Békés Megyei Hírlap, 2004. szeptember (59. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-17 / 218. szám

7 2004. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Fejlődik a város, de hiányoznak az igazi vezéregyéniségek Gyomaendrőd nemcsak vízpartjaival, hanem csodálatos épületeivel Is vonzza a látogatókat. Endréd gyönyörű temploma, a gyomai városháza épüle­te, a hamarosan új helyre kerülő Kner emlékmű mind-mind megannyi látnivalót kínál. Gyomaendrőd nevét a nyomdaalapító Kner család tet­te messze földön ismertté. A Körös-parti településnek, mely 1982-ben Gyoma és Endrőd egyesülésével jött létre, számos nevezetessége van. Mi azonban most el­sősorban az ott élő embereket, a több mint 15 ezer la­kosú alföldi kisváros hangulatát, mindennapjait sze­retnénk bemutatni Önöknek. Ahogyan a 46-os főúton Szar­vas irányából Gyomaendrődhöz közeledünk, először Öregszőlő ütött-kopott házai tűnnek fel az út mentén. Az utcákon alig van mozgás, csupán a kanyar mel­letti élelmiszerbolt és a Gulyás bisztró előtt élénkebb az élet.- Hát nem tudok én a polgár- mester fejével gondolkodni! - neveti el magát a bolt előtt kosa­rát rendezgető középkorú hölgy, amikor arról kérdezzük, milyen tanácsokat tudna adni a város- vezetésnek, mit csináljanak másként. - Annyi biztos, hogy sokat szépült a város mostaná­ban, már a villanyoszlopokra is raktak virágokat. Néhány kövesút azonban jó volna itt, az Öregszőlőben is.- Azért itt is csi­náltak valamit, ta­valy például kihoz­ták a vezetékes ivóvizet, de sokan arra sem csatla­koztak rá, inkább viszik a pénzt a kocsmába — kap­csolódik a beszélgetésbe egy fiatalasszony, aztán gyorsan tovább is siet, mert várják a gyerekek a reggeli tejet, ke­nyeret. A bisztróban alig néhány ven­dég üldögél, a pultoslánynak dél­előtt kevés a feladata, így nincs ellenére egy kis beszélgetés. Többször is elismétli: bárki bár­mit mond, ő bizony szereti Öreg­szőlőt, s nem is akar elmenni er­ről a nyugodt helyről, ahol min­Az idegen szemével Sok éve ismerem Gyomaendrődöt, gyakran átjárok ide - mondja a szarvasi Uhljar Zsuzsanna. - Úgy látom, fejlődik ez a város. Felépítet­ték a szép ßrdöt, mindenütt van már csatorna, s lassacskán, de épülnek az utak is. Az utóbbi években valahogy otthonosabb, szebb, von­zóbb lett a település. Rendezettebb a városkép, több a virág, új boltok épültek, megszépült a városközpont denki ismer mindenkit. Amikor a bisztró előtt beszállunk az au­tóba, egy fiatalember még utá­nunk szól: „Unalmas város ám ez, Endrődön még mozi sincs”. Mozi Endrődön valóban nincs, iskola azonban van. Mégpedig igen szép helyen, a Körös-holtág és a liget szomszédságában.- Nem igazán jó endrődinek lenni - mondja a fiával az isko­la felé igyekvő fiatalasszony. — Még az iskolás gyerekek között is érződik valami fura ellentét, a gyomai gye­rekek mintha felsőbb­rendűnek gondolnák magukat. Az itteni is­kola azonban semmi­vel sem rosszabb, mint a gyomai, én örülök, hogy ide jár a gyerekem. Sajnos, sok endrődi elment mos­tanában Gyomára lak­ni, mert ott több a munkahely, no meg ott van a fürdő, a mozi, több a szórakozá­si lehetőség a fiataloknak. Endrődön még a boltok is egy­más után zárnak be, mert nem Gyomaendrőd a Hírlapért Amint a tegnapi lapszámunk­ban már hírt adtunk róla, Hír­lap a