Békés Megyei Hírlap, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-04 / 2. szám

2005. JANUÁR 4., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 11 SZÍNES Mit tanácsol olvasóinknak dr. Sütő András kisállatgyógyász szakorvos? TRILLÁZIK VAGY GURGULÁZIK A KANÁRI: ATTÓL FÜGGŐEN, NYITOTT VAGY CSUKOTT CSŐRREL ÉNEKEL Közkedvelt lakója a szo­bakalitkáknak a kanári. Füttye változatos, akár­csak tollazatának színe, amely már régóta nem csak kanárisárga. Tartá­sához dr. Sütő András kisállatgyógyász szakor­vos ad tanácsokat. Sok állatszerető embernek nincs arra lehetősége, hogy nagy testű állatot, például ber­náthegyit, kuvaszt tartson ott­hon a lakásában. Ha mégis sze­retne valamilyen szép, kedves és kecses állatot tartani, amely­nek nem nagyok az igényei, vá­lasszon kanárit, amit bármely díszállat-kereskedésben megta­lálunk. Madárkánk a Kanári-szigetek és Madeira vidékéről szárma­zik. Amikor a spanyolok a XIV. században a Kanári-szigeteket elfoglalták, csakhamar nagyke­reskedésbe fogtak ezekkel a füttyös lényekkel, és tenyészté­süket monopóliumnak tekintet­ték. Akkoriban csak hím egye- deket adtak el, így akadályozva meg túlzott elszaporításukat. A monopólium csak a XVI. szá­zadban szűnt meg, amikor egy kanáriszállítmánnyal megra­kott hajó Elba szigete körül ha­jótörést szenvedett, és a kisza­badult madarak a szigeten elva­dulva, az olasz kanárik őseivé váltak. Csakhamar Olaszor­szágban, majd a XVII. század közepétől már Németországban is elterjedtek. Abban az időben akkora volt a kanári kultusza, hogy a nők a madárral együtt festették le magukat. A háziasított (domesztikált) változatok rengeteg színben és alakban léteznek. Egyes te­nyésztők a színt tartották a leg­fontosabbnak. így alakult ki — hosszú tenyésztői munka ered­ményeképpen - több mint 160 színváltozat, mely közül a leg­gyakrabban előfordulók a fehér, az albínó (piros szemmel), az aranysárga, a narancssárga, a piros, az izabella színű, a szür­készöld, a tarka, a foltos, a bar­na, a szürke, a fekete, az elefánt- csont színű és a pettyes kanári. Sajnos az intenzív színhatás el­érése érdekében gyakran etetik a sárga kanárit természetes (cékla, sárgarépa) és mestersé­ges adalékokkal (színezőtá­pokkal). Néhány hét után ugyanis a festékanyagok színei megfestik a tollakat, feltűnő színhatást eredményezve. A gyanútlan vásárló megveszi a madarat, amely a további keze­lés hiányában a vedlést követő­en az eredeti színére fakul visz- sza. A kanárikat a tenyésztők más fajú madarakkal (tengelic, ken­derike, zöldike stb.) sikeresen keresztezték, így számtalan hibridje ismeretes. Más te­nyésztők az éneket tartották fontosnak, a kanári ugyanis egyike a legkellemesebben éneklő madaraknak. Ma már jól megkülönböztethetően beszél­hetünk hangosan, nyitott csőr­rel éneklő, úgynevezett „csap­per” madarakról, amelyeknek éneke csattogó, trillázó, vala­mint csukott csőrrel éneklő, úgynevezett „roller” madarak­ról, amelyeknek hangja halk, fojtott, gurgulázó. A kanárima­dárnak általában csak a hím egyedei énekelnek. Az éneklési képesség független a madár szí­nétől, alakjától, sőt olykor eset­leges küllemi hibáitól is. Amennyiben a madár énekét szeretnénk élvezni, úgy magá­nyos hímet kell tartanunk. A párban tartott madarak könnyen költésre bírhatok. A nemek megkülönböztetése nem mindig egyszerű, hiszen a kanárinál nincs ivari dimorfiz- mus (ivari kétalakúság), amely­nek révén a nemeket meg le­hetne különböztetni. Általában elmondható az, hogy az a ma­dár, amelyik 6 hónapos koráig nem énekel, az tojó. A