Békés Megyei Hírlap, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-29 / 278. szám
BÉKÉS MEGYE HOZOMÁNYA 2004. NOVEMBER 29., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Gyomaendrődről röviden f A Körös-parti város ebben az esztendőben ünnepelte várossá nyilvánításának 15. évfordulóját. Lakóinak száma 15 ezer 556, döntő többségük magyar, de megtalálhatók itt a cigány és a német kisebbség képviselői is. A település a 46. számú főúton, illetve a Budapest-Lökösháza vasútvonalon érhető el. Az itt élők megélhetésében ma is fontos szerepet játszik a mezőgazdaság, a település harmincezer hektáros külterületén jó minőségű földeket találunk. Gyomaendrőd egyik legfontosabb idegenforgalmi vonzereje a Liget Gyógyfürdő és Kemping, melyet a felújítás és bővítés után idén májusban vehettek ismét birtokba a fürdőzők. A település gyöngyszeméről mondják Kiss Pál, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola igazgatója: — Az Endrődi Tájház nemcsak azt mutatja meg számunkra, hogyan éltek régen az itteni emberek, hanem arról is tanúskodik, hogy ők nagyon megbecsülték a mindennapi kenyeret. Iskolánk tanulóit éppen azért visszük el gyakran a tájházba, hogy megtanulják becsülni a múltat, s egyúttal értékelni a jelent. Az ő számukra a régi parasztság élete, a régi tárgyak már olyanok, mint egy mese. Ugyanakkor mi, az idősebb korosztály tagjai még nagyon jól emlékszünk ezekre az időkre. Dinyáné Bánfi Ibolya, könyvtáros: — Szerintem borzasztóan fontos, hogy ezek az emlékek itt, az endrődi tájházban össze vannak gyűjtve, és hogy szakavatott kezek gondozzák azokat. Ahhoz, hogy jelenünk, s persze jövőnk is legyen, megfelelően kell ápolnunk a múltunkat is. Ez a tájház számomra azért is jelent nagyon sokat, mert minden apró vagy nagyobb tárgy mögött endrődi emberek sorsa van. Dr. Dávid Imre, polgármester: — Gyökereinket soha nem szabad elfelejteni, s ebben számunkra kiváló fogódzót jelent az endrődi tájház. Magam is tanyán nőttem fel, sok olyan eszköz, amelyet a tájházban láthatunk, gyermekkorom szerves részét képezi. Úgy gondolom, az utánunk jövő nemzedékek számára (mondjuk, úgy fél évszázad múlva...) még érdekesebbek lesznek az itt bemutatott tárgyak, az a paraszti életmód, amely akkorra már tényleg csak történelem lesz. Nekünk pedig kötelességünk ápolni, megőrizni ezeket az értékeket, hogy ők is láthassák majd. Elrejtették a borotvakést A tájházban sok apró, érdekes, különleges tárgyat is talál a látogató. Ilyen például ez az ötletes borotvatartó, mely elődeink leleményességéről tanúskodik, s melyet nem is olyan egyszerű kinyimi. Éppen azért vittek bele a zárási technikába némi furfangot, hogy a játszadozó gyermekek ne tudjanak hozzáférni, s meg ne sértsék vele magukat. Gyakran még a tájház látogatóinak is feladja a leckét ez a szerkezet, nem mindenkinek sikerül rájönnie a nyitás titkára. Az oldalt szerkesztette: Lipták Judit. Fotó: Kovács Erzsébet. Az endrődi tájház hűen mesél az egykori paraszti életről Az endrődi tájház Békés megye egyik legszebb és leggazdagabban berendezett táj háza, mely ma is hűen mutatja be a letűnt idők endrődi parasztságának életét, mindennapjait. A tájházat a gyomaend- rődi képviselő-testület döntése alapján európai uniós hozománynak nyilvánították. Az 1800-as években élt nyolcvan holdas endrődi nagygazda, Hunya István aligha gondolhatta, hogy házát, mely a mai Sugár utcában áll, valaha tájházként tartják majd nyilván. Hogy örülne-e ennek a ténynek, azt természetesen nem tudjuk megmondani, az azonban bizonyos, hogy a szépen felújított, tornácos ház ma is szilárdan, tiszteletet parancso- lóan áll. S bár az akkori parasztság döntő többsége ennél jóval szerényebb házakban élt, a belső elrendezés, a használati tárgyak többsége mégis szinte valamennyi paraszti lakban ugyanolyan volt. A tájház konyhájába lépve, az embert megcsapja az a jellegzetes illat, amely minden tájházban jelen van. S érezni azt a különös, talán a tárgyakból, talán a falakból, vagy ki tudja, talán