Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
14 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP — 2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ ÉVFORDULÓ Születésnapi üdvözletek olvasóinktól Füzetbe gyűjti az érdekes cikkeket Tisztelt szerkesztőség! Én már körülbelül harminc éve előfizetője vagyok a Békés Megyei Hírlapnak. Az érdekesebb cikkeket kinyírom, egy füzetbe ragasztom, alkalmanként elolvasom. Ezt az újságot azért tettem félre (1973. dec. 20-ai szám), mert a fogyasztási szövetkezetek jó eredményeiről írták. Én is ÁFÉSZ-dolgozó voltam húsz évig. Még küldök egy előfizetőjegyet is. A sok újságot egy idő után oda szoktam adni az iskolás gyerekeknek hulladékgyűjtéskor. ■ Tisztelettel: Szatmári Sándorné, Csárdaszállás Megsárgult lapok - múló idő Felhívásukat olvasva a Békés Megyei Népújság egy megsárgult, 1981. október 17-ei, szombati számát küldöm önöknek. Emlékként őrzöm, mivel gyermekem óvodás volt. (6. oldal, fotó: Fazekas László.) Az idő múlását igazolja, megsárgult lapok. A lap ára 1,40 Ft. És kedvencem a 3. oldali Piaci hírek. Köztük a tojás ára 2,20-2,40-ért, és ez akkor drága volt. De a többi árut is'szívesen vásárolnám még ma is ilyen árakon. Hirdetéseket böngészve: Munka- alkalom. Mára mi maradt azokból a régi munkahelyekből? Ezzel a felhívással nyertem, hiszen újra olvastam a Népújságot és visszarepültem huszonnégy évet az időben a múltba. S hogy ez a nap teljes legyen, megjátszottam az akkor kihúzott lottó nyertes számait. Szeretném a lapot tovább őrizni, kérem, juttassák vissza. Örömteli nosztalgiázást kívánok e jeles évfordulóra. Tisztelettel és köszönettel hűséges olvasójuk, u Marcsó Albertné és családja, Kötegyán Sok minden vár az évfordulókra Olvastam a felhívást az újságban! Haboztam, mi helyesebb: írni, vagy nem írni. Azután úgy döntöttem, érkezzék e levél... Régtől reméltem: egyszer majd vidékünk lapjának is kijár az ünneplő keresés, s még inkább kijár most, a hatvanadik esztendőben. Sok minden vár az évfordulókra. Mindig és újra valaminek a porát kell letörülnünk. Történetesen most arról, amit nem nagyjaink örök dicsőségére, hanem a magunk jól felfogott érdekében akarunk tisztábbnak látni. Jómagam, „aszúkorban” lévén, a mai lap elődjét 1957 óta, tehát közel ötven éve olvasgatom saját előfizetésben. Most, hogy a régi újságokba bele-belelapozgatok, visszaköszön egy tanult tétel: a régi írások is feltöltődhetnek új értelemmel, ha régi kontextusukból kiragadva új környezetbe helyezzük őket. A címoldalon a Viharsarok első számának bemutatásával kezdődő történelmi ív a hatvan évvel későbbi, szombati újság felidézésével befejeződött. Még valamit a „Népújság”- hoz való kötődésemről: jó érzésekkel tölt el, hogy 1977-től a szerkesztőség klubjában rendezett „Köröstáj” klubdélutánokat látogathattam. S 1978- tól elkövetkezett az az idő, amikor a Békés Megyei Népújság „Köröstáj” mellékletének és a „Szülőföldünk” rovatának nem csak olvasója, de olykorolykor szerzője is lehettem. Sokai változott körülöttünk a világ! Talán nosztalgiából írom, talán igaz is, nekünk, „köröstájiaknak” ma is hiányzik egy hasonló rovat. Meggyőződésem, az igényes fogyasztók, a rendszeres olvasók ma is éppoly szívesen figyelnének fel egy-egy továbbgondolásra érdemes írásra, mint akkor régen... ■ Verasztó Antal, Orosháza Amikor hazajött a hadifogságból... Visszaemlékezem az elmúlt hatvan évre. Amikor 1945. december 13-án hazajöttem az orosz hadifogságból - a krasznalucsi szénbánya vidékről -, ez a lap már létezett. Amikor a lapnak huszonöt éves évfordulója volt, akkor is' küldtem cikkeket, melyeket a Viharsarok újságból vágtam ki. Az egyik cikkben két lovas járőr portyázott a havas tájon, amikor két orosz katona kiáltott, magyarszki, magyarszki — megadták magukat... A másik cikk a kétsopronyi disznótoros esetről szólt, amikor a kocsis lovával a hideg télben, sötétben úgy eltájolódott, hogy lovai visszatértek a tanyájába. A kutyák ugatásából jöttek rá, hogy otthon járnak. A disznóvágásról elkéstek, csak vacsorára értek el. A hatvanas évek végén - vagy a hetvenes évek elején - az akkori főszerkesztő úr arról tájékoztatott, hogy ezt az országot már annyiszor kirabolták, hogy nem maradt semmi, csak a két kezünk. Ez a két kéz azonban lehet a mi „aranybányánk, arany- tartalékunk”. Megjegyzem, ez ma is igaz. A szerkesztőség kérésének részben eleget teszek. Néhány valóban sárga oldalt elküldök. Gyűjtésemet azért végzem, mert valamilyen módon érzelmileg egy-egy cikk kötődik hozzám vagy családomhoz. 1968. február 15. - Árhullám a Körösökön 1968. április 13. - Még mindig ismeretlen Martin Luther King gyilkosa 1989. július 29. - füstölgés a füstölésről 1992. július 13. - A trianoni békeszerződés 1994. július 11. - Illemtudó ember ön? 1987. december 12. - A kis- csákói Geiszt-kastély 1988. augusztus 13. - Kondoros - Nagycsákó 1994. szeptember 10—11. — Alkotásait Párizs is befogadta 1999. október 6., szerda - Az aradi tizenhárom Hatvan év nagy idő egy ember életében, mert ezen a vidéken is érzi az ember, hogy sok vihart ért meg és sokszor szorult sarokba. Sok szép élményeimet, keserveimet szívesen megosztom egy újságíróval, mert megemlékezéseimet már csak egy-egy sorban rögzítem, s mondom el gyermekeimnek, kortársaimnak. Tisztelettel: m Szedmohradszki Mátyás, Kondoros Nyolcadik éve jelenik meg a Vasárnapi Békés Megyei Hírlap, a Vasárnap Reggel megyei kiadása. Várátadó köszönettel megnyílt A felújítás vezérhajőja a gyulai önkormányzat volt Járgánycsodák parádéztak lÁmmkpm A !egnagvt>bb vidéki szemle Csabai művész sikere uajEPiJEZTÉK Szén-Varga Bibó-szobra A miniszter is átnézte az állásajánlatokat Milliárdos hírnév irtán adósság és felszámolás Dávid Ibolya szerint a vidékiekről elfeledkeztek möf Komoly bajok a közéletben Csorvás lesz hamarosan a legfiatalabb városunk értékelés A sokszínűség a jellemző
