Békés Megyei Hírlap, 2005. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-19 / 42. szám

Kenyában csak a DDT segíthet A nálunk 35 éve betiltott vegyszer maradványai ma is ott vannak a szervezetünkben. 10. oldal A hollandok kerülik a felesleges udvariaskodást: ami a szívükön, az a szájukon Egbert van der Steege Gyulán otthonra és közösségre lelt Legelőször kisdiákként, egy történelemórán hallottam a magyarokról. Az 1956-os forra­dalomról tanultunk, s az ese­mények annyira megérintettek, hogy elhatároztam, megisme­rem ezt a nemzetet - meséli Egbert van der Steege. A teoló­giai egyetemet végzett nyelv- tanár-drámapedagógus-fordító hatodik éve él Gyulán, egy ma­gyar hölgy miatt költözött ide. Gyulát az Alföld legpatinásabb városának tartja. Legelőször játsszunk el néhány pilla­natra az előfeltevéseinkkel! Vajon mit tudunk mi itt, Békés megyében Hollan­diáról? Milyen gondolatok jutnak az eszünkbe a Németalföldről? Sokan ta­lán legelőször a méltóságteljesen forgó szélmalmokra és a finom sajtokra asz- szociálnak. Aztán felidézhetjük a virág­zó tulipánokat is, no és persze az elma­radhatatlan fapapucsot viselő holland baba is megjelenik képzeletünkben. Abban minden bizonnyal megegyeznek a sztereotípiáink, hogy a hollandok tü­relmes, megértő, ám puritán emberek, akik azért kicsit elférnek a németektől. — Az általánosítás halálos csapást je­lent az elmére - figyelmeztet nevetve Egbert, miközben hellyel és teával kí­nál lakásában. Körös-körül tanköny­vek sorakoznak a polcokon' és akad jónéhány szépirodalmi kötet is a ked­ves szobácskábán. Nem véletlen, hi­szen Egbert angol nyelvet és világtör­ténelmet tanított Sarkadon, az Ady- Bay gimnáziumban, fordítási megbízá­sokat kap, s szinte elmaradhatatlan szereplője lett a gyulai kulturális élet­nek. Egbertnek mindegy, hogy ango­lul, németül, franciául avagy magyarul folytatjuk a társalgást, valamennyi nyelvet kiválóan beszéli.- Kezdetben pokoli nehézségeim vol­tak a magyar nyelvtannal. Próbáltam tankönyvből tanulni, de nem sokat se­gített. Szerencsére olyan magyar kö­zösségbe kerültem, ahol muszáj volt megszólalnom. Ma már ott tartok, hogy az országban élő hatezres holland koló­Egbert van der Steege szerint a hollandokat kevésbé érdekli a másik származása, a vallása, a bőre színe. nia egyik legjobb magyartudással bíró tagja vagyok — mondja Egbert. Az optimista férfi szerint a holland mentalitás egyik alappillére, hogy ki­zárólag a holnapi napra gondolnak, a tipikus magyar múltba nézés és méla­bú helyett a jövőre koncentrálnak.- A magyarok a Kárpát-medencé­ben sajátos univerzumban élnek, so­kan azt hiszik, hogy Magyarország a világ közepe. Sajnos a legtöbb magyar képtelen felejteni, dédelgetik a sérel­meiket. Mi, hollandok talán durvának tűnhetünk, mert kerüljük a felesleges udvariaskodást, ami a szívünkön, az a szánkón. Tudunk nemet mondani. Az én nemzetemet sokkal kevésbé érdek­li a másik származása, a vallása, a bő­re színe - meséli Egbert. Egykettőre feltalálta magát Egbert van der Steege Budapestről költözött Gyulára, ahol nemcsak társra, ha­nem közösségre is lelt. Szavai szerint rendkívül furcsa volt a nagyváros lüktetése után a gyulai életritmusra váltani, ám egykettőre feltalálta magát, hiszen csatla­kozott a gyulai református énekkarhoz, és műfordítóként a Gyulai Alkotókor tag­ja lett. Nyelvtudásának köszönhette, hogy Gyulán is leküzdhette a munkaválla­lási gondokat, noha, elmondása szerint, Hollandiában a tanárok körülbelül nyolcszor annyit keresnek, mint a magyar pedagógusok. A tanár teáját kortyolva elmondja, hogy mindig megrendül, ha a magyar Himnusz vagy