az egykoron itt élt emberek leikéből sugárzó különös nyugalmat, mely megállásra, elgondolkodásra készteti a betérőt. — Most éppen egy tájházi disznótorra készülünk, ezért vannak itt a konyhában azok az eszközök, például a disznópör- zsölő, melyeket régen a disznótorok alkalmával használt a parasztság - mondja Szonda István, a tájház vezetője. Figyelmünket hosszú időre lekötik a A téglák a mesterekről beszélnek A tájház udvari téglafala szintén az egykori endrődi mesterek munkáját dicséri. Bizonyítja ezt, hogy számos téglába beleéget- ték az „Endrőd” feliratot, illetve annak a mesternek a bekeretezett monogramját, aki a téglát készítette. falra erősített, cigányfogason függő, mívesen kifaragott vajformák, s meglehetősen távolinak tűnik számunkra az az életforma, melyet még a vajköpülő, a konyhai berakott sparhelt (csikótűzhely) és az ajtó melletti vizespadra helyezett korsók, cserépkannák jellemeztek. A nagyszobában először a boglyakemencét csodáljuk meg, melyet deszkából készült padka ölel körül, s természetesen sarkában ott a gyermekek kedvenc helye, a kuckó. Miközben a berendezést nézegetjük, Szonda István mesél:- Itt a kemencénél az asszonyok fontak, varrtak, kézimunkáztak, a férfiak szerszámokat javítottak, kukoricát morzsoltak, vagy más egyéb munkát végeztek, a gyerekek pedig játszottak. A szoba másik fele az ünnepi oldal, a lóca szeglete feletti részt „szent saroknak” nevezik, az a kis polc pedig, melyen Mária porcelánszobrocskája is található, házioltárként működött. Amit itt látni lehet, az az endrődi emberek keze munkáját dicséri — mondja Szonda István, miközben megcsodáljuk az endrődi szőtteseket, melyeknek jellemzője, hogy általában fehér vászon alapon piros csíkosak, vagy virág- és madármintásak. A csíkos térítőkét hétköznap, míg a díszes, szedettes szőtteseket ünnepnapokon használták. Nem hiányozhat a nagyszobából természetesen a tulipános láda sem, melyben a gazdasszony féltett vászonneműi sorakoznak. Megnézzük a kisszobát, vagy ahogy akkoriban nevezték, a „hidegházat” is, mely általában a család vagyontárgyainak bemutatóhelye volt. A kamrában pedig igazi érdekességek várnak bennünket. Van itt káposztásdézsa, boroshordó, lisztesláda, szakajtó, olajoskanna, lekvárosszilkék és sok minden más. A házhoz kapcsolódó kocsiszínben aztán megcsodáljuk az egykori endrődi mester által készített, vasalt lovaskocsit, különféle lószerszámokat, és a ma már ismeretlen mezőgazdasági eszközöket. Nem szabály a „ne nyúlj hozzá"! „Nagyon sok régi könyvet, fotót is őr- zünk itt, melyek ma már igazi kincsek, lévén a betűk, a szavak, a képeken lévő emberek ruházata, tekintete, minden a múltunkról mesél” - mondja Szonda István, aki 1999 óta vezeti a tájházat. Fontosnak tartja, hogy a látogatók közelebbi kapcsolatba kerüljenek a régi tárgyakkal, éppen ezért ebben a tájházban nem szabály a „ne nyúlj hozzá”, sőt ellenkezőleg* itt mindent kézbe lehet venni, el lehet lesni működésének apró titkait HORROR A TEMPÓBAN? NÉZZE MEG! Ne rémüljenek meg, akik nyúl- vagy kutyadarabokkal találkoznak a december 1-jén megjelenő Tempóban. Ezeket ugyanis kakasokra, bárányokra és kacsákra válthatja be, aki velünk játszik, és Fortuna is úgy akarja. A részleteket a múlt heti Grátiszból, illetve a holnaputáni Tempóból ismerhetik meg. Ne hagyja ki, tempózzon velünk december 1-jén! Békéscsaba, Szarvasi út 13. Tel.: (66) 446-752 453-770. Orosháza, Arany 3. u. 2/e. Tel.: (68) 411-233. Ne vníjci meg ez emelt regisztrációs ndotl MARSLAKÓ BÉKÉS MEGYÉBEN Érkezni Marsról most. Stop. Nem tudni nekem megmondani valaki, merre csabai ifiház Föld nevű bolygón? Stop. Lenni ott Grátisz rajzkiállítás. Pontos földi idő: december 3., 15 óra. Stop. Én nem akar eltévedni, mert kedvenc lap nekem Grátisz, és kíváncsi Békés megyei sok gyerek rajzra. Remélni, ti is lesztek ott, sok földi gyerek! Sietni, mert , első száznak ajándék jár! Stop. Az 1862-ben épült, felújított tornácos parasztház méltó helyszíne az egykori paraszti élet bemutatásának.
