Békés Megyei Hírlap, 2005. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-02 / 27. szám
4 2005. FEBRUÁR 2., SZERDA - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BÉKÉS MEGYE HOZOMÁNYA Tótkomlósról röviden Tótkomlós Békés megye régi marosi hordalékkúp-részének hátsági területén található. A jellegzetes, mezővárosias, alföldi település a megye délnyugati táján, a Száraz-ér mellett helyezkedik el. A népesség össz- létszáma 7332. A lakosság 29 százaléka szlovák (50 százalék beszéli is a szlovák nyelvet), 3 százaléka cigány nemzetiségű. A mai város közelében a 16., 17. században már létezett település. Az ásatások során előkerült leletek alapján e település lakói magyarok voltak, a mai települést viszont a történelmi Magyarország északi, szlovák lakta megyéiből ide települt szlovák családok alapították. A község mintegy száz évig megőrizte tiszta szlovák jellegét A magyar nyelvű oktatás az 1850- es években indult az újonnan épült községi iskolában. A helybéliek véleménye gyivicsánné dr. szENCZi írén, polgármester: - Az EU-s csatlakozás kapcsán hozományként nem véletlenül ajánlottuk fel a tótkomlósi szlovák tájházunkat, az ország első tájházát Büszke vagyok arra, hogy nálunk fogant meg elsőként a gondolat, és elsőként rendeztük be az ingatlant. Hivatalos és magánvendégeim számára - a Rózsa fürdő és a város egyéb látványosságai mellett - minden esetben szeretettel ajánlom a tájház megtekintését, szívesen kísérem oda a látogatókat. A tájház egyébként a helyi szlovák önkormányzat kezelésében van. ZELMAN FERENC, AZ ORSZÁGOS SZLOVÁK ÖNKORMÁNYZAT TÓTKOMLÓSI REGIONÁLIS KULTURÁLIS KÖZPONTJÁNAK A VEZETŐJE, A TÓTKOMLÓSI SZLOVÁK ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐJE: - Az Ország első tájháza szlovák elődeink szorgalmát, istenben való hitét és szépérzékét szimbolizálja számomra. Mutatja azt, hogy az Alföldre települt szlovákok gyorsan alkalmazkodtak az itteni körülményekhez és tudtak szépet, maradandót alkotni. A fiatal nemzedék itt megismerkedhet elődjei tárgyi emlékeivel és szellemi hagyatékával. A tájházat igyekszünk minden jelentős szlovákiai, magyarországi és más külföldi vendégünknek megmutatni. A földfalú lakóházakról A tótkomlósi tájház, az alaprajzi beosztása szerint, a néprajzi szakirodalomban középmagyar vagy alföldi háztípus néven ismert. A lakóház egyetlen bejárata a konyhába nyílik. A falakra támaszkodó ollószárak tartják a középszelement. Nádfedése az utcai oromfalnál kissé csapott, alatta fűrészelt deszkából esztétikusán kiképzett háromszög. A másfél méteres folyosó, a gang kényelmes belépést biztosít az érkezőknek. A döngölt földfalú lakóházat kívül- belül sárral tapasztották és fehérre meszelték. Figyelmet érdemel a lakóház hátsó szobájának két, tornácra nyíló ablaka. Ezeknek a belső oldaluk virágozott, ugyanúgy, mint a szobák bútorzata. Félreérthetetlenül utalva arra, hogy a falusi bútorfestő asztalosok ősei nem csak a templomok mennyezeteit, a szobák bútorait, de a megrendelő ízlése és a pénze szerint a ház ajtóit és ablakait is díszítették. A konyha bútorzata nem volt gazdag a szlovák házakban. Egyetlen díszes bútor az 1856-ban készült tálas szekrény volt, a másik oldalon a vizespad, rajta a vizes korsók és a kanták. A konyhai cserépedények arról tanúskodnak, hogy a XIX. század elején jelentős fazekasmesterek működtek a községben. Az oldalt szerkesztette: Csete Ilona. Fotó: Lehoczky Péter. A padlások kincseiből az első nemzetiségi tájház néprajzi gyűjtemények Az asszonyok gondoltak egy merészet... A komlósi tájházban 370 államilag nyilvántartott, védett mestermunka és egyszerű használati tárgy látható. Tiszta szoba, ahol sohasem aludtak A komlósi gazdákat gyakran azért gúnyolták ki, mert soha életükben nem aludtak házuk tiszta szobájában. Esetleg