Békés Megyei Hírlap, 2004. szeptember (59. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-21 / 221. szám
2004. SZEPTEMBER 21., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 11 HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Lökösháza a Hírlapért Amint az elmúlt héten már hírt róla, Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között. A benevezett ön- kormányzatoknak Hírlapelőfizetőket kell gyűjteni- ük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megjelölt alapítvány javára utal át A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldaías ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hírlapban. A kiindulási • alap a júliusi előfizetői szám, a verseny december közepéig tart Benevezni november végéig lehet. (Bővebb felvi- lágosítás: 66/527-202es telefonon.) A versenyző települések közül ma Lökösházát mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok: A Lökösházán nyilvántartott 813 háztartás közül júliusban 204 előfizetője volt lapunknak, ami 25,09 százalékos lefedettséget jelent. Ez a mutató pillanatnyilag 24,85 százalékon áll A tájékozottság fontos Germán Géza, Lökösháza polgármestere nem sokat gondolkozott, miután elolvasta lapunk felhívását. Azonnal döntött: benevezi a falut az előfizető-gyűjtő versenybe!- Napjainkban a tájékozottság mindennél fontosabb. Éppen ezért azt szeretném, ha településünk lakossága is minél többet tudna a nagyvilág és szűkebb környezetünk történéseiről. A visszajelzések alapján az embereket különösen a megye dolgai érdeklik, azon belül is a lökösházi hírek, információk. Úgy tudom, sokan járatják a Békés Megyei Hírlapot.-Ha a saját kategóriájukban megnyernék a versenyt, mire fordítanák a 150 ezer forintot?- Mindenféleképpen az egészségügyre. Például műszerbeszerzésre, vagy amire a leginkább szükség van, így a falu minden lakója részesülne az ajándékból.- Mi az a három dolog, amire a leginkább büszke a faluban?- Az egyik, hogy a falu infrastruktúrája a rendszerváltozás óta eltelt 14 esztendőben sokat fejlődött. Büszke vagyok a falu külle- Wpre is. Tavasztól őszig nálunk sok a virág. A széles, tiszta utcák, a rengeteg fa nemcsak nekünk, itt élőknek teszik, hanem azoknak is, akik csak ritkán fordulnak meg a településünkön, ez derül ki a visszajelzésekből. Ugyancsak büszke vagyok a foglalkoztatási helyzetünkre is. Nálunk 10 százalék alatti a munkanélküliség. S ha még egyet kiemelhetek: büszke vagyok az óvodában és az iskolában folyó szakmai munkára is. ló alapot adnak gyermekeinknek a továbbtanuláshoz. Ki mit tud a határ menti községről? Megkérdeztünk egy nem lökösházit, mit tud a faluról. Farkas Gyula, a Medgyesegyházi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója személyesen még nem járt a településen, de már sokat hallott róla.- Sajnos, még soha sem jártam Lökösházán, de egyszer szívesen ellátogatnék a faluba, mert már sok jót hallottam róla. Tudom, hogy a határ mentén található, ami meghatározza az életét. A faluban sok határőr, vámos és vasutas él. Közülük többeket ismerek, akik rendszeres látogatói a mi dinnyefesztiválunknak. Információim főként a megyei lapból szerzem. Mivel a szakterületem a kultúra, ezért ezekre a hírekre mindig kiemelten figyelek. Tudom, hogy a településen jól működik a művelődési ház és a könyvtár is. Hallottam arról is, hogy a könyvtár nemrégiben új helyre költözött, és hogy az informatika terén óriási lépéseket tettek előre. Az oldalt Kovács