Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-31 / 305. szám
2004. DECEMBER 31., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SZILVESZTER 11 így látta feleségem a kolbászolásunkat, de szerintem nincs igaza (Ny. L) Rendkívül ritka pillanat az asztalunknál, minden csapattag ott van. Ki ilyen, ki még ilyenebb hangulatban. Balról jobbra: Nyemcsok Laci, Both Imi, Szekeres Bandi és Popol Pali. Ugye, hogy négy cukifalat? A Békés Megyei Hírlap kolbászkészítő csapata ismét a legerősebb összeállításában — Szekeres Bandi, Nyemcsok Laci, Both Imi és Popol Pali - versengett az idei kolbászfesztiválon, bár a végére kicsit legyengültünk. Emlékezetünkben így más dolgok rögzültek, mint asszonyainkéban. Lássuk, mit írt Nyemcsok Laci felesége a napokban előkerült titkos emlékkönyvébe a nagy versenyről. reggel hét ÓRA: Ilyenkor kipattan az uram az ágyból, nem úgy, mint amikor fel kellene ásnia a kertet vagy el kellene mennie reggeliért. Drága mamának szólít, tehát nagyon be fog nyomni Both Imrével meg a sógorával, aki egyébként az én kicsi testvérem. Csak Szekeresben bízhatok, hogy összeszedi őket, meg a mosogatótálat, ami azért fontosabb az előbbieknél, mert az az egyetlen ilyen edényem itthon. REGGEL FÉL nyolc: Csöngetnek. Hallom az én kis 120 kilós testvérkém hangját. Ilyenkor nagyon pontos, nem úgy, mint amikor a folyós radiátort kellene megjavítania vagy a kazánt beállítania. Remélem, még nem ivott semmit, mert akkor megint hallgathatom, hogy jó gázszerelő öt percig kibírja a levegőben. reggel nyolc: Megint csöngetnek. Ez Szekeres Bandi lesz. Hallom ezeréves Trabantja semmi mással össze nem téveszthető hangját. Biztosan egyedül jön, Both Imre ugyanis ilyenkor szokott még csak lekászálódni aktuális barátnőjéről. Mindig szidja is a többi fiú, és elhatározzák, hogy kirúgják a csapatból. Persze, valójában csak irigyek, mert nélküle is ugyanúgy be tudnak rúgni. reggel fél kilenc: Csináltam nekik húsz tojásból rántot- tát, legyen ami szívja az alkoholt. Remélem már indulnak, mert összesározták a parkettát, a fürdőszobába menet se vették le a cipőjüket. Közben készülődök én is, mert egy óra múlva hívnak, hogy mit vigyek utánuk. Tavaly elfelejtettek fokhagymát meg vágódeszkát vinni. Azt a rohadt pálinkát, persze soha nem hagyják itthon. REGGEL KILENC: Puff, most szállt be Szekeres a Trabantba. Nagyobb puff, most a férjem. Még nagyobb puff, most a testvérem. Ennyi súlyt még nem vitt ez az autó. De csak elbírja. Hű, most valamelyik nagyon káromkodik. Vagy beszorult a lába, vagy Both Imi telefonált: majd érkezik, nyugodtak legyenek. Hoz pálinkát, másra úgy sincs szükség. délelőtt tíz: Csörög a telefon. Na, mit hagytak itthon ezek az áldott fiúk? Nem jó felfogatót vittek a húsdarálóhoz. Gratulálok. A háttérből hallom, hogy Both Imrét szidják. Csak másfél óra hosszat vállal, mert kedveséhez hivatalos ebédre. délelőtt tizenegy: Kiértem a húsdarálóval. Legszívesebben beledugnám a férjemet, és tekernék. Megígérte, hogy vigyáz a pálinkával, erre azt mondja: vigyáz ő, hogy más ne nagyon igyon belőle. Már most koki. Szekeres természetesen sehol nincs, vagyis valahol van, de annak semmi köze a kolbászgyúráshoz. DÉLELŐTT FÉL TIZENKETTŐ: Szép a színe a kolbászhúsuknak, az íze sem rossz így nyersen. Megint azt hiszik, csak ők nyerhetnek, hiába mondom nekik, azt is nézi a zsűri, hogy ne legyen cipő meg ruha az asztalon a hús közvetlen szomszédságában. tizenkettő: Leadták a versenydarabot, annyi eszük még van, hogy nem a kétméteres, hanem az ötven centis darabot. A többit megsüttetik, én meg mehetek kenyeret és uborkát venni, aztán a szerkesztőség büféjében hallgatni a további okosságaikat. délután kettő: Na jó, valami pozitívum, eltalálták a kolbász ízét. Olyan büszkék erre, mintha az örök élet titkára jöttek volna rá. Tudom, hogy az uram ezek után az eredményhirdetésre is ki akar menni. Öt órakor tartják, hol van az még? A testvérem szerintem nem tart vele, mert ő ilyenkor a Zöld Takonyba vagy más nevén a Pipába szokott menni eldicsekedni a haveroknak, hogy megint ők csinálták a legjobb kolbászt. Szekeresnek a tanyán enni kell adni