településekért, a települé­sek a Hírlapért elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hir­dettünk meg Békés megye vá­rosai és köz­ségei között. A benevezett önkormány- zatoknak Hírlap-előfi­zetőket kell gyűjteniük. A verseny a háztartások száma sze­rint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfi­zetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megjelölt ala­pítvány javára utal át. A má­sodik és harmadik díjakat el­nyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kap­nak a Hírlap­ban. A kiindu­lási alap a jú­liusi előfizetői szám, a ver­seny decem­ber közepéig tart. Benevez­ni november végéig lehet. (Bővebb felvi­lágosítás: 66/527-202-es tele­fonon.) A versenyző települések kö­zül ma Gyomaendrődöt mu­tatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok: A Gyomaendrődön nyilván­tartott 5994 háztartás közül júliusban 549-ben fizették elő lapunkat. Ez 9,16 százalékos lefedettséget jelentett. Jelenleg ez a lefedettségi mutató pon­tosan 9 százalékon áll tudnak megélni. Igaz, lakást venni itt sokkal olcsóbban le­het, mint Gyomán. Ismét autóba szállunk, s most már Gyoma irányába indulunk a Fő úton. A két faluból össze­nőtt városon átvezető út megle­hetősen hosszú, legalább hat ki­lométer. Gyoma és Endrőd má­ra szinte teljesen összeér. Itt-ott ismét vizek bukkannak fel az út mentén. Nem csoda, lévén Gyomaendrőd belterületén szá­mos Körös-holtág kanyarog. Gyomán a központot elsősor­ban a Szabadság tér és környé­ke jelenti. A tér közepén álló szökőkút körül két kisgyermek szaladgál, szüleik a kút melletti pádról figyelik őket. A téren las­san nőni kezdenek az elültetett kis fák, a szegély mentén piros és sárga virágok díszlenek.- Egyre szebb ez a város — mondja a csemetéit fegyelmező édesapa. - Szeretünk a ligetben sétálni, és gyakran elmegyünk a gyerekekkel a Liget Fürdőbe is, azt nagyon szépen megcsi­nálták. Reménykedünk, hátha idevonzza a turistákat, s akkor talán más téren is élénkebb lesz az élet. Mondjuk, megtet­szik egy gazdag fiirdővendég- nek ez a vidék és felépít itt egy nagy üzemet, s lesz mindnyá­junknak munkahelyünk! A téren sétálgatva sok ember­rel szóba elegyedünk, s néhá- nyukat arra kérjük, árulják el nekünk, kik a legismertebb, a legnépszerűbb emberek a vá­rosban. A kérdés nehéznek bi­zonyul. Néhány vállalkozó ne­vét, a Holler (Körös Szálloda) vezetőjét, a polgármestert emlí­tik, majd egyvalaki megfogal­mazza, amit talán sokan ugyan­így gondolnak: „Nincsenek eb­ben a városban olyan vezér- egyéniségek, akiket mindenki ismer és elismer”. Hazafelé tartva arról beszél­getünk, hogy Gyomaendrőd egyvalamiben mégis különle­ges és egyedi: itt az emberek ritkán mondanak nemet. Kész­ségesek, barátságosak... és ha bírálják is, de mégis nagyon szeretik a városukat. „Büszke vagyok az itt élőkre" Dr. Dávid Imre több mint hét esztendeje vezeti a települést A polgármestertől először azt kérdez­tük, mi az, amire igazán büszke a várost illetően.- Mindenekelőtt az itt élő, dolgozó emberekre ■- válaszolta dr. Dávid Imre. - Méltányolom a türelmüket, amivel munkánkat kísérik, becsü­löm a tenni akarásukat, szorgalmukat, értékítéletüket. Büszke vagyok természetesen az idén átadott új fürdőre, és nem utolsó­sorban a Kner Nyomdára és annak alapítóira, a Kner családra.