Békés Megyei Hírlap, 2004. szeptember (59. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-11 / 213. szám

2004. SZEPTEMBER 11. SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

ftétvége

11

Sámson, az első öngyilkos merénylő még a hajában hordta az erejét

Sétáló és repülő bombák, a nyomukban tragédia

Augusztusban egyidőben két orosz utasszállító gépet is felrobbantottak a csecsen „fekete özvegyek”, a férjük halála után öngyilkos merényletre vállalkozó, s tettükért azonnal a Paradicsomba jutást remélő mohamedán asszonyok. A repülőgépes öngyilkos merényletek legtragikusabb esetéről, a gépenként több merénylő által középületeknek vezetett három amerikai utasszállító 2001. szeptember 11-ei, New York i, illetve washingtoni katasztrófájáról pedig éppen ma emlékezik meg a világ.

— A terrorizmus ellen küzdők a modern technika minden vívmányát bevetve is alul maradhatnak az olyan merénylőkkel szemben, akik váratlanul, saját életük biztos feláldozásával követik el szörnyű tettüket. A robbanóeszközök tökéletesítésével könnyedén pusztíthatnak ártatlan embereket, akár tömegével is.

Alig telik el nap anélkül, hogy valahonnan ne érkezne újabb megdöbbentő hír arról: öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, az éppen környezetében lévőkkel együtt. A többnyire véletlenszerűen áldozattá váló ártatlan, ismeretlen, vagy csupán egy „más” társadalomhoz tartozó emberek szörnyű tragédiájá- , |pak hírét még döbbenetesebbé teszi, amikor kiderül, hogy a fanatikus merénylő egy szép, művelt, netán jogvégzett fiatal nő, aki megelőzően esetleg még videoszalagon is rögzítette a borzalmas tettének tervét és indítékait.

Olyan merénylők, akik — akár életük árán is - nekirontottak gyűlölt ellenségüknek, minden korban voltak. A népirtás is ősrégi jelenség: sajnos még napjainkban is gyakorlat, de a gyilkolok nagyon is vigyáznak a saját életükre. Zsarolási technika mindmáig a túszszedés is. A végvári időkben a túszoknak megvolt a birtokuktól-rangjuktól függően alakuló árfolyamuk.

Azok viszont, akik a magukra kötött kézigránát-köteggel az ellenséges tankok elé feküdtek, inkább hősök, mint merénylők. Csakúgy, mint a II. világháborúban vallási-fanatikus japán önkéntesekből toborzott repülőalakulatok pilótái, akik bombával terhelt vadászgépükkel, később pedig egy bombázó által a cél közelébe szállított egyszerű,

dósán távol marad a tett helyszínétől, a robbanóanyagot távirányítással, vagy időzítővel robbantja fel. Gyakorivá váló példáit az egyiptomi-izraeli háború után jegyezték fel, amikor a váratlanul győztes Izrael elfoglalta Szíriától a Golan-fennsíkot, Egyiptomtól a gázai-partsávot, Jordániától pedig a Jordántól nyugatra fekvő Ciszjor- dániát. Az ott élő arabok, palesztinok

motor nélküli, de bombával terhelt siklógépükkel zuhantak az amerikai flotta hajóira.

A mai értelemben vett öngyilkos merénylet a múlt századtól vált gyakorivá, amikor már rendelkezésre álltak a korszerű robbanóanyagok és robbantó eszközök, valamint a merénylőt rejtetten, váratlanul és gyorsan a cél hoz juttató járművek. Egy nagyon fontos elemében — az önpusztulás vállalásában — tér el alapvetően az egyszerű merénylettől, amikor a merénylő gonaz azóta dúló szent háború hatásos eszközeként alkalmazták, s alkalmazzák ma is — közfelháborodásra — a

dettel fenyegető terroristák keltették fel leginkább a közfigyelmet. így bizonyára meglepően hangzik a tény: az első öngyilkos géprobbantókat nem politikai-vallási fanatizmusuk inspirálta, hanem az, hogy csődbe ment vállalkozásuk következményeitől legalább a családjukat mentesítsék! Nagy összegű biztosításokat kötöttek, majd egy gépre szállva felrobbantották a magukkal vitt bombát, no meg a gépet és az azon utazókat. így családjuk megkapta - az öngyilkosságért különben nem járó — biztosítást. Más kérdés, hogy a biztosítók rendszerint rájöttek a „merénylet” valódi okára, s ma már a biztosítások nagy többsége terrortámadások következményeire nem érvényes.

