Békés Megyei Hírlap, 2005. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-19 / 194. szám

5 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP ÜNNEP Szent István jogalkotása törvényhozás Amikor a király volt a legfőbb bíró és akarata a jog Istvánt Domonkos, a magyarok első érseke kente királlyá. Ezzel az ak­tussal született meg a keresztény magyar királyság. Jogállamunk törvényho­zásának mai, erőltetett menetében tanulságos le­het első uralkodónknak, Szent Istvánnak a szo­kásjogot messzemenően figyelembe vevő törvény- alkotó filozófiája. Géza fejedelem, történeti hiva­tását betöltve, 997-ben meg­halt. A fejedelmi székben fia, a buzgó kereszténynek nevelt Vajk, azaz új nevén István kö­vette, aki az 1000. esztendőben II. Szilveszter pápától királyi felségjelvényeket, koronát és hosszú nyélre tűzött apostoli keresztet kért és kapott. Istvánt - akit 1083-ban ava­tott szentté VII. Gergely pápa - Domonkos, a magyarok első ér­seke kente királlyá 1000 kará­csonyán, vagy az új évezred el­ső napján. Ezzel az aktussal született meg a keresztény ma­gyar királyság. A pápa pedig még 1001 húsvétján jóváhagyta az önálló magyar érsekség fel­állítását Esztergomban. Minden államot a jogalkotása és a hozott jog alkalmazása mi­nősít. Amikor Szent István megszervezte királyságát, nem a germánság jellegzetesen indi­viduális intézményeit - mint a hűbériséget és partikulariz- must - vette mintának, hanem Nagy Károlynak a másfél szá­zaddal korábban felbomlott frank birodalmát annak köz­pontosított szervezetével. Kirá­lyi hatalmának másik gyökere pedig az uralkodó családba ve­tett ősi magyar hit volt. Ebben - a személyes király­ság korának nevezett - időszak­ban, amely az 1222-ben kibo­csátott Aranybulláig terjed, a törvényt, azaz a decretumot egyedül a király alkotta. Az ő akarata volt a jog, benne telje­sedett ki és valósult meg az ál­lamhatalom. Ő volt a legfőbb bí­ró, s személyéhez kapcsolódott a közigazgatás. Ennek ellenére e kor uralkodóinak hatalmát er­kölcsi és vallási szabályok kor­látozták. A királyi akaratnyilvánítá­soknak - vagyis a decretu- moknak, mai értelemben vett törvényeknek - akkoriban job­bára kiegészítő szerepük volt. Az életviszonyokat általában szokásjog alapján rendezték, hiszen a szokásjog évszázad­okon át elevenen élt és hatott az élet minden területén. Az ural­kodók ezért csak a közjogi, va­lamint a büntetőjogi viszonyo­kat és az uralkodótól magánjo- gilag függők jogviszonyait sza­bályozták részletesebben. Mindezek jellemzők Szent István törvényalkotására, aki nem törekedett a korabeli ma­gyar jog egészének rendszerbe foglalására. Mindössze a szo­kásjog alapján meg nem old­ható kérdéseket tisztázta, ám ezeken is világosan felismer­hető a magyar szokásjog hatá­sa, annak rendezőelve, még az új - keresztény - vallás beveze­tését és megerősítését szolgá­lókon is. Szent István királynak a fiá­hoz, Imre herceghez írt intel­mein kívül - amit századokon át a decretumai közé tartozó­nak véltek - ránk maradt két törvénykönyvének összesen 56 szakasza közül 20 egyházi vo­natkozású, 23 a királyi vagyon védelméről, továbbá a király el­leni bűncselekmények megtor­lásáról intézkedik, a magántu­lajdont pedig 13 szakasz oltal­mazza. Hogy ezek a törvények hol és mikor születtek, pontosan nem tudjuk. Lehet, hogy Zsámboki Jánosnak van igaza, aki a XVI. században kiadott törvénygyűj­teményében Szent István máso­dik decretumát Tolnáról 1032- ből keltezi, vagy Kollárnak és Praynak, akik mindkét decre­tumot Esztergomból, 1016-ból adatolják. Kollár Ádám és Pray György jezsuita történettudós­ok voltak a XVIII. században, számos munkával gazdagítot­ták történelmi ismereteinket, műveik forrásértékűek. A bi­zonytalanságot az ausztriai Admont bencés apátságában 1846-ban talált Szent István-i törvényszöveg sem oszlatta el, mert nem tartalmazza sem a keletkezés dátumát, sem