Békés Megyei Hírlap, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-28 / 252. szám
2004. OKTOBER 28., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 19 HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Az itt élők több munkahelyet és szórakozási lehetőséget szeretnének Ha megkérdeznék tőlünk, mit mondanak a kondorosi emberek az ottani életről, hogy érzik magukat ebben a nagyközségben, nehezen tudnánk a kérdésre egyértelmű választ adni. A vélemények ugyanis meglehetősen eltérőek, s gyakran egymásnak ellentmondóak. Egyvalamiben azonban az általunk megkérdezett közel ötven ember szinte kivétel nélkül egyetért: Kondoroson a legnagyobb gond a munkahelyek hiánya. Furcsának és szokatlannak tűnhet, ha egy település bemutatását éppen annak temetőjénél kezdjük. Erre azonban Kondoros esetében több okunk is van. Egyrészt, aki a főváros felől érkezik a nagyközségbe, az először a temetőt pillanthatja meg, másrészt úgy véljük, sok igazság van abban a régi mondásban, mely szerint „ha meg akarod tudni, milyen emberek élnek egy városban vagy faluban, először menj ki a temetőbe, s nézd meg, hogyan ápolják az emberek a múltat, az elhunyt szeretteik sírjait”. Leparkolunk tehát a 44-es főútvonal mellett, s rövid temetői sétára indulunk. Az első pillantásra megállapítható, hogy Kondoros temetője alapvetően gondozott, ügyelnek a tisztaságra. Az utak mentén mindenütt konténerek, s az emberek rendszerint azokba helyezik el az elszáradt koszorúkat, virágokat, nincsenek szemétkupacok. Csupán a város felé eső rész tűnik kissé gazdátlannak, itt a sűrű cserjék között nehéz megtalálni a sírokat. „Akiket ide temettek el, azoknak a hozzátartozói már régen nem élnek, mi pedig nem vállalhatjuk fel, hogy még a dédszülők sírjait is gondozzuk” - mondja egy idős asszony, aki férje sírjától igyekszik hazafelé. A múltból elindulunk a jelen felé, a települést kettészelő 44- es főúton autózunk, ahol az új épületek és a málló vakolatú, ódon házak jól megférnek egymás mellett. Megállunk az autóbusz-megállóban, mely néhány évvel ezelőtt új autóbusz- váróval gazdagodott. Az egyik pádon három fiatal beszélget, hozzájuk fordulunk először. Mindhárman azt sérelmezik, hogy a nagyközségben kevés a szórakozási lehetőség, csupán egyetlen presszóban lehet táncolni. Aztán arról beszélnek, milyen jó lenne egy kültéri kosárlabda-, illetve görkorcsolyamondja egy középkorú hölgy, akivel a téren álló szökőkút mellett elegyedünk szóba. — Valahogy minden más volt, amikor még fiatal voltam. Zajosabb, mozgalmasabb volt itt az élet, A település legismertebb épülete a betyárok egykoron közkedvelt találkozóhelye, a csárda. Jövőre, a Betyár-napok keretében a megszépülő étterem Is megnyitja majd kapuit. pálya is. Azt azonban elismerik, hogy a tájházban meglévő pingpongozási lehetőség, s persze a szép új sportcsarnok részben ki tudja elégíteni a helyiek sportolási igényelt. A sportcsarnok impozáns épülete a Hősök útján áll, a könyvtár és az általános iskola szomszédságában. Ez az utca tulajdonképpen a település központja, itt található a Hősök tere, melynek egy részét már díszburkolattal is ellátták, s itt áll a polgármesteri hivatal épülete is. Nem utolsó sorban pedig a térrel átellenben a Kondorosi Csárda felújított épületét pillanthatjuk meg, mellette a csárda étterme, mely egy nyertes pályázatnak köszönhetően hamarosan újjászületik.- Bizony, sokkal jobb volt, amikor még üzemelt a csárda nem mentek el ennyire a fiatalok. A legnagyobb baj, hogy nincs munkalehetőség, ezért mennek nagyobb városba.