Nem kevésbé volt döbbenetes David Burke 1987 decemberi tette sem. Miután elbocsátották a PSA légitársaságtól, vett egy jegyet arra a gépre, amelyen a személyzeti főnök is utazott. Repülés közben aztán elővette a gépre fölcsempészett revolverét, üzenetet hagyott a vizsgálóknak, majd lelőtte a főnököt, a pilótákat és a géppel, meg az utasokkal együtt ő is a halálba zuhant.

A hetvenes évektől elszaporodott a repülőgépek elleni merénylet. Az esetek zömében fő szerepe van a fanati- „ kus vallásos vakhitnek, ami ellen a védekezést nehezebb megszervezni, mint a merénylőknek még kifinomultabb módszereket kitalálni. E tekintetben kivált emlékezetes a 1985-ös esztendő, amikor kilencszer támadtak a levegőben lévő gépeken, nyolcszor ejtettek túszokat a repülőtereken, s huszonnyolc * gépeltérítést jegyeztek föl a statisztikusok. Volt köztük, amelyért tucatnyi szervezet is vállalta a felelősséget.

Szűcs József

A kép a New York-I Világkereskedelmi Központ ikertornyát mutatja a terrortámadás pillanatában.

A felhőkarcoló helyén épül fel a Szabadságtorony.

A torony nemrég letett alapkövébe a következő mondatot vésték az amerikaiak:

„A szabadság

maradandó

szelleme”.

Együtt halt az ellenséggel

Öngyilkos merénylők már a régmúltból is ismertek. Az első, akinek tettét a Bibliában is megtaláljuk, Sámson volt Mintegy 2500 évvel ezelőtt, a mai Gáza közelében élt a roppant erejű férfi, aki a Krétáról hazájába beszivárgó, gyűlölt filiszteusokat százával öldöste le. Ám vesztére beleszeretett a közéjük való Delilah-ba, aki kiszedte a férfiból, hogy legendás ereje a hajában rejlik. Ezért éjszaka tekopa- szította, s az így erőtlenné tett Sámsont a filiszteusok megvakították, elfogták és egy taposómalom hajtására kényszerítették. Ám közben újra nőtt a haja, meg az ereje, s amikor egy mulatságon gúnyolták vakságáért ő kirántotta az épület fő tartóoszlopát igya mulatozók seregével együtt ő is a romok alatt lelte haláét

%%»&<»<»&»»»»»»>»» »to»»#»»»»#»»#*

Haza a magasban

Valaki hazudik. Becsapja a közvéleményt eteti a gazdákat. Akkor jutottam erre a következtetésre, amikor végiggondoltam az egyik nagy hazai húsipari cég bejelentését: megválnak 450 dolgozójuktól, mert felszámolják a vágóhídjukat. A döntést azzal magyarázták, hogy külföldről olcsóbban tudnak sertéshúst importálni, mintha maguk vágnák az állatokat Az ember el kezd gondolkodni a dolgon és rájön, két módon lehet nyugatról olcsóbb húst importálni. Rosszabb a minősége, mint a hazainak, vagy valami trükk van a dolog ban. Ami a rosszabb minőséget illeti, hallani arról, hogy az Európában lévő amerikai katonai támaszpontok biztonsági készletét 3-6 hónaponként cserélik, természetesen a felvásárlási árnál olcsóbban. Hogy ennek lehet-e köze a kedvező importhoz, nem állítom, csak

megjegyzem, ilyesmiket beszélnek a balga emberek, meg egyes szakemberek Ha nem erről van szó, akkor csak az a feladatunk marad, hogy számba vegyük a sertéstenyésztés költségeit nyugaton és keleten. A Lajtán túl a szigorú környezetvédelmi előírások miatt elvileg zárt láncú, iparszerű sertéstartás folyik. Természetesen itthon is vannak korszerű telepek, de a családi gazdaságok megjelenése óta az állatok többségét mégsem ezeken, hanem egyszerűbb körülmények között tartják Működési költségük - bizonygatni is felesleges — jóval alacsonyabb, mint a kintieké. Ehhez vegyük hozzá a magyar gazda hazai viszonyok szerinti munkadíját (ami önkizsákmányolással legtöbbször éhbér). A sertéstartás többi költsége - takarmány, gép ám, üzemeltetési díj, egyéb — nagyjából azonosnak tekinthető. Hogy ebből a hazainál jóval magasabb termelési költségből miként jön ki olcsóbb hús, nos ez az igazi rejtély. Ezt kellene valahogy a magyar parasztnak megtanítani- magas költséggel olcsó húst előállítani Naiv persze én sem vagyok, nagyjából tudom, hogyan működik az unió agrárpolitikája. A drágából úgy lehet olcsót csinálni, ha átvállaljuk a költségek egy részét Máris eljutottunk a lényeghez: ott jobban támogatják a gazdákat, itt kevésbé. Ott van pénz, itt nincs pénz Az ottaniak érdekeit jobban védi az unió, az itteniekét lesajnálja. Az átmeneti idő végéig. Akkor majd összeér a két támogatási rendszer, az életképes nyugati és a versenyképtelen magyar. Feltéve, ha lesz miért összeérjen.

