Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-16 / 293. szám
2004. DECEMBER 16., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 7 HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Kamut a Hírlapért Mint már közismert, júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között. A benevezett ön- kormányzatoknak Hírlap-előfizetőket kellett gyűjteniük. Huszonkilenc település élt a lehetőséggel. A háztartások száma szerint négy kategóriában zajló verseny eredményhirdetését december 17-én tartjuk Békéscsabán, a Party étteremben. A rendezvényre Békés megye valamennyi településének vezetőjét meghívtuk, hogy hagyományainkhoz híven értékeljük a lap és a települések közötti együttműködést, kicseréljük tapasztalatainkat, s ismertessük jövő évi elképzeléseinket. A versenyző települések közül ezúttal Kamutot mutatjuk be olvasóinknak. összehasonlító adatok A településen 464 háztartást tartunk nyilván, közülük júliusban 251 volt előfizetőnk. Ez 54,09 százalékos lefedettséget jelentett. Ma 254 előfizetőt jegyezhetünk, így a lefedettségi mutatónk 54,74 százalékosra emelkedett. Ahogyan a „szomszéd” látja. Erdélyi testvértelepülésüknek díszpolgára a kamut! nyugdíjas igazgató Kamuion nincs olyan ember, aki ne ismerné Földesi Istvánt, a helyi általános iskola nyugalmazott igazgatóját. Több mint négy évtizeden át tanított a falu általános iskolájában, '58-tól '86-ig igazgatóhelyettesként, majd tizenkét évig igazgatóként állt a tanintézet élén. Idős Földesi István Kamut testvértelepülésének, az erdélyi Ditrónak a díszpolgára. Fekete Ferenc, Murony polgár- mestere:- Kiválónak ítélem meg Murony és Kamut kapcsolatát, s '98 óta, ahogy polgár- mesterré választottak, sok dolgot közösen oldunk meg. Ilyen egyebek között az orvosi és védőnői helyettesítés, de szoros a sportkapcsolatunk is. A két falu gazdasági helyzete hasonló, ezért a kényszer még szorosabb együttműködésre sarkallja mindkét község önkormányzatát: éppen ezekben a napokban vizsgálják a szakemberek a két település általános iskolájának - az önállóság megőrzése mellett - a közös működtetési lehetőségét. Kamutot is szorgalmas, rendszerető és törekvő emberek lakják, s ez látszik is a falun: rendezett és tiszta utcáit tavasztól késő őszig virágok díszítik, zöld területei ápoltak. Sajnos a kistelepüléseken a költségvetésből a fejlesztésre kevés pénz jut, s ezzel így van Kamut is. Ezért a társulásban látjuk és keressük az együttműködés nyújtotta előnyöket.- Azt hiszem, szükséges egy kis pontosítás, ugyanis a családban három Földesi István van, s most már a megkülönböztetés miatt az idősebb jelző az én nevem elé került, a 16 éves unokám az ifjabb Földesi István - kezdi a beszélgetést az a pedagógus, aki feleségével együtt összesen nyolcvanegy- néhány évet tanított, s mindezt egyetlen iskolában, Kamuton.- Tulajdonképpen mező- berényi vagyok, szüleimnek a Négyegyenes-dűlőben volt a tanyája. A háború alatt onnan jártam az akkori kamut-pusztai iskolába, naponta 7-8 kilométert gyalogoltam, ami akkor meg sem kottyant. A tanyavilágból kitaposott csapáson csoportosan, libasorban vonultunk az iskolába, vigyázva a kicsikre, s ha nagy volt a sár, akkor valamelyik gyerek apja vagy hozzátartozója lovas fogattal fuvarozta a lurkókat. Egy szép időszak után, 1946-ban kerültem vissza a herényi, úgynevezett nagyiskolába - idézi emlékeit a lassan „hetvenkedő”, idős Földesi István, aki az érettségit követően a gyulai tanítóképzőben folytatta tanulmányait. A képző után többszörös cserével került a községbe, ugyanis akkoriban az volt a divat, hogy oda ment tanítani a frissen végzett pedagógus, ahová úgymond kiközvetítették.