akkor pihenhettek ott meg, amikor haláluk után felravatalozták őket. A balda- chinos, emeletes, szúnyoghálós ágyat általában a férfi kapta nászajándékba, az asz- szonyok hozták a házasságba a párnákat, a dunnákat Szent Mihály napja előtt kötelező volt kibontani a magas pámarengeteget és valameny- nyit kitették száradni * Elszármazottak és itthoniak is látogatják LOPUSNI ANDRÁS nem csak a tájház minden szegletének az ismerője, az elszármazott tótkomlósi szlovákoké is. Tapasztalata szerint évente 700-1000 látogató keresi fel a tájházat Sok a külföldről hazalátogató komlósi, ők unokáiknak akarják megmutatni azokat a használati tárgyakat, amelyeket ők még ismernek, netán használtak. Büszkék arra, hogy ebben a városban a szlovák hagyományokat őrzik és megbecsülik. Valamikor, nagyon régen Tótkomlóson, a háziipari szövetkezetben dolgozó asszonyok a jelenlegi szlovák táj ház melletti épületben szó'ttek, varrtak, hímeztek. Szorgos kezük nyomán csodálatos lakástextíliák és ruhaneműk születtek. Munkájuk során gyakran kitekintettek a Széchenyi utcai műhelyük ablakán. S látták ám, hogy a komlósi múltat teherautókkal szállítják a megrendelőkhöz, a régiségkereskedőkhöz. Rokkákat, szövőszékeket, festett padokat, ágyakat teherautószámra vitték el Tótkomlósról az 1960-as években. A nagyvárosok régiségkereskedői előszeretettel adták le megrendeléseiket a faluban. A háziipari szövetkezetben dolgozó komlósi asszonyok gondoltak egy merészet, és ők maguk is gyűjtésbe kezdtek.- Akkoriban bőségesen volt miből válogatni. Az akkori ingatlanok pincéiben, kamráiban, padlásain igazi kincsek rejtőztek. A község 1970-ben vásárolta meg a Bogár-féle házat, hogy ott, megőrizve a régi, tótkomlósi építészeti kultúrát és hagyományokat, szlovák tájházat alakítson ki - sorolta a minden helyi, néprajzi vonatkozású információ tudója, Lopusni András. Bandi bácsi jó szívvel mesélt a tájházról, ahol gondnokként munkálkodik.- A szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően és a folyamatos kutatás eredményeként 1971- ben megnyitotta kapuit Magyarország első nemzetiségi tájháza, a tótkomlósi szlovák tájház. Dr. Boros Marietta, a néprajztudományok doktora komoly segítségére volt a szervezőknek. így kerülhetett a Széchenyi utca 11. szám alatt lévő ingatlanba 370 államilag nyilvántartott és védett tárgy. Ehhez az időtálló gyűjteményhez nem tettünk, és nem vettünk el azóta, így teljes, egész. Persze a városnak azóta van négy néprajzi gyűjteménye - tette hozzá nem kis büszkeséggel Bandi bácsi, aki visszatekintve a szlovákok letelepedésének (1776) idejére, emlékeztetett az ősök földbe vájt, kicsi ablakokkal ellátott kunyhóira, de a tájház már a második generációs szlovákok keze nyomát viseli magán.- A hetvenes években még könnyű volt kiválasztani a legmegfelelőbb ingatlant, hiszen sok hasonló háza volt a községnek. Ezt 1886-ban építették a mestergerenda tanúsága szerint. A díszes tartószerkezet ugyanis megőrizte az építés évét, és az építtető tulajdonos nevét, aki Bogár Mihályné Mótyóvszki Zsófia volt Természetesen egyéb információk is megtudhatók a gerenda alaposabb szemrevételezésekor, igaz, minden szlovákul van feltüntetve. Akkoriban nagyon dicsérték ázt a menyecskét, aki hetente kétszer is felmázolta a ház padozatát, mert hogy földes volt. Jellegzetessége a háznak a vasrácsos, kék ablak, és az ajtókra szerelt méretes zár. A fal alját korommal húzták el, és ügyes kezükkel, két ujjúkkal mintákat is rajzoltak. Különösen kedvelték a széles virágú árvácskát és a rozmaringot A ház berendezésében a faragott, festett bútorok, a szőttesek és hímzések, a fazekas munkák, valamint a ködmönök és a hímzett subák vannak jelen - sorolta a kincset érő mestermunkák körét a gondnok. HIRDETÉS 3zzon velünk! I Keresse az újságárusoknál! A 4 * 4
