adott feladat végrehajtásakor mely agyrészek dolgoznak. Az elmúlt két évben rohamosan megnőtt az fMRI használata az idegtudományokban. Egyes tudósok szerint ez a technika hatalmas ugrást tesz lehetővé az agyműködés felderítésében, végre működés közben tárul fel előttünk a „fekete doboz”. Az fMRI felbontása 1,5 mm x 1,5 mm x 4 mm-es, azaz rizsszemnyi területet is képes elkülöníteni; az agy összesen 150 ezer ilyen rizsszemnyi méretű térfogatból áll. Magát a berendezést egy kémikus találta fel, Paul C. Lauterbur, aki 2003-ban Nobel-díjat kapott felfedezéséért. Dr. Berns 32 kísérleti alanya 41 százalékban adott társai nyomására helytelen választ, és eközben agyuk látásért felelős tarkótáji területe volt aktív, a tudatosságért, a tervezésért és a magasabb rendű gondolkodásért felelős homloktáji területek pedig passzívak maradtak. Azok a bátrak, akik megőrizték független döntéshozó képességüket, és kiálltak saját hitük mellett, az érzelmekért felelős középagyi területeiket használták - mutatta ki az fMRI-vizsgálat. „Azt szeretnénk hinni, hogy a látásunknak hiszünk. Azonban az derült ki, hogy a látás annyit jelent, elhisszük, amit a csoportunk hisz” - kommentálta az eredményeket a kísérletvezető. - „Vannak olyan szociális helyzetek, például a választások, amikor a többség igazsága érvényesül, sőt a többség esetenként a kollektív bölcsességet jeleníti meg. Ha azonban a többi ember látásmódja befolyásolja, hogyan érzékeljük a külvilágot, akkor az igazság kerül veszélybe. Ha tudatában vagyunk ítélethozatali képességünk sérülékenységének, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a konformitás hibáit.” Dr. Gregory Berns vizsgálata beleillik abba az évtizedes trendbe, amelyben a tudósok kétségbe vonják a józan ész, a racionalitás vezető szerepét a döntéshozatali folyamatokban. A nagyközönség számára is érthető formában Antonio Damasio neurológusprofesszor fogalmazta ezt meg: Descartes tévedett, viselkedésünket a gondolkodás csak részben befolyásolja, döntéseinkben ugyanolyan fontos szerepet játszanak az érzelmek és a szociális kontextus is. A Science című folyóirat február 17-i száma egyenesen a hatodik érzék agyi feltalálásáról adott hírt. Joshua Brown, a St. Louisi Washington Egyetem kutatója fMRI-vei megtalálta azt az agyterületet, amelynek működése nem tudatosul, azonban arra készteti az embert, hogy felismerje és elkerülje a magas kockázattal járó helyzeteket. Azok, akik a cunami előtt rossz előérzetükre hallgatva magasabb területekre menekültek, ezt az agyi figyelmeztető rendszert használták. A tudósok úgy vélik, hogy ez az agyterület, az ACC (anterior cingulate cortex) a felelős a racionális gondolkodás és az érzelmi működés összehangolásáért. Skizofrénekben alulműködik, nem figyelmezteti az illetőt saját potenciálisan veszélyes viselkedésére, szenvedélyes kényszerbetegeknél túlműködik, és a saját agya által túlijesztgetett beteg feszültségét csökkentendő újra rágyújt, vagy huszadszor is visszamegy megnézni, bezárta-e az ajtót. Az egyre terjedő fMRI-használat révén többek között kimutathatóvá vált, hogy a meditálok a bal homloklebenyben felfedezett boldogságközpontot tudják aktivizálni, bebizonyosodott a hipnózis és az akupunktúra fájdalomcsökkentő hatása, valamint az is, hogy a szex és a szerelem más agyi rendszereket használ, vagy hogy a humor nem értelmi kielégülést