Békés Megyei Hírlap, 2005. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-12 / 36. szám

2005.FEBRUÁR 12., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP hétvége 11 Ámor panírban - a csokoládé után divatba jött a szív alakú rántott hús A modern kor a szerelmi jelekben is újat hozott A Valentin-nap minden más hagyományt elsöprő divatja egyformán kiszolgálja az ötle­tes és a kényelmes szerelmese­ket. Előzőket különleges jel­rendszer, utóbbiakat készen vásárolható szövegekkel ékesí­tett dísztárgyak segítik ahhoz, hogy tudassák a kedvessel ér­zelmeiket. A szerelmesek ünnepévé és nemzet­közi Valentin-nappá avanzsált februá­ri Bálint-napon évről évre szerelmes üzenetek végeláthatatlan sora kel út­ra. A modern szívküldi tárgyiasult és elüzletiesedett világában nehéz észre­venni és megkülönböztetni a szerelem igazi jeladásait. A szívecskés bögrék, sapkák és sá­lak, alsónadrágok, szív alakú doboz­kák, csokoládék giccses forgatagában már a szívnek formázott rántott hús is felbukkant. Cupido, aki a római mito­lógia szerint ruhátlan kerubként, íját szerelmi bájitalba mártva célozza meg a szerelmeseket, ma a leggyakrabban alkalmazott képeslapfiguraként továb­bít szerelmi üzeneteket, míg végül ele­nyészik a galambokkal, angyalokkal, szívekkel és virággirlandokkal dúsan díszített üdvözlőkártyák tarka motívu­mai között. A szerelmi üzenetküldést eredezte­tő Szent Valentin követői kezdetben beérték a papírra rótt sorokkal. Szerel­mes versekkel, rajzokkal kedvesked­tek egymásnak a kor szellemében szé­gyenlősen tartózkodó fiatalok, így ad­va tudtul egymás iránti érzelmeiket. Az angol lányok a XV. században szív alakú papírra írták választottjuk ne­vét. Ugyanabból ^z évszázadból, való az első Valentin-napi levélke is: a lon­doni Towerban raboskodó Orleans-i herceg, Charles küldte a feleségének 1415-ben. Mit olvasnak ki a lélek búvárai a szerelmi jeladásul szánt rajzokból? Aki nem egyszerű négyzetet rajzol, hanem az ábrát azonnal geometriai dobozzá bővíti, az harmóniára és ki­egyensúlyozottságra törekszik, s a kapcsolatait is tökéletessé szeretné fej­leszteni. A zárt körök rajzolójának van önbizalma, jól érzi magát a bőrében - és ezt feltételezi másokról is -, valószí­nűleg éppen boldog szerelmes. A vi­dám ábrázatok - szemek, szájak - raj­zolójuk nyílt jellemére vallanak, opti­mista beállítottságot sugallnak. Aki vonalas mintákkal üzen szíve válasz­tottjának, semmit nem bíz a véletlen­re. Ha a minták változatosak, akkor a flörtölésben is mindig valami új jut az illető eszébe. A cikornyás, elburjánzó díszítések, romantikára, álmodozó hajlamra utalnak. A házat rajzoló A Bálint-napi ajándékok évről-évre megújulnak, ami tavaly felkapott volt, azt lehet, hogy idén senki nem keresi. Szerencsére a szerelem sosem megy ki a divatból. gyengédségre és gondoskodásra vá­gyik, szeretné, ha valaki védelmezné. A virágok, növények ábrázolása me- legszívűségről árulkodik, segítőkész­séget sejtet. Ha mindenütt kis szíveket hagyunk magunk után, akkor az - Lucia Callis amerikai grafológusnő kézenfekvő ér­telmezésében - azt jelenti, hogy az ér­zelmek különlegesen fontosak szá­munkra: romantikusak és érzékenyek vagyunk. Minél nagyobbak a szívek, annál nagyobb az igényünk a szenve­délyre, a flörtökre, a szerelemre. Ha ráadásul a „nagy Ő” nevének kezdőbe­tűit is belerajzoljuk a szívekbe, akkor kétségtelen, hogy már teljesen elrabol­ták a szívünket. Ha ezt a szerelmi szimbólumot nyíllal döfjük át, ezzel pozitív beállítottságú harci kedvünket tudatjuk. Az együtt szerepeltetett szív és a lakat pedig a nő fennhatóságát jel­képezi szeretője felett. A polgárosodás korában váltak diva­tossá a Bálint-napi üdvözlőkártyák. A XIX. században már ilyen tréfás-sze­relmes lapocskákat is küldözgettek egymásnak az emberek ezen a jeles napon. A legszebb képeslapokat Né­metországban és Angliában készítet­ték. A kor