Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-28 / 302. szám

2004. DECEMBER 28., KEDD BÉKÉS MEGYE HOZOMÁNYA 11 Röviden a városról Mezőkovács- háza közmű infrastruktú­rája közül az elektromos, a gáz és az ivó­víz kiépítettség teljes körű. A város központi és ipari terüle­te szennyvíz elvezetéssel ellá­tott, illetve a hálózatépítés központi céltámogatásból to­vább bővül. A város távközlé­si helyzete jó, viszont a közle­kedési infrastruktúra vegyes képet mutat. A belterületi burkolt utak aránya mintegy 85 százalékos. A település vasúti és közúti csomópont. Egy busz és két vasútállomás áll az utazók rendelkezésére. A „nagy” állomás a refor­mátuskovácsházi lakosságot is szolgálja, míg a Béla-majo- ri megállót főként a belterüle­ten lakók és a diákok veszik igénybe. Beépült a települések életébe Az alföldi első gazdasági vasút (AEGV) Kovácsháza - Csaba keskenyvágányú helyiérdekű vasútvonalának 100 éves évfor­dulóját 1999. július 24-én ün­nepelték Mezőkovácsházán. Idézet a köszöntőből: „A szá­zadfordulóra jellemzően a vas­út nem csupán a szállítás és a közlekedés eszköze volt, ha­nem jelképe is az ország gazda­sági fejlődésének. Békés me­gye területén a fejlettebb közle­kedés megteremtésének első lépései a Szolnok - Csaba - Arad (1858) és a Szeged— Csa­ba — Nagyvárad (1871) vasút­vonalak üzembe helyezése je­lentette. Ezt követték a helyiér­dekű vasútvonalak építkezé­sei. A századfordulóra 12-13 ezer kilométer, az első világhá­ború idejére pedig 22 ezer küo- méter volt a történelmi Ma­gyarország területén létesített vasútvonal hossza. Ahol a vo­nat megjelent, fellendült a gaz­dasági élet. A vasút munkát adott az építőknek, felgyorsí­totta a vidék kereskedelmét, hozzájárult az ipari vállalkozá­sok fejlődéséhez. Az Alfőldön termelt fölösleges gabonát, me­zőgazdasági terményeket, gyü­mölcsöket, bort könnyen tud­ták szállítani, mind a főváros­ba és a belföldi piacokra, mind pedig a nemzetközi kereskedés számára. A vasút beépült a te­lepülések életébe, a gyors köz­lekedési lehetőség az élet mi­nőségét javította.” Három vélemény a vasútról HETÉNYI GYÖRGY, MEZŐKOVÁCS­HÁZI KÖLTŐ: — Sármezey Endre a város újratelepítésének egyik legna­gyobb egyénisége, aki az országépítő munkából is kivet­te részét. Büszke lehet rá a te­lepülés. Jó lenne, ha a jövő ge­nerációja is felfigyelne a ki­emelkedő egyéniségeink mun­kájára, tevékenységük jelentő­ségére! Kár, hogy a város még nem gondolt arra, hogy szobrot is állítson neki! DUMA TIBOR, MEZŐKOVÁCSHÁZI FÖLDMÉRŐ:- Geodétaként jól ismerem a környék útjait, amelyek állapo­ta a megnövekedett közúti szál­lítás miatt jelentősen romlott. Nagy jelentőséget tulajdonítok a vasútnak, hisz a települések ös­szekötő érrendszerei. A kisvas- utakra pedig különösen nosz­talgiával gondolok. Talán érde­mes lenne mérlegelni, hogy a teherszállítás bizonyos területei visszatérhetnének a vasúthoz. JANKÓ ERZSÉBET, MEZŐKOVÁCS­HÁZI GYESEN LEVŐ ANYUKA: — Sármezey Endre munkás­ságát példaadónak tartom, hisz országosan is nagy jelentősé­gű volt a vasútépítésben vég­zett tevékenysége. Napjaink­ban sok embernek van autója, ennek ellenére nem nélkülöz­hető a vasút, amely a személy- szállításban továbbra is nagy szerepet játszik. Az elismert szakember vasútállomáson le­vő emléktáblájának a mainál talán méltóbb környezetet is le­hetne biztosítani. Az oldalt szerkesztette: Halasi Mária. Fotó: Kovács Erzsébet. Sármezey