Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-01 / 280. szám
6 HÍR LAP A TELELPÜLÉSEKÉRT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP — 2004. DECEMBER 1., SZERDA Szabó Lajos a belépésről, Nagy Lajos Kertmegí pofonjáról csuhéfonás Papucsot, szatyrot, lábtörlőt fontak belőle Szabó La]osné fiatalok, főiskolások, s Idősebbek százaival ismertette meg a csuhéfonás fortélyait. A legismertebb helyiek 1. Szatmári János, Doboz polgármestere 2. Balogh Lajos Barna, a helyi református egyházközség lelkipásztora 3. Várnái Mihályné, nyugalmazott iskolaigazgató 4. Kiss László, Doboz jegyzője 5. Zsigmond Károly, a Dobod Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke Maradjon Doboz „Egyáltalán nem foglalkoztat a gondolat, hogy milyen nevet viselhetne a község, ha nem Doboznak hívnák. Ahogyan 930 esztendeje mindig megfelelt a település neve, úgy az elkövetkezendő ezer esztendőre is Doboz maradjon a megye legrégibb falujának neve ” - érvelt a névazonosság mellett Szatmári János polgármester. Csípős szél rázza a fák kopasz ágait, s a hideg elől a kutya is lába közé csapott farokkal menekül a novemberi délutánban. A Faluhelyi utca 1. szám alatt a konyhában barátságos meleg fogad. A házigazda Szabó Lajos, a falu egyik utolsó kovácsa, felesége született Juhász Erzsébet ugyancsak kihalóban lévő mesterség utolsó képviselője: csuhéfonó.- Az a legnagyobb baj, hogy már nem lehet igazán jó csuhét beszerezni, mert a gép összetöri a csuhét. Fonásra alkalmas, igazán jó csuhéhoz egyébként is nagycsövű, fehér tengeri kellene, de most már az sem igazán van - kesereg mindjárt a legelején a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjai között regisztrált Szabó Lajosné, hozzátéve, hogy fiatalok, főiskolások, de idősebbek százait tanította meg hajdanán a csuhéfonás mesterségére, művészetére. Kellett is a pénz, no meg a környezetre, s az egészégre káros műanyag sem divatozott akkoriban. Volt olyan, hogy Erzsiké néni vezetésével Dobozon is több tucat, zömében asszony fonta a papucsot, szatyrot, lábtörlőt, s más használati tárgyakat a Szarvasi Háziipari Szövetkezetnek. Annak azért szerfelett örül a közelmúltban a nyolcadik X-et maga mögé utasító Szabó Lajosné, hogy huszonnégy esztendős unokája, Czesznak Linda észrevétlenül leste el tőle a csuhéfonás fogásait Kovácsdinasztia sarja, de az élet is a szakma fortélyainak mihamarabbi elsajátítására kényszerítette a ház urát, Szabó Lajost. Édesapja, Szabó Tivadar az Észak-Erdély visszatértekor bevonuló magyar hadsereg kovácsaként Királyhágón leesett a műhelykocsiról, s nagyon megüthette a gerincét, hiszen ‘43-ban örökre elszólította egy mennyországi behívó. Az akkor 19 esztendős Lajos, öccsével egyetemben már édesapja, később nevelőapja mellett gyermekként beleszagolt a kovácsműhely levegőjébe, hogy aztán a ranglétra valamennyi fokát végigjárva ‘62-ben mesterlevelet szerezhessen. Közben öcs- csével egyetemben túlélték Budapest ostromát, s kuznyecként (kovács - a szerk.) megjárták az orosz hadifogságot Mint mondja, „önként” beléptek a téeszcsébe, hiszen ‘59 szilveszterén már ott tartottak, hogy ha nem írják alá a belépési nyilatkozatot „...jönnek a pufajkások, s majd azok aláíratják velünk”. így ‘60-ban úgy bezárták a szülői házzal egy telken, a Faluhelyi utca 4. szám alatt lévő műhelyt, hogy azóta nem veri a taktust kovácskalapács az egymázsás üllőn... Édesapjától nemcsak a szakmát tanulta, de muzikális alkatát is örökölte.