Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-10 / 288. szám
6 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 10., PÉNTEK HÍRLAP a telepulesekert Köröstarcsa a Hírlapért Mint már közismert, júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között. A benevezett önkormányzatoknak Hírlap-előfizetőket kellett gyűjteniük. Huszonkilenc település élt a lehetőséggel. A háztartások száma szerint négy kategóriában zajló verseny eredményhirdetését december 17-én tartjuk Békéscsabán, a Party étteremben. A rendezvényre Békés megye valamennyi településének vezetőjét meghívtuk, hogy hagyományainkhoz híven értékeljük a lap és a települések közötti együttműködést, kicseréljük tapasztalatainkat, s ismertessük jövő évi elképzeléseinket A versenyző települések közül ezúttal Köröstarcsát mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok A településen 1115 háztartást tartunk nyilván, közülük júliusban 213-ban volt előfizetőnk. Ez 19,1 százalékos lefedettséget jelentett. Ma 211 előfizetőt jegyezhetünk, igya lefedettségi mutatónk 18,92 százalékosra csökkent. Ami megvalósult és ami nem SZÉPLAKI ZOLTÁN, Köröstarcsa polgár- mestere ‘90- től tölti be e tisztséget, előtte tizennyolc esztendőn át dolgozott a közigazgatásban, a tanácsnál.- Miért nevezett be a község az eltőfizető-gyűjtő versenybe?- Kicsit kíváncsiságból, hogy mennyire lehet mozgósítani e témában a lakosságot, az 1115 háztartásból alig több mint 200- ba jár a Békés Megyei Hírlap. Aztán az a nem titkolt szándék is vezérelt, hogy talán így több cikk jelenik meg rólunk.- Mire fordítaná a nyereményt?- Sok helye lenne... Azt hiszem, a könyvtár könyvállományának, és a havonta megjelenő ingyenes helyi újság fejlesztésére.- Mire a legbüszkébb?- Az elmúlt másfél évtizedben a körülményekhez és a lehetőségekhez képest - ha nem is látványosan - szépen fejlődött a település. Erre mindenképp. Az utóbbi tíz-egynéhány esztendőben épült meg többek között a hulladéklerakó, befejeződött a Paprévi-holtág rekonstrukciója, megvalósult a belvízcsatorna-rendszer, elkészült a kikötő és a horgásztó, felújítottuk az óvodákat, épül a szennyvízhálózat III. üteme, melynek elkészültével a település csatornázott lesz, a belterületi utak kétharmada szilárd burkolatú, s négy új önkormányzati lakást építtettünk. Ahogy a „szomszéd" látja... PETNEHÁZI BÁLINTNÉ, Csárdaszállás polgármestere: - Köröstarcsa és Csárdaszállás nagyon jő kapcsolatban van, együttműködésünk példaértékű. Annak idején, ‘96-ban, amikor Mezőberénytől elszakadtunk, elváltunk, s településünk önálló lett, mind a tárcsái polgármester, mind a jegyző maximális szakmai és erkölcsi segítséget nyújtott számunkra első önálló lépéseink megtételéhez, a hivatal kialakításához, amit ismételten megköszönök. Tarcsa az utóbbi tíz évben roppant sokat fejlődött és szépült, a falut igyekvő, rendszerető és szorgalmas emberek lakják. Az elmúlt években több közös fejlesztési programunk volt, egymás rendezvényeinket kölcsönösen megtiszteljük. Együtt az élet országútján legidősebbek Hatvanhat esztendő szeretetben, megértésben Az oldalt szerkesztette és fotózta: Szekeres András. Könnyű fátyolként borul a tájra a ködtakaró, krétarajzként emelkedik a horizont fölé a köröstarcsai református templom tornya, vigyázó óriásként tekint a vidékre. A Kettős- Körös lomhán nyaldossa a partot, a településen keresztül kanyargó 47-es főúton szinte egymást érik a járművek. A cukorrépával megrakott kamionok falják a kilométereket, kerekük alatt remeg a föld. A tarcsaiaknak mindez szinte természetes, tudomást sem vesznek róla, úgymond hozzátartozik mindennapjaikhoz. Az egykori csendes falu felvette a rohanó élet ritmusát. Az öregedő településen élők közül vannak, akik még emlékeznek a csendesebb időszakokra, mint például a település legidősebb házaspárja, a 92 esztendős Maczkó Mihály és 84 éves hitvese, akik hatvanhat éve élnek boldog házasságban. Köröstarcsa, Bocskai utca 1. szám. Itt lakik a Maczkó házaspár. Azt mondják, könnyen megtalálom a házukat, talán a falu legrendezettebb portája az övéké. Valóban, katonás rend fogad. A két idős embert éppen ebéd közben zavarom. A „kiskonyha” - faluhelyen többnyire van ilyen — ablakánál falatozik a férj, s kifelé tekintve arcáról leolvasható: „Hát ez meg kicsoda és mit akar...?” Kerekre nyílt szemekkel hallgatnak, s csak akkor mosolyodnak el, amikor megtudják tőlem, hogy ők a település legidősebb házaspárja.- Na, üljön már le - tolja alám a széket a feleség. - Tudja, itt vagyunk napközben, mert ez kicsi, így kevesebb tűzrevaló fogy - magyarázza Maczkóné, miközben férje kikapcsolja a tévét. Mint mondja, a parlamenti közvetítést rendszeresen nézi, nyomon követi, nagyon élvezi az ott folyó vitákat. Nem tartoznak a tősgyökeres tarcsaiak közé: Maczkó bácsi Medgyesegy- házán született, felesége, Brücher Zsuzsanna Mezőbe- rényben látta meg a napvilágot, ‘52 óta tárcsái lakosok. — Világéletünkben földműveléssel foglalkoztunk, amikor Hatvanhat éve él boldog házasságban Köröstarcsán Maczkó Mihály és felelsége, Brücher Zsuzsanna. összeházasodtunk, felesként más földjén gazdálkodtunk, tanyán kezdtük közös életünket. Volt időszak, hogy egy pár lóval harminc kishold földet műveltünk. Amikor lányaink megszülettek, kapáláskor, aratáskor ott voltak körülöttünk. Kis sátrat állítottam nekik, hogy ne per- zselődjenek a napon - meséli Maczkó bácsi. Szántástól a betakarításig minden rájuk hárult.- Meg akartunk élni, s ezért vállaltuk - folytatja a feleség, s nem mellékesen jegyzi meg, hogy amikor ‘42-ben férjét behívták katonának, és a keleti frontra vitték, magára maradt a tanyán, minden munka a nyakába szakadt.- A testvéreim segítettek a bajban - vág közbe a családfő, aki korából legalább másfél évtizedet letagadhatna, de mindez feleségére is igaz. — Heten voltunk testvérek, a három legkisebb öcsém még otthon volt, ők segítettek szántani.- A frontról érkező levelét mindig azzal zárta: „Bírd ki!” Sokszor összeszorított fogakkal, a sírással küszködve dolgoztam, mert ott voltak a gyerekek... Minden fillért megfogtam, s ösz- szespóroltam egy tehén árát, mire az uram hazajött a háborúból. Ezután ismét együtt húztuk az igát, amit a sors ránk szabott — folytatja Maczkó néni. S máris '44-ben járunk: a háború befejező szakaszában a visszavonuló csapatok katonái a vetőgépből fogták ki és vitték el a lovainkat- emlékszik könnyező szemekkel Zsuzsa néni. Az élet nem állt meg: a teheneket fogták be, azok lettek igavonóvá. S közben ösz- szespóroltak annyit, hogy ‘53- ban megvehessék azt a parasztházat, melyben ma is laknak. Beköltöztek a faluba, a gazdálkodást viszont nem adták fel.- Nagyon jó ház, ötven centis vályogfalból épült, télen az átlagosnál melegebb, nyáron viszont kellemesen hűvös - summázza Mihály bácsi, s tovább pörög az életükről készült képzeletbeli film. Annak idején, ‘60-ban ők sem kerülték el a té- eszesítést, Maczkó Mihály a helyi közös gazdaság tagjainak sorába lépett, nyugdíjazásáig fogatosként dolgozott a közösben. Persze, a feleség sem tétlenkedett, megmaradt kistermelőnek is, s emellett férje nevén vállalt munkát a szövetkezetben. Mint mondja, a tehén, a tyúkok tartásából kijött egy másik fizetés, ami a megélhetésüket könnyítette.- Tudja, mi mindig minden munkát együtt végeztünk, s ez manapság is így van. Ha elfáradunk, kicsit megpihenünk, majd folytatjuk - magyarázzák, s invitálnak, hogy nézzem meg birodalmukat. A virágoskert és a veteményes ápolt, a gyümölcsfák és a szőlő gondosan téliesített, a baromfiudvarban és a gazdasági épületben katonás a rend.- Mindig vágyódtam egy fiúgyermek után, de a teremtő nem adta meg, az élet viszont kárpótolt érte: lányaim révén három csodálatos vővel ajándékozott meg a sors - folytatja Maczkó Mihály. Rajongással beszélnek gyermeA legismertebb helyiek ■ Dr. Bácskai Tamás gyógyszerész m Dr. Bíró Ibolya háziorvos m Bokor Sándor, a Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke m Litvai László vállalkozó m Dr. Mieczynszky Ernő háziorvos ■ Pardiné dr. Szabó Zsuzsa jegyző m Szentpéteri János rendőr főtörzsőrmester, körzeti megbízott m Széplaki Zoltán polgármester m Sziráczki Károly rendőr főtörzszászlós, körzeti megbízott ■ Tóth János nyugdíjas iskolaigazgató, a vadász- társaság elnöke ■ Vári Imre nyugdíjas iskolaigazgató keikről, unokáikról és dédunokáikról is. — Együtt léptünk az élet országújára, azon együtt araszoltunk, rengeteget dolgoztunk, mindig ragaszkodtunk egymáshoz, s együtt öregedtünk meg. Erőnkhöz mérten ma is tesszük-vesszük a dolgunkat — mondja Zsuzsa néni. Mi tagadás, két aranyos emberrel ismerkedtem meg, olyanokkal, akiknek az élete regénybe illő. Ebben a regényben egy újabb fejezetet nyit a közelgő karácsony, amire mindketten már most készülnek... Építenek, szépítenek és bővítenék A művelődési ház teljes befejezése az új esztendőre marad. Tárcsán mindig építenek valamit - mondta a közelmúltban egy ismerősöm, aki átutazott a településen. Mi tagadás, valahol igaza van. Nemrég készült el a vállalkozásban üzemelő piac, mellette megkezdte próbaüzemét egy magánvállalkozásban működő savanyító üzem, s gőzerővel folyik a művelődési ház bővítésének második üteme. Fazekas István építési és ingatlankezelői vállalkozó szemre is igencsak mutatós, 200 négyzetméteres fedett piacot alakított ki, mely hetente háromszor várja a termelőket.- Októberben nyitottunk, s lassan az emberek kezdik megszokni, egyre változatosabb az árusok gyümölcs- és zöldségkínálata - magyarázza Fazekas István. Műit mondja, a piac kialakításával kapcsolatban hosszútávú elképzelései vannak, s havi rendszerességgel tervezi kirakodóvásárok megtartását, az elsőt éppen a karácsonyi ünnepek előtt, december 19-én. A község egykori fürdője megszűnése óta több vállalkozást szolgált. Most úgy tűnik, hogy hosszabb távra eldőlt az épület sorsa, Győri Sándorné helyi vállalkozó egy korszerű, minden EU-s követelménynek megfelelő savanyító üzemet alakított ki. A családi vállalkozásban jelentős szerep hárul a férjre, Győri Sándorra. — Huszonöt éve foglalkozunk káposztasavanyítással, az alapanyagot saját magunk termesztjük: tavasztól őszig a palántanevelőben, illetve a földeken dolgozunk, aztán ősszel a tartósítás ad munkát - kezdi Győri Sándor, s invitál, hogy nézzem meg a próbaüzem alatt lévő tartósítót, ahol katonásan sorakoznak a 800 literes műanyag kádak. Ezekben egy hónap alatt érik késszé a savanyú káposzta, melyet azután az üzletekbe, üzemi konyhákra és viszonteladóknak szállítanak.- A régi üzemünk már nem felelt meg a követelményeknek, ezért kényszerültünk a bővítésre. Asztalos szakmával rendelkezem, a nyílászárókat magam készítettem, így csökkentve a beruházás költségeit - mutatja nem kis büszkeséggel az ajtókat és ablakokat. Az udvaron gondosan letakarva, prizmába rakva, sok tonna fejes káposzta vár savanyításra. A község megszépült központjában a művelődési ház felújításán szorgoskodnak az építők. A bővítés második üteme is pályázaton nyert pénzekkel, no és önerőből készül. Iparkodnak a kivitelezők téliesíteni a munkaterületet, hogy a tervezett határidőre elkészüljenek. A művelődési ház átadása után amolyan szórakoztató központ lesz. i
