Békés Megyei Hírlap, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-29 / 24. szám
2005JANUÁR 29., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP fitétyége 9 Ha a rossz szokásainkat levetkőzzük, az álmatlanságtól is megszabadulunk! Kín az egyénnek, teher a társadalomnak Világszerte emelkedik az álmatlansággal küzdők száma. A nyugtalanító jelenség arra késztette az amerikai Harvard Egyetem néhány pszichológusát, hogy tanítani kezdjék az elalvást. Elég hat órát aludnod. Ha hétig heversz, a lustaságnak engedsz. Sohase aludj nyolc óránál többet! - A középkorban ez volt a recept. Most már csak az a recept érvényes, amit a patikában lehet beváltani: emelkedik az altatószerrel álomba menekülők száma. Az elsősegélyként használt szer - „csak arra kell, hogy átbillentsen” - szokássá vált. A nap lezárásának elmaradhatatlan kelléke az altató, s aztán jön a szervezet zavaros válasza, a másnapi fáradtság. A Nature című szaklap az elmúlt negyedszázad statisztikájával szemléltette, hogy emelkedik az álmatlanságban szenvedők száma. Az adatokból egyértelműen kitűnik, hogy egyre többen alszanak egyre kevesebbet. A személyes kíntól minden érintett menekülne, ám az alvászavar immár társadalmi teher is. Növekszenek miatta a gyógyszer- költségek, csökken a termelékenység, riasztók a félálomban megesett közlekedési balesetek, és a kialvatÁtaludnl az éjszakát és kipihenten ébredni irigylésre méltó dolog. A televíziót száműzzük a hálószobából Az alváshoz nyugodt környezet kell, 18 foknál nem magasabb szobah& mérséklettel. Zavaró az ablakokon átszűrődő fény. A legfőbb ellenség azonban a tévé, legjobb száműzni a hálóhelyiségből. Nem elhanyagolható a fekhely tájolása. A nyugodt alvást igazán az északi fekvésű fejvánkos segíti. Az ablakok pedig keletre nézzenek. lanság az immunrendszer károsodásához is vezethet. Az álmatlanság korának nyugtalanító jelenségei arra késztették a Harvard Egyetem néhány pszichológusát, hogy tanítani kezdjék magát az elalvást is. Az Archives of International Medicine című nemzetközi orvosi szaklapban az általuk pszichokognitívnak nevezett módszer első sikeréről is beszámoltak. Az önként jelentkezők 3 hétig, heti 4 alkalommal 30-30 perces ülésen vettek részt. Aztán a telefonos kikérdezés időszaka következett. Mindez az alvásképtelenség pontos okának kiderítését célozta, valamint, hogy milyen szokásoktól kellene megszabadítani az álmatlanságban szenvedő tanítványokat. Következtetéseiket voltaképpen minden nyugtalanul éjszakázónak ajánlották. Az említett középkori receptet is újrafogalmazták. Ez most így hangzana: ne heveréssz sokáig az ágyban, mindig ugyanabban az időben kelj fel. Akkor is, ha keveset aludtál és rosszat álmodtál. Ha nem tudsz elaludni, inkább kelj fel és keress valami hasznos elfoglaltságot. A hálószobádat mindig csak alvásra használd. Ezek alól csak a szexuális tevékenység adhat fölmentést - igaz, akkor általában nem vagyunk egyedül az ágyban. A Závada-trilógia harmadik regénye az érzékek és az érzelmek iskolája A fényképész utókora - csoportkép egy történelmi korról A Kulturális Kapcsolatok Egyesülete a magyar kultúra napja tiszteletére gazdag kínálattal lepte meg az orosháziakat: kiállítás nyílt Őze István festő képeiből, és Závada Pál írót is Orosházára csábították a szerző új könyvének az apropóján. A tótkomlósi születésű Závada Pál regénytrilógiájának a harmadik része is elkészült. A Jadviga párnája és a Milota után A fényképész utókora címmel látott napvilágot az író legújabb műve, az egyik legizgalmasabb szép- irodalmi újdonságként. Holtak és utódok, családok és barátságok, eszmék és szerelmek - Závada Pál a három szálon futó regény cselekményének a részleteibe is beavatta orosházi hallgatóságát, miközben két nemzedék nyomába eredhettek a találkozó résztvevői. Igaz, az olvasók Závada Pál a legújabb regénye