- Apám nagyszerűen hegedült, ma is őrzöm a hegedűjét — tudatja. Jómaga negyven esztendeig a dobozi református egyház- község tiszteletbeli orgonistájaként is tevékenykedett, s keresztelők, lakodalmak alkalmával végigzenélte, temetésekkor végigénekelte a falut. Ötvenhat harmincesztendős fiatalemberként, háromgyermekes családapaként találta Nagy Lajost, a Forradalmi Bizottság, il-. letve a megalakult munkástanács dobozi elnökhelyettesét. S bár Pesten a szovjet tankok november 4-én vérbe fojtották a szabadságharcot, Dobozon a gyomai pufajkások december 10-én vették csak be a községházát. Ötvenhatos szerepléséért Nagy Lajost a Magyar Népköz- társaság Legfelsőbb Bírósága 1958. szeptember 22-én keltezett jogerős ítéletében 10 év fegyházbüntetéssel sújtotta, s ebből 5 év három hónapot ült le Vácott, illetve a gyűjtőben. ‘58. január 2-án vették őrizetbe, megjárta Békéscsabán az ÁVH-s laktanyát, de a vizsgálati főosztályt is, ahol Kertmegi százados olyan pofonnal fogadta, hogy a cserépkályháig repült. 1962. július 1-jé- vel elvetették a BHÖ-t (Büntető Határozatok Összessége — a szerk.), s ugyanabban az évben megszűnt a márianosztrai osztályidegenek börtöne is.- Özönlöttek hozzánk a kulá- kok, csendőrök, papok, ügyvédek, kispapok. 1963. április 3- án este szabadultam, ekkor ugyanis Kádár világgá kürtölte, hogy április 4-ére szabadon engedi az „ellenforradalmárokat” - emlékezett a történtekre az ‘56-os múltja miatt később is hányatott sorsú Nagy Lajos. Doboz a Hírlapért Júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizetőgyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között A benevezett önkormányzatoknak Hírlap-előfizetőket kell gyűjteni- ük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint amelyet lapunk a település által megjelölt alapítvány javára utal át A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005-ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hírlapban. A kündulási alap a júliusi előfizetői szám, a verseny december közepéig tart A benevezési lehetőséget már lezártuk. A versenyző települések közül ezúttal Dobozt mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok Dobozon 1763 háztartást tartunk nyilván. Júliusban 238 előfizetőnk volt a településen, ami 13,5 százalékos lefedettséget jelentett. Ma 245 előfizetőt jegyezhetünk, ami 13,9 százalékra növelte a község lefedettségi mutatóját. A község szépülne SZATMÁRI JÁNOS polgár- mester a helyiek és az elszármazottak visszajelzéseiből tudja, hogy a doboziak felettébb igénylik a településről szóló híreket, tudósításokat. Szatmári János ezen megfontolástól vezérelve, nevezte be a települést a Békés Megyei Hírlap előfizető-gyűjtő akciójába, s az eredményesség érdekében a Dobozi Hírmondóban is megjelentetik a lap felhívását. —Amennyiben kategóriájában Doboz nyerné a 150 ezer forintot, mire fordítanák ezen összeget?- Mindenképpen a község közterületeinek további szépítésére, parkosításra költenénk.-Miaz a három dolog, amire a legbüszkébb a településen?