- Javarészt a mezőgazdaságból élünk ml Itt, Kondoroson - kapcsolódik a beszélgetésbe két másik hölgy, akik kerékpárjukat tolva éppen hazafelé tartanak a munkából. - Ezek az újgazdag vállalkozók meg úgy kopasztják meg az egyszerű munkást, ahogy akarják! - mondják bosszankodva, majd felülnek a biciklire. A téren álló cukrászda előtt nagy a forgalom, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt tudunk itt beszélgetni. Van, aki azt állítja, ötven éve nem változott itt semmi, mások azt róják fel a település vezetőinek, hogy csak a központot fejlesztik. Két hölgy viszont amellett kardoskodik, hogy régen volt ilyen szép és gondozott a nagyközség, mint mostanában.- Nagyon nagy eredmény az is, hogy megfékezték a belvizet, hiszen Kondoroson korábban ' ez volt a legnagyobb probléma - mondja egyikük, hozzátéve, hogy voltak útépítések is, most pedig új átjárókat csinálnak.- Mindent egyszerre nem lehet, s persze van, akinek semmi sem elég - kapcsolódik a beszélgetésbe egy középkorú férfi, majd arról beszél, hogy ebben a nagyközségben még ezekben a zűrös Időkben is jó a közbiztonság, s barátságosak, befogadóak az emberek.- S hogy nincs munkalehetőség, az nem helyi probléma - fűzi hozzá, utalva arra, hogy ezt az országos gondot bizony mindenütt nehéz megoldani.- Legalább az asszonyoknak tudnának valami munkát biztosítani, hogy az édesanyák ne buszozzanak mindennap órák hosszat a távolabbi városba ahelyett, hogy a családjuknak vacsorát készítenének - jegyzi meg indulatosan egy fiatalasszony. Továbbmegyünk a főtérről, a település távolabbi részeibe. Azt, hogy valóban sok még a burkolatra váró, sáros utca, nem nehéz megállapítani. Amint azonban az utcai beszélgetésekből is kiderül, az itt élők tudják, hogy ehhez bizony pénz kell, nagyon sok pénz, a központi segítség pedig kevés. Kondorosi sétánkat ott fejezzük be, ahol kezdtük: a buszmegálló környékén. Utolsó beszélgetőtársunk egy babakocsit toló fiatalasszony, aki csak any- nyit mond: „Szeretek itt élni, semmiképpen sem mennék máshová”. Kondoros a Hírlapért Mint már közismert, júniusban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között, melyre az első körben 18 település jelentkezett. A benevezett önkormányzatoknak Hírlap-előfizetőket kell gyűjteniük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megjelölt alapítvány javára utal át A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas Ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hírlapban. A kiindulási alap a júliusi előfizetői szám, a verseny december közepéig tart. Benevezni november végéig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben tudjuk előzetesen bemutatni, ha a jelentkezés november 1-jéig megjelenik. (Bővebb felvilágosítás a 6<5/527-202-es telefonszámon.) A versenyző települések közül ma Kondorost mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok A településen nyilvántartott háztartások száma 2369. A júliusban jegyzett 482 előfizetőnk 20,35százalékos lefedettséget jelentett. Míg a nyár végén, ősz ekjén héttel csökkent az előfizetőink száma, mám már csak kötővel kevesebben rendelik meg a lapot, mint júliusban. Pillanatnyilag tehát20,26 százal&as a kfedötségi mutatónk Kondoroson Ha nyernénk, újságra költenénk 0 „Annyi bizonyos, ha Kondoros nyerné meg a Hírlap előfizetői ven senyét, akkor a 150 ezer forintot a helyi Dankó Bála könyvtár sajtókínálatának bővítésére fordítanánk” - mondta Dankó Béla, a település polgármestere. A nagyközség vezetője hangsúlyozta azt is, hogy fontosnak tartja a megyei lapok létét, mert azok a kisebb települések számára Is lehetőséget biztosítanak a sajtóban való megjelenésre. Emellett a megyei lap az a forrás, ahonnan az itteni városok, falvak lakói betekintést nyerhetnek egymás életébe.- Polgármesterként mire a legbüszkébb?- Arra, hogy az elmúlt évek sikereit az Itt élő emberekkel együttműködve, együtt dolgozva sikerült elérnünk. A kondorostak többsége nem segélyekre vár, hanem tenni akar saját boldogulásáért. Közismert, hogy szinte minden pályázathoz, minden fejlesztéshez önerő is kell. A lakosság pedig mindig partner ebben. Büszke vagyok arra is, hogy nagyközségünk összességében rendezett település.- Miként próbálták növelni a megyei lap előfizetőinek számát?- Úgy gondolom, erre a legjobb út az, ha rangos rendezvényeket szervezünk, Illetve olyan fejlesztéseket valósítunk meg, melyekről a sajtó is tudósít. Az újságot akkor veszi meg egyre több helybéli, ha egyre többször olvashat benne településéről. Most már kétsopronyiként jár vissza Prjevara Györgyné éppen tíz esztendővel ezelőtt költözött el Kondorosról Kétsopronyba. Gyakran visszajár ma is, ha másért nem, hát azért, hogy virágot vigyen szerettei sírjára.- Amikor még itt laktam, sokkal elhanyagoltabb volt ez a település - mondja a rokkantnyugdíjas asszony. - Most nagyon szépek a parkok, új szobrok jelentek meg a központban, a buszmegálló és az orvosi rendelő környékén. Új autóbuszvárót Is építettek, ahol kényelmesebben várakozhatunk, mint P*""* korábban. Azt persze nem tudom, hogy a külsőbb részek Is változtak-e, mert én leginkább csak a központot ismerem. Az oldalt szerkesztette: Lipták Judit. Fotó: Veress Erzsi Miska bácsi és Zsuzsa néni 55. házassági évfordulóján harminc vendég volt. A kétnapos ünnepségen elfogyott egy egész birka, s a becsinált leves alapjául szolgáló tyúkokat Is egytől-egyig megették. A hosszúsori tanyán is nekik volt a legszebb kertjük Eljadesz Mihályék családi házát könnyű megtalálni, még a házszámtáblákat sem kell néznünk. A takaros ház ablakában viruló színes petúniák, a járda melletti muskátlik, cigányvirágok és a szépen megnyírt fa- gyalsövény egyből elárulja: ez az a ház, melynek gazdái megnyerték a „Virágos Kondoros” versenyt. Alig csöngetünk be, a ház ura, Eljadesz Miska bácsi, nyolcvan évét meghazudtoló frissességgel máris siet a kiskapu felé. Nyomában felesége, Zsuzsa néni is megjelenik. Mikor megtudják, mi járatban vagyunk, kedvesen tessékelnek beljebb az udvarra. No, itt aztán van látnivaló! Amerre nézünk, mindenütt virág- őzön! Változatos formákban, színekben, illatokban gyönyörködve járjuk körbe a tágas udvart.- Tessenek csak idebent, a lakásban is körülnézni! — invitál bennünket a ház asszonya, s máris mutatja az előszoba közepén díszelgő hatalmas virágkosarat.- Most volt az 55. házassági évfordulónk, ezt kaptuk ajándékba a lányoméktól! - mondja, s máris siet, hogy telefonon értesítse érkezésünkről a szomszéd utcában lakó leányát, Marikát. A lakásban mindenütt szebbnél szebb virágok. Az egyik szobát hatalmas pálma uralja, másutt több kisebb növény díszük a cserepekben. Virágok között ülünk le a virágos mintájú kerti garnitúrára. Itt aztán sok mindenről beszélgetünk, köztük szomorú dolgokról is. Például arról, hogy bizony már a temetőbe is gyakran visznek virágot, mert fiukat sajnos elveszítették. Aztán, amikor lányuk, Marika belép a kapun, mindjárt jobb kedvre derülnek. Pillanatok alatt kiderül, hogy Marika is ugyanúgy szereti a virágokat, mint szülei.- Még az én édesanyám volt az, akiktől ezt a kedvtelést örököltük - mondja Zsuzsa néni, majd hozzáteszi: már odakint a hosszúsori tanyán is az övék volt a legszebb, legvirágosabb kert. Pedig munkájuk volt ott is elég. Zsuzsa néni annyi rongypokrócot szőtt életében, hogy az már legalább Kondorostól Szarvasig elérne. Miska bácsi, saját bevallása szerint, „nem nagyon szaggatta a kötelet soha”, de ha lassacskán is, azért mindig dolgozgatott. Eljadeszék mindennapjai békében, nyugalomban és örömben telnek. Minden reggel együtt kapálgatnak, gyomlál- gatnak virágos udvarukban. Aztán, amikor már melegebben süt a nap, behúzódnak az árnyékba, vagy a lakásba, és rö- miznek. Zsuzsa néni gyakran jár a piacra is, virágot árul, így egészíti ki nyugdíjukat. Azt mondják, panaszra nincs okuk.- Bár mindenkinek ilyen jó egészséget adna az Isten, amilyen nekünk eddig volt! - mondják teljes egyetértésben, amikor búcsúzás előtt még egyszer megcsodáljuk a ház előtt a lila színben pompázó enciánt.
