Békés Megyei Hírlap, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-06 / 4. szám

12 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 6., CSÜTÖRTÖK SZÍNES Állati szex - szex az állatoknál szaporodás Különlegességek fizikai és biológiai felépítésük miatt Az állatok szaporodási szokásai bővelkednek a különlegességekben. Igaz, ebben nem találé­konyságuknak, csupán fi­zikai és biológiai felépíté­süknek van szerepe. MTI A szexualitás témája az állatvi­lágban is pikáns helyzetek for­rása. Talán ismerős a kérdés: „A sündisznók hogyan csinál­ják?”, meg a tréfás válasz: „Hát óvatosan!” Néha viszont a való­ságban is mulatságos, még többször különös, hogy milyen eltérések és furcsaságok van­nak az állatvilág szexuális éle­tében. Ezekből gyűjtöttünk egy csokorra valót. A csigák hímnősek, azaz mindkét ivarra jellemző ivar­szervvel rendelkeznek. Különle­gességük, hogy hímként, vagy nőstényként, illetőleg egyszerre hímként és nőstényként is képe­sek párzásra. A csiga tehát hím­ként közeledhet a másik csigá­hoz, ha az nőstényként fogadja őt, és megfordítva. Lassúságuk ellenére udvarlásuk heves és szenvedélyes. Speciális szervvel (szerelmi fegyverrel), úgyneve­zett mésztüskével rendelkez­nek, melynek célja, hogy felkelt­se a másik fél gerjedelmét. A tengeri csikóhalak eseté­ben a hím lesz terhes! Az ud­varlásban a nőstény az aktí­vabb, szinte hímként viselke­dik, olyannyira, hogy ő ölt nászruhát, nem pedig a hím. A nőstény udvarló mozdulatokkal megközelíti a hímet, körbetán­colja, majd többször is meg­érinti annak bőrét. Hamarosan farkával körbeöleli a hímet, mi­re annak hasa felfúvódik. A nőstény tojócsőszerű készülé­kével megkeresi a hím költőta- sakjának nyílását, majd belehe­lyezi ikráit a tasakba. A hím iz­galmában szintén a tasakba juttatja hímivarsejtjeit, így a peték egyedülálló módon a hím testében termékenyülnek meg. Az utódok a hím hasi részén ta­lálható tasakban fejlődnek ki, majd amikor eljön az idő, a ta- sak kinyílik, és akár 4—500 kis­hal kezdi meg önálló életét. A galandférgek bonyolult ne­mi élete és fejlődésmenete so­káig foglalkoztatta a természet­A tengeri csikóhalak esetében a hím lesz terhes. A halak is tudnak meglepetéssel szolgálni A tengerben élő lazacok az édesvízbe járnak ívni. Napon­ta 50-60 kilométert tesznek meg, végső úticéljuk több ezer kilométerre is lehet. Útjuk so­rán rendkívül pontosan tart­ják az irányt, és véletlenül sem vétik el a keresett folyó­torkolatot. A nászhoz nászru­hát öltenek, melyhez „nász­fog” is dukál. Az ívásra készü­lő hímek fogai kihullanak és helyettük nagyobb, működés- képtelen fogak nőnek. Ezek a nászt követően eltűnnek. Egyes cápafajok tojással sza­porodnak, mint például a bi­kacápa, de vannak elevenszü­lők is, mint a pörölyfejű és az óriáscápa. Egyesek csak két utódot „szülnek” egyszerre, annak ellenére, hogy a pár­zás során több tucat tojás ter- mékenyül meg. Ennek az az oka, hogy a nőstényben meg­fogant, és kikelt kis cápák nem azonos időben kelnek ki, és nem azonos mértékben fej­lődnek. Ily módon a koráb­ban kikeltek bőven lakmároz- hatnak a ki nem kelt tojások­ból, illetve kisebb testvéreik­ből, és hamar nagyra nőhet­nek. így a végén csak a leg­erősebb két egyed marad élet­ben. Hogy ők miért nem eszik meg egymást? Mert a két utód a nőstény testében — anatómi­ai okokból - nem találkozik egymással. búvárokat. A sok bonyodalmat egyfelől az okozta, hogy a ga- landférgeknek nem egy lárva­szakaszuk van, másfelől ezek az állatok lárvakorukban, azaz „gyerekfővel” is képesek — ivartalanul - szaporodni. A ga- landféreglárvák bimbózással sokszorozzák meg önmagukat. A levéltetveket mindenki is­meri, ennek ellenére ki gondol­ná, hogy ha lehetőségük van rá, hihetetlen mértékben képesek elszaporodni. Az áttelelt peték­ből tavasszal lárvák kelnek ki, amikből néhány vedlést követő­en úgynevezett ősanya keletke­zik, amely 80-100 szűznem­zéssel - tehát megtermékenyí­tés nélkül - kialakult utódot hoz létre. Ezek ismét szűznem­zéssel reprodukáljak magukat, és hathatós védekezés nélkül hatalmas károkat okozhatnak a növénykultúrákban. A legtöbb levéltetűfajnak évente