- Mindenekelőtt történelmi múltunkat, hagyományainkat említeném. Doboz írásos források által igazoltan is a vármegye legrégibb települése, s jövőre fennállásának 930. évfordulóját ünnepli. E jeles évfordulót mindenképpen maradandó módon szeretné megünnepelni a község. Beruházások, fejlesztések terén meg kell említenem a Fekete-Körös holt medrének rehabilitációját. Az sem mellékes, hogy az önkormányzat intézményei a környező városok intézményeivel állják a versenyt, megtartva ezáltal a falu lakosságát Ahogy egy gyulai látja — Húsz esz- tendővel ez- ■ előtt képesí- ff tés nélküli ta- H nítóként ke- BjL rültem Doboz- IfP ra, s azóta volt alkalmam megismerni a helybelieket. Máig minden gyermekem családját meglátogatom, s szerencsére rossz szavam nem lehet a doboziakra - tudatta elöljáróban illik józsefné, gyulai illetőségű tanító, a dobozi általános iskola alsós munkaközösségének vezetője. — A szülők segítőkészek, tisztességes, becsületes, dolgos emberek, s ami külön öröm számomra, hogy Dobozon él még a közösségért tenni akarás szelleme. Nem tudok olyat kitalálni, amiben azonnal ne lennének partnereim a szülők, felelősséggel nevelik gyermekeiket. Az oldalt szerkesztette: Both Imre. Fotó: Lehoczky Péter. Névjegy: Buzi Károly Dobozon született 1919. augusztus 12-én. 1952. november 25-én vette feleségül Kaszai Rózát, felesége 2002. augusztus 18-án hunyt el. Gyermekük nem született. 1937. december 1-jétől ‘40 decemberéig bognárinas és -tanonc Makra Gábor békési bognármester műhelyében. A segédként ledolgozott évek után, 1947-ben mesterlevelet szerzett. 1950. és 1980. január 1-je között, egészen nyugdíjazásáig a dobozi Petőfi téesz bognárműhelyében dolgozott. így indít a könnyeivel küszködve Buzi Károly, az utolsó dobozi „bognármester”, amint azt a Sallai utca 1. szám alatt, a lucfenyők oltalmában megbúvó ház falán „...nosztalgiából otthagyott” cégér hirdeti. Makra mester úrnak már az édesapja is bognármester volt, s a három esztendő leteltével azt kérte a segédlevelet átvevő Buzi Károlytól, illetve a vizesfási bognár, Képes István fiától, hogy soha az életben szégyent ne hozzanak rá.- Tartottam is magam egész életemben a mester úr szavaihoz, s én kocsigyártásban, kocsikerék gyártásban bárkit kihívtam volna, biztosan nem vallottam volna szégyent. Engem sehol nem a kinézetem vagy a nem létező hátterem miatt, hanem a munkám után becsültek meg - mondja az egyik kovács ismerőse találékonyságát dicsérően „Fakukac” ragadványnévvel felruházott, Doboz-szerte így ismert Buzi Károly. Azt is rögvest megtudom, hogy: „...a szerszámra mindig igényes voltam”, s egy keskeny vonókés majdhogy aranyat ért a műhelyben, illetve hogy a kerékagynak szilfa, a küllőknek kőris vagy akác, és a keréktalpnak ugyancsak kőris dukált. S mivel a békési tanonciskolában mások mellett Megyeri László és Tóth Károly tanároktól rajzot, s faipari technológiát is tanultak, így az asztalosmunka sem állt soha távol Buzi Károlytól. Segédként Vári Sándor, Makra Gábor, Vinter József, Vagner József mesterek keze alatt egyaránt dolgozott, ‘42 júniusában ez utóbbi mezőberényi mesternél vette kézhez behívóját. Alig szerelt le, ‘43 tavaszán SAS- behívóval frontszolgálatra kellett jelentkeznie, s a keleti frontot a szolnoki csapattest kötelékében, utászként megjárva, légnyomásosan került haza, hogy aztán ‘47-ben mesterlevelet szerezzen.- Ha annyi ezrest tudtam volna összegyűjteni, ahány kocsikereket csináltam, gazdag ember lennék - mélázott el a gya- lupad mellett Buzi Károly. „Régi iparosdinasztia sarja, Békés első számú bognármestere volt Makra Gábor, akinek még a porait is áldom, s máig hálával tartozom neki, hiszen becsülettel megtanított a szakmára, és egy életre kenyeret adott a kezembe.” Buzi Károly bognármester egy- egy szerszám- nyelet még elkészít; felvételünkön baltanyelet nagyol a vonókéssel. Buzi Károly Makra mester óhajáról, s a szilfáról