- Ha kategóriájában Gyomaendrőd lenne a mostani előfizetőgyűj­tő verseny győztese, mire fordítaná az elnyert 150 ezer forintot?- Egy biztos: arra nagyon odafigyelnék, hogy az összeget Gyomaendrőd városképének javítására, az utcák, terek virágosí- tására, szépítésére fordítsuk. Az oldalt szerkesztette: Lipták Judit. Fotó: Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter, Megyeri László. Kovács Károlyék otthonát nem könnyű megtalálni. Pedig a gyomai városrész régi református temetője mellett rejtőző rövid utcácskában mindössze egyetlen ház áll: az övéké. Amikor a kétszintes, szép, új családi ház ajtaján becsöngetek, először a ház őrzője, az öreg né­met juhászkutya kerül elő, nyo­mában 14-15 éves forma fiúval. A teraszon ruhaszárító, rajta fil­cek száradnak. A házigazda, Ko­vács Károly mosolyogva siet elém, majd betessékel a lakás fő helyiségébe, a hallba. Ez a csalá­di élet színtere. Az óriási, fából készült asztal mellett most is ott ülnek valamennyien. Kati, a nagylány, vasárnap lévén, ép­pen indulni készül Szegedre, vissza a főiskolára. Csilla és La­ci, az ikrek az asztal két végén foglalnak helyet. A háziasszony, Katalin egy méretes teknő tár­saságában ül, kezében szitával, körülötte papírok.- A papírmerítés nálunk min­dennapos program - mondja, s közben már magyarázza is, ho­gyan, miből készül a mártott pa­pír, miként íródnak rá a szép, ci- rádás betűk. Hamarosan előke­rülnek a különböző minősítése­ket, díjakat elnyert, mártott pa­pírból készült könyvek, fény­képalbumok, levélborítékok is. Kovácséknál a papírmerítés­be mindenki besegít, s ez plusz összetartó erőt ad a családnak. Délutánonként vagy este, aki otthon van, és éppen ráér, az a papírokkal foglalatoskodik. Ez azonban elsősorban közös hob­bi, közös öröm, nem a megélhe­tés forrása. Utóbbit inkább a munkahely biztosítja. Katalin tanárnőként dolgozik a Kis Bá­lint Általános Iskolában, Károly pedig nyomdász. Mondja is ne­vetve: „Ha Gyomán feldobnak egy követ, az vagy asztalosra, vagy nyomdászra esik”. „Endrő­dön meg cipészre” - fűzi hozzá Kati. Itt aztán el is indul a be­szélgetés arról, hogyan tűnt el a régi, szép szakmák dicsősége, hogyan mentek tönkre az üze­mek, a cipőgyár, a téeszek.- Ma már nagyon nehéz itt munkát találni, ezért is men­nek el sokan. Pedig, ha belegon­dol az ember, most sokkal ké­nyelmesebb ebben a városban élni, mint mondjuk tíz évvel ez­előtt. Több a virág, van gáz meg csatorna, igaz, a kövesút kevés - összegzi a házigazda, majd fe­lesége veszi magához a szót:- Az a baj Gyomaendrődön, hogy elmennek azok a tanult emberek, akikből kialakulhatna egy tisztes értelmiségi réteg. Nem azért mennek el, mert nem szeretnek itt élni, hanem, mert nem tudnak érvényesülni. Nin­csenek ipari üzemek, oktatási vagy kutatóintézetek, kevés a le­hetőség. Akik elmentek, gyakran a gyerekek summás véleménye: „Anya rendkívül kreatív, apának meg jó visszajárnak látogatóba. Vissza- humora van”. S amit a szülők mondanak: „A gyerekek nagyon szeretik húzza őket a család, s ez a szép, egymást, és minket is”. Akik pedig a fényképről hiányoznak (mert a fotó­csendes, alföldi kisváros. záskor nem voltak otthon): a két leány, Csilla és Katalin. Kovácsékat a szeretet mellett a mártott papír is összetartja

Next

/
Thumbnails
Contents