Békés Megyei Hírlap, 2005. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-12 / 36. szám
2005.FEBRUÁR 12., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP hétvége 11 Ámor panírban - a csokoládé után divatba jött a szív alakú rántott hús A modern kor a szerelmi jelekben is újat hozott A Valentin-nap minden más hagyományt elsöprő divatja egyformán kiszolgálja az ötletes és a kényelmes szerelmeseket. Előzőket különleges jelrendszer, utóbbiakat készen vásárolható szövegekkel ékesített dísztárgyak segítik ahhoz, hogy tudassák a kedvessel érzelmeiket. A szerelmesek ünnepévé és nemzetközi Valentin-nappá avanzsált februári Bálint-napon évről évre szerelmes üzenetek végeláthatatlan sora kel útra. A modern szívküldi tárgyiasult és elüzletiesedett világában nehéz észrevenni és megkülönböztetni a szerelem igazi jeladásait. A szívecskés bögrék, sapkák és sálak, alsónadrágok, szív alakú dobozkák, csokoládék giccses forgatagában már a szívnek formázott rántott hús is felbukkant. Cupido, aki a római mitológia szerint ruhátlan kerubként, íját szerelmi bájitalba mártva célozza meg a szerelmeseket, ma a leggyakrabban alkalmazott képeslapfiguraként továbbít szerelmi üzeneteket, míg végül elenyészik a galambokkal, angyalokkal, szívekkel és virággirlandokkal dúsan díszített üdvözlőkártyák tarka motívumai között. A szerelmi üzenetküldést eredeztető Szent Valentin követői kezdetben beérték a papírra rótt sorokkal. Szerelmes versekkel, rajzokkal kedveskedtek egymásnak a kor szellemében szégyenlősen tartózkodó fiatalok, így adva tudtul egymás iránti érzelmeiket. Az angol lányok a XV. században szív alakú papírra írták választottjuk nevét. Ugyanabból ^z évszázadból, való az első Valentin-napi levélke is: a londoni Towerban raboskodó Orleans-i herceg, Charles küldte a feleségének 1415-ben. Mit olvasnak ki a lélek búvárai a szerelmi jeladásul szánt rajzokból? Aki nem egyszerű négyzetet rajzol, hanem az ábrát azonnal geometriai dobozzá bővíti, az harmóniára és kiegyensúlyozottságra törekszik, s a kapcsolatait is tökéletessé szeretné fejleszteni. A zárt körök rajzolójának van önbizalma, jól érzi magát a bőrében - és ezt feltételezi másokról is -, valószínűleg éppen boldog szerelmes. A vidám ábrázatok - szemek, szájak - rajzolójuk nyílt jellemére vallanak, optimista beállítottságot sugallnak. Aki vonalas mintákkal üzen szíve választottjának, semmit nem bíz a véletlenre. Ha a minták változatosak, akkor a flörtölésben is mindig valami új jut az illető eszébe. A cikornyás, elburjánzó díszítések, romantikára, álmodozó hajlamra utalnak. A házat rajzoló A Bálint-napi ajándékok évről-évre megújulnak, ami tavaly felkapott volt, azt lehet, hogy idén senki nem keresi. Szerencsére a szerelem sosem megy ki a divatból. gyengédségre és gondoskodásra vágyik, szeretné, ha valaki védelmezné. A virágok, növények ábrázolása me- legszívűségről árulkodik, segítőkészséget sejtet. Ha mindenütt kis szíveket hagyunk magunk után, akkor az - Lucia Callis amerikai grafológusnő kézenfekvő értelmezésében - azt jelenti, hogy az érzelmek különlegesen fontosak számunkra: romantikusak és érzékenyek vagyunk. Minél nagyobbak a szívek, annál nagyobb az igényünk a szenvedélyre, a flörtökre, a szerelemre. Ha ráadásul a „nagy Ő” nevének kezdőbetűit is belerajzoljuk a szívekbe, akkor kétségtelen, hogy már teljesen elrabolták a szívünket. Ha ezt a szerelmi szimbólumot nyíllal döfjük át, ezzel pozitív beállítottságú harci kedvünket tudatjuk. Az együtt szerepeltetett szív és a lakat pedig a nő fennhatóságát jelképezi szeretője felett. A polgárosodás korában váltak divatossá a Bálint-napi üdvözlőkártyák. A XIX. században már ilyen tréfás-szerelmes lapocskákat is küldözgettek egymásnak az emberek ezen a jeles napon. A legszebb képeslapokat Németországban és Angliában készítették. A