mintegy 9 nemzedéke fejlődik, így egyetlen levéltetűből ó milliárd utód is származhat. Ha egy egyed tömegét 1 milligramm­nak vesszük, akkor ez az utód­mennyiség 600 tonnát nyomna. A fekete özvegy nevű pók nős­ténye elég tüzes természetű „me­nyecske”, ezért nem árt vele vi­gyázni. Megrögzött szokása, hogy a nászt követően a nálánál jóval kisebb méretű hímet egy­szerűen felfalja. A hím azonban tudatában van a közeledő ve­szélynek, ezért a nász előtt meg­ragadja a nőstény méreggel teli csáprágóját, így próbálva elkerül­ni a veszedelmes véget. Sajnos a párzást követően a hím figyelme ellankad, és ez a pillanatnyi kiha­gyás elég ahhoz, hogy a nőstény végezzen „élete párjával”. A kérészek élete is a párzás­kor teljesedik ki. Ezek a rova­rok két évig fejlődnek, majd csupán néhány óra adatik meg nekik, hogy a fajfenntartásról gondoskodjanak. A vízben ki­fejlődött lárvák, ha eljön az idő, levedlik lárvabőrüket és gyö­nyörű nászruhát öltenek. A ki­fejlett egyedek nem táplálkoz­nak. Nincs sem szükségük, sem idejük erre, hiszen azt a pár órát, ami számukra meg­adatik, teljes egészében a „sze­relemnek” szentelik. Táplálék helyett levegőt nyelnek, így tes­tük nagyon könnyűvé válik. Nászrepülésük gyönyörű, fel­emelő látvány. Kényeztessük kedvenceinket? elővigyázatosság Jobb, ha tartjuk a három lépés távolságot Micsoda kérdés! Hiszen aki szereti az állatot, az simogatja, becézgeti, igyekszik a kedvében járni, örömöt szerezni neki. Ez helyes is, ám a kisállatok szakorvosa a praxisából nyert tapasz­talatára épít, amikor ar­ra figyelmeztet: a ké­nyeztetés is csak addig helyénvaló, amíg nem esünk túlzásokba. MTI A kényeztetés ez esetben tu­lajdonképpen azt jelenti, hogy állatainknak a normál szükségleten (etetés, itatás, takarítás, foglalkozás, sétálta- tás, fürdetés, fésülés, szőrápo­lás) felül úgynevezett „extra szolgáltatásokat” is meg­adunk. Minden állatnak — mint ahogy az embernek is - szüksége van rá, hogy törőd­jenek vele, s kedvében járja­nak, de nem mindegy, hogy ehhez milyen módszert vá­lasztunk. Hogyan lehet kényeztetni állatainkat? Mindenekelőtt úgy, hogy gondoskodunk min­dennap a megfelelő eledeléről és ivóvizéről. Ha jól viselke­dik, adjunk számára jutalom­falatot, vagy a kedvenc cseme­géjét. Ápoljuk mindennap a bundát, a szőrét (de ne túl gya­kori fürdetéssel), a madarakat pedig a meleg időben óvato­san permetezzük le tiszta víz­zel. A kutyákat naponta több­ször sétáltassuk, időnként vi­gyük el őket új helyekre is. A kényeztetéssel azonban árthatunk is kedvencünknek. A finom falatokkal bánjunk csínján! A „nasik” általában nem diétásak, nehogy túletes­sük, s ezzel túlhízlaljuk ked­vencünket. A folytonos ké­nyeztetéssel válogatóssá is te­hetjük őket, s ez nem tenne jót sem az állatnak, sem pedig — ha például a költségeket te­kintjük - a gazdinak. Soha ne adjunk olyan eledeleket, ame­lyeket mi magunk sem emésztünk meg könnyen (például erősen fűszeres, ne­héz húsételeket). Ne itassuk meg sörrel sem, csak azért, mert az állat elfogadja a „fo­lyékony kenyeret”, s mert a gazdi is azt szereti! Ne fürdes­Minden állatnak szüksége van arra, hogy törődjenek vele. sük meg mindennap, mert a sok sampon kioldja azt a ter­mészetes zsírréteget, ami a bőr alapszintű védekezéséhez szükséges. Ne is fürödjünk együtt állatunkkal, mert az nem egészséges. Ne puszil- gassuk, még ha oly kedves is számunkra! Tartsuk meg azt a bizonyos három lépés távol­ságot, mivel vannak olyan be­tegségek (úgynevezett zoonó- zisok), amelyeket állattól kap­hatunk meg (ilyen a galand- férgesség). Ne öltöztessük őket cico­más ruhákba, csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy ami nekünk jól áll, az jól fog állni a kutyánknak, macs­kánknak is, vagy mert na­gyon mókásnak tartjuk raj­tuk az emberi viseletét. Nem az a lényeg, hogy a korzón mindenki bennünket és álla­tunkat nézzen, hanem az, hogy egy jó nagyot sétáljunk, és mozogjunk a szabad leve­gőn, ami mellesleg nekünk is csak jót tesz. Ehhez azonban a mozgást gátló, idegesítő kel­lékektől meg kell szabadulni! Sokszor pótolnak valakit A házi kedvencek sokszor pó­tolnak valamit, sőt: valakit. Egyedülálló, idős ember szá­mára egy élőlényt, egy társat, akivel beszélgethet, akiről gondoskodhat, az özvegy szá­mára az elveszített párt, az emléket, kivált, ha az állat az elhunyt kedvence volt. Ez a kis élőlény össze tudja kötni a jelent a múlttal, az élőt az em­lékkel. Vigyázzunk hát rájuk, óvjuk őket, hogy sokáig élje­nek, és úgy szerezzünk nekik örömet, hogy még ők is sokáig megtehessék velünk ugyanazt. Jobban járunk, ha nem lépünk fel az agresszív sofőrök ellen A közutak sem mentesek az egész társadalmunkra jellemző erőszakos jelensé­gektől, noha az ilyen maga­tartás következményei talán ott a legsúlyosabbak, gyak­ran jóvátehetetlenek. Mi a lélektani háttere az autósok agresszivitásának? MTI A közlekedésben mind gyako­ribb önbíráskodás egy szinte hi­hetetlenül agresszív elkövetőjét tavaly sokévi börtönre ítélte a bí­róság. A férfi egy táblával védett főútvonalra kívánt kihajtani, ám ott csak araszoltak a járművek. Egy éppen oda érkező vidéki te­herautó sofőrje sem engedte be a személyautót. A várakozástól fel­dühödött vezető aztán kijutott a főútra, s a következő piros lám­pánál a teherkocsi mellé állt A stopszünetet kihasználva ki­szállt, a teherautó mellé lépett és annak fiatal, családos vezetőjét szó nélkül fejbe lőtte. Aztán visz- szaült a kocsijába és a lámpa zöldre váltásakor szépen haza­hajtott. Az elfogására indított hajsza láttán a tettes fél nap múl­tán jelentkezett a rendőrségen. A világszerte fokozódó közúti agresszió visszaszorításával mindenütt foglalkoznak a közle­kedési szakemberek, de a pszi­chiáterek is. Az angolok felméré­se szerint a vezetők mintegy 90 százalékát már érte durva inzul­tus, de kéüiarmaduk maga is el­követett ilyesmit Tíz Uyen eset közül hétben a túl kis követési távolságon, a rávillogtatáson, du­dáláson, fényszórózáson külön­böznek össze, az esetek fele ré­szében egyértelmű mutogatás­sal is jelzik a vitázók a vélemé­nyüket. Gyakori ok az agresszió­ra a forgalom visszatartása, ami­ért minden hatodik esetben „ki­jár” a szóbeli fenyegetés. Minden századik esetben tettlegességre is sor kerül, leggyakrabban ak­kor, ha a kiszemelt parkolóhelyet az egyik autós szemfülesen meg­szerzi a másik, parkolni szándé­kozó autós orra előtt. Elsőként azt igyekeznek fel­mérni, miben nyilvánul meg az agresszió és mit tehetünk elle­ne. Mind a vezetőknek, mind a szakértőknek az a véleménye, hogy az agresszívek ellen eleve veszélyes fellépni, mert őket szabályokra, vagy a méltányos­ságra hivatkozással lehetetlen megfékezni. Ezért, ha egy ki­gyúrt, nagy termetű vezető ha­talmas, városi terepjárójával ol­dalról berobog a forgalomba, vagy erőszakosan vált sávot, jobb fékezni, csendben tűrni, mintsem figyelmeztetni arra, hogy amit tesz, az szabálytalan, veszélyes a forgalom többi részt­vevőjére. A méltatlankodást pe­dig végképp mellőzzük, mert az­zal csak fokozzuk az amúgy is agresszív partner dühét. Megfigyelték, hogy ha a több­sávos, nyugodt forgalomban egy-két kocsi ily módon erősza­koskodik, az a békéseket is fel­hergeli, azok is elkezdenek tü­relmetlenkedni. A fiatalok különös figyelmet érdemelnek, hiszen sokukban nem alakult ki a felelősségér­zet, nem számolnak a következ­ményekkel (hiszen a komputer- játékokban is három élete van az autóversenyzőnek), tele van­nak önbizalommal, holott gya­korlatlanok. Ha erős, modern kocsiban ülnek, azt ki is akar­ják használni, akár megenge­dik ezt az adott forgalmi viszo­nyok, akár nem. Akinek meg csak valami gyenge, régi jár­gány jutott, azt igyekszik bizo­nyítani, hogy aki tud, azzal is megelőzheti a nagyobbakat. A szakértők - szokás szerint - a társadalom, a család és az iskola felelősségére apellálnak, megjegyezve, hogy sok fiatalt a közlekedésben sem tanítottak meg a méltányos, óvatos visel­kedésre. Ma már a nők sem türelmesebbek Holland kísérletek azt bizo­nyítják, hogy ma már a nők sem sokkal türelmesebbek, bár sokkal szabályosabban vezetnek. Egy tesztkocsit veze­tő nő a lámpa zöldre váltása­kor szándékosan nem indult el. A mögötte türelmetlenke­dő nővezetők is ugyanúgy rá­villogtak, mint a férfiak. * n

Next

/
Thumbnails
Contents