cselekményébe Is beavatta az orosházi közönséget feladata sem könnyű — derült ki Závada Pál önvallomásából. A regény ugyanis a Buchbinder fényképész 1942-es életképével veszi kezdetét, és Névjegy született: 1954. december 14-én, Tótkomlóson iskolái: 1974-78 pécsi Közgazdaság- tudományi Egyetemen 1980-82 budapesti ELTE szociológia szak PÁLYA: 1978-82 gyakornok, tanársegéd, a Pécsi Tudományegyetemen 1982-93 az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa 1992-től a Holmi szerkesztője. művei: Kulákprés (Család- és falutörténeti szociográfia, Tótkomlós 1945- 1956 (1986), átdolgozva 1991. Mielőtt elsötétül (1996 elbeszélések), Jadviga párnája (1997), Milota (2000). az elmúlt évszázad ötven évét íveli át. A trilógia harmadik darabja csoportkép egy történelmi korról, amely fikcióvá, párhuzamos élettörténetekké bomlik ki és fonódik össze. Hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája ez a könyv. Úgy húz magába, mint a lassú örvény, s ha a mélyéről végül fölenged, láthatóbbá válik ez a közös, nehéz dolog - hívjuk nemzeti múltunknak -, tótoké, magyaroké, mindannyiunké, akik a történetet, mint narrátorok, névtelen ismerősök magunknak elbeszéljük. A fényképész utókora mi vagyunk - fogalmazott az író, aki a regény dramaturgiájáról csupán annyit árult el, hogy a falukutatók érkezésekor fénykép készül a főtéren, szinte valamennyi, a cselekmény szempontjából fontos szereplő látható a felvételen. A fotós az egyetlen, aki nem. Ő a regény címszereplőjévé lép elő. S hogy ki ő? Emlékeznek a Jadviga párnája című regényben Ondris legjobb barátjára? Buchbinder volt az, csak akkor még fiatalemberként... Csete Ilona Ha minden jól megy, hamarosan megtudjuk, ki súgta be apánkat, anyánkat, minket S persze akkor majd az is kidé rül, kit súgott be apánk, anyánk, mi. Ám az is megeshet, hogy semmit nem tudunk meg, mert az ügynöktörvény körüli sokadik felhajtás úgy elapad, mint nagy tavaszi áradások után a Tisza-parti buzgár. Mellesleg tizenöt évvel a rendszerváltás után ennek a kutakodásnak, a titkos archívumok kinyitásának nem sok értelme van. Ráadásul a nagyfokú szegénységgel küszködő társadalomnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy megtudja, kik voltak „azok". Akiknek egy része - jól tudjuk - kényszerből, vagyonként, dalolva állt állambiztonsági szolgálatba. A magyarok csendes többsé- ............................. A Fidesz „bőrére” megy a játék. ge szívesebben hallana inkább arról, miként lehetne csökkenteni a munkanélküliséget, emelni az életszínvonalat, teremteni egészségesebb környezetet és emberibb életet milliók számára. Visszagondolva a múlt század legnagyobb rendszerváltására, az 1945 utáni időszakra, meghökkentő összehasonlítást tehetünk. Másfél évtized elteltével, a hatvanas években már senki nem keresett horthysta besúgókat, s más osztályidegen elemeket Mi több, két évvel később már az ötvenhatosokat is kiengedték a börtönből. Újabb négy évvel később pedig a rendszer ellenségeinek gyermekeinek neve mellől törölték az iskolai naplókban a megkülönböztetőX betűt Vagyis a rendszer hatalmasait nem az foglalkoztatta, miként lehetne felzaklatni a társadalmat Ma más a helyzet, ez nyilvánvaló. Egyre inkább úgy tűnik, kemény politikai játszma folyik a háttérben. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Fidesz „bőrére" megy a játék. Mindenesetre különös, hogy a titkos archívum teljes kinyitásának eddig ellenálló szocialisták szorgalmazzák legjobban az ügynöklisták nyilvánosság ra hozását Ha ez megtörténik, az egyházi személyek dossziéit sem lehet továbbra is bezárni a nyilvánossá tett levéltárakba. Márpedig olyan törvényt, ami az egyházakra is vonatkozik, az ellenzék - benne a Fidesz - nemigen támogatna. Mit jelent a legnagyobb ellenzéki párt számára egy olyan szavazás, ahol nyíltan keresztbe tesz a teljes nyilvánosságot meg célzó ügynöktörvénynek? Erkölcsi veresé get, hiszen épp az a párt nem szavazná meg a törvénymódosítást, amelyik Medgyessy Péter ügynök ügye idején a leghangpsab- ban és leghatározottabban követelte a titkos dossziék kinyitását Nem nehéz tehát belátni, veszélyes és tudatos játék folyik a kulisz- szák mögptt Olyan játék, amelynek célja nem a társadalom igazságérzetének való megfelelés, hanem a másik lejáratása. Közben persze még az is megtörténhet, hogy ügynök ügyben minden marad a régiben. Arpási Zoltán arpaslz@axels.hu------------Hétvégi olvas mákig-----------------------------------------------------------------Vi dor Ferenc: Képek és képtelenségek a városok világáról A napokban volt Vidor Ferenc új könyvének nyilvános bemutatója a budapesti írók Boltjában, ami azért különösen figyelemreméltó, mert a hazai urbanisztikai irodalomban eddig alig jelent meg olyan könyv, amely a városok helyi politikusainak, döntéshozóinak, a városfejlesztési kérdések iránt érdeklődőknek segítene eligazodni e témában. A könyvnek helyi vonatkozása is van, a szerző, mint követendő példát említi Halmos Bélának, a hatvanas évek megyei főépítészének békéscsabai és gyulai városformáló gyakorlatát. Vidor Ferenc professzor a hazai urbanisztika egyik legismertebb és legnagyobb hatású személyisége. Legújabb könyve gazdag pályája szellemi összegzése, amelyben az urbanisztika világának széles panorámáját mutatja be, „ráközelítve” a legfontosabb részletekre. Hét részre tagolódik, az első háromban bemutatja az urbanisztikai problémavilág egészét, utal történeti ösz- szefüggéseire, rávilágít a városok közelebbi, távolabbi jövőjére. Az ezt követő fejezetek a kutatás-igazgatás 90-es évekbeli helyzetéről, a képzésről és a továbbképzésről szólnak, egy pedig Budapesttel foglalkozik, majd a nagy urbanisták portréi következnek. A zárófejezet a szerző „háttér-gondolatvilágát” mutatja be az eredetileg a „Kétszemélyes egyetem” című könyvben megjelent írás beillesztésével. Mindennapi életünk színtere, a város az, amelyben egy közösség életmóddal, építészettel, téralakítással is kifejezi önmagát, kultúráját, életérzését, ízlésvilágát. A város, amelyet egyszerre alakítunk és hat ránk, életünk része, így az urbanisztikával, a várossal való foglalkozás tudományával akkor is szoros kapcsolatban vagyunk, ha ezt nem érzékeljük. „Kevés szakterület bizonyítja napjaink tudományos-technikai- informatikai, sőt művészi forradalmának egységét, és hat oly erőteljesen a társadalom legszélesebb rétegeire, mint az urbanisztika” - írja Vidor professzor. A könyv nem ad a gyakorlat számára kész recepteket, ehelyett szemléletet fejleszt. Fejezetei önállóan is olvashatóak, bár maga a könyv logikusan és szigorú következetességgel szerkesztett. Bárhogyan olvassuk azonban, az urbanisztikáról - és tegyük hozzá, magáról a világról - alkotott képünk fokozatosan egyre árnyaltabbá válik. Különösen időszerű az a fejezet, amelynek egy Hamvas Béla idézet a címe: „A várost nem hatalommal kell kormányozni, hanem szellemmel vezetni...”, ebben egy budapesti esettanulmányon keresztül követhetjük nyomon a fejlesztés-tervezés- igazgatás kapcsolódásairól szóló ajánlás sorsát. A világos és gördülékeny fogalmazású könyv, azon túl, hogy laikusok és szakmabeliek számára egyaránt van mondanivalója, hihetetlen mennyiségű ismeretanyagot közöl. Louis H. Sullivan, a múlt századelő nagy amerikai építésze, az építészet lényegét úgy fogalmazta meg, hogy az: interpretáció és iniciáció. Tolmácsolás és kezdeményezés. Vidor felhívja a figyelmet az iniciálás kettős jelentésére: kezdeményezés és beavatás. E könyv e fogalmak legteljesebb értelmében: tolmácsol, kezdeményez és beavat. Amellett, hogy beavatás, magával ragadóan izgalmas olvasmány is. A könyvet a TERC (www.terc.hu) adta ki, a tartalomhoz illő igényes formában. Papp László I l