- Két okból is örültem a cserének: ismertem a falut, no, és a pénz sem volt mellékes. Ugyanis itt a községben egy százassal több, mint egy hasonszőrű városi tanítónak, vagyis 803 forint volt a fizetésem. Első évben az összevont második és harmadik osztályban tanítottam, a felsősöknek pedig atlétaként testnevelést oktattam. Akkoriban még csaknem háromszáz iskolás gyereke volt a községnek — meséli, majd arról is szól, hogy időközben újabb diplomát szerzett: elvégezte a tanárképző főiskola testnevelésbiológia szakát. Lehet, hogy csak kevesen tudják, hogy a tanító, a későbbi tanár, majd igazgató kiváló atléta volt.- Akkoriban sok-sok kilóval könnyebb és sok évvel fiatalabb voltam... Rövidtávfutóként és távolugróként szép eredményekkel dicsekedhettem: tagja voltam az országos bajnokságot nyert 4x100 méteres váltónak. Abban az időben még versenyeztem. Berényben laktam, naponta onnan jártam ki biciklivel Kamutra tanítani, s akkor futottam 100 méteren egyéni csúcsomat, s távolban 700 centiméternél hosszabban ugrottam. Mindkét számban a vidékbajnokságon bronzérmes lettem - magyarázza. A fotóalbumból előkerül az a fénykép, melyen a váltó tagjai, vagy ahogyan nevezték őket, a villámikrek láthatók. Aztán Földesi István sem kerülhette el sorsát, „bekötötték” a fejét, házassága révén végleg letelepedett Kamuton. Két gyermeke és öt unokája már tősgyökeres kamutinak számít, ők aranyozzák be párja és az ő életét. Délutánonként tanulószobaként is működik a családi házuk, s nem ritkán közösen készítik a leckét, s az unokák egy részét a papa kocsival hordja Csabára, a zeneiskolába.- Mindegyik unokám játszik valamilyen hangszeren, Réka és Pisti klarinétozik, Marci és Levente furulyázik, Adrienn zongorázik, jómagam is zongorázom.- Akkor összeállhat a családi együttes egy közös muzsikálásra...- Erre eddig csak titokban gondoltam, de nem elképzelhetetlen — summázza, s máris más téma kerül terítékre. Nem sokan tudják, hogy Földesi István Kamut testvértelepülésének, az erdélyi Ditrónak a díszpolgára.- Annak idején, '90-ben Laurinyecz Pállal, a település polgármesterével kezdtük építgetni a kapcsolatot, s ez a mai napig is tart. Először a helyi gyerekek fényképpel ellátott bemutatkozó levelet küldtek, egy nagy közös borítékban, aztán izgatottan várták a postást, a válaszokat. Nagy volt az öröm, amikor megérkezett az első levél, amit aztán több is követett, majd néhány hónap múlva sor került a két település vezetőinek találkozójára, a kapcsolatok kiépítésére, a testvértelepülési megállapodás aláírására. S ma már szinte napi kapcsolatban vagyunk a ditróiakkal — meséli, beszélgetőpartnerem. Csak mellékesen jegyzi meg, hogy az elismerést, vagyis a „Ditró díszpolgára” címet az alapítását követően az elsők között vehette át. S máris tavalyi ditrói emlékeit idézi. Ottjártunkkor avattak fel a faluban két gyönyörű székely kaput, amelyek lenyűgözték a kamuti delegációt. Nyomban meg is állapodtak, hogy egy ugyanolyat állítanak fel Kamuton. Az elhatározást tettek követték, s Petres Lajos fafaragó, a ditrói iskola nyugdíjas igazgatója nyolcszáz órás munkával elkészítette azt a székely kaput, amit az ősszel, Szent Gellért napján avattak fel Kamut központjában. Azóta a falu dísze, a rajta lévő címerek és Kölcsey egyik idézete hirdeti a két település lakóinak barátságát. Mit mond a község polgármestere? liért nevezett be a település a versenybe? - kérdeztük Laurinyecz Pált. — Azt vallom, hogy környezetünk hírei és a helyi információk állnak igazán közel a megyei lap olvasóihoz. A Békés Megyei Hírlap terjesztésében Kamut az élen áll, nálunk a legmagasabb a megyében az előfizetők aránya, jómagam több mint harminc éve vagyok a lap előfizetője, mi több, édesapám révén, aki ott dolgozott, kötődtem az újsághoz.-Ha a település megnyerné a 150 ezer forintot, akkor mire költenék? — Nagyon sok, száz helye is lenne a pénznek. Azt hiszem, hogy a közterületek szebbé tételére, fásításra, virágok telepítésére fordítanánk ezt az összeget. Ez a pénz, egy olyan kis falunak, mint a miénk, jól jönne, látványos dolgokat lehetne megvalósítani belőle. — Mire büszke? — Az itt élő emberekre, akik szorgalmukról messze földön híresek. Úgy gondolom, nincs szégyenkeznivalónk a települést illetően. Büszke vagyok arra is, hogy kétsopronyi, s nem kamud lévén, az itteni emberek befogadtak, elfogadtak, bíznak bennem, a település lakóival együtt dolgozunk a községért. Az oldalt szerkesztette és fotózta Szekeres András. A legismertebb helyiek Baji László, vállalkozó Bérezi Gábor, lapkézbesítő Bontovics Istvánné, a Margaréta cukrászda tulajdonosa dr. Böő István, állatorvos Budásné Kiss Edit, iskolaigazgató Dávid Bertalanná, volt iskolaigazgató id. Földesi István, nyugdíjas iskolaigazgató Laurinyecz Pál, polgármester dr. Molnár István, háziorvos Pogonyi Istvánné, nyugdíjas védőnő Lapunk kézbesítője időnként kutyaidomár is Bérezi Gábor, lapunk kézbesítője igencsak a korán kelők közé tartozik. Hajnal két óra tájban érkezik a kamuti támpontra a Békés Megyei Hírlap 245 példánya, amit a faluban ő kézbesít az előfizetőknek.- Minden hétköznap reggel négyre van beállítva az ébresztőóra, de csak ritkán, csörren meg a vekker, többnyire néhány perccel korábban már magamtól felébredek, s lekapcsolom, hagyom a feleségemet aludni. Amíg a reggeli kávé kifő, komótosan felöltözöm, s közben eszem néhány falatot, majd kávézás közben átlapozom az újságot. Hajnalban soha sem olvasom ki, erre később kerítek sort — kezdi a hetedik ikszhez közeledő Bérezi Gábor, aki a Hírlap saját terjesztői hálózatának alapító tagja.- Annak idején, amikor a helyi tsz-ből szállításvezetőként nyugdíjba mentem úgy gondoltam, hogy egy-két évig csinálok még valamit. Aztán megszerettem ezt a munkát, most már több mint egy évtizede, hogy esőben, hóban, fagyban, sárban, napsütésben a lapot kézbesítem - magyarázza. Azt már csak e sorok írója teszi hozzá: tíz esztendeje a faluban csupán 157 előfizetője volt lapunknak, ma pedig 254-en járatják a megyei napilapot, ami 54,74 százalékos lefedettséget jelent Kamuton. — Két fordulóban viszem ki az újságot, s általában fél hétre végzek. Ezután ellátom a jószágokat, rendbe teszem magam, majd leülök reggelizni, s közben, szinte az utolsó betűig kiolvasom a lapot. Csak ezután következhetnek a napi teendők. Ebéd után egy-egy órácskát szunyókálok, este tíz órakor már alszom - magyarázza, majd megtoldja: - A kamutiak szeretnek olvasni, szeretik a Hírlapot, s ez utóbbihoz minden bizonnyal hozzájárul az is, hogy mindig időben megkapják az újságot. — Szabadság, pihenés? — Az elmúlt tíz évben nem voltam szabadságon, s mindössze két nap akadt, amikor nem én vittem ki az előfizetőknek az újságot: influenzás voltam, ekkor a gyerekeim, vagyis a fiam és a lányom kézbesítették a lapot - hallom, s témát váltunk: a postások, valamint az egyéb kézbesítők ősi ellenségéről, a kutyákról esik szó. - Megszoktuk egymást, nem félek tőlük, egyik-másik néhány vak- kantással jelzi érkezésemet, a kerítésen túlról többnyire ismerősként fogadnak, de a biztonság kedvéért a biciklimen van egy bot, s olykor, szükség esetén „idomítom” őket.- Hány példány előfizetéssel lenne elégedett?- Én ezzel is elégedett vagyok, ugyanis a kamuti lakások többségébe jár az újság, ami egyben azt is jelenti, hogy a megyében a lakosság arányában itt van a legtöbb előfizető - mondta Bérezi Gábor. i i l I A SZERZŐ FELVÉTELEI Fe kete Ferenc Laurinyecz Pál Bérezi Gábor hajnalban viszi a Hírlapot.
