Békés Megyei Hírlap, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-15 / 12. szám

A cári udvarnak volt platinából, ötvösművészeti remekként előállított vízforralója is Száz éve Tulában virágkorukat élték a szamovárgyárak A szamovárt a világ orosz talál­mánynak tartja. A közelmúlt egyik szenzációs régészeti lele­te azonban megingatta eddigi hitünket. Tufán Akhundov Kau­kázus lábainál fellelt legalább három és félezer éves lelete persze nem a teázást szolgálta: vizet melegítettek vagy levest főzhettek benne. Egykor nálunk is kedvelt - lakásdísz­nek sem utolsó - háztartási kellék volt a szamovár. A ma már világszerte is­mert teafőző (valójában: vízforraló) fo­galma elválaszthatatlan az orosz teá­zástól. Az oroszok a teával a XVII. szá­zadban ismerkedtek meg: mongol köz­vetítéssel a kínaiaktól vették át. Az el­ső teakóstolót - a fóljegyzések szerint - 1638. szeptember 20-án tartották a Romanov-ház alapítója, Mihály aszta­lánál. Akkor és ott még híre-hamva sem volt a szamovárnak, azaz a „ma­gától főző”, lábakon álló, 1-2 literes víz­melegítő edénynek, amely egyes leírá­sok szerint mongol eredetű: többnyire sárgarézből, tombakból, de az előke­lőbbek részére ezüstből is készítették, írott forrásokban 1745-ben és 1746- ban említik először. Nem hivatalos források szerint az első orosz szamovárt egy tulai fegyverkovács készítette rézből, 1750 körül. A szamo­vár az orosz háztartásokban a XV1II-XIX. század fordulóján vált általá­nossá. Az ismert orosz mondás: „Szamo­várt szállít Tulába” megfelel a magyarok „Vizet hord a Dunába” kiszólásának. Néhány feltevés szerint a szamovár orosz találmány, de egy azerbajdzsáni archeológiái felfedezés ezt másképp sej­teti: a kaukázusi köztársaság területén egykor élt ókori törzsek kétségtelenül szamovárszerű edényt használtak víz felmelegítéséhez. Tufán Akhundov ar­cheológus kiásott egy szamovár formájú edényt Shakiban, a Kaukázus lábánál, Bakutól északnyugatra fekvő városban. Az archeológus úgy véli, hogy ez a legré­gebbi szamovár, amit valaha megtalál­tak: feltehetően több mint 3600 éves.- Ez a bizonyos ásatás Dashust falu kö­zelében volt, ahol egy téglagyárat tér­|y| A teázás szertartásában Oroszországban a szamovár kitüntetett szerepet kapott. Igaza volt a korabeli tervezőnek, a meghitt jelenet valóban képeslapra illő. t It '>»*,&<&$> ÖSftí Í'­A Batashov gyár tarolt a világkiállításokon Tula Oroszország egyik legnagyobb fémfeldolgozó központja volt, ahol fegyvergyár­tással foglalkoztak, de rézedényeket is készítettek. Az első ismert szamovárgyárat Nazar Usitsin fegyverkovács alapította 1778-ban. 1826-ban nyolc szamovárgyár működött a városkában, 1896-ra pedig már nyolcvannál is több. A legnagyobbik - az első világháborúig termelő Batashov gyár - termékeivel világkiállításokon nyert érmeket, Nyizsnij Novgorodtól Párizson és Londonon át, egészen Chicagóig. veztek építeni. Nem gondoltam rá, hogy ott bármi található, ami archeológiailag fontos lehet. Egy másik feltáráson vol­tam éppen, amikor telefonáltak az épít­kezésről - emlékezett vissza a régész. - Azonnal odamentem. Felfedeztünk egy ősi sírhalmot kétméteres mélységben, 3x5 méteres téglalap alakban. Két em­beri maradvány és 34 edény volt benne. A leletanyag átvizsgálásakor a csapatom egyik tagja felkiáltott: „Tufán tanár, talál­tam egy szamovárt!” Rámutatott egy ke­rek tárgyra, melynek a közepén cső volt. Először nem akartam hinni a szemem­nek. Hogyan tudtak szamovárt készíte­ni azokban az időkben? Miután megtisz­títottuk, észrevettem, hogy a cső belseje kormos volt, mintha füst ment volna át rajta. A tárgy külseje is korommal volt beborítva. Egyértelművé vált, hogy az edényt tűz fölött használták. Miután res­tauráltuk, már tudtuk, hogy szamovár­ral van dolgunk. Más volt, mint az álta­lunk ismert szamovár, amit rendszerint bronzból, sárga- vagy vörösrézből készí­tenek, a közepén egy cső megy végig, ebben ég a faszén, az alsó része egy ur­na, amelyből a felforralt vizet egy csa­pon engedik ki. Az orosz cári udvarban állítólag volt platinából, ötvösművészeti remekként előállított szamovár is.- Az, amit mi találtunk, nem hason­lít mai modern utódjához - folytatta a régész. - Nincs kifolyócsapja az aljához közel, így a víz nem tudott eltávozni be­lőle. Az ókori szakács az edény tetejé­ből csöpögtette ki a vizet. További kü­lönbség a mai és az akkori szamovár között, hogy a mainak az alja zárt, az égő széndarabot a cső belsejébe helye­zik. Az ókori alkotás tűz fölötti haszná­latra volt kialakítva. A mostani szamo­várnak három lába van, a régmúltból származónak egyetlen lába sem volt. Valójában kövekre kellett állítani, és utána tüzet gyújtani alatta. Nem gon­dolom, hogy ezt a szamovárt tea készí­téséhez használták, hiszen a tea csak a középkorban jelent meg a régióban. Va­lószínűleg leves főzéséhez kellett, vagy vizet forraltak benne gyógyfőzetek el­készítéséhez. A becses leletegyüttest, köztük a vi­lág eddig ismert legrégibb szamovár­ját, a lelőhely közelében, Shaki múze­umában állították ki.-Apróban a 'nagyvilág­in. eszkimóké a leghosszabb szó A leghosszabb szavak az eszki­mó nyelvekben vannak. A Grönlandon legjobban elterjedt eszkimó dialektus, az inuktitut leghosszabb szava: nalunaaras- uartaatilioqatigiittissaarsualki ornialiuleralluallaraminngo oqasiit — a távközlési hálózat kiépítésén munkálkodó embe­rek megnevezésére szolgál. Ez a nyelv egy másik „leg" okán is párját ritkítja: a legtöbb, ponto­san huszonnyolc szava van a hóra. Ha a legeket folytatva arra keressük a választ, melyik nyelvet használják a legtöb­ben a világon, a kínai kerül a rangsor elejére, 1,1 milliárd ember beszéli, majd az an­gol, amelyet 470 millióan, a hindi, amelyet 418 millióan es a spa- n y o 1 , amelyet 372 milli­óan be­szélnek. A francia 124 milli­óval az el- terjedtsé- gi lista tizedik helyén áll, a német 121 millióval pedig a tizenegyediken. A legbábe­libb zűrzavar a nagyvárosok közül alighanem a hétmilliós Londonban van. A brit fővá­rosban több mint 300 nyel­ven beszélnek az emberek. Az ott felnövő fiatalok több mint egyharmada nem ango­lul kommunikál otthon a családban. Nem kövér, csak erős a gyerek A brit szülők már fel sem figyel­nek gyermekeik kövérségére — olvasható egy szigetországi ta­nulmányban. A kutatók szerint - akik háromszáz brit családban vé­geztek felméréseket - az apák különösen nehezen is­merik el gyermekeik súlyfe­leslegét. Többségük úgy gon­dolja, hogy klinikailag kövér gyermekeik súlya megfelel a magasságuknak. Az anyához hasonlóan az apák is hama­rabb meglátják lányaik súly­problémáit, mint fiaikét. Ha viszont a fiúk a kövérek, a szülők hajlamosak egyszerű­en izmosnak vagy jól megter­mettnek nevezni őket. Sok angol szülő egyszerűen abban bízik, hogy a gyermek­kori súlyfelesleg a serdülőkor­ban majd rendeződik, holott valójában ezek a problémák már előjelei a felnőttkori sú­lyosabb betegségeknek. Már­pedig ha a szülők nem veszik észre, hogy gyermekeik kövé­rek, akkor nem is tudnak majd raj­tuk segí­teni - fi- I gyelmez- tetnek a tanul­mány szer- zői. amm, Negyedmillión! munkahelyi baleset Évente több mint negyedmilli- árd, munkával összefüggő bal­esetet regisztrálnak világszerte. A munkahelyi baleseteknek és a munkával összefüggő betegsé­geknek több áldozata van éven­te, mint a háborúknak. Átlago­san minden tizenöt másodperc­ben meghal valaki - hozta nyil­vánosságra a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet a meghökken­tő tényt, bírálva ennek kapcsán a munkáltatók és kormányok gondatlanságát. A munkavég­zés minden évben több mint 2,2 millió ember —1,5 millió férfi és 750 ezer nő — halálával jár. A nemek közötti különbséget az magyarázza, hogy jóval na­gyobb a férfiak aránya a veszé­lyes foglalkozásokban. A 2,2 millió halálesetből 350 ezret okoz munkahelyi baleset, a töb­biért a munkával összefüggő be­tegségek (ezen belül 400 ezer ember haláláért a különböző ve­gyi anyagok okozta mérgezé­sek) a felelősek. A világban egyébként évente 270 millió munkahelyi baleset történik.

Next

/
Thumbnails
Contents