Békés Megyei Hírlap, 2005. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-08 / 184. szám
14 SPORT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ labdarúgás A mezőberényiek szeretnek nyerni, terveik között szerepelt a dobogós hely elérése, ami a bronzéremmel meg is valósult MAGVARBANHEGYES: NAGV SIKER AZ EZÜST Súlyos veszteségeket szenvedett a téli holtszezonban és tavasszal a Magyarbánhegyes megyei első osztályú labdarúgó- csapata. Turcsek Zoltán fiai azonban megbirkóztak a nehézségekkel és a második helyre futottak be. Gajdács Pál Az eredeti célkitűzés a dobogó, s annak bármelyik foka, ez reálisnak is tűnt még a szezon előtt. A gólerős Fejes Mihály azonban Mezőberénybe igazolt, Szlanyinka és Tolnai is máshol folytatta. Zsibrita János, Vágási István és Fejes István sérülés miatt hagyta ki a félszezon jelentős részét. Helyettük Balogh Jánost, ifj. Turcsek Zoltánt és több fiatalt, Nagy Jánost valamint Horváthot vetették be. Roppant kiegyensúlyozott küzdelemben hatvan ponttal, hatvanöt rúgott és harmincöt kapott góllal tizennyolc győzelemmel, hat döntetlennel és hat vereséggel került ezüst medál a bánhegyesiek nyakába. „A nehézségek ismeretében nagy sikernek tartom az ezüstérmet — jegyezte meg Turcsek Zoltán edző. — Az első nyolc helyezettel szemben nem veszítettünk mérkőzést. A téli-tavaszi változások miatt nem történtek szerkezeti átalakítások a csapatban. Három védővel, négy középpályással, egy visszavont centerrel és két előretolt támadóval játszottunk. Felvállaltuk a bátor támadójátékot, de a védekezésben is megvolt a kellő összhang.” Turcsek neveket is említett: Cseke Tamás teljesítménye nagyot javult tavasszal, Málik István tizennyolc góljával segített sokat, de a mezőnyben Kurilla Tamás, Balogh János Pusztai Zoltán és Evanics János is hozzájárult eredményeinkhez. Az „éles” meccsek közül Turcsek a Vésztő elleni 4—1-es sikerrel zá- rulót, a Szeghalom elleni döntő fontosságú 2-0-ás győzelmet említette. Turcsek Zoltán irányítása mellett július 14-én kezdődött meg a csapat felkészülése az új szezonra. Pálfi Viktor, Matúz Tamás munkahelyi, illetve iskolai elfoglaltsága miatt nem marad Bánhegyesen, míg Csekét egy NB I-es futsal csapat kapacitálja. Sajben, Szabó Tamás Jaminából, Ekker Attila Szabad- kígyósról érkezhet a társulatba, amelynél elégedettek lennének egy hasonló produkcióval. Ritkán látható nagy harc folyt a dobogós pozíciókért a megyei első osztályú labdarúgó-bajnokságban. A Mezőberényi FC felkapaszkodott a harmadik fokra, amit nagy sikerként könyveltek el. „Terveink között szerepelt a dobogó, a harmadik hellyel megfeleltünk a várakozásoknak. Szép eredmény, örülünk neki - fogalmazott Krcsmarik Tibor, aki Gál András mellett az edzői feladatokat tartotta kézben. — Ha Sarkadkeresztúron a 94. percben nem kapjuk az egyenlítő gólt, most bajnokcsapatot ünnepelhetnénk Mezőberényben. Azért illő hozzátenni: Méhkeréken szerencsés gólt szereztünk. Egyébként az a csapat nyerte meg a bajnokságot, amelyik a legjobban akarta a sikert.” Krcsmarik kiemelte, megérdemelt a bronzérmük, mivel a tizenöt tavaszi meccsükből tizet megnyertek, háromszor döntetlent játszottak és csak két alkalommal szenvedtek vereséget. Amatőr körülmények között dolgoztak, nem osztottak pontpénzt, ám a labdarúgók mégis profin álltak hozzá a munkához. „Magyarbánhegyesen és Szeghalmon ki lehet kapni. Jól működött a Ramos János által begyakoroltatott védekezés, kevés gólt kaptunk az év folyamán. A télen remek erősítésnek bizonyult a magyarbánhe- gyesi Fejes Mihály, aki tizenkétszer zörgette meg az ellenfelek hálóját. Gólerősnek (szintén egy tucatig jutott) bizonyult Wagner József, de rajtuk kívül kiemelhető