a közlekedés műszaki haladásának tudatos művelője fejlődés Ahol a vasút megjelent, ott fellendült a gazdasági élet Sármezey Endre vasútépítő mérnök munkásságának tiszteletére 1981-ben emléktáblát avattak Mezőkovácsházán, mely a Béla-majori vasútállomás külső falán látható. Mezőkovácsháza város az Európai Unióhoz történő' csatlakozás jegyében több történelmi, kulturális és gazdasági értéket ajánlott fel hozományként. Köz­tük a város egyik világhí­res személyisége volt Sármezey Endre, aki vas­útépítő mérnökként a műszaki alkotó munkás­ságával vált ismertté. Sármezey Endre Mezőkovács­háza nagy fia volt, Kandó Kál­mán elődje, kiváló vasútépítő mérnök. Haladó szellemű föld- birtokos család gyermekeként született Mezőkovácsházán 1859. április 21-én. Elemi isko­láit a településen, középiskolá­it Békéscsabán és Szegeden vé­gezte. Szülei tanácsára - mivel gyermekkorában is érdekelték a gépek — a gépészmérnöki pá­lyát választotta. Zürichben a vi­lághírű Gulman professzor ta­nítványa volt, majd 1882-ben az ő ajánló soraival és gépészmér­nöki diplomával a zsebében tért haza Magyarországra. Az Arad-Csanád egyesült vas­utak szolgálatába lépett, s 1883- ban rábízták a Mezőhegyes - Mezőkovácsháza - Kétegyháza vasútvonal megépítését. Osztály­mérnökként figyelmét a pálya- fenntartási kérdések felé fordí­totta. Megoldotta a kavicszsák okozta töltéscsuszamlások, a vontatómozdonyok vízzel való ellátásának kérdését. Kidolgozta egy 760 milliméter nyomtávú gazdasági vasút tervét. Aradon 1854-ben létrehozta az Alföldi Első Gazdasági Vasút Rt.-t. Még abban az évben a gazdasági vo­nalon elindult az első szerelvény a Mezőkovácsháza-Kupa közötti 15 kilométeres szakaszon. Ugyanakkor Mezőkovácsházán 400 méter hosszú kitérővágány, őrház, mozdonyszín, hídmérleg, fordítókorong, vízállomáskút, ra- kodóhíd, szénfészer és személy­zeti lakás létesült. Fokozatosan épült ki a gazdasági kisvasút vo­nala Mezőkovácsháza - Géza- megálló (Kaszaper) - Békéscsa­ba -Tótkomlós - Orosháza - Bé­kés — Vésztő vonalon 142 kilo­méter hosszan. A gazdasági vas­út jelentőségét 1903-ban a Ma­gyar Tudományos Akadémia így értékelte: „ ez a keskenyvágányú vasút remekül oldja meg felada­tát... a biztonság megóvása mel­lett, a lehető legegyszerűbb esz­közzel, a legolcsóbban a lokomo- tívot pótló gőzmotoros kocsik se­gítségével...” Sármezey Endre mérnöki, vas- útépítési zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy felismer­te a nehézsúlyú, nehezen mozgó sok üzemanyagot fogyasztó moz- dony-lokomotív helyett jobban al­kalmazhatóak a motorkocsik. A magyar kormány 1902-ben euró­pai körútra küldte szakembereit, köztük Sármezey Endrét is. 1903-ban még gőzmotoros, 1904- ben már benzin-elektromos ko­csikkal kísérletezett. A következő évben a világ minden tájáról 100 szakember érkezett Magyaror­szágra — Békéscsabára és Arad­ra - a Sármezey féle motoros vas­úti vontatás tanulmányozására. A milánói 1906-os világkiállítá­son is nagy sikert ért el. Életé­A nyugati országokban is csak próbál­koztak motorkocsik alkalmazásával nek nagy álmát, hogy szülőfalu­ját és Aradot a keskenytávú vas­úttal összekösse, nem sikerült el­érnie. Az övé viszont az érdem, hogy világviszonylatban az álta­la épített vasútvonalakon, az ál­tala épített motorkocsik az elsők között közlekedtek ezeken a vo­nalakon. Sármezey Endre élete során foglalkozott még és jelen­tős eredményeket ért el a