Erika szerkesztette. Fotó: Lehoczky Péter. Rend és tisztaság jellemzi a falut a végeken Lökösháza a „végeken” helyezkedik el, Elek és Kevermes között. A falu híres vasutas község, a nemzetközi vonatforgalom keleti „bástyája”, ami nagymértékben meghatározza a község jelenét, méghozzá pozitív irányban. Lökösháza ugyanis — megyei viszonylatban - jól áll a munkanélküliség tekintetében. A határőrség, a vám- és pénzügyőrség, valamint természetesen a Magyar Államvasutak Rt. is jelentős számú munkahelyet biztosít a falu lakosságának. Országkapufalva, Határfalva Játékra hívtuk Hegedűs Sándort (71), a lökösházi Vasutas és Községi Nyugdíjasklub vezetőjét Arra kértük, „keresztelje” át Lökösházát Olyan falunevet kértünk tőle, ami igazán jellemző a településre.- Országkapufalvának vagy Határfatvának nevezném Lökösházát, hiszen a település sokat köszönhet a határmentiségnek. A határátkelő és a vasút sok embernek biztosít munkát Ha Lökösháza nem itt helyezkedne el, valószínűleg már a felére csökkent volna a település lélekszáma. A falu egyik legjellegzetesebb épülete a vasútállomás. Lökösházán igen nagy a csend ilyentájt. Hétköznaponként délelőtt alig látni valakit az utcákon. No, nem azért, mert a lakosság olyan visszahúzódó vagy magába forduló, hanem azért, mert szerencsére sokaknak van munkahelyük, így látogatásom időpontjában is számos helybéli éppen dolgozik. A csend csupán a központban törik meg. A polgármesteri hivatal körül nagy a nyüzsgés, az önkormányzat épülete most úgy néz ki, mintha „bombatámadás” érte volna, cserép már alig van a házon. Szerencsére baj nincs, hiszen a falu forrást nyert a hivatal külső-belső felújítására. Év végéig megszépül az épület, sőt még az eddig üresen álló házasságkötő terem is megkapja funkcióját, vagyis ezentúl méltó környezetben mondhatják ki a lökösi fiatalok életük egyik legszebb napján a boldogító igent. A polgármesteri hivatal parkolójába egyszerre érkezünk Koszna Jánosnéval, Lökösháza jegyzőjével, aki Szabadkígyósról jár át lökösi munkahelyére. Germán Géza, a falu polgár- mestere ugyancsak itt nézelődik, figyeli, hogyan halad a munka.- Kibontottuk a kerítést is, a jövőben szemből lesz az új bejárat és nem oldalról. Érdekes, hogy az emberek máris megszokták. Mióta itt állok, többen is megkérdezték, hol lehet bemenni: az oldalsó kapun, vagy itt. Mondom, itt is, ott is. Kivétel nélkül mindenki a leendő bejáratot választotta - meséli a polgármester. Hogy a munka zaja ne zavarja a beszélgetésünket, Koszna Jánosnéval megkezdjük sétánkat a faluban. Az intézmények felé vesszük az irányt. Koszna Jánosné 2003. január l-jétől látja el Lökösházán a jegyzői feladatokat. — Nem volt ismeretlen számomra Lökösháza, hiszen férjhez menetelem előtt a szomszédos Kevermesen éltem - mondta a jegyzőasszony beszélgetésünk elején. — Lökösházáról, szerintem, mindenkinek a határátkelő és a vonat jut először eszébe, ami jelenleg még nagy kincs a falu lakossága számára, hiszen a határőrségnek, a vám- és pénzügyőrségnek, valamint a MÁV- nak köszönhetően Lökösházán nem túl nagy a munkanélküliség. Mivel jó a vonatközlekedés is, harminc perc alatt beér a vonat a megyeszékhelyre, Gyula irányába pedig gyakran járnak a buszok, így ezekben a városokban is sokan vállalnak munkát. A viszonylag alacsony munkanélküliség hatással van a lakosság közérzetére. Lökösháza nem gazdag falu, de nem is szegény. A mindennapokra nem teszi úgy rá bélyegét a megélhetésért