a saját nevelésű Lakatos László, Bondár Ákos, Bereczki László, Benyovszki János is. Hangsúlyoznám azonban, hogy az eredmény a teljes játékosállomány sikere. Mi minden mérkőzést szerettünk volna megnyerni, ezt sulykolom minden játékosba. Az előttünk álló szezonban jómagam és az edzőként segítségemre lévő kapus, Barabás Istvánnal együtt is erre törekszünk.” A világos mezes és nadrágos mezőberényiek hazai környezetben nem bírtak a Magyarbánhegyessel és 3-0- ra alulmaradtak a rangadón A tarhosi elsőség titka: minden futballista beállt a sorba labdarúgás A dévaványai foci nagy sikere az azonnali újabb osztályváltás, a kamuti bronz az egész csapat érdeme Vitathatatlanul a legjobb csapat hódította el a bajnoki címet a Békés megyei labdarúgás második vonalában. A Tarhos kétpontos előnnyel futott be győztesként. Parádés őszi szezon után a tavaszi nyitányt követően kissé megtorpant a gárda, értékes pontokat hullajtott el, a riválisok, a Kamut, a Dévaványa és a többiek pedig elkezdtek reménykedni. Kovács György, a tarhosiak edzője úgy látta, ősszel nagyon kijött a lépés, az első öt nehéz fordulót sikerrel vették, míg tavasszal ugyanezen csapatok ellen már nem ment annyira. „A felkészülésünk sem sikerült tökéletesre, a rossz időjárás miatt nem végezhettünk érdemi munkát. Az is igaz, hogy többen úgy vélték, vagyunk olyan jó csapat, hogy kevesebb munkával is eredményesek lehetünk. Nem használt az sem, hogy a Nagy testvérpár munkahelyi elfoglaltságuk miatt ritkábban jártak az edzésekre. Intenzívebb edzések következtek ezután és lassan visszarázódtunk a régi kerékvágásba. Persze amikor kétszer - egy forduló erejéig - a kamutiak átvették a vezetést, kicsit nyugtalanná váltunk, végig győzelmi kényszer alatt játszottunk” - hallottuk Kovács Györgytől. „Többen összevásárolt csapatnak tartják a Tarhost. Igaz, ezt a gárdát valakinek össze is kellett rakni” - jegyeztük meg. „Tudok más ilyen csapatról is. Tény, hogy mindenkinek meg kellett találni a helyét. Az idősebbek is beálltak a sorba, Botyánszki András teljesen megújult, harminckét góljával elévülhetetlen érdemeket szerzett a bajnoki címben. Nagy Zoltán először középpályást játszott, majd visszavittem söprö- getőbe, biztonságosabbá téve a védelmet. Boldizsár Gábor rutinjával, játéktudásával segített. A fentiek kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, ám a többiek nélkül aligha jutottunk volna ilyen magaslatokba.” Hogyan tovább? A tarhosi szurkolók legnagyobb bánatára továbbra is a második vonalat erősíti a gárda. Kovács György edző viszont ígéretet tett arra, hogy egy évig még biztosan marad, Nagy István azonban leáll, miként Vári Attila kapus is, Kubik pedig Békésre igazolt. A kamuti Knapp Vincével erősítenek, de kapusra is szükségük lesz. M M M ® ® ® Jól érezték magukat a „bőrükben” a dévaványaiak, hiszen a másodosztályban álltak nagyon közel az aranyéremhez. Hiteles, minden részletre kiterjedő statisztikával nem rendelkezünk, így az egyik, a dévaványai labdarúgást fokozott figyelemmel kísérő szurkolóra hagyatkozunk: szerinte dévaványai labdarúgócsapat harminchét éve nem szerepelt ilyen jól, mint legutóbb. A Tarhostól két egységgel lemaradva, hatvanhét ponttal, nyolcvan- három rúgott és harminchat kapott góllal második helyen célba érő együttes az osztály egyik kellemes színfoltja volt. „A bennmaradást, az első tízbe kerülést tűztük ki, melyet később az első ötbe kerülésre módosítottunk - emlékezett a játékosként NB I-et is megjárt edző, Molnár Tamás. - Tavaly a a harmadik vonalban százhét gólt rúgtunk, ami önmagáért beszél. Mégis óvatosan terveztünk, hiszen Séllei Lajos leállt, míg Czakó László ritkán ért rá a futballra. Télen