Békés Megyei Hírlap, 2005. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-10 / 34. szám

4 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. FEBRUÁR 10., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY Sötétből kitárulkozik a fény szewiromlás A monitort mereven nézi az ember, s eközben „elfelejt” pislogni Dr. Mészáros Piroska osztályvezető főorvos magyarázza a diodalézer készülék működését, amellyel a cukorbetegek szemfenék-lézerezésé- vel akadályozzák meg az állapotromlást. Betegforgalmi adatok 2004 I. Felnóttszakrendelés: ____________9314 beteg + 265 diabéteszes gondozott II . Felnőttszakrendelés:_____________5771 beteg + 665 diabéteszes gondozott III. Gyermekszakrendelés:___________5333 beteg +35 diabéteszes gondozott IV . Fekvőbetegosztályon ellátottak;_______956 fő_____________________ V. Ápolási napok száma:_______________4122_____________________ VI . Ügyeletén ellátottak:______________2475 fő______________________ Le kell bontani az egészségügy feudális maradványait! Úgy őrzi, mint a szeme világát — tartja a közmon­dás. Ha valakit nagyon szeretünk, nagyon fontos nekünk, azt mondjuk rá: ő a szemünk fénye. Vajon mit érezhet, aki egy időre elveszíti a látását, majd visszakapja? A Réthy Pál kórház sze­mészeti osztályát 1991 novembere óta dr. Mészá­ros Piroska főorvos veze­ti. Vele beszélgettünk a szem betegségeiről, a gyógyítás lehetőségeiről. A monitorok, számítógépek gyakori használatával növeke­dett-e a szemorvosra szorulók száma?- Igen is meg nem is. Valamit rögtön szeretnék leszögezni: tévhit az, hogy a számítógép vagy a tévé káros kisugárzása romboló hatással van a szemre. Nincs ilyen kisugárzás. A tech­nika olyan fejlettségi szintre ju­tott, hogy a gyártók eleve beépí­tik a termékeikbe a védelmet, ezenkívül többfajta védőeszközt is alkalmaznak ott, ahol hiva­tásszerűen kell valakinek egész nap a monitor előtt ülnie. A két­ségkívül meglévő panaszokat tehát nem a sugárzás okozza, hanem egész egyszerűen az a tény, hogy a monitort mereven nézi az ember, s eközben „elfe­lejt” pislogni. Tudni kell, hogy a pislogás a szem önvédelme, egy úgynevezett könnyfilmmel von­ja be a szaruhártyát, s ezáltal megóvja a kiszáradástól. Ha ez elmarad, akkor a szemünkben szúró, égő fájdalmat észlelünk, száraznak érzékeljük, mintha homok került volna bele. Ez kel- lemeüen, de nem veszélyes, egy műkönnyel könnyen tudunk se­gíteni rajta. Harmincon túl a szem természetes öregedése már monitor nélkül is produ­kálhat látásproblémákat, csak aki a gépnél dolgozik, hama­rabb észreveszi ezeket. Ilyenkor tudomásul kell venni, hogy bi­zony egy koron túl kell a szem­üveg, ami kíméli a szemet.- Milyen panaszokkal kere­sik fel leggyakrabban a szak­rendelőt?- Kétségkívül igen magas számban jönnek hozzánk a számítógéppel dolgozók, sok az idős páciensünk, akiknek szemüveg kell, és akik gyakran panaszkodnak arra is, hogy könnyezik a szemük. Ennek nagyon egyszerű oka van: idős korban a bőr megereszkedik, veszít a rugalmasságából, s ez alól természetesen az arc és a szemkörnyék sem kivétel. A megereszkedett alsó szemhéj pedig már nem tudja úgy benn­tartani a könnyet, s az mindun­talan kibuggyan. Viszonylag sokan jelentkeznek még külön­böző gyulladásos panaszokkal, valamint szép számmal van­nak jelen az állandó gondozás­ra szorulók is, akiket valami­lyen betegség miatt kisebb-na- gyobb rendszerességgel szemé­szeti szempontból is el kell lát­ni. Ilyen a rendszeres zöldhá- lyog-gondozás, a cukorbetegek, vérképzőrendszeri betegek gondozása, valamint a veleszü­letett szembetegségek és rend­ellenességek folyamatos nyo­mon követése.