híres illusztrátorai, Charles Dana Gibbson és Frances Brundage rajzolta a legtöbb Valentin-lapot, de számtalan ismeretlen, névtelen mű­vészt is alkalmaztak az angol cégek. Két évszázada lett népszerű a szerel­mi jeladások közt a rébusz. Kézzel fes­tette rejtvényét a feladó, és csalafinta módon hajtogatta össze. így a rajz is, a szöveg is csak fokozatosan fedte fel ma­gát. Kedvelték elődeink a pop-upokat is: a készen kapható, szintén kihajto­gatható képeslapokat, mint például azt, amelyen egy lepke szárnyának ki­nyitásakor megjelenik egy dundi kis Ámor. Voltak csipkéhez hasonló, fino­man cizellált, virágokban, galambok­ban gazdag kis remekművek is. A lufik amerikai divatra vonultak be - nem is olyan régen - az ünneplésbe. Főként azok vásárolják, akik restel­kedve mentek végig az utcán a virág­csokrokkal, s nemigen tudják kimon­dani: szeretlek, drágám! A lufi segít ebben: csillogó, színes szívtestén sok­féle üzenet közli a címzettel azt, amit az ajándékozó restell kimondani. Egy néhány éve végzett -12 ország­ra kiterjedő - felmérés szerint a ló és 36 éves kor közötti magyarok három­negyede ad ajándékot vagy küld üze­netet kedvesének február tizennegye­dikén.^ Végül is mindegy, hogy virág­gal, rózsaszínű papírba csomagolt cso­koládéval, amerikai lufival vagy más csekélységgel lepjük meg embertársa­inkat, csak sikerüljön örömet szerez­nünk titkos jeladásunkkal. A bank lehűtötte a szenvedélyt Egy amerikai hölgy a szerelmes üzenetek legkülönbö­zőbb fajtáit gyűjtötte össze az 1820 és 1920 közötti idő­ből. Lillian Newton ezer darabból álló Valentin-gyűjte- ményében szerepeltek olyan különös bankjegyek is, amelyeket 1850-ben adott ki a Bank of True Love, az igaz szerelem bankja. Ezek az üdvözlőkártyák annyira hasonlítottak az igazi bankjegyekhez, hogy a nagy te­kintélyű angol bank megtiltotta forgalmazásukat. Szaúdi terroristák Az utóbbi időszak kétségtelenül legna­gyobb beszólását Gyurcsány Ferenc ha­gyományozta ránk. A miniszterelnök párt­ja születésnapi ünnepségén ajándékozott meg bennünket két gyönyörű gondolattal. Az egyiket Orbán Viktornak címezte: „Fog ja be a száját akkor, amikor a költségvetés világáról beszél”. A má­sikat a szaúd-arábiai csapat ellen „dicsősé­ges” nulla nullát elérő nemzeti labdarúgó válo­gatottunknak: „A szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen, idegenben, ez egy fantasztikus eredmény”. Ami az első kijelentést illeti, hanyagol­juk el azt a csekélységet, hogy aki befog­ja a száját, az nem tud beszél- Aki befogja ni. Inkább töp- a száját, az nem rengtünk el ,ud bes2é|nl azon, szeren esés dolog-e, ha a miniszterelnök bárkinek azt mondja: fogja be a száját! Aligha. Ezt Gyurcsány is belátta, amikor napokkal később egy reggeli rádióműsorban azt mondta, túl keményen fogalmazott. Csak épp az a pi­ci, Orbánnak szánt „elnézést” vagy „meg követem” szó maradt el. Pedig milyen elegáns lett volna kimondani! A magyar politikai életben szokatlan emberi meg nyilatkozással lettünk szegényebbek. A kormányfő többet nyert volna vele, mint amennyit megjegyzésével veszített. A szaúdiak leterroristázásából sem jött ki sokkal jobban a miniszterelnök. Bár bocsánatot kért tőlük, tiltakozó jegyzéket kapott a külüg}'minisztérium. Bár az ügyet nyilván újabb, nyomatékos bocsánatkéréssel lezárták, a történet nehezen feledhető. Még akkor is, ha Gyurcsány gúnnyal fogalmazott viccnek szánta az egészet, egy Heti heteshez ha­sonlítható vidám pártműsorban. De lehet-e zártkörűnek, „egymás kö­zött vagyunk gyerekek” rendezvénynek tekinteni olyan összejövetelt, ahol többszázan vannak jelen? Szabad-e vic­celődni a pillanamyi népszerűségért íz­léstelenül, mások önérzetét, nemzeti ön­becsülését sértő módon? Nyilván nem. Ám a legfontosabb kérdés mégiscsak az, miért ront el mindenkit a hatalom? Miért hiszi egy politikus azt, hogy egy idő után olyat is megengedhet magá­nak, amit civilként nem tenne soha? Kár lenne tagadni, a szocialista párttal rokonszenvezők Gyurcsány megválasztá­sakor örömtáncot lejtettek. Úgy látták, az európai Medgyessy után egy beszélni is tudó, megnyerő stílusú, másik európai ke­rült a kormányfői székbe, aki megnyerhe ti nekik a választást. Ahhoz azonban nem szabad hibázni. Gyurcsány Ferenc nem Kövér László, sőt a kövéri stílus sem áll jól neki. A 2006os választás persze még messze van. Jut idő levonni a tanulságot. És van idő óvakodni a beszólásoktól is. Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu Farsangi idill: vacogtató tél, hó, lapát és kutyaszerelem Már azt hittem, hogy megette a farkas a telet. A kiábrándítóan fekete kará­csony után nem segített a szilveszter, az újév meg a vízkereszt sem. Nem és nem, semmiképp sem akart igazi tél lenni ebben a megszomorított világ­ban. Aztán január végén Holle anyó megrázta a dunyhát meg a vánkost, és egyik napról a másikra araszos szűzhó lepte el a didergő határt. Azt mondják, hogy mindig felkészü­lünk a télre. Én is elhatároztam, hogy eltakarítom a helyi hóakadályokat, de éjjeli bagoly létemre későn keltem - fe­leségem már letisztította az utcai jár­dát, s a belterületi ösvényeket. Gyertya­szentelő után mégis jutott számomra is feladat: a nagykapu előtt, a kocsibe­járó négyméteres sávjárói ellapátolhat­tam az immár ropogóssá fagyott hóta­karót. „Sejhaj, ripityom; mi ez nékem, angyalom” - dúdolgattam a hóhányók egyéni klapanciáját, azután a munka felénél kiegyenesedtem derekat tapo­gatni. A Zöldfás egyik közeli portájáról ekkor táncolt elő egy zsemlefoltos kis fiatal szuka, nyomában egy görbelábú fekete kankutyával. Játékos kedvük­ben voltak, akárcsak az utánuk trappo- ló két fiúgyermek, akik rétegesen felöl­tözve, bélelt kiscsizmában, bojtos-kö­tött meleg sapka alól nevetgéltek. Kör- beállták az öreg hóhányó munkaterü­letét, de eleinte csak a kis vidám zsem­le ugrált a lapátnyél után, üde leány­hangon csaholva. Göndör bundájú, zö­mök udvarlója kergetőzésre invitálta játszótársát, összevissza rugdalva kör rülöttem a porhót, felváltva kapdosva a lapátnyél és a bokám felé. Végül is meguntam az incselkedést: fólmordultam, hogy a kutyának udva­ron a helye, nem az utcán. Fölemeltem a lapátot is, hogy megsimogassam ve­le a fékezhetetlen kedvű kutyakisasz- szonyt. Az ötéves forma nagyobbik kisfiú rám szólt:- Né tessék bántani, ő a Muki sze­relme!- Micsodája?! - hökkentem meg.- A sze-rel-me - szótagolta tisztán artikulálva a rendíthetetlen beszélge­tőtárs. Piros volt az arca és komoly. Elröstelltem magam. Mit is gon­dolhat rólam ez a kisfiú? Olyasmit, hogy milyen értetlenek tudnak len­ni a felnőttek, az öregebbjének meg pláne lábába száradt a sütnivalója: már azt se veszik észre, ami a világ legtermészetesebb dolga. A nagy koromfekete szempár gyémánt-tüzű mélységéből India és a távol-keleti bölcsek sok évezredes természetfi­lozófiája sugárzott. Hetvenbe fordu­ló élettapasztalatommal én éreztem magamat kisfiúnak.- Hát persze hogy a szerelme, ne haragudjál - motyogtam. Fogtam a lapátot, ismét munkához láttam. Egy fiatalasszony kiállt a kapuba, szólt a két kisfiúnak, azok hozzászaladtak, s egy darabig fénylő szemmel nézték a két kutya hancúrozását. Aztán be­fordultak a kapun. Megálltam egy percre, a kutyák után néztem. Húsz lépésre tőlem Mu­ki leszorította szerelmét a szűzhóba. A kis zsömlének csak a füle látszott, az is remegett az izgatott várakozástól. Muki elnyújtotta állát a szuka nyakán, aztán elmélyülten, az élő világmin­denség legfontosabb misztériumához illő komolysággal és alapossággal hoz­záfogott a jövőteremtés gyönyörűsé­ges feladatához. Mert tavaszra új éle­tek indulását írja elő a törvény. ... Mikor végeztem és topogva visz- szanéztem a kiskapuból, a két mámo­ros kutya már átvitte a szerelmet a túl­só partra is. Szász András t á i \

Next

/
Thumbnails
Contents