kor híres illusztrátorai, Charles Dana Gibbson és Frances Brundage rajzolta a legtöbb Valentin-lapot, de számtalan ismeretlen, névtelen művészt is alkalmaztak az angol cégek. Két évszázada lett népszerű a szerelmi jeladások közt a rébusz. Kézzel festette rejtvényét a feladó, és csalafinta módon hajtogatta össze. így a rajz is, a szöveg is csak fokozatosan fedte fel magát. Kedvelték elődeink a pop-upokat is: a készen kapható, szintén kihajtogatható képeslapokat, mint például azt, amelyen egy lepke szárnyának kinyitásakor megjelenik egy dundi kis Ámor. Voltak csipkéhez hasonló, finoman cizellált, virágokban, galambokban gazdag kis remekművek is. A lufik amerikai divatra vonultak be - nem is olyan régen - az ünneplésbe. Főként azok vásárolják, akik restelkedve mentek végig az utcán a virágcsokrokkal, s nemigen tudják kimondani: szeretlek, drágám! A lufi segít ebben: csillogó, színes szívtestén sokféle üzenet közli a címzettel azt, amit az ajándékozó restell kimondani. Egy néhány éve végzett -12 országra kiterjedő - felmérés szerint a ló és 36 éves kor közötti magyarok háromnegyede ad ajándékot vagy küld üzenetet kedvesének február tizennegyedikén.^ Végül is mindegy, hogy virággal, rózsaszínű papírba csomagolt csokoládéval, amerikai lufival vagy más csekélységgel lepjük meg embertársainkat, csak sikerüljön örömet szereznünk titkos jeladásunkkal. A bank lehűtötte a szenvedélyt Egy amerikai hölgy a szerelmes üzenetek legkülönbözőbb fajtáit gyűjtötte össze az 1820 és 1920 közötti időből. Lillian Newton ezer darabból álló Valentin-gyűjte- ményében szerepeltek olyan különös bankjegyek is, amelyeket 1850-ben adott ki a Bank of True Love, az igaz szerelem bankja. Ezek az üdvözlőkártyák annyira hasonlítottak az igazi bankjegyekhez, hogy a nagy tekintélyű angol bank megtiltotta forgalmazásukat. Szaúdi terroristák Az utóbbi időszak kétségtelenül legnagyobb beszólását Gyurcsány Ferenc hagyományozta ránk. A miniszterelnök pártja születésnapi ünnepségén ajándékozott meg bennünket két gyönyörű gondolattal. Az egyiket Orbán Viktornak címezte: „Fog ja be a száját akkor, amikor a költségvetés világáról beszél”. A másikat a szaúd-arábiai csapat ellen „dicsőséges” nulla nullát elérő nemzeti labdarúgó válogatottunknak: „A szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen, idegenben, ez egy fantasztikus eredmény”. Ami az első kijelentést illeti, hanyagoljuk el azt a csekélységet, hogy aki befogja a száját, az nem tud beszél- Aki befogja ni. Inkább töp- a száját, az nem rengtünk el ,ud bes2é|nl azon, szeren esés dolog-e, ha a miniszterelnök bárkinek azt mondja: fogja be a száját! Aligha. Ezt Gyurcsány is belátta, amikor napokkal később egy reggeli rádióműsorban azt mondta, túl keményen fogalmazott. Csak épp az a pici, Orbánnak szánt „elnézést” vagy „meg követem” szó maradt el. Pedig milyen elegáns lett volna kimondani! A magyar politikai életben szokatlan emberi meg nyilatkozással lettünk szegényebbek. A kormányfő többet nyert volna vele, mint amennyit megjegyzésével veszített. A szaúdiak leterroristázásából sem jött ki sokkal jobban a miniszterelnök. Bár bocsánatot kért tőlük, tiltakozó jegyzéket kapott a külüg}'minisztérium. Bár az ügyet nyilván újabb, nyomatékos bocsánatkéréssel lezárták, a történet nehezen feledhető. Még akkor is, ha Gyurcsány gúnnyal fogalmazott viccnek szánta az egészet, egy Heti heteshez hasonlítható vidám pártműsorban. De lehet-e zártkörűnek, „egymás között vagyunk gyerekek” rendezvénynek tekinteni olyan összejövetelt, ahol többszázan vannak jelen? Szabad-e viccelődni a pillanamyi népszerűségért ízléstelenül, mások önérzetét, nemzeti önbecsülését sértő módon? Nyilván nem. Ám a legfontosabb kérdés mégiscsak az, miért ront el mindenkit a hatalom? Miért hiszi egy politikus azt, hogy egy idő után olyat is megengedhet magának, amit civilként nem tenne soha? Kár lenne tagadni, a szocialista párttal rokonszenvezők Gyurcsány megválasztásakor örömtáncot lejtettek. Úgy látták, az európai Medgyessy után egy beszélni is tudó, megnyerő stílusú, másik európai került a kormányfői székbe, aki megnyerhe ti nekik a választást. Ahhoz azonban nem szabad hibázni. Gyurcsány Ferenc nem Kövér László, sőt a kövéri stílus sem áll jól neki. A 2006os választás persze még messze van. Jut idő levonni a tanulságot. És van idő óvakodni a beszólásoktól is. Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu Farsangi idill: vacogtató tél, hó, lapát és kutyaszerelem Már azt hittem, hogy megette a farkas a telet. A kiábrándítóan fekete karácsony után nem segített a szilveszter, az újév meg a vízkereszt sem. Nem és nem, semmiképp sem akart igazi tél lenni ebben a megszomorított világban. Aztán január végén Holle anyó megrázta a dunyhát meg a vánkost, és egyik napról a másikra araszos szűzhó lepte el a didergő határt. Azt mondják, hogy mindig felkészülünk a télre. Én is elhatároztam, hogy eltakarítom a helyi hóakadályokat, de éjjeli bagoly létemre későn keltem - feleségem már letisztította az utcai járdát, s a belterületi ösvényeket. Gyertyaszentelő után mégis jutott számomra is feladat: a nagykapu előtt, a kocsibejáró négyméteres sávjárói ellapátolhattam az immár ropogóssá fagyott hótakarót. „Sejhaj, ripityom; mi ez nékem, angyalom” - dúdolgattam a hóhányók egyéni klapanciáját, azután a munka felénél kiegyenesedtem derekat tapogatni. A Zöldfás egyik közeli portájáról ekkor táncolt elő egy zsemlefoltos kis fiatal szuka, nyomában egy görbelábú fekete kankutyával. Játékos kedvükben voltak, akárcsak az utánuk trappo- ló két fiúgyermek, akik rétegesen felöltözve, bélelt kiscsizmában, bojtos-kötött meleg sapka alól nevetgéltek. Kör- beállták az öreg hóhányó munkaterületét, de eleinte csak a kis vidám zsemle ugrált a lapátnyél után, üde leányhangon csaholva. Göndör bundájú, zömök udvarlója kergetőzésre invitálta játszótársát, összevissza rugdalva kör rülöttem a porhót, felváltva kapdosva a lapátnyél és a bokám felé. Végül is meguntam az incselkedést: fólmordultam, hogy a kutyának udvaron a helye, nem az utcán. Fölemeltem a lapátot is, hogy megsimogassam vele a fékezhetetlen kedvű kutyakisasz- szonyt. Az ötéves forma nagyobbik kisfiú rám szólt:- Né tessék bántani, ő a Muki szerelme!- Micsodája?! - hökkentem meg.- A sze-rel-me - szótagolta tisztán artikulálva a rendíthetetlen beszélgetőtárs. Piros volt az arca és komoly. Elröstelltem magam. Mit is gondolhat rólam ez a kisfiú? Olyasmit, hogy milyen értetlenek tudnak lenni a felnőttek, az öregebbjének meg pláne lábába száradt a sütnivalója: már azt se veszik észre, ami a világ legtermészetesebb dolga. A nagy koromfekete szempár gyémánt-tüzű mélységéből India és a távol-keleti bölcsek sok évezredes természetfilozófiája sugárzott. Hetvenbe forduló élettapasztalatommal én éreztem magamat kisfiúnak.- Hát persze hogy a szerelme, ne haragudjál - motyogtam. Fogtam a lapátot, ismét munkához láttam. Egy fiatalasszony kiállt a kapuba, szólt a két kisfiúnak, azok hozzászaladtak, s egy darabig fénylő szemmel nézték a két kutya hancúrozását. Aztán befordultak a kapun. Megálltam egy percre, a kutyák után néztem. Húsz lépésre tőlem Muki leszorította szerelmét a szűzhóba. A kis zsömlének csak a füle látszott, az is remegett az izgatott várakozástól. Muki elnyújtotta állát a szuka nyakán, aztán elmélyülten, az élő világmindenség legfontosabb misztériumához illő komolysággal és alapossággal hozzáfogott a jövőteremtés gyönyörűséges feladatához. Mert tavaszra új életek indulását írja elő a törvény. ... Mikor végeztem és topogva visz- szanéztem a kiskapuból, a két mámoros kutya már átvitte a szerelmet a túlsó partra is. Szász András t á i \