- A legborzasztóbb talán az, amikor ilyen-olyan okból vala­kit az a veszély fenyeget, hogy elveszti a látását. Hiszen még egy született vak is nehezen tud beilleszkedni a világba, ám aki felnőttkorban kényszerül újratanulni a környezetben va­ló eligazodást, az szinte re­ménytelen helyzetbe kerül.- Valóban, ez a legnagyobb veszély. Ám ma már olyan mű­téti eljárások léteznek, amivel az ilyen esetek nagy részét is képesek vagyunk meggyógyí­tani. A régebben rettegett szürkehályog ma már nem ve­zet törvényszerűen ehhez az ál­lapothoz, s ugyan ma is nagy műtétnek számít, de a rutin­munkákhoz soroljuk. Ez tulaj­donképp a szemlencse cseréjét jelenti: az elszürkült lencsét ki­emeljük, és a helyére műanyag lencsét ültetünk be. Ennek több módja létezik, mi itt, Békéscsa­bán a legmodernebb technoló­giát alkalmazzuk. Előnye, hogy a pici seb kevésbé sérülékeny a későbbiekben is, könnyebb a teljes rehabilitáció, a beteg ha­marabb térhet vissza a munká­jához. Csoda, amikor a sötét­ségben élő ember visszakapja az életébe a fényt! A zöldhályogról köztudott, hogy igazából teljesen nem gyógyítható, csupán karban­tartható - tulajdonképpen nem is hályog, hanem egy rendelle­nes állapot. A szemben túlnyo­más keletkezik, ezáltal feszül, s a legkülönfélébb tünetekkel hívja fel magára a beteg figyel­mét. Ezt gyógyszeresen kezel­jük, s csak akkor kerül sor mű­téti beavatkozásra, ha a szem­nyomás egyensúlya szemcsep- pel már nem tartható.- A baleseti sérülteket is mi látjuk el, ha arcsérülés észlel­hető. Végzünk szemhéjműtéte- ket is, gyakori a korral járó, vagy sérülés utáni rendellenes szemhéjállásból eredő panasz, ezeket is műtéttel lehet orvosol­ni. Az arcon előforduló jő- és rosszindulatú daganatok eltá­volítását, sőt esztétikai célú be­avatkozásokat is végzünk. Sok ember életét keseríti, hogy bor­sószem. nagyságú elváltozások vannak az arcán, ezeket a beteg kérésére eltávolítjuk és szövet­tani vizsgálatra küldjük.- A mikrosebészeti műszer­park megfelelő, milyen a szak­ember-ellátottság az osztályon?- Mondhatom, hogy nagyon jó. Összesen nyolc szakorvos dolgozik itt, öten a 20 ágyas fekvőbeteg-ellátó osztályon, hárman pedig a szakrendelése­ken. Csak nálunk működik mindennapos szemészeti ügye­let, bár kényelmi szempontok miatt olyan problémával is az ügyeletet keresik fel, amit in­kább a szakrendelésen kellene ellátni. Szakmailag jól képzett kollégáink - orvosok és szak­dolgozók egyaránt - a napi munka mellett sok időt és ener­giát fordítanak továbbképzése­ken, szakmai konferenciákon való részvételre. Összetartó kis csapat dolgozik itt, nincs rivali­zálás, bátran mondhatom, hogy nálunk nagyon jó a hangulat. Az év első hetei általában számvetéssel telnek, érté­keljük az elmúlt eszten­dőt és tervezzük a jövőt. A békéscsabai Réthy Pál kórház működéséről, gondjairól, eredményei­ről kértünk tájékoztatást DR. SZABÓ TERÉZIA főigazga­tó főorvostól. Az értékelés, a számadás B dig kétirányú ▼ Sri )r egy vezető szá- . mára - kezdte mondandóját a ■Bl főigazgatónő. - Egyfelől meg kell nézni, milyen szakmai munkát végeztünk az elmúlt időszakban, másfelől szemügyre kell venni a gazdál­kodást, a pénzügyi helyzet ala­kulását is. Ami az előbbit illeti, úgy vélem, nyugodtan kijelent­hetem: szakmailag jó évet zár­tunk. Elvégeztük a munkánkat, teljesítettük azokat a feladato­kat, amelyek a kórház