Tagai Attila és Bereczki András távozásával tovább gyengültünk.” Mindezek ellenére tavasszal is futott az ősszel gyorsan haladó Figyelnek a csapatra A dévaványai gárda eredményeire a focitól korábban elfordult emberek is egyre inkább felfigyeltek. Két-háromszáz ember jár rendszeresen a mérkőzésekre a városban. Mivel a csapat többsége tősgyökeres dévaványai, a helyiek is kíváncsiak rájuk. dévaványai szekér, s ebben döntő szerepe volt a csapat magját jelentő nyolc játékosnak, akik sikeresen végigvitték a tavaszi felvonást. Több pontot szereztek, mint ősszel. Medgyesegyházán (7—3 lett a vége) látványos gólokat rúgtak, Füzesgyarmaton (5— 3) tudatosan futballoztak. „Egyenletes teljesítményt nyújtottak a fiúk, nem emlékszem megingásokra, olyan esetekre, amikor alárendelt szerepet játszottunk volna — dicsérte fiait Molnár. — Ezek a srácok imádnak futballozni, edzésre járni, pedig mint minden más amatőr futballista, a munka után jönnek edzésre. Jellemző, a napokban szülte követelték, hogy kezdjük már el a felkészülést.” A munka július 11-e óta folyik. A játékosállományban nem várható sok változás, egyelőre Szakács Endre sorsa bizonytalan, aki még nem jelentkezett edzésre. £ $ $ Az utolsó fordulóig éles verseny folyt a bajnoki címért a megyei másodosztályú labdarúgó-bajnokságban. A Kamut együttese is könnyen befuthatott volna az élen, ám végül a Dévaványa is beelőzte. „Nem éreztem dühöt az elszalasztott lehetőség miatt, hogy is érezhettem volna, amikor a csapat mindent megtett a jó eredményért - fogalmazott Szarvas János játékosedző. - A hajrára kissé begörcsöltünk, elfáradtunk, de a céljainkat így is teljesítettük, felléptünk a dobogóra, annak is a harmadik fokára.” A tavaszi szezonra igazoltak egy jó képességű kapust Sarkadról Sándor Csaba személyében és Kiszely Györgyöt Nagyszénásról, Hajdú Attila pedig visszatért hozzájuk. „Sándorral sokat erősödtünk, de úgy összességben a védekezésünk is dicsérhető az egész csapat részéről. Szépséghibaként egyedül a Füzesgyarmat elleni összecsapást említhetem, amikor sorozatos figyelmetlenségekből öt gólt kaptunk. Nekünk kellett futni az eredmény után, közben pedig szépen kaptuk a gólokat. A két rangadón, a Dévaványa és a Tarhos ellen azonban nagyon odatette magát a csapat, mindkétszer egy-nul- lára győztünk. Amikor a tarhosiak kihagyták a tizenegyest, azután már nem sok lehetőségük adódott a gólszerzésre.” Hiába is kérnénk neveket (azért a házi gólkirály, a tizenhét találatos Sztratyinszkit megemlítjük - a szerk.), Szarvas csak a csapatot ismételgeti. A bronzérmet nem egy-egy játékos, hanem a komplett gárda „hozta össze”, beleértve még Gera Imre szakosztályvezetőt is, aki igyekezett minden szempontból kiszolgálni a lelkes társulatot. A szurkolók is vissza- csábulnak a pályára. Hiába, a siker a vonzó, ha egy csapat egész évben veretlen marad hazai pályán, azt még a fanyalgók is elismerik. Ráadásul a gyepszőnyeg is megújult, újra gyeptéglázták a játékteret, vagyis minőségi pályán brillírozhatnak majd a fiúk- Izgalmas kérdés mindig: ki távozik, ki jön? „Próbáljuk együtt tartani a társulatot. Egy-két poszton történhet változás, de nagyjából ugyanaz a csapat lép augusztusban is pályára, mint tavaly. Ezzel a gárdával igyekszünk majd minél előrébb végezni - zárta mondandóját a játékosedző. Még néhány év Szarvas János közeledve a negyvenhez is szeret a pályán lenni, onnan irányítani játékostársait. Egy térdsérülés miatt öt hetet kihagyott, nehezen viselte: „Mit mondjak, szokatlan volt a kis- padról adni az instrukciókat, de lassan eljön ez az időszak is. Persze jó pár év még bennem van a pályán. ” % FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