költés már február közepén megkezdődik. A fonott kosárból vagy virágcserépből készített fészkébe 5-6, tengerzöld ala­pon barnán pettyezett tojást rak, melyeket 13 nap alatt költ ki. Ilyenkor a szülőknek az ál­latkereskedésekben kapható magkeveréken kívül reszelt, főtt tojás, összevágott saláta, re­szelt sárgarépa és zsemlemor­zsa keverékét adjuk, hogy a ki­csiket kellőképpen tudják etet­ni. A fiókák két hét múlva tolla­sán hagyják el a fészket. Szüle­A kanárik füttye változatos, akárcsak tollazatuk színe. Vélemények kanáritartóktól az origo.hu-n- Két hete fogadtam be egy új gazdát kereső mozambik csicsörke hímet. Még kezdő énekes­madár tartó vagyok és ő az első madaram. Na­gyon élénk, kommunikatív kis jószág.- Egy hete én is kanáritartó lettem. Régebben többször is volt papagájunk, most megpróbál­koztam a kanárival, hátha kellemesebb lesz, nem rikácsol annyit... Egyelőre nagyon édes, szép sárga fiúcska, de lehet, hogy veszek mellé egy másik fiút, aki­vel együtt voltak a boltban, ő narancssárga, mert sajnálom, hogy egyedül esetleg unal­mas az élete. Egyébként tényleg nyugodt, szé­pen csicsereg, meg ugrabugrál egész nap. Délután, ebben a sötétedő időben már előbb nyugovóra tér, este teszek a kalitka tetejére egy ruhát, hogy ne zavarja, mivel még a fiam késő este is jön-megy a konyhában, ahol tart­juk. Szépen elbóbitál, nem zavarja ha vil­lanyt kapcsolunk, reggel addig csendben van, míg le nem veszem róla a térítőt, akkor kezdődik az élet... Szaporítani nem akarom, ezért is nem lányt akarok mellé, mert állító­lag akkor nem is énekel, ha párban van. Ed­dig csak az a gondom vele, hogy sok magot kiszór, pazarol, kiválogatja, ami ízlik neki. Üdv: Margareta — Szomorúan látom, hogy a kanáritartók nem igazán járnak ide az internettopikokba. Azóta már sok örömet szerzett a kis madarunk, na­gyon szépen énekel-fütyürész, biztos jól érzi magát. Sokat játszik, ugrabugrál, kiengedjük a kalitkából is, már szépen gyarapszik a tudása. A kalitka körül tesz egy-két kört és visszaszáll a tetejére, ott a biztos bázispont. Csak azt hiá­nyolom, ami a papagájoknál természetes, hogy az ujjamra száll, sajnos ez nem jön az ember­hez, neki az éneke a fő szépsége. Sajnos most eléggé hullik a tolla is, pedig csak egyszer ved­lik, állítólag, lehet, hogy a meleg, száraz levegő miatt. Most már felfedezte a fürdést is, nagyon élvezi, az egész konyha fröcsög körülötte, ha megrázza magát. Szóval nagyon édi... Üdv: Margareta ik még ezután is szorgalmasan etetik őket. Évenként két-há- romszor is költhetnek. ló ápolás mellett 20 évig is elélnek. Tartásuknál a kalitka aljára finom homokot tegyünk. Oly­kor szívesen fürdenek, ezért műanyag fürdetőt helyezzünk a kalitka külső ajtajára. A hu­zattól mindenképpen óvjuk őket, mert könnyen megbete­gedhetnek tőle. Télen a fűtött szobában helyezzük el őket, kö­zel az ablakhoz, hogy kellő fényt kapjanak, nyáron pedig kint tarthatjuk az erkélyen, de vigyázzunk, hogy se macskák, se ragadozómadarak ne férje­nek hozzájuk. A kanári, ha fokozatosan szoktatjuk hozzá, és energia­dús magvakkal etetjük, már ősztől kezdve, a fagypont köze­li hőmérsékletet is kibírja, ter­mészetesen csak fokozatos szoktatás mellett, huzatmentes helyen. ■ (MTI) A Toyotának jó a Priusa Lenyűgöző az állatok sokrétű világa A legkedveltebb hibrid autó manapság a Toyota Prius. A kizárólag akkumulátorról üzemeltetett, elektromos meg­hajtású autók teljesítménye ki­csi, és nehézkes az akku gyako­ri feltöltése is. Ezért a gépjár­művek gyártói inkább hibrid meghajtású, benzines és