tevé­kenységének lényegét jelentik. Nem volt kiugró hiba, sem bot­rány (mostanság egy egészség- ügyi intézmény esetében ez már pozitívumnak mondható), bár az előző évekből áthúzódó ilyen-olyan ügyek időnként még felkorbácsolták az indula­tokat belül is, de kívül még in­kább. Ugyanakkor az erőfeszí­téseknek köszönhetően stabili­zálódott a szakember-ellátottsá­gunk, orvoshiányról most nem panaszkodhatunk. Félmosollyal hozzáteszi: ez nem azt jelenti, hogy nem len­ne jó több orvost foglalkoztatni, de ez nemcsak szándék, ha­nem pénz kérdése is. Ameny- nyit most a költségvetés elbír, annyi orvos dolgozik a kórház­ban. Ugyanakkor az ápolósze­mélyzet létszáma, összetétele még fejlesztésre szorul, hiszen a szolgáltatás színvonalának emelése a humánerőforrások függvényében lehetséges. A tárgyi feltételekkel kapcsolat­ban Szabó Terézia nagyon hatá­rozottan mondja: olyan kórház- igazgató a világon nincs, aki elégedett a műszerparkjával. Az orvosi műszertechnika olyan hihetetlenül gyorsan fej­lődik, hogy amiről reggel nyolc­kor azt hisszük, a legmoder­nebb, délre már csak a máso­dik-harmadik helyen van a top­listán. Minden vezető és min­den orvos természetesen a leg­újabbat, a legjobbat szeretné a napi gyógyításban használni. Ám ennek is korlátot szab a pénz. A csabai kórház műszer­parkja azért nem rossz, átme­neti zavarok, meghibásodások okozhatnak problémát, de ösz- szességében a műszerezettség megfelel a kórház kategóriájá­nak.- Pénzügyileg nem túl ró­zsás a helyzet - folytatja némi­leg kevésbé derűs arccal. - Vál­tozatlan szaktevékenység mel­lett csökkentek az OEP-től le­hívható bevételek: ez jellemez­te 2004-et. Ha a tevékenységet változatlanul folytatjuk, a bevé­tel növelésére meg nincs lehe­tőség, akkor tovább kell csök­kenteni a kiadásokat, máskü­lönben rövid idő alatt fel­emésztjük a csekélyke tartalé­kokat is. A kiadásokat azonban már nemigen lehet tovább csökkenteni, hiszen eddig is minden egyes forintot nagyon megnéztünk, mielőtt kiadtuk. Ez azt jelenti, hogy ismételten át kell gondolni, hol vannak még a rendszerben belső tarta­lékok. Az egyensúly fenntartá­sa érdekében mindenképp át kell alakítani a struktúrát, és ez minden bizonnyal ellenérzé­seket szül majd sokakban há­zon kívül és belül is. Ám ne­kem az a meggyőződésem, hogy a közszférában éppolyan nagy szükség van az innováció­ra, mint a versenyszférában. Úgy tűnik, ma már a régi, Kádár-kori vezetői magatartás egyre kevésbé eredményes. Nem elég az intézményt képvi­selni, harcolni érte, kijárni a fő­hatóságoknál a támogatásokat. Az új helyzet másfajta vezetői magatartást igényel, önállósá­got, kezdeményezést, problé­mamegoldó képességet követel az intézményvezetőktől. Szabó Terézia egyetért, és hozzáteszi: a hatékony struktúra megtalá­lása és a humánerőforrás fej­lesztése a kulcs. Le kell bontani a feudális szerkezetek marad­ványait, a tekintélyelvű műkö­dés, a megmerevedett hierar­chia mára a fejlődés gátjává vált. Alapos, korszerű szakmai tudás kell, és erre nem szabad sajnálni a pénzt, ez nem ki­adás, hanem befektetés. A jövőre vonatkozó tervekről kérdezem, konkrét elképzelést tartalmaz a válasz. — Ma a legdrágább az aktív fekvőbeteg-ellátó tevékenység. Ezért az egyik legnagyobb fel­adat, hogy az itt kezeltek egy részét a járóbeteg-ellátásp illet­ve az egynapos sebészet kereté­ben gyógyítsuk, másik csoport­jukat pedig a krónikus betegel­látásba tudjuk átirányítani. Ez azt jelenti, hogy mindenki a be­tegségének, problémájának leginkább megfelelő szinten kapja meg a szükséges ellátást. A járóbeteg-ellátást, és főként a krónikus osztályokat mind mennyiségi, mind minőségi szempontból úgy akarjuk fej­leszteni, hogy a nemritkán szo­ciális gondok miatt ellátásra szoruló krónikus betegek ott méltó körülmények között le­hessenek. A főigazgató végül leszögezi: - kegyetlen nehéz év elé né­zünk. Egyszerre kell a változá­sokkal szembeni mindig meg­lévő belső ellenállást kezelni, és a fenntartó támogatását megszerezni a változtatások­hoz. De csak ez az út vezet oda, hogy az egészségügyi intézmé­nyek valóban ellátó rendszer­ként működjenek, azaz ne csak tüzet oltsanak, hanem a meg­előzésre, a korai felismerésre is legyen pénz, ember, idő. És ak­kor nem csak az épp aktuálisan beteg népesség lesz a kedvez­ményezettje mindennek, ha­nem az egészséges embernek is biztonságot ad az ellátó rend­szer. Ez a cél. A világ változik Alkalmazkodtatni kell az intéz­ményt: ez is a vezető feladata. A szakma, az orvostudomány bár­mi áron fejleszti önmagát, sem­mi sem számít, csak egy-egy újabb győzelem valamelyik beteg ség fölött, és ez jól is van így. Ez a dolgunk. Ám a management fel­adata az, hogy ezt a fejlesztő munkát költséghatékony irányok­ba próbálja terelni Megkell ta­lálni a legmegfelelőbb megoldá­sokat, s ezeket el kell fogadtat­nunk minden érintettéi Népszavazás után örülünk a csendnek A múlt év meglehetősen bővelkedett izgalmakban, már ami az egészségügyi intézményeket és azok dolgozóit illeti. Szinte nem telt el úgy hónap, hogy egy-két változtatási szán­dék, reformötlet, botrány vagy konfliktus fel ne bor­zolta volna a kedélyeket. A múlt év viharos időszaka a decemberi népszavazással érte el a csúcspontját, amikor szinte mindenki úgy érezte: ezen áll vagy bukik a jövő. Azóta eltelt két hónap, lecsil­lapodtak a kedélyek, s egyelőre úgy tűnik, elcsitultak az egész­ségügy körüli hullámverés hangjai is. Nem történt semmi. A legtöbben így érzik, s így is vélekednek, ha megkérdezzük. Nem történt semmi, nem dőlt el semmi, csupán elodázódott a döntés az ágazatban szükséges változtatások irányáról. A kór­házban dolgozók többsége <jrül ennek a kis pihenőnek, a csend­nek, amiben már rég nem volt részük. Sokan nem is töprenge­nek azon, hogy mi várható a jö­vőben, teszik a dolgukat, meg­nyugodva veszik tudomásul, hogy az élet egy időre visszatért a normális kerékvágásba. A vezetők, a tisztségviselők még óvatosak, de optimisták. Tisztában vannak vele, hogy a változás elkerülhetetlen, előbb- utóbb szembe kell nézni annak minden következményével. Ám Gyurcsány Ferenc miniszterel­nöknek még decemberben tett nyilatkozatai azt sugallták: a csend legalább az idei évben ki­tart még. A kormányzat levette a napirendről az egészségügy dolgait, egy ideig valószínűleg nem lesz sürgető kényszer a politika részéről a beavatkozás, szünetel a kapkodás, az ötletelés, amely bizony rányom­ta a bélyegét 2004-re. Az ágazat haladékot kapott, időt nyert. Most mindkét olda­lon - a politikánál és a szakmá­nál egyaránt — újra indul az óra, hogy egy átgondolt, jól elő­készített egészségügyi reform tervét közösen kidolgozzák, s egymás érveit és érdekeit köl­csönösen szem előtt tartva kon­szenzusra jussanak a legfonto­sabb kérdésekben. Mert az nem vitás, hogy az egészség­ügy megérett az átfogó, gyöke­res reformra. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. INTERNET: www.rethy.hu E-MAIL: titkar@korhaz.rethy.hu j I i I

Next

/
Thumbnails
Contents