diese- lesítés, a dieselvontatás bevezeté­sével, a vasbetonépítkezések ma­gyarországi honosításával, s igen Motorkocsik Sármezey Endre 1906-ban a milánói világkiállításon nagy sikert ért el vasúti motorkocsijá­val. Egy motoros kocsi 50—60 utast tudott befogadni és ugyanannyi utassal telt pótko­csit vontatni. Kilométerenként 1-1,5 kg faszenet vagy kokszot fogyasztott, és mindössze 2 em­berszolgálta ki (feleannyi, mint a mozdonyokat). jelentős szakirodalmi tevékeny­sége is. Élete 1939. december 6- án, 80 éves korában ért véget. Emlékét a Mezőkovácsháza felső - ma Béla-majőrként emle­getett - vasútállomás falán levő emléktábla őrzi, amelyet 1981- ben a MÁV Szegedi Igazgatósá­ga és a Hazafias Népfront nagy­községi bizottsága helyezett el. Minderről - Balogh György volt címzetes könyvtárigazgató se­gédletével és közreműködésével - dokumentum készült. A mezőkovácsházi könyvtárban Szabó Béla karácsonyi képeslap gyűjte­ményében év végéig gyönyörködhetnek a látogatók. A karácsony üzenetei a szerétéiről képeslapok Mesélnek örömről, bánatról, családról, háborúról, emberekről. Ifjú korunkban mindany- nyian gyűjtögettünk, ra­kosgattunk valamit. Aztán az évek múlásával, a fel­adatok bővülésével nem jutott idő hódolni a szen­vedélynek. Halasi Mária A sajátos hobbi azonban akkor nyújt igazán sikerélményt, ha a különleges gyűjteményt meg­mutathatjuk másoknak, és a megszerzett ismereteinket to­vábbadhatjuk. Ilyen gyűjte­ménnyel, a karácsony képeslap­jainak bemutatásával lepte meg a mezőkovácsházi Szabó Béla az érdeklődőket nemrég a városi könyvtárban.- Az igazi gyűjtő, ha szünetel­teti is tevékenységét, idővel újra fellobban benne a tárgyai iránti ragaszkodás. Előveszi, nézegeti, gyarapítja azokat, nem nyugszik, amíg egy különleges darabot nem ázerez. Minden darabban a múltunk és történelmünk kö­szön ránk. Mesélnek a tárgyak örömről, bánatról, családról, há­borúról, emberekről — fogalma­zott Izsákné Hetényi Valéria, a mezőkovácsházi helytörténeti kör vezetője a városi könyvtár­ban Szabó Béla képeslap- gyűjte­ményét bemutató kiállításon. A képeslapok hazánkban az Osztrák-Magyar Monarchia ide­jén, 1869-ben, Bécsújhelyen, ka­tonai körökben kezdtek kiala­kulni és terjedni, amelyek lakta­nyát, vasútállomást, hajóállo­mást és más épületeket láttattak. Temesváron kezdték 1896— 1898-ban készíteni és terjeszte­ni az utcákat, tereket, tájakat áb­rázoló grafikai képeket. Kezdet­ben a képek inkább hivatalos fő­épületeket - városházát, bírósá­got, postát, templomot, főteret - ábrázoltak. A karácsonyi képes­lapot a világ Sir Henri Cole-nak köszönheti. A londoni Albert és Viktória Múzeum alapítója 1843-ban rendelte meg a csalá­di ünneplést ábrázoló képet. Napjainkban több képeslapot tartalmazó könyv is megjelent. A képeslapok gyorsan tért hódí­tottak, szokássá vált az ünnepi, a névnapi, a születésnapi üdvöz­letek küldése, de nem múlhatott el nyaralás, kirándulás sem üd­vözlő lap küldése nélkül. Az évek alatt a technika is változott. A kezdeti rajzokat, rézkarcokat felváltotta a fekete-fehér, majd a színes fotó. Szabó Béla bácsinak jelenleg több ezer képeslap van a birtokában, amelyek több té­makört fognak át. Nemrég egy 1938-ban kiadott mezőkovács­házi képeslapot sikerült besze­reznie. A karácsonyi összeállí­tások között egészen régi és kü­lönleges darabokat láthatunk. A tárlat a könyvtárban tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents