Békés Megyei Hírlap, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-05 / 258. szám

16 Akik a pályán maradnak Annyit hallani manapság a pedagógusok megbecsüléséről, a pályaelhagyókról.- Az a tapasztalatom, hogy azok a fiatalok, akik csak a diploma kedvéért választották ezt a munkát, azok nem maradnak a pályán. Az én kolléganőim többsége is középkorú, na­gyon kevés a fiatal. Akik itt vannak, azok fejé­ben meg se fordul, hogy váltsanak. A gyerme­kek és a hivatásuk iránti elkötelezettség hajt­ja őket, nem a fizetség. Az oldalt szerkesztette: Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet. HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. NOVEMBER 5., PÉNTEK Szlovák gyökerei hazahúzták nek az eredménye hosszabb távon érik be. 1998 óta ilyen fejlesztési sorozat (közvilágí­tás korszerűsítése, szenny­víztisztító telep, szennyvíz- hálózat beruházása, utak épí­tése, a kész rendezési terv) részese lehetek Tótkomlóson. A munka mellett, magánem­berként Is ezer szállal kötő­döm ehhez a városhoz. Itt fo­cizom a barátaimmal, aikidoedzést szerveztem, tag­ja vagyok a helyi Száraz-ér egyesületnek. Pitvarosra pi­henni járok, ott a biztos hát­országom, a családom. Aranyló őszi lombhullatás a kisváros utcáin i A pitvarosi fia­talember, Szu- da György Tót­komlóson dol­gozik.- Tanulmá­nyaim befeje­zése után Bu­dapesten dolgoztam tervező­ként és kivitelezőként. Ám a szlovák gyökerek hazahúz­tak. Bevallom azt is, hogy vi- lágéletemben elkötelezett vi­dékfejlesztőnek éreztem és vallottam magam. Ráadásul mindig szerettem olyan fel­adatokat elvállalni, amelyek­más se akart lenni, mint óvónő. A tótkomlósi megbízott vezető óvónővel munkahelyén beszél­gettünk, a déli harangszó a napsütéses udvaron talált ben­nünket, a gyerekek ebédhez ké­szülődtek.- Ezt a hivatást a génjeimben hordoztam, a falak között szív­tam magamba. A családi ház­ban sokáig három generáció élt egy fedél alatt, a nagymamám, aki dajka volt sok évtizeden át, az édesanyám, akit én váltot­tam ezen a pályán. Ma már csak én vagyok aktív óvodape­dagógus - sorolta pályaválasz­tásának előzményeit a tótkomlósiak által szeretett és tisztelt Marika. A nagymama szemérmesen elutasította a ta­lálkozót, ezért unokája mesélt a komlósi évtizedekről, amelye­ket családjuk hölgytagjai jó­szerivel a helyi óvodák falai kö­zött éltek meg.- Mariska né­ni, a nagyma­mám 1938-tól dolgozott dajka­ként a Ligeti óvodában. Annyian szerették, ezer szállal kötődik ehhez a városhoz ma is. Sokan megtartották jó emlékezetük­ben, a minap egy budapesti nyugdíjas hívta telefonon, vala­mikor ő is itt volt óvodás. Jót be­szélgettek. Édesanyám, aki a na­gyival együtt él, 1951-ben vég­zett a fővárosban, 1985-ben ment nyugdíjba. Őt váltottam én a pályán, el se tudnám képzelni az életemet máshol és más mun­katerületen - mondta elszoruló hangon Marika, aki nem szé- gyelli, számára a szülői ház ma is a megnyugvás, a béke szigete. - Jókat beszélgetünk a régi, szép időkről, ha hazamegyek. Mindig téma, akkoriban hogyan nevelték az apróságokat. Czichanné Marikának egy lá­nya van. Az már szinte biztos, hogy nem lesz óvónő, a termé­szet, a vadászat vonzza. Ám az öccse kislánya még nem dön­tött, mi lesz, ha nagy lesz. Talán óvónő?! Szeretünk magunkról olvasni Gyivicsánné dr. Szenczi Irén polgármesternek jó véleménye van a megyei sajtóról, állítólag sokszor kap visszajelzéseket más településekről.- Ml szeretünk magunkról, a környékünkön történő dolgok­ról olvasni, arról, mennyire fej­lődik a megye és természete­sen Tótkomlós. A város és a Hírlap között kiegyensúlyozott és napi a kapcsolatunk. És azt szeretnénk, hogy a lap még több komlósi család lakásába eljusson - sorolta az előfizető­gyűjtő játékunkra való nevezés érveit a polgármester asszony.- Van nekünk egy Komlósi Hírmondónk is, ez a kétheti lap krónikaszerűen dolgozza fel a helyi aktualitásokat, olyasmi­ket ír meg, amit a megyei napilap nem tud felvállal­ni. Ez a két újság kiegészíti egy­mást, és ad teljes képet mindar­ról, ami velünk történik. Arra a kérdésünkre, hogy győzelem esetén mire fordítaná Tótkomlós a legtöbb előfizető gyűjtésért Járó pénzt, Gyivicsánné dr. Szenczi Irén habozás nélkül az oktatási in­tézményeket említette.- A Jankó János Általános Is­kola és Gimnázium, a szlovák iskola, az önkormányzati óvo­dáink mindegyike mögött ala­pítványi támogatottság is van. Közöttük egyenlő arányban osztanánk el a forintokat. Az evangélikus szeretetotthon foglalkoztatójában szőnek, varrnak, barkácsolnak a hasznos Időtöltést választó Idős emberek. Tóth Tibor hamar a nyomára akadt az elkövetőknek. Gyivicsánné dr. Szenczi Irén polgár- mester köszönőle­véllel és apró aján­dékokkal ismerte el az egyenruhások példaértékű gyorsa­ságát. S ha már gyorsa­ságról esik szó, Tót­komlósról nem le­het úgy távozni, hogy ne vessünk egy gyors pillantást a város szimbólu­mára, a Rózsa für­dőre. Igaz, a strand már a téliesítés jele­lt hordozza magán, a bejáratnál azon­ban sok általános iskolás kisdiákba botlottunk a nyárutót idéző me­legben.- Úszásoktatásra jöttünk, mert ez a mi testnevelésóránk - mondta a legcserfesebb gyerek, Mészáros Jancsi, aki szerint az 5. c osztályban az egyik legjobb úszó Hódi Zsolti. A megnevezett srác nem tiltakozott, elismerte, jól megy neki a vizes sport. Testnevelőjüktől, dr. Petrlcsné Tóth Ágotától tudtuk meg, hogy a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium második és az ötödik osztályos diákjai emelt óraszámban kötelező úszások­tatáson vesznek részt. S miközben a diákok megro­hamozták az öltözőket, mi a fürdő fedett medencéjének egy elszánt úszóját csodáltuk, aki pitvarosiként gyakori vendég itt. Kint, a szabadban a Rózsa dolgozói szorgoskodtak, az iga­zi télre készülve. Irigylésre méltóan szép kort ért meg özvegy Csete Imréné. A tótkomlósi dajka 99 évesen szellemi frissességének köszön­heti, hogy ma is a világ számos pontjáról hívják egykori óvodásai. Lánya és uno­kája is óvodape­dagógus lett. Abban a szol­gálati lakás­ban nőtt fel Czichan Gusztávné Marika, ahol édesanyja sok éven át óvónőként dolgozott. Csoda-e, ha a kislány pici kora ó t a Olyan szépen indult minden. Fotós kolléganőmmel el­határoztuk, Orosházáról irány Tótkomlós! A verőfényes késő őszi napon egy kicsit kedvünket szegte a hullám­vasútra emlékeztető út, de sebaj, autóink már hozzá­szoktak a lengéscsillapítót pusztító állapotokhoz. Czichan Gusztávné Marika a szülői házban szívta magába a gyermekek Iránti szeretetét. Autósként valami derengett: sok évvel ezelőtt és azóta folya­matosan lobbiznak a tótkom- lósiak, hogy megközelíthetősé­gük minőségibb úton valósul­hasson meg. Legfrissebb Infor­mációnk: az útrekonstrukció terve potom 20 millió forint, de már készül! Aki Orosháza Irányából érke­zik a kisvárosba, nem tudja fi­gyelmen kívül hagyni azt a ta­karos építményt, ahol félszáz Idős ember ellátásáról gondos­kodnak. Az Evangélikus Egyhá­zi Szeretetotthonban szikrázó napsütés fogadott bennünket és megannyi, a pihenésnek ezt a formáját választó nyugdíjas ember. Lancsáné Krlzsán Má­ria főnővérrel a foglalkoztatóba tartottunk, amikor Is­merős hang szólított meg ben­nünket. A Rózsa fürdő kinti medencéin felfedeztük a téliesítés nyomait. Ottlártunkkor még napozásra csábító Idő volt.- Nézzék meg a legénylaká­somat! - Invitált beljebb a lak­osztályába az orosháziak híres fotósa, a 82 éves Krausz Imre bácsi, aki itt tölti Idős napjait. A világjáró már nem utazik, pi­hen. A fényképezőgépek azon­ban vonzzák. Kolléganőnk technikájának sem tudott el­lenállni. MI azonban nem tölt­hettünk sok Időt a szorgos ke­zek munkáival díszített falak között, a város központjába ké­szültünk, hogy megnézzük azt a márványtáblát, amelyet a holokauszt áldozatainak az em­lékére avattak fel. Szomorú ak­tualitása volt látogatásunknak: a vandálok alaposan megron­gálták az emlékhelyet. Bazalt útszegőket dobáltak a márvány felületre. Ám a szolgálatban lé­vő rendőr, Kiss Balázs, vala­mint segítői, Flcsor Karolina és Tótkomlós a Hírlapért Mint már közismert, június­ban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért" el­nevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hir­dettünk meg Békés megye városai és községei kö­zött. A bene­vezett önkor­mányzatok­nak Hírlap­előfizetőket kell gyűjteni- ük. A ver­seny a ház­tartások szá­ma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriá­ban a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet la­punk a település által megje­lölt alapítvány javára utal át. A második és harmadik díja­kat elnyert önkormányzatok 2005-ben egy-egy oldalas in­gyenes meg­jelenési lehe­tőséget kap­nak a Hírlap­ban. A kiin­dulási alap a júliusi előfize­tői szám, a verseny de­cember köze­péig tart. Be­nevezni no­vember végé­ig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben mutatjuk be előze­tesen, ha a jelentkezés no­vember 1-jéig megtörtént. Oldalunkon ezúttal Tót­komlóst ismerhetik meg. Összehasonlító adatok: A vá­rosban 2647 háztartás van, júliusban 327-en fizették elő a Hírlapot, ami 12,35 százalé­kos lefedettséget jelentett. Je­lenleg öttel kevesebb megren­delője van lapunknak a tele­pülésen, így a lefedettségi mu­tató 12,16-ra esett vissza. (Egy hónappal ezelőtt még plusz öt előfizetőt jegyezhettünk a ki­indulási adathoz képest!) Ovónődinasztia, melynek tagjai génjeiben őrzi a hivatást

Next

/
Thumbnails
Contents