Békés Megyei Hírlap, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-17 / 268. szám

2004. NOVEMBER 17., SZERDA - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 19 HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Újratelepítésről, templomépítésről, dohánykertészekről, régi épületekről Kunágotai sétánkat ezút­tal az esős idő miatt csak jelképesen, a település frekventált pontján kezd­tük, a régi-új faluköz­pontban, melyhez a 83 éves Halász Jánost, a köz­ség díszpolgárát és a helytörténet jó ismerősét kértük fel kalauzunknak.- A falu újratelepítése 1844 ta­vaszán kezdődött, amikor az el­ső telepesek érkeztek. Ekkor Geöcz-telepnek nevezték. Elő­ször a jelenlegi Árpád utca, va­lamint az Álmos és Kossuth ut­cák Árpád utca felőli oldalát te­lepítették be. Négy házsor volt. A források szerint a jelenlegi Árpád és Rákóczi utcák keresz­teződésében meghagyták a központi sarki telkeket közös­ségi célra - innen indítottuk utunkat János bácsival a visz- szaemlékezéskor. Mint mondta, a sarokhoz kö­zeli tornaterem ekkor is létezett, mint pandúr-, majd csendőrlak­tanya, végül, mint jegyzői lakás. Amíg a mostani községháza nem épült fel, addig a fogorvosi rendelő helyén állt a régi község­háza, egy hosszú, földszintes épület A kereszteződés másik oldalán az 1860-as években felépült az általános iskola négy tante­remmel. Átellenben- a mostani Berecz- ki téren - piacteret találhattunk, s a volt kultúrház épületét. Előtte községi ven­déglőként funkcio­nált, nagykocsmá­nak hívták, és a köz­ség adta ki árendá- ba. A helyén nem­rég épült a korszerű mentőállomás és az orvosi ügyeleti épü­let A tér sarkán ha­talmas tölgyfa vonja magára a figyelmet, mely védett. János bácsi az apjától, aki viszont a nagyapjá­tól hallotta, hogy 1867-ben Fe­renc József király koronázásakor ültették a fát közel 140 éve. No, és itt, a régi piactér sarkán van egy artézi kút mely az 1900-as években az Alföld legmélyebb artézi kútjának számított. Állító­lag 600 méter mélyre fúrták, fo­lyamatosan folyt s kiválóan tisz­Az 1860-as években épült általános iskola küllemében még ma is a régi korokat idézi. Az önkormányzat az utóbbi években többször költött az épület belső korszerűsítésére, felújítására. ta vize volt Egy csatornán vezet­ték az akkori vendéglő udvarán levő tóba. — Ott fürödtünk nyáron és té­len, innen termelték ki a jegespincébe a jeget a vendéglő­nek. Sajnos, mára el­dugult, a csövek tönk­rementek - állította útitársam. Az út másik olda­lán a római katoli­kus templomhoz ju­tottunk. Ez, va­küldöttség kereste fel, hogy tér­jen vissza. Ekkor áttért a refor­mátus hitre, visszatért a faluba, és nem messze a katolikustól felépíttette a református temp­lomot. Sok hasonlóság van a két épület között. A következő utca a Bocskai. A sarkon a volt református iskola és az egykori geztek a telepesek, hogy a több száz éves legelőből termőföldet csináljanak. A Tisza és a Maros szabályozásáig ezt a vidéket minden tavasszal elöntötte a víz. Ezért is van ilyen jó minősé­gű talaj a községben. 1870-ig a dohánykertészet jelentette a fő megélhetést. Később megvált­hatták a földe­Ragaszkodik a névhez Albertus István alpolgármestert megkérdeztük, hogyan nevezné el másként a települést?- Ezen még nem gondolkodtam, de valójában nem is tudnám más néven elképzelni A Kunágota név jól illik a községhez, nagyon megszoktam és megszerettem ezt az elneve­zést. Szerintem közérthető, könnyen kimond­ható, szép és kifejező. Bár az eredetét te­kintve sokféle magyarázat van a meg­születésére, de a jelenlegi szókapcsolatot jól kitalálták az elődök. Még a humor kedvéért sem cserélném el másra. Bereczki Máté (1824-1895) híres pomológus, a magyar gyümölcsészet megteremtőjének síremléke a kunágotai római katolikus temetőben áll. mint a református templom megléte is ugyanannak a pap­nak a nevéhez fűződik. A neve­zetes Bandi pap 1870-ben épít­tette a katolikus templomot, ám „nem megfelelő magaviseleté” miatt felmentették a plébánia vezetése alól. Kalandos évek