helyét. Hiszen tudvalévő, hogy az Ár­pád-házi királyok, így Szent Ist­ván is, állandóan úton voltak, hol az egyik, hol a másik várbir­tokukon vagy szállásbirtoku­kon töltötték napjaikat, ezekről a helyekről kormányozták or­szágukat és magánbirtokaikat, éltek azok jövedelméből. A szilaj gerjedelem törvényi következményeiről Néhány törvényi tényállás és szank­ció, kom­mentá­lás nélkül: „...ha valaki szilaj gerjedelmében az ő felesége útálása miatt elhagyja hazáját, minden, amit a férj bír vala, le­gyen az asszonyé... ”; „...a gyúj­togató köteles teljes kártérítésre és 60 ezüst büntetést fizet”; „Valaki embert öl karddal, azon kard által vesszen el”; „...a király és az ország ellen való pártütés” esetében az elkö­vetőnek „oltalmat ne adjon a templom”; „...az első lopás büntetése az orr levágása, a másodiké fiilevágás” (a har­madszori lopásért halál járt). Óvott az önkénytől, mert az engedetlenséget szül István a fiához, Imre herceghez intézett In­telmeiben írta le, mi­lyenek kell lennie egy uralkodó­nak: a legfon­tosabb a keresztény hit megtartása és erősítése, eb­ben az egyházi vezetőkre tá­maszkodjék. A királyt támoga­tó főemberek, ispánok tanácsát is ki kell kérnie az uralkodó­nak. Felhívta a figyelmet a ki­rályi méltóság megőrzésére, csakúgy, mint a türelemre és az igazságos, irgalmas ítélke­zésre. Óvott a királyi önkény­től, mert az engedetlenséget szülne. Elveit a valóságban is igyekezett maradéktalanul megvalósítani. HIRDETÉS Ma ünnepli születésnapját Gerendáson POPOL PÁLNÉ Szeretettel köszönti család/*. •69623­BARTA FERENCNÉT 50. alkalmából férje, gyermekei, veje, menye, unokái. Százéves a virágkarnevál POMPA Felvonulás öt és fél kilométeren Éppen száz éve rendez­ték az első virágkarne­vált Debrecenben. A tar­ka virágokkal díszített járművek most is felvo­nulnak augusztus 20-án az 5,5 kilométeres útvo­nalon. A karneválra és a kapcsolódó rendezvé­nyekre közel félmillió embert várnak. Idén 16 virágkocsit készítenek a lelkes debreceniek, többet, mint tavaly, míg a menetet megnyitó tizenhetedik hagyo­mányosan a városé. Mindegyik díszes kocsi egy-egy vállalko­zásé. A zsűrin kívül most is sza­vazhat a közönség, a voksok sms-ben is leadhatók. A győzte­sek között egy autót sorsolnak ki. A virágkocsik este is felvo­nulnak, sőt közülük hat-hét ál­landóan a főtéren marad. A hú­szadikai este utcabállal és tűzi­játékkal zárul. Most is rendez­nek virágkötészeti és virágfotó­kiállítást, s a vendégek bejár­hatják a virágok utcáját is. Mivel nem sokkal a debrece­ni után Nagyváradon is lesz vi­rágünnep, három cég úgy dön­tött, hogy a karnevál után átvi­szi a „szomszédba” virágkocsi­ját, így a nagyváradi nézők is megcsodálhatják azokat. A kedves figurákkal egy méhészeti cég lepte meg a közönséget. A kenyér Isten adománya jelkép Fő táplálékként tisztelték Augusztus 20-án az új kenyér ünnepéről is megemlékezünk. A kenyérhez számos szokás, hiedelem, szertartás, közmon­dás és szólás kapcsolódik. A kenyér mint alapvető táplá­lék a termékenység, a bőség szimbóluma. Az új házba kenye­ret és sót vittek, mely a lakók jó­létét kívánta biztosítani. Már a sütéshez is több előírás és tila­lom járult, s műit legfontosabb táplálékot tisztelet övezte. Isten áldásaként emlegették, ha le­esett a földre, meg kellett csókol­ni. A katolikus családokban a megszegése előtt az aljára ma is keresztet rajzolnak. A munka­adónkat kenyéradó gazdánknak hívjuk, a testi-lelki jóbarátunkat kenyerespajtásunknak. Nyelvünkben legalább 150 kenyérrel kapcsolatos közmon­dást ismerünk. A paraszti háztartásban a fáradtságos kenyérsütés a gazdaasszony dol­ga volt A felvétel a Bács-Klskun megyei Kéleshalmon készült. /Císzelq <£ fik eves: 'BcQcg ^ kinn az egész csati). 50. születésnapja alkalmából sak szeretettel köszönti mmm férje Toot és két lánya Ica és Kati. í I 4 i k

Next

/
Thumbnails
Contents