nyújt, egy jó nevetés inkább a szociális agyi területeinket ingerli, a csoportba tartozás érzését erősíti. Az fMRI segítségével döntéshozatali folyamataink, gondolkodásunk, érzelmeink nyomon követhetővé váltak. Ez új etikai kérdéseket vet fel: kinek van joga belenézni agyunkba? A CIA máris fejleszti az új hazugságvizsgáló berendezést, hiszen az agy nem tud hazudni, a biztosítótársaságok és a munkaadók a jövőben felhasználhatják az fMRI-t, amellyel előre lehet jelezni szklerózis multiplex vagy Álzheimer-kór kialakulását, esetleg kimutatni azt, hogy az alkalmazott nem tiszteli az elnököt, megveti a főnökét, el fogja hagyni a feleségét, erőszakos viselkedésre hajlamos, vagy faji előítéletei vannak. Az elkövetkező tíz évben az agyunkhoz való hozzáférést ugyanúgy szabályozni kell, ahogy az örökítőanyaggal kapcsolatban ez az elmúlt tíz évben megtörtént. Ahogy a Center for Cognitive Liberty & Ethics (A Tudatszabadság és Etika Központja) munkatársai írják a The American Journal of Bioethics áprilisi számában: Törvényeket kell alkotni, amelyek biztosítják: az, hogy valaki miről gondolkozik, és az, hogy hogyan, az illető magánügye maradjon, kivéve ha beleegyezik, hogy megosztja azt másokkal. És még az előtt kell megalkotni ezeket a törvényeket, mielőtt a különböző agy- formáló módszerek megfosztanának a szabad akaratunktól. KAZAI ANITA Szondák a Naprendszer határvidékén Kész a rizs géntérképe A múlt héten jelentette be a Nature brit tudományos folyóirat, hogy befejeződött a rizs 12 kromoszómáján található 37 554 gén leírása. A Nemzetközi Rizsfeltérképező Projekt nevű társaság hat évig dolgozott a problémán. A rizs genetikai kódjának megismerése azért fontos, mivel a világ gabonájának 30 százalékát ez a növény adja. A rizs napjainkban hárommilliárd ember tápláléka. 2025-ben az előrejelzések szerint már 4,6 milliárd ember élelmezésében játszik alapvető szerepet. Ugyancsak idén készült el a napraforgó géntérképe. 2001-ben indult a banán génállományának feltérképezése - ezt a munkát hat évre becsülték. Génállománya mindössze 25 százalékkal nagyobb, mint a rizsé. A banán a Föld mintegy száz államában alapvető élelmiszer, ahol az emberek naponta akár egy kilogramm banánt is megesznek. 400 millió ember számára a banánfélék jelentik az alapvető élelmiszert, további 600 millió embernek pedig fontos kiegészítő táplálék. A banán a negyedik legfontosabb termény a rizs, a búza és a kukorica után. A növényi géntérképezés jelentőségét az adja, hogy ezek birtokában meghatározhatók azok a helyek, amelyekhez a nemesítő számára fontos tulajdonságok köthetők. A géntérkép ismeretében a kutatók javíthatnak a növények minőségén, ellenállóbbá tehetik a betegségekkel és a fertőzésekkel szemben. Ö. Z. A már lassan 30 éve úton lévő amerikai Voyager szondák folytatják útjukat a Naprendszer határa felé, Az adatokból már biztosnak tűnik: a Voyager-1 néhány hónapja áthaladt a Naprendszer határának első átkelőhelyén. Az 1977-ben indított Voyager-1 és Voyager-2 űrszondák eredeti feladata az óriásbolygók kutatása volt. Előbbi a Jupiter és a Szaturnusz, utóbbi ezeken felül az Uránusz és a Neptunusz mellett haladt el. Ezután a bolygórendszert elhagyva folytatták útjukat a csillagközi térben, megkezdődött a Voyager Interstellar Mission (Voyager csillagközi misszió). Azaz csak kezdődött volna, a későbbi felfedezések ugyanis