következtek, majd Kunágotáról tanítói lakás látható. Itt lakott például a híres Szokolai Sándor zene­szerző családja. Látható még Fülöp Sándor isko­laigazgató háza, a má­sik oldalon Krébesz Gyula kántortanítóé, bár már átépítették. Nem messze új, mo­dern gyógyszertár teszi szebbé a főutcát. — A Kossuth utca túlsó oldalá­tól a Dózsa utcáig 1863-ban ke­rült sor a második telepítésre. Ekkor az eredeti 20 és fél kis- hold föld helyett már csak egy fél házhelyet és egy kishold föl­det adtak. Amit kiosztottak, le­gelő volt, így óriási munkát vé­ket, majd áttér­tek a gabona- termesztésre, de 5 holdon előírás volt do­hányt termesz­teni. A szállítás nehéz volt, mert csak föld­utak léteztek, ősszel tenge­lyig ért a sár. Elérkeztünk a Dózsa utcáig, melytől „kife­lé”, az Aradra vezető kövesútig van az újtelep. Az első világhá­ború után telepítették, amikor a katonák leszereltek, és sok fi­atal érkezett haza. Az újtelepi iskola 1926-ban épült. A köves- útón túl a második világhábo­rú után mérték ki a telkeket, ami a község legújabb része. Itt az út véget ért, ám a beszélge­tés nem zárult le, hisz számos dologról nem tettünk említést, így például a településről el­származott híres emberekről, a falu kulturális és sportéletéről, a mozgalmakról, a munkásem­berek mindennapjairól és még sorolhatnánk. Remélhetően lesz még alkalmunk ezekre visszatérni! Kunágota a Hírlapért Mint már közismert, június­ban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elne­vezéssel előfi­zető-gyűjtő versenyt hir­dettünk meg Békés megye városai és köz­ségei között. A benevezett ön- kormányzat­oknak Hírlap- előfizetőket kell gyűjteni- ük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriá­ban zajlik. Mindegyüt kategó­riában a százalékosan a leg­több előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet la­punk a település által megje­lölt alapítvány javára utal át A második és harmadüt díjakat elnyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hír­lapban. A ki­indulási alap a júüusi előfi­zetői szám, a verseny de­cember köze­péig tart. Be­nevezni no­vember végé­ig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben mutat­juk be előzetesen, ha a jelent­kezés november 1-jéig megtör­tént A versenyző települések közül ezúttal Kunágotát mu­tatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok. A településen 1243 háztar­tást tartunk nyilván, közülük júliusban 175-ben volt előfi­zetőnk Ez 14,08 százalékos lefedettséget jelentett. Ma 18 előfizetővel többet jegyezhe­tünk, így a lefedettségi muta­tónk 15,53 százalékosra emelkedett. Kapcsolatban az olvasókkal Pápai Zoltán Kunágota polgár- mestere is benevezte a községet lapunk játékába. A polgármes­ter szerint a községben eddig is sokan olvasták a Békés Megyei Hírlapot, különösen azokat a hí­reket, oldalakat, amelyek az itt élő emberekről szóltak.- A hír a mindennapjaink fontos része, ma már elképzel­hetetlen az életünk az elektro­nikus és írott sajtó nélkül. A megyei lap folyamatos kapcso­latot tart az olvasókkal, szinte személyes társunk a hétköz­napokban. Bízom abban, hogy az előfizetők száma nőni fog, és a játék során mind többen kap­nak kedvet az újság olvasására - fogalmazott Pápai Zoltán.- Amennyiben a települések kategóriájában a község meg­nyerné az első helyezést, ami 150 ezer forintot jelentene, mire költe­nék?- Az átutalás- Jf iap ra a Kunágotai “ . JRE, Gyermekekért wjjr Közalapítványt « WM jelöltük meg, * w mellyel a községben élő fiatalok kulturális helyzetének javítását és sportéletének támogatását szeretnénk segíteni.