elekt­romotorral egyaránt felszerelt újdonságokban gondolkodnak. A legkedveltebb hibrid autó most, a Toyota 1997 óta már 250 ezres szériában eladott Priusa. Nem véletlenül jelölték A 2005. év autója címért folyó versenybe. A kiskocsinak két­féle meghajtása van: egy ha­gyományos és egy elektromos. A gondolat nem új, ilyet már 1905-ben szabadalmaztatott az amerikai H. Piper, de akkor győztek a benzinfalók. A Prius farában van egy nagy teljesít­ményű akkumulátor, a benzin­motorja mellett pedig egy elektromotor. Indításkor, vagy az emissziót kibocsátó jármű­vektől elzárt zónákban ez kap­csolódik a meghajtásba, s hir­telen gyorsításkor is rásegíthet a működő benzinmotorra. Nor­mál üzemben viszont a benzin­motor az erőgép, amely egyide­jűleg forgatja azt az áramfej­lesztő generátort is, ami feltöl­ti a nagy meghajtó akkumulá­tort. Fékezéskor viszont a len­dület ereje forgatja a generá­tort és így - szaknyelven reku- perációval - tölti fel az áram­forrást. A Priusból csakis hibrid vál­tozat rendelhető, bár a kettős szerkezet megdrágítja a kocsit. ■ (MTI) Az állatok világa lenyű­göz bennünket változa­tosságával. Hát még ak­kor, ha jobban megismer­ve az egyes fajokat, ráéb­redünk, hogy speciális tulajdonságaik, szokása­ik akár csodásnak is mondhatók. A madarak ugyanúgy tudnak vakarózni, mint a négylábúak, például a farkasok vagy a ku­tyák. Hogy ilyenkor egyensú­lyukat megtartsák, szárnyukat letámasztják a földre. A napos kiskacsák és kisli­bák azt fogják követni, akit elő­ször megpillantanak, és őt fog­ják anyjukként elfogadni. Konrad Lorenz lenyűgöző ké­pekkel és leírásokkal teli köny­vében olvashatunk erről a fo­lyamatról, amit az ornitológu­sok szaknyelven imprinting- nek, azaz bevésődésnek nevez­nek. A szülői egyenjogúság példa­képei a csikóhalak, ahol a hím egyed lesz „terhes” és ő „szüli” meg az utódokat. Egyes békafa­jok a hátukon cipelik apró ebi­hal kicsinyeiket, majd a fa tete­jén élő növényfaj levelében lévő kis „tavacskába” rejtik el őket, így gondoskodva róluk. A kakukkok olyan tökéletes­re fejlesztették tojásaik álcázá­sát, hogy az adott gazdamadár­faj tojásaihoz színben, mintá­zatban is teljesen hasonlóak, csak méretükben térnek el. A fészekparazita kakukkfióka fel­nőtt korában annak ellenére is felismeri fajtársait, hogy a fé­szekben mostohatestvérei kö­zött - általában más, kisebb termetű énekesmadarak fiókái­val együtt — nő fel. A mostoha- szülőkben olyan erős a ka­kukkfióka vörös torokfoltjának hatására kialakuló etetési ösz­tön, hogy akár még az ember kezében is megetetik őt. A madarak (gólya, vadliba, fecske, galamb) vándorlásuk során a Nap, a csillagok, és a Föld mágnesessége alapján tá­jékozódnak, és többezer kilo­méter távolságból is biztosan hazatalálnak. Régen - a telefon és az internet előtti időkben - a galambok ezen tulajdonságát használták ki üzenetküldésre. A címzettől elhozott galambo­kat a feladó a szükséges időben elengedte, egyszerűen haza­küldte. A rövidke üzenet a ma­darak lábára volt rögzítve. A szárnyas postás célbaérését legföljebb a rossz időjárás, egy sas vagy sólyom, egy éhes és nyílvesszővel felfegyverzett ember, netán egy ellenkező ne­mű galamb megjelenése hiúsít­hatta meg. A papagájok két ujja előre, a másik kettő hátra néz, így tud­nak a legjobban megkapasz­kodni a fákon. A tengerimalac­nak mellső lábán négy, a hátsó­kon csak három ujjuk van, és szervezetük ugyanúgy nem tudja előállítani a C-vitamint, mint az emberé, vagy a majo­mé. ■ (MTI) D-FOTÓ: KISS ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents