Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-23 / 299. szám

D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET 2004. D ECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 7 MEGYEI KÖRKÉP Mentőövvel, szeretettel segítik a beteg kisgyermekeket fehér falak Akik karácsonykor is kénytelenek a kórházban maradni Az orosházi kórház gyermekosztályának a falát már díszítik színes falrészletek, de van még mit dekorálni. Nincs nagyobb fájdalom egy felnőtt ember számá­rai, mint amikor kényte­len végignézni gyermeke szenvedését. Van, akinek ez erőt ad ahhoz, hogy a hasonló sorsúaknak se­gítsen. Csete Ilona A Mentőöv a Beteg Gyermeke­kért Alapítványt debreceni székhellyel alapították, az ő munkájukba kapcsolódott be néhány elszánt orosházi. Nagy Sándorné, aki már dolgozott más alapítványoknál, tudta, mi­re vállalkozik.- Magam köré gyűjtöttem olyan asszonyokat, férfiakat, akiknek a családjában van vagy volt tartósan vagy ment­hetetlenül beteg gyermek. Nyolcán álltak mellém, márci­us óta együtt végezzük a deb­receni alapítvány számára a gyűjtőmunkát. Az adományo­kat, amelyeket mi teremtünk elő (a debreceni alapítvány tá­mogatta az első magyar szív­műtött gyermeket is), már a Dél-Alföld gyermekei kapják. Az ünnepvárás jegyében fel­vettük a kapcsolatot az oros­házi kórház gyermekosztályá­nak vezetőjével, aki nagyon örült a jelentkezésünknek — sorolta eddigi munkájukat Magdika, aki nyugdíjasként járja a környéket, hogy a tá­mogatóktól a beteg gyerme­kek javára gyűjtsön, i Azt már dr. Varga Sándor osztályvezető főorvostól tud­tuk meg, hogy az adomány mindig jókor és jó helyre ér­kezik, az osztályon az idén is maradnak bent beteg gyer­mekek, ők kénytelenek a ka­rácsonyt is a fehér falak kö­zött tölteni. Az alapítvány rá­juk gondol elsősorban, nekik visz játékokat és gyümöl­csöt.- Annak külön örülök, hogy az orosházi aktivisták abban is felajánlották a segítségüket, hogy egy tartósan beteg, ráadá­sul szociálisan is rászoruló gyermekünket hajlandók hosz- szabb távon felkarolni - fogal­mazott a főorvos. A jóból sosem elég Információink szerint a tavalyi egyforintosok gyűjtési akcióját vannak, akik az idén is folytatták. Ezeket az aprópénzeket is ér­tékre váltják, ebből lehet az osztálynak televíziója és videója. A Székács József Családsegítő Alapítvány aktivistái amikor meghal­lották, hogy a pizsamák cseréje is időszerűvé vált, azonnal a gyer­mekosztály segítségére siettek. Meglepték a kis betegeket új pizsa­mákkal, papucsokkal, gyógyító finomságokkal. Az osztályvezető főorvos nem titkolta, szeretnének a folyosókon, az előcsarnokban emberibb, barátságosabb környezetet kialakítani, folytatnák a fes­tést, ha lenne rá pénz. HÍR E K A konyhában hasznos Az Eleki Lányok Asszonyok Egyesülete a napokban tartotta évzáró ülését A civil szervezet karácsony alkalmából élelmi­szercsomaggal lepte meg a 34 fős tagságot - tudtuk meg Cinanó Jánosné vezetőségi tagtól. Az asszonyok olyan élelmi­szereket kaptak - például pörkölthöz való tésztát, zsem­lemorzsát, cappuccinót, étel­ízesítőt -, aminek nagy hasz­nát veszik az ünnepi készülő­dés során a konyhában. Az adományok jóvoltából ruhá­kat is válogathattak a tagok. A megmaradt ruhaneműket pedig egyesületen kívüli rá­szorulóknak ajánlotta fel a szervezet, (ke) Időközi választás A szarvasi helyi választási bi­zottság döntött a 10. számú egyéni választókerület halál­eset miatt megüresedett képvi­selői helyének betöltésére ki­írandó időközi képviselő-vá­lasztásról. A választást 2005. február 27. napjára tűzték ki, az érintett választópolgárok 2004. december 27-31. között kapják meg a névjegyzékbe történő felvételről szóló értesí­tőt és az ajánlószelvényt, (j) Ruhát osztottak Medgyesegyházán karácso­nyi ruhaosztó akciót rendez­tek december 20-án. A gondo­zási központba gyakran ko­pogtatnak be helyiek: kinőtt, megunt, de mások számára még hasznos, értékes ruhái­kat itt adják le, így segítenek a rászorulókon. A gondozási központ munkatársai pedig általában évszakonként akci­ót szerveznek a beérkezett ru­haneműkből. A december 20- ai, karácsonyi ruhaosztáson bárki részt vehetett, akinek ruhára volt szüksége. Közel ötvenen mentek el a művelő­dési házba, voltak, akik, téli szünet lévén, gyermeküket is magukkal vitték, hogy bizto­san jó méretű ruhákat válasz- szanak. — Ez lesz aztán az igazi jó ka­rácsony! - mondta a művelő­dési ház előtt sorstársának egy asszony, aki két zsák ruhát erő­sített fel a kerékpárjára, náluk lehet, hogy ezekből a ruhákból kerül néhány ajándékként a fa alá. (ke) Elhelyezés Gyulán A városban működő szerveze­tek helyiségigényéről tárgyalt a képviselő-testület. Tóth Sán­dor alpolgármester, pártelnök bejelentette korábban is, hogy az MSZP-szervezet szintén sze­retne elhelyezést kapni az ön- kormányzattól, hiszen piaci áron bérlik helyiségüket a Kincstári Vagyoni Igazgatóság­tól. Ez a kérelem valahogyan lemaradt a listáról, hozzáírták a többi igényhez, így összesen 15 szervezet várja jelenleg az önkormányzati megoldást, (ö) Műanyag fröccsöntő A testület legutóbbi ülésén a románok lakta falu képviselői úgy határoztak, hogy három évre bérbe adják a Szürovár Kft.-nek a Méhkerék 78. szám alatt található ingatlant. A műanyag termékek gyártásá­val foglalkozó társaság 1 mil­lió 456 ezer 119 forint bruttó bekerülési költségből szociá­lis és új vizesblokkot alakít ki az épületben, mely összeget a felek a bérleti díjba beszámít­ják. A társaság elsősorban a fóliás zöldségtermesztéshez szükséges palántaneveléshez elengedhetetlen műanyag po­harakat, edényeket gyártana, s ugyanakkor a sátrakról le­kerülő fólia újrahasznosításá­nak folyamatába is „beszáll­nak” - tájékoztatta lapunkat Martyin Tivadar polgármes­ter. (b) Lesz-e helyünk a közös hazában? „Testvériség: Nincs szebb szó a világon. Én minden széllel szemben hinni vágyom: Ez az egy álom nem csalóka álom. Rendtárs, polgártárs, elvtárs, honfitárs: Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben, Parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök Üdvözlégyképpen: Testvér, testvérem.-” A dy Endre „csúf karácsonynak nevezte 1883 év végi ünnepét. Ugyanezt a jel­zőt lehetne ráakasztani erre az ad- ventre, ami - reméljük - mégis egy bizakodó, újra talpra állító karácsonyhoz vezet el. Különös karácsony kopogtat életünk ajtaján. Nem csak nekünk, akik 15 évvel ezelőtt teleped­tünk át Erdélyből, és itt szolgálunk lelkészként az Alföldön, hanem mindenki számára, aki ke- resztényként-keresztyénként várja Jézus születését, akinek az ün­nep központja az Istengyermek, Jézus érkezése. A nagy adventi megmérettetésben mi nem azokra figyeltünk, sem jobbra, sem balra, akiknek istenfiúsága nem jelent egyben testvérséget is. A politikai, társadalmi élet minden rétege „megharcolta” a maga meggyőződését, ide- vagy odaállását. Számunkra jobbról is, balról is fájdalmat okozott, sokáig gyógyuló sebeket ejtett. Reménykedé­sünkben azokra figyeltünk, akiknek a Biblia tanítása zsinórmér­ték, a krisztusi életforma követendő eszmény, akik keresztény-ke­resztyén mivoltukban hallgatnak lelki vezetőiknek tanácsára a saját lelkiismeretük és szabad akaratuk szavai mellett. A Szent­írás egyik gyöngyszeme: „Minden időben szeret, aki igaz barát és testvérül születik a nyomorúság idejére” - olvashatjuk a Példabe­szédek könyve 17. részének 17. verséből. Az Anyaországban, nem hivatalos adatok szerint, 5,5 millió katolikus, 2,5 millió reformá­tus, több mint félmillió evangélikus (közelebb az 1 millióhoz) és sok tízezer kisebb felekezethez tartozó keresztény-keresztyén él. Ha egy debreceni zsidó rabbi azt mondja, hogy ha a testvér kopog­tat az ajtón, azt be kell engedni, akkor felszakad belőlünk is a kér­dés, hol voltak keresztény-keresztyén testvéreink 2004 '„csúf ad- ventje második vasárnapján?!?. Aki igaz testvérnek születik, an­nak duruzsolhatnak a fülébe jobbról is, balról is, mert annak is­mernie kell akár a sömá izráelből, akár a Krisztus által megújított törvényből a feltétlen parancsolatot: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! A határon kívül rekedt testvéreink újra (és már hány­szor!) meg kellett érjék, hogy „nem vala helyük” a Nemzet Család­jában. Bizonyára keserves lesz véreim karácsonya, több lesz a könny, mint az öröm, de - tudom magunkról - a megpróbált hit az erős, és ezzel a hittel fognak ünnepelni egy jézusközpontú ka­rácsonyt egy ajándékdömpinges karácsony helyett. Furcsa azt is hallani, hogy határainkon kívüli testvéreinknek nem jutott egy ál­lampolgársági igazolvány, ami a legriasztóbb számítások szerint sem került volna 600 milliárdba, de az Anyaország „rendtársai, polgártársai, elvtársai, honfitársai” (Reményik Sándort idézve) csak erre az egy ünnepre 750 milliárdot költöttek el! Hiszem, mert tudom, hogy az elszakított keresztény-keresztyén testvéreink ha­sonló helyzetben nem hasonlóan cselekedtek volna. Ezért kará­csonyuk sokkal békességesebb lesz, és imádságos szívvel az írá­som elején idézett Reményik-sorokat küldik majd az Ég felé, és odateszik a betlehemi kisded jászola mellé Mécs László papköltő gyönyörű sorait is: „Jézuska, Isten báránykája, a csillagokba nőj csodának! csinálj, csinálj csodát nekünk: az égről dobd le a kicifráit sok csalfa fényű csillagot! Csillag legyen kéklő szemecs- kéd, szíved szórjon ránk illatot, s az angyalajakról ellesett dal le­gyen testvéri énekünk!” Hogy a hazai karácsonyunk milyen lesz, azt nem lehet tudni. Nekem nehéz, nagyon nehéz lesz a testvér- ségről, testvériségről, együvé tartozásról beszélni, bár soha nem azok a keresztény-keresztyén értékek tagadói, akik imádkozni jár­nak templomainkba. Ha javára lehetnék kirekesztett testvéreim­nek ezzel, szívesen lemondanék a 8 év után megkapott állampol­gárságomról, osztozva véreim sorsában. Adysan szólva, „beteg a világ, nagy beteg”, „elvesztette magát az ember”, de karácsonyi hittel reménykedünk a krisztusi egymásra találásban, feltétel nél­küli testvériségben. M inden esztendőben, amikor erdélyi körútra visszük alföldi testvéreinket, az a jelszavunk, hogy me­gyünk hitet és magyarságot tanulni. Hazánkfiai, megyénkbeli, városunkbeli testvéreim! Minden fáj­dalom ellenére is kérem a Mindenhatót, hogy adjon mindenki szá­mára áldott karácsonyt és sikeres, boldog új évet. Mi úgy érezzük unitárius keresztényekként, hogy minden ember testvérünk, és nem félünk ennek az isteni szónak a tartalmát is megélni minden­napjainkban. Megtanultuk 15 évi szolgálatunk alatt, hogy nincs itt e hazában, sem településünkön jobboldal, baloldal, csak emberek vannak, erényeikkel, gyarlóságaikkal, akik még nem találták meg keresésükben az igazi testvériség útját. Egyszer talán, ha sokszor „elmennek mind Betlehemig”, ahogy a karácsonyi történet is hív, elmennek Segesvárig, Szabadkáig, a Latorca partjához, Rimaszom­batig, és látnak sok olyan kettévágott székely kaput, mint északi testvéreinknél, megérzik igazságát a már idézett bibliai versnek, miszerint mindig kell szeressen annak, aki igaz barát és testvérül születik a nyomorúság idejére. Akkor nem lesz többé ilyen „csúf adventünk, és a karácsonyok is szeretetteljesebbek lesznek. Balázsi László lelkész-püspökhelyettes i

Next

/
Thumbnails
Contents