Békés Megyei Hírlap, 2005. április (60. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-08 / 81. szám

12 KAMUT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. ÁPRILIS 8., PÉNTEK Önkéntes szövetkezésekkel mezőgazdaság Ami a helybélieken múlt, azt megtették... Néhány évtizeddel ezelőtt — a település kiváló ter­mőföldjeire utalva — a megye agrárszakemberei körében tréfásan az a szóbeszéd járta a faluról, hogy ha nem felejtenek el vetni, akkor is arat­nak.- Kamut területén, a kollektivi­zálás előtt nem volt klasszikus nagybirtok, főleg kis- és közép­birtokosok termeltek. A jellem­ző az volt, hogy a békési, a mezőberényi, a csabai gazdák városi házában lakott az idő­sebb generáció, a gazdálkodást a középgeneráció, s a fiatalok folytatták a tanyákon. A birto­kok a XX. század első felében részben elaprózódtak, szinte összefüggő tanyasorok alakul­tak ki. Az államosítás és a több­szöri kollektivizálási roham, majd a téeszek egyesítése után alakult ki a faluban működő Bé­ke Mezőgazdasági Tsz és a Hidasháti Állami Gazdaság Bakucz-tanyai kerülete - mond­ta földesi István agrármérnök, aki egyben a Növénytermesztő Szövetkezet elnöke és az Öntö­zéses Kft. ügyvezetője. A téesz szervezésekor, majd a tanyák felszámolásakor so­kan elköltöztek a faluból. Ki a politika miatt, ki a jobb megél­hetés reményében tette ezt. A rendszerváltásig, mint sok más településen, itt is a „szocialista nagyüzem”, főleg a téesz adta a alább egy tagja ne dolgozott volna a téeszben. A hetvenes évek második felétől - az ala­csony munkahelyi fizetések mellett - a háztáji sertéstartás, a háztáji földeken való zöldség- és vetőmagtermelés tisztes jö­vedelmet hozott a lakosságnak. A nyolcvanas években épült ön­tözőtelepek javították a terme­lés biztonságát, meghozták a lehetőségét az intenzív kon­zerv- és hűtőipari zöldségter­mesztésnek is. Ezzel együtt a téesz főleg a termelő munkahe­lyek hiánya miatt egyre kevés­bé tudta eltartani a falu lakos­ságát.- A rendszerváltozást követő gazdasági átalakulást sajnos újra vastagon átitatta a politika. A falut megosztó kiválási, kár­pótlási folyamatok teljesen új .gazdasági helyzetet teremtet­tek. A kárpótláskor a régi bir­tokszerkezet következménye­ként a szántóterületek fele más falvak, városok lakóinak került a tulajdonába. A kiválás mellett döntő tagok hiányos felszere­léssel, bátran kezdtek megint az önálló gazdálkodáshoz. Jel­legzetesen kialakult a kollekti­vizálás előttihez hasonló kisbir- tok, ami csak lassan koncentrá­lódik a földek adásvétele és a bérletek következtében - ma­gyarázta Földesi István. A birtokszerkezet változása mellett lassan másfél évtizede tart a mezőgazdasági termékek piacainak beszűkülése, a jöve­delmezőség romlása. Az átala­kuláson átesett közös gazda­ságnak saját területe nem ma­radt, a bérelt szántója lecsök­kent. A jelentős, új gazdáknak végzett szolgáltatás és integrá­ciós termelés ellenére az eltartóképesség tovább romlott a nyolcvanas évek végéhez ké­pest. Bár menet közben egy százszázalékosan birtokába ke­rülő üres sertéstelepet 1996- 98-ban sikeresen újraindítot­tak, több vezetőcsere után a gazdasági helyzet romlása kö­vetkeztében a tagság egy 2001- es közgyűlési szavazáson a szö­vetkezet felszámolása mellett döntött. A termeléssel nem fog­lalkozó nyugdíjasokat és a job­bára más településen élő, kívül­álló üzletrész-tulajdonosokat az állami kifizetésen keresztül jó­részben kártalanították.- A felszámolással viszont újabb munkahelyek szűntek meg. A sertéstelepet és a hizlal­dát állattenyésztő vállalkozók vásárolták meg a felszámoló­biztostól, s ma is üzemeltetik. Eladták napjainkig az összes gépet, majort is. Az új gazdasá­gi szerveződések már eleve ke­vesebb dolgozót alkalmaznak, mint amennyinek a felszámoló felmondott — mondta az agrár- szakember. Kétszázötven gazdálkodóért Kamuion és környékén a nö­vénytermesztéssel foglalkozó őstermelők és vállalkozók több alkalommal is összefog­tak az elmúlt években, hogy a megélhetésük, gazdálkodá­suk körülményeit javítsák. 2000-ben hetvenötén már megalakították a Növényter­mesztő Szövetkezetei azzal a céllal, hogy közösen keresse­nek piacot termékeiknek, s közösen olcsóbban szerezzék be az alapanyagokat. A téesz felszámolása arra késztette őket, hogy társaságok alapí­tásán keresztül összefogva, részenként megvásárolják a felszámolótól a termelés leg­fontosabb eszközeit. így lett a három lineárberendezés egy nyolcvan lineár alatti földdel rendelkező tagé (Öntözési Kft.), a szárító és tároló a harminckét tagú Gyúrpusztai Mezőgazdasági Szolgáltató Kft.-é. A növényvédelmi, beta­karító és speciális célgépeket a tizenhat termelő által ala­kított Bereczki és Társai Kft. vásárolta meg. Igaz, hogy ezek a cégek lényegesen keve­sebb dolgozót foglalkoztat­nak, de a családtagokon ke­resztül mintegy kétszázötven őstermelő és vállalkozó gaz­dálkodását integrálják, te­szik biztonságosabbá és ered­ményesebbé. Réka a minisztertől kapott levelet Díszes meghí­vót kézbesített a postás hídvégi Réka, a kamuti általános iskola hatodikos tanu­lójának: a kör­nyezetvédelmi miniszter a víz vi­lágnapja alkalmából rendezett ünnepségére invitálta a kislányt. A Környezetvédelmi és Víz­ügyi Minisztérium, valamint a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum március 22-ei központi ünnepségén, a Ma­gyar Természettudományi Mú­zeum kupolatermében a mi­niszter, dr. Persányi Miklós kö­szöntötte a résztvevőket, és ad­ta át a meseíró, a rajz- és az internetes vetélkedő legjobbjai-' nak az elismeréseket, így Hídvégi Rékának is, aki mese- író-pályázat kategóriában ré­szesült elismerésben.- Házi feladat volt, hogy ír­junk mesét a természetvédelem­ről. Irodalomtanárunk, Balogh Lászlóné a legjobbakat elküldte a pályázatra. Az íráshoz nincs kedvem, inkább rajzolni és ol­vasni szeretek - mondja Réka. A díjról, s önmagáról még a következőket árulta el a kislány:- A mesémnek Az óriás virá­ga címet adtam. Különdíjban részesültem, amit a miniszter bácsi adott át: gratulált és kezet fogott velem. Könnyűzenei CD- ket és mese CD-t kaptam, me­lyen a meseírópályázat kilenc díjazott meséje van, s amit is­mert színészek mondanak el. Szabad időmben az imént emlí­tett rajzolás és olvasás mellett számítógépezni, rejtvényt fejte­ni, s játszani szoktam. A tanu­lással nincs különösebb gon­dom... Első osztálytól kezdve minden tantárgyból ötös va­gyok. Hogy mi leszek nagy ko­romban, még nem tudom, nem gondolkodtam rajta, egyelőre jó iskolába járni! Csökken... Mint minden kistelepülésen, így a kamuti általános iskolá­nak is évről évre csökken a ta­nulói létszáma. A mostani 84 általános iskolásból tizenkettő a nyolcadikos, akik közül mindenki továbbtanulásra je­lentkezett. A végzősöknek a fele gimnáziumban szeretné folytatni tanulmányait, né­gyen szakközépiskolába je­lentkeztek, s ketten úgy dön­töttek, hogy valamilyen szak­mát tanulnak. A mostani hetedikesek tizenhármán vannak, s az új tanévben tíz elsős kezdi meg tanulmányait az iskolában. Székely kapu a szimbólum A kapun lévő címerek és Kölcsey egyik idézete hirdeti a két telepü­lés, Kamut és Dltró barátságát, testvértelepülési kapcsolatát —Tizenöt éves múltra tekint vis­sza Kamut és erdélyi testvérte­lepülésének, Ditrónak a kapcso­lata, mely egyre erősödik. Kicsit tartottunk attól, hogy a kettős ál­lampolgársággal kapcsolatos decemberi népszavazás után el- hidegül a két falu egymástól, szerencsére nem így történt - mondja Laurinyecz Pál, Kamut polgármestere. Állítása szerint az első találkozás óta nem a pro­tokolláris látogatásokat szorgal­mazták a felek, mindkét oldalon arra törekedtek, hogy az intéz­mények, a cégek, az iskolák, a lakosság alakítsanak ki jó barát­ságokat Egyébként öt éve - amikor megalapították a Ditró díszpol­gára címet — az elsők között a kamuti általános iskola nyugdí­jas igazgatójának, id. Földesi Ist­vánnak ítélték oda. Ő volt a moz­gatórugója a testwrtelepülési kapcsolat kiépítésének. Kamut központjában pedig az a székely kapu áll, melyet Petres Lajos ditrói nyugdíjas iskolaigazgató több mint nyolcszáz órás mun­kával faragott, igen igényesen és aprólékosan kidolgozva. Négy nemzet rokonsága Április 14-16-a között egy öt­tagú kamuti csapat vesz részt a lengyelországi Rybnikban azon a főzési és terítési bemu­tatón, mely a Négy nemzet ro­konsága címet viseli, s a cseh, a szlovák, a magyar és a len­gyel nemzeti ételeket hivatott bemutatni. A hazánkat képvi­selő kamuti csapatot helyi fia­talok alkotják: Laurinyecz Zol­tán (aki szakmabeli, vendég­látó-ipari technikustanuló), Soltész János (főiskolás), Zabagó Máté (a békéscsabai belvárosi gimnázium diákja), Földesi István (a békéscsabai gépészeti szakközépiskola ta­nulója) és Smíri Dalma (a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium diákja). A bemutatóra legalább há­romféle ételből, minimum tizen­öt adagot kell készíteniük a fia­taloknak. A menüsorban igazi magyaros ételek szerepelnek, így a pörkölt, a gulyás, a fasírt, a töltött káposzta és a kolbász. A Békés megye települései között meghirdetett tavalyi előfizető-gyűjtő versenyünkön külön kategóriát hirdettünk azon települések számára, ahol a lefedettségi mutatónk 50 százalék feletti volt. Ebben a kategóriában teljesít­ményéért Kamutot díjaztuk. A község benevezését, szervező munkáját lapunk egy ingyenes települési oldallal ismerte el. Az oldalt szerkesztette és fotózta: Szekeres András. Kamutiak jártak a Lengyel-Tátrában Igencsak népes, főként fiata­lokból és családokból álló kamuti csoport járt a közel­múltban a Lengyel-Tátrában, sítáborban. Két autóbusszal, összesen nyolcvannégyen kel­tek útra. A határ menti együtt­működés keretében húsz aradi fiatal is csatlakozott a csoport­hoz. A síelők főhadiszállása Pyzowkában volt, egy olyan panzióban, mely saját sípályá­val is rendelkezik. Földesiné Püski Mária, a cso­port vezetője elmondta: az ott töltött egy hét alatt a remek hó­viszonyok adta lehetőséget mindenki kihasználta, s aki ko­rábban nem tudott, az is megta­nult síelni. Voltak, akik nem csak az enyhébb lejtésű, kez­dők részére kialakított pályán, hanem a meredekebb pályákra is ellátogattak. Tavaly a hason­ló túrán „csak” ötvenen voltak, az elmúlt napokban viszont már többen jelezték: jövőre csatlakoznak a csoporthoz, s így minden bizonnyal megkö­zelítik a százas létszámot. Alapítvány a gyermekekért A Kamuti Gyermekekért Ala­pítvány jelentős szerepet tölt be a településen élő gyerekek és fiatalok közösségi program­jainak, szabadidős tevékeny­ségek szervezésében, anyagi támogatásában. Az Ifjúság 2000-2006 Prog­ramnak köszönhetően most Törökországba készülnek a kamutiak. Képünkön a kamuti síelők egy csoportja. Földesiné Püski Mária, a cso­port vezetője elmondta: aki korábban nem tudott, az is megtanult síelni. Első és második helyezett verseny Két kis „Benedek Elek” É A kamuti általá­nos iskola két kisdiákja szere­pelt sikeresen a közelmúltban a megyei könyv­táránál meghir­detett országos meseíró verse­nyen. A 4. osztályosok kategóri­ájában pikó Petra az első, ba­rátnője, SZEKERZÉS SZABINA a második helyezést szerezte meg - Amióta írni tudok, meséket írok - kezdi Petra. - Kigondo­lok egy történetmagot, azt kike­rekítem, majd leírom. Kedvenc mesefigurám a cica, vagyis Garfield. Nekem kutyusom van, Picurnak hívják. Róla ír­tam már mesét, de egy hosz- szabb történet is készül majd a kutyusról. A meseíró ver­senyt A mada­rak beszéde cí­mű mesémmel nyertem meg.- Az én me­sém címe A magányos tündér volt - veszi át a szót Szabina. - A kedvenc mesefigurám Pi­nocchio, akiről sok-sok törté­netet olvastam már. A meséi­met kézzel írtam, amit aztán apa legépelt. Sok mesémet gyűjtöttem össze, apa és anya mindegyiket elolvassa, de nem engedem, hogy bármit is hozzáírjanak. Nagyon szere­tek mesét olvasni, mert azok­ból sok szép és jó dolgot tanul­hat az ember.

Next

/
Thumbnails
Contents