folytatott küzdelem, mint sok más megyei faluban, városban. Talán ennek is köszönhető, hogy aktív közösségi élet zajlik Lökösházán. Számos civil szervezettel büszkélkedhet a falu, amelyek színesebbé, mozgalmasabbá teszik a hétköznapokat, ünnepnapokat. Számomra igencsak meglepő volt, hogy milyen sok amatőr művész is tevékenykedik, van köztük festő, fafaragó, vannak, akik kézimunkákat készítenek. - mondta a jegyzőnő. Lökösházán megfelelő az egészségügyi ellátás is. Van háziorvosuk, fogorvosuk, védőnőjük. Gyógyszertár is működik a faluban és állatorvos is praktizál.- Nem könnyű feladat az egészségügyi intézmények előírások szerinti működtetése, mert kevés a normatíva. Más területekre is jellemző ez.- Mi tetszett meg Önnek leginkább Lökösházán? — Az épü- letek közül a polgármesteri hivatal, ami úgy gondolom természetes, hiszen ez a munkahelyem. Amúgy pedig a falu teljés egészére jellemző a tisztaság és a rend —jegyezte meg Koszna Jánosné a faluban tett sétánk végén. A legszélső utcában esténként Kürtös fényei látszanak Lökösháza legszélső utcája, az Akácfa utca. Kanyargós út vezet idáig. A kukoricafóld túlsó fele már Romániához tartozik. Tóth Mihály és felesége egyikei azoknak az utcabélieknek, akik háza legközelebb esik a határvonalhoz. Takaros otthonuk homlokzatát esténként a határon túli szomszédfalu, Kürtös fényei is megvilágítják. Tóthék több nem- zedékes vasutas családdá váltak.- Szüléink is vasutasok voltak, mi is azok lettünk. A stafétabotot a gyermekeink vették át - mondta büszkén Tóth Mihály, aki feleségével együtt ma már nyugdíjas éveit éli.- Férjem állandó nappalos volt, én pedig „tourban” dolgoztam, vagyis hol nappal, hol éjjel. Mindkettőnk szolgálati helye Kürtösön volt, a határ másik oldalán. Mindennap átjártunk a határon, de ez olyan természetes volt számunkra, mintha csak Kevermesre mentünk volna - mesélte aktív éveiket Tóth Mihályné.- Miért épp az Akácfa utcába költöztek, a határhoz legközelebb?- Ez csupán a véletlen műve. Apósomék Kígyósról költöztek utánunk ide Lökösházára, ők vettek egy kis házat itt az Akácfa utcában. Miután örökül kaptuk, lebontottuk, és felépítettük a jelenlegi családi házunkat. Tóthék három gyermeket neveltek fel, két lányt és egy fiút. A nagyobbik lány és a fiú Sohasem játszottak a tilosban Számunkra mindig is természetes volt, hogy közvetlenül a határ mellett élünk. Soha nem fordult elő, hogy véletlenül átléptük volna a zöld határt. A gyerekek is tudták, hogy ott a határ, úgyhogy meg sem fordult a fejükben, hogy a tilosban játsszanak, vagy kerékpározzanak - mondta Tóth Mihály. Lökösházán él, a kisebbik lány pedig Kiszomboron, de Szegeden dolgozik. Mindhárman vasutasok lettek.- Évtizedek óta itt élnek Lökösházán. Mennyit változott a falu?- Nagyon sokat. Erőteljes fejlődésnek indult, különösen az elmúlt években. Jó, hogy előrelépés történt a szennyvízzel kapcsolatban, mert így alacsonyabb lett a talajvíz szintje. Most már járda is van mindenhol, és halad az útépítés is. A mi utcánk, az Akácfa utca még földes, de megértjük, hogy előbb a központot szépítik, s ezután következik csak a falu széle. Reméljük, hamar sor kerül ránk is.- Nyugdíjasként hányszor jártak Romániában?- Egyszer sem! Az útlevelünk lejárt, szolgálatink pedig már nincs! - mondták szinte egyszerre nevetve. A polgármesteri hivatal év végére kívül-belül megszépül. Tóth Mihály és felesége a falu szélén, a román határ mellett, az Akácfa utcában él.