bizonyították, hogy a Neptunuszon túl egy újabb kisbolygóöv, az úgynevezett Kuiper-öv létezik. A két szonda így még csak éppen megkezdte útját a Naprendszerben. Többféleképpen definiálják azonban a Naprendszer határát. A két legelterjedtebb meghatározás a Nap hatását veszi figyelembe. Ha központi csillagunk gravitációs hatását vesszük alapul, akkor a határ valahol ott van, ahol még a Nap tömegvonzása dominál; ez a Naptól körülbelül egy fényév (tízbillió kilométer) távolságra található. A Napot (és a többi csillagot) töltött részecskék is elhagyják az úgynevezett napszél formájában. így egy másik értelmezés szerint a Naprendszer határa ott van, ahol még a napszél dominál a csillagközi anyaggal szemben. A napszél a Nap Tejútrendszer-beli keringése miatt folyamatosan „ütközik” a rendkívül ritka csillagközi anyaggal. A Napot egy elnyúlt, vízcsepp alakú mágneses tér veszi körül, mivel a tér a haladási irány felőli oldalon kissé benyomódik. A határ nehezen számítható ki, és a Nap aktivitásával szinkronban folyamatosan változik. Emellett ráadásul több falon („határátkelőn”) is át kell jutnia az űrszondáknak ahhoz, hogy végleg megérkezzen a csillagközi térbe. Az első ilyen átkelőhely a Napot még hozzávetőleg gömbszerűen körülvevő úgynevezett belső lökéshullámfront. Ezután még a napszél dominál, ám sebessége hirtelen lecsökken. A második átkelőhely (ez voltaképp a határ) neve heliopauza. Tulajdonképpen itt megy végbe a csillagközi anyag és a napszél tényleges ütközése, míg a harmadik átkelő a külső lökéshullámfront. Itt a „csillagszélre” már hatást gyakorol a Nap mágneses tere, megváltozik a csillagközi anyag részecskéinek sebessége. Az adatok kiértékelését követően mára biztosnak tűnik, hogy a Voyager- 1 2004 decemberében, a Naptól 94 CsE (a 150 millió km-es Nap-Föld távolságnak megfelelő Csillagászati Egység) távolságban áthaladt a belső lökéshullámfronton. A bejelentéssel nem véletlenül vártak hónapokat a kutatók. 2003-ban ugyanis egyszer már bejelentették az űrszonda 2002. novemberi áthaladását, ám a mérések akkor nem győztek meg mindenkit. A napszél részecskéinek sebessége ugyan lecsökkent, de a mágneses térben nem érzékeltek jelentősebb változást a műszerek. Tavaly azonban megérkezett a várt eredmény: a Voyager-1 magnetométere a mágneses tér két és félszeres növekedését mérte, így jelezve, hogy megkezdte útját a heliopauza és a belső lökéshullámfront közötti átmeneti régióban. Ha az űrszondák néhány évtized múlva, a heliopauza elérésekor még működnek, az első ember alkotta műszerek lehetnek, amelyek egy olyan tartományból küldik jeleiket, ahol már a csillagközi anyag dominál. HORVAI FERENC Mögöttük a Naprendszer A Voyager-1 átlépett az ún. belső lökéshullámfronton, folytatva útját a Naprendszer határának tekintett heliopauza felé. Külső lökéshullámfront — Az a régió, ahol a csillagszél a Nap mágneses tere következtében ugyan eltérül, de még nem ütközik a napszéllel,^ Voyager-1 Heliopauza Egyes értelmezések (V szerint a Naprendszer ' ‘: határa; itt ütköznek a napszél töltött P részecskéi a csillagközi anyaggal. Helioszféra Az egyre sűrűbbé váló napszél tartománya. Naprendszer #°yager-2 *'cA? Belső lőkéshullámfront A napszél sebessége a környezetnek megfelelő szuperszonikus értékről hangsebesség alá csökken. NÉPSZABADSÁG-grafika Az fMRI-vel érzékelhető az áramló vér mennyisége