a Szózat komor sorait ol­vassa. A fordítónak egyébként Konrád György a kedvenc magyar szerzője, aki­nek előszeretettel lapozza ironikus hangvételű regényeit, ám szívesen „bajlódik” Nádas Péter regényeivel is, akinek a mondatfűzései már komoly ki­hívást jelentenek a külföldiek számára. — Úgy érzem, hogy a magyaroknak az irodalomhoz, a zenéhez, a költészet­hez és persze a főzéshez van a legna­gyobb tehetségük. Nem véletlen, hogy az angol BBC televízió a világ öt legje­lentősebb konyhája közé sorolta a ma­gyart Viszont a politikát sokkal tehet­ségesebben kellene művelni — véleke­dik Egbert, aki egy hasonlattal élve úgy jellemezte a magyar közéletet, mint egy rendhagyó boxmérkőzést, ahol a ver­senyzők ütik egymást, és mégis a nézők kapják a legtöbb pofont Szerinte az itt élő hollandoknak ezt a sajátos politikai kultúrát a legnehezebb elfogadni. Meg­fogalmazása szerint, a sárdobálás egyetlen ország ügyeit sem viszi előbb­re. A tanárember egyébként - a hollan­dokhoz hasonlatosan — fontolva haladó­nak tartja magát: úgy vallja, csak akkor érheti el a távolabbi céljait, ha minden egyes napot új tervvel kezd el. Beszterczey Judit---------Apróbaki a nagyvilág---------­A gyűjtőnek a miniatűr cipő a gyengéje A félezerhez közelít Hock Judit cipőgyűjteménye. Ezeket a láb­beliket nem viselte soha senki, mert dísztárgynak készítették őket - némelyiket ezüstből, por­celánból vagy üvegből. A miniatűr lábbeliket három évtized alatt gyűjtötte össze a világ minden tájáról. Legféltet­tebb kincse a viktoriánus stí­lusú ezüstcipő, aijiit London­ban vásárolt. A gyűjtemény első darabja Monacóból való. A híres játék- kaszinók központjában szuve­nírt keresett, de csupa giccses tárgyba botlott. Aztán az egyik kirakatban meglátott egy porce­láncipőt. Megvette, de akkor még nem gondolta, hogy ké­sőbb ez lesz a hobbija. Pár hó­nappal később azonban, a zü­richi bolhapiacon egy másik porceláncipőre figyelt fel, kide­rült, hogy Herenden készítet­ték. Megvette azt is, és innen már nem volt megállás. Saját cipőtára jóval szeré­nyebb, ötven párból áll. Judit asszony, bárhol jár a nagyvi­lágban, mindenütt cipőkre vadászik. Kedvenc bolhapia­cain mindig talál valamilyen különleges­séget, így aztán bát­ran megjó­solható: rö­videsen to­vább bővül a rendkívü­li gyűjte­mény. Va- íon hány igazi cipőt koptatott el eddig ér­tük? Az alma hatásos az Alzheimer-kór ellen? Világszerte kitolódik a lakos­ság várható élettartama, az emberiség öregszik. Talán emiatt gyakoribb az örege­dés egyik legpusztítóbb betegsége, az idegrend­szer leépülésével járó Alzheimer-kór. A New York-i Cornell Uni­versity kutatói új gyógyszerek kifejlesz­tése helyett a régi „orvos­ságot”, az almát állították a kí­sérleteik központjába. Megál­lapították: ezzel meg lehet fé­kezni az Alzheimer-kór fejlődé­sét, legalábbis az állatoknál. Az alma ugyanis nem pusztán kalóriaszegény gyümölcs, amely rostos jellege miatt hasznos a koleszterin-, vala­mint a vércukor- szint csökkentésé­re, hanem nagyon sok antioxidánst is tartalmaz, s ez különösen fontos az Alz­heimer-kór lassítása szem­pontjából. Az almában lévő antioxidánsok közül a legfon­tosabb, legnagyobb hatású a quercetin nevű vegyület, amely bizonyíthatóan védi az idegsejte­ket a káros ha­tásoktól. A gyü­mölcs vé­dettséget adhat - ál­lítják ameri­kai kutatók. Ugyanakkor figyelmeztet­nek: az almát a héjával együtt fo­gyasszuk, mert csak az tartal­mazza a quercetint. S ha lehet, inkább a piros színű fajtákat válasszuk, ezekben ugyanis több van az előbbi vegyület- ből, mint a zöld vagy sárga al­matípusokban. i i t h

Next

/
Thumbnails
Contents