-Mi az a három dolog, amire legbüszkébb a községben? — Büszke vagyok az 1994-ben megvalósult gázberuházásra, ami a község teljes területét le­fedi. Az itt élők korszerű, kör­nyezetkímélő életlehetőségeit segíti a 2000-re kiépített szennyvízcsatorna-hálózat első üteme. Jelentős előrelépés a 2002-ben megépült komplex egészségügyi bázis, a mentőál­lomás, s remélhetőleg az elké­szült hétvégi orvosi ügyeleti épületet is felszerelhetjük az idén. Jól éra magát a községben Kovács István általános iskolai igazgató közel negyven éve Nagykamarásról jár Kun- ágotára dolgozni. Mint mond­ta, az egyetem elvégzése után helyezkedett el a községben, és nagyon megszerette a falut Bár a hatvanas években több helyre is csábították dolgozni, de nem bánta meg, hogy hű maradt a településhez. Úgy ér­zi, szeretik és megbecsülik a munkáját Az iskolai oktatás révén a község minden lakóját ismerősként üdvözölheti. Sze­rinte a helyiek szorgos, becsü­letes emberek, az iskolában pedig sok te­hetséges gyer­mek van. A ta­nítványok tisz- telettudók, igyekvők, szorgalmasak. A szülőkre min­denben számítani lehet, törőd­nek gyermekeikkel. Különö­sen büszke arra, hogy az itt élő lakosok és a község vezetői ér­téknek tartják az oktatást, partnerként állnak az elképze­lésekhez, fejlesztésekhez. Az oldalt Halasi Mária szerkesztette. Fotó: Kovács Erzsébet. Az idény végén arra készül, hogy átadja helyét a sportszerető fiataloknak ■ Szilágyi Jánost és családját mindenki ismeri Kunágotán, hisz 40 évig a helyi futballcsapat edzőjeként, mentoraként tevékenykedett. A községben dolgozott, s él ma is családjá­val. Az idény befejeztével a napokban készül éppen arra, Jiogy átadja helyét a sportszerető fiataloknak. Szilágyi Jánost, a kunágotai futballcsapat edzőjét felesége, Boriska mindenben segítette az érvényesülés útján. A nyugdíjas éveket azon­ban szeretnék pihenéssel és kikapcsolódással tölteni. Érkezésünkkor a családfő a ka­puban üdvözöl bennünket, majd a szemerkélő eső elől a la­kásba invitál. Az udvaron a há­zigazdák kedvenc állatai, a ci­cák és kutyák érdeklődéssel fi­gyelik az idegenek érkezését.- 1937-ben születtem. Apám napszámos ember volt. Amikor hadifogságba került és a hú­gom meghalt, a két fiú testvé­rem istápolása is a feladatom lett, hisz édesanyámra maradt a kenyérkereset. A középiskolá­ból a szűk esztendők hazaszólí­tottak. Apám visszatértekor a mezőgazdaságban dolgoztunk nyári idénymunkán - elevení­tette fel életútja kezdetét Szi­lágyi János.- Hét évig voltam cséplőgé­pen, majd 1957-ben bevonul­tam katonának, két év múlva pedig megnősültem. Ekkor Me­zőhegyesen kezdtem focizni a MEDOSZ-ban. Egy év múlva hazahívtak a község vezetői, és a malomban helyezkedtem el. Az épület ma is áll - folytatta. A házigazda mozgalmas élet­útjának jelentős része Kunágo- tához kötődik, a sport révén az ország sok tájára eljutott, ren­geteg barátra tett szert. Dolgo­zott Mezőhegyesen a cukor­gyárban, Medgyesegyházán a keverőüzemnél, volt cseretelep­kezelő és meós. Végül 1968-ban a helyi áfésznál belső ellenőr­ködött, majd a vendéglátásba került, ahol végigjárta a sza­márlétra minden fokát, elvé­gezte az ehhez szükséges isko­lákat. Időközben megszületett a fiuk és a lányuk.- A múlt rendszer hőskorát, mintegy 15 évet a vendéglátás­ban töltöttem, ami nem volt könnyű, mert éjt nappallá téve kellett dolgozni. Az emberek akkor jobban eljártak a szóra­kozóhelyekre, ami a forgalom növekedésén is meglátszott. Igény volt rá, így sok teltházas, zenés rendezvényt tartottunk. Lakodalmat évente 20-25-öt. Az akkori vidékre járó előadó- művészek közül szinte min­denki megfordult nálunk. Az áfészek egyesülése után a kör­nyező településekkel szervez­tünk közös műsoros esteket. A nyolcvanas évek végén kiadták az üzletet, így a feleségemmel egy kis boltot vezettünk — so­rolta Szilágyi úr. A negyven év alatt mindvégig sportolt, az edzőséget sokáig társadalmi munkában végezte, miközben iskolába is járt. Sok évig a csapat istápolója volt, most átadja a stafétát, de nem szakad el végleg a sporttól. Ez egyfajta életfeltétel. Soha nem a sportból, hanem a sportért élt. Mozgalmas, szép éveket tudhat maga mögött, amit - hangsú­lyozta - nem valósíthatott volna meg a felesége kitartása, a meg­értő családi háttér nélkül. Arra a legbüszkébb, hogy az évtize­dek alatt többszáz gyerek került ki a keze alól, akiket a sport sze- retete mellett talán sikerült em­berré is nevelnie.

Next

/
Thumbnails
Contents