az állatoknak. Vihetné a férjemet is, meglenne a disznók között. Csak sapkát kéne ráadni, hogy mielőtt hozza vissza, felismerje. délután fél ÖT: Tudtam, hogy én leszek az áldozat. De miért hiszi ez a drága Lacika, hogy a 300 csapatból pont az övékét találják a legjobbnak? Ha egy-egy zsűritag csak fél centit kóstolna a kolbászokból, akkor is meg kellene ennie másfél méter kolbászt. Szerencsére nem lóg ki az uram a sorból, nem sok már a józan ember. délután hat óra: Most azért iszik a férjem a fél várossal, mert nem nyert a csapatuk. Hogy ne dülöngéljen, szerzett valahonnan méteres kolbászt egyensúlyozó szerszámnak. Itt az Ambrus Zoli, a főszervező. Már azt ecsetelik, hogy jövőre veled, ugyanitt. Csak ha lehetne, nélkülem. Hiába vagy Fülöp, itthon én vagyok a király. Egyébként pedig ha nem adsz elég pénzt a gazdáknak, a saját kolbászoddal fojtalak meg. Benedek Fülöp agrárállamtitkár (jobbra) és Hanó Miklós gazdamozgolódó párviadala. Az előtérben az eredményt már tudó Varga Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke. Te, Béla! Mi lenne, ha végre nem szagolgatnád, hanem bekapnád?! Paudits Béla színművész (jobbra) és Csávás Sándor klubtag kolbászjelenete. Imádom a kolbásszal mellbe figurát, és ha nyers a kolbász, még az a veszély se fenyeget, hogy elcsöppen. Az idei kolbászfesztivál kolbászgyúró versenyén bundát sejtetett egy kiírás. Az egyik csapat asztalát ugyanis már a töltés előtt a következő felirat díszítette: A 2004-es év győztesei a vad-disznók. A gárda nyert is, csak nem a kolbászkészítésben. A békéscsabai Arany Oroszlán Söröző gárdája tősgyökeres résztvevője a fesztivál kolbászkészítő versenyének, két éve például az egyik főszponzor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség díját nyerték. A rosszmájúak szerint — például e sorok írója - a kolbásznál többet nyomott a latban, hogy az egyenpólójukon a következő felirat szerepelt: Jövök-megyek csapat. A pénzintézet szlogenje pedig igen közeli: Útba esik jövet-menet, a takarékszövetkezet. A fiúk ezt úgy variálták át csapatversükben, hogy „Jövök- megyek intézkedek, aláírok, pecsételek, előbb-utóbb főnök leszek.” Tavaly részeg disznókká alakult át a Tisza Gabi kocsma- és falkavezér, dr. Botyánszki Bandi (Botyi) állat- és öngyógyász, Molnár László (Móci) graffitieltávolító — ennek érdekében néha éjszakánként graffitifestő - és Nagy Antal (Tonyó) hivatásos Am- stel-ivó, mellékállásban gépszerelő alkotta gárda. Nem nyertek semmit, így idén vaddisznókká változtak.- Botyi ugyan sűrűbben nyúlt a pálinkáspohárhoz, mint a húshoz, de nem rúghattuk ki a csapatból, mert vaddisznókként állatorvosra szükségünk volt - ecsetelte Tisza, akinek a vízhez nagyjából eny- nyi is a köze. — Mivel Botyi példáját követte a csapat, az állandó tartalék, Móci néha kulcs- szereplővé lépett elő a kolbászgyártásban. Egyforma gondolkodásunkra jellemző az is, hogy a kolbász, pia, nő, Előre sorrendet nem vagyunk hajlandóak felrúgni évek óta. Esetenként Móci próbálkozott a sorrend felrúgásával, vagyis a nőölelgetést hat-hét kupica után előrébb vette, de aztán majdnem az ő férj általi felrúgása lett belőle. A vad-disznók egyszer azért zavarba jöttek. Botyi éppen aktuális szomszédolását tartotta, amikor megjelent az asztalnál két úr. Elmondták, hogy az ÁNTSZ-től jöttek, és kérték a húsról az állat-egészségügyi papírt. Tonyó nagyokat nyelt — most nem az Amstelből -, de aztán kiderült: csak Botyi ismerősei tréfálkoztak. A vad-disznók a nap végére nevükhöz méltóan néztek ki, tehát, ha idén kolbászgyúrásban nem is sikerült az élcsoportban végezniük, ivásban, mulatásban nagyot alkottak. Nem volt tehát alaptalan a kiírás: A 2004-es év győztes csapata. A vad-disznók, asszonyaik szerint, a nap végére nevükhöz méltóan néztek ki. Képünkön (balról jobbra) Móci, Gabi és Botyi. Tonyó üzenete: Amstelért mentem, maradok, a képnél jobban érdekel. Az oldalban megjelent írásokért Nyemcsok László, a képekért Veress Erzsi nem vállalja a felelősséget. A 7 l Az arany oroszlánok részeg disznókból változtak át vad-disznókká ................................ .. . . ................... ... . -rmr