Addig pedig vásároljuk az olcsó húst nyugatról. És persze sorra bezárjuk a vágóhidakat. Ha meg nincs hol vágni, nincs miért termelni. Ha nincs miért termelni, akkor gazdák se kellenek. Ha nem kellenek gazdák, akkor föld se kell. Ha föld se kell, ország se kell. „Haza a magasban ” - ahogy a költő írta. Valaki hazudik

Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu

Ott van pénz, itt nincs pénz.---------Hétvégi olvasmány---------------------------------------------------------------Az álmok nem hazudnak - Simonyi Imre születésnapjára

Simonyi Imre, a József Attila-díjas véggyulai költő közismerten Simonyi- falván, a Körösköz egyik legszebb és leggazdagabb településén született, 1920. szeptember 14-én. Tavaly felújított szülőházában, a Simonyiak Házában a költő szobájában láthatók a korra emlékeztető használati tárgyak, kéziratok, kordokumentumok, hogy a Simonyi-kutatás alapjául szolgáljanak.

Mert az álmok nem hazudnak. Nem hazudnak, hisz újjáépült neves személyek és névtelenek önzetlen segítségével, és a simonyiak áldozatos munkájával a Simonyiak Háza. Évente Simonyi-napokat tartunk mellette, s ma már a költő nevét viseli a simonyi- falvi iskola. Imre lehetett volna akár tanulója, később akár tanára is ennek

az iskolának. Csakhogy sorsa - világháborúk, Trianon - másfelé rendelte. Ahogy a neki ítélt művészeti díj névadója mondta volt: népét tanítani, nem középiskolás fokon.

Az álmok nem hazudnak. Egészen pontosan: „Anyám, az álmok nem hazudnak”. írta a negyvennyolcas szabadságharc hősi halált halt költője, Petőfi Sándor. Van valami sorsszerű abban, ahogy ők, a nemzet napszámosai éltek, haltak a forradalomban, s az embertpróbáló hétköznapokon.

Az álmok nem hazudnak. A költő/k álma előbb-utóbb beteljesedik. Mert a költő/k halhatatlanságra ítéltetett/ek. A simonyifalvi Annabring Mariska és vitéz Szmola Imre fia, a hányatott életű költő jelképesen bár, de feltámadt,

országos szavalóversenyen, regionális Simonyi-napokon, Simonyi-konferen- cián. Még ha egyesek, megátalkodott törpék legszívesebben sárba tipornák, poéta minorrá silányítanák minősíthetetlen igyekezetükben a költőt.

Csakhogy, az álmok nem hazudnak. Imre verseit olvassák, szavalják, igénylik fiatalok, s öregek, s megjelent a róla szóló első monográfia. Baranyay Ferenc festőművész megalkotta számunkra a lobogó lelkű, fiatal Simonyi portréját. Deák Árpád emlékplakettje, Sétáló Simonyija a műfaj remekei. A gyulaiak ajándékának, Kiss László Simonyi-fejének örülünk, amit vasárnap leplezünk le az iskolában. Reméljük, hamarosan megjelenik összegyűjtött verseinek kötete az aradi költő-kiadó és a gyulai polgármester asszony nagyvonalú együttműködése révén.

Imre életműve - örökös ellenzékisége, emberi gyarlóságoktól, botrányoktól sem mentes, zaklatott élete ellenére - több, mint figyelemre méltó. Versei egyetemes emberi értékek, érzések hordozói, tolmácsolói. Az ítészek még évekig elvitatkozgatnak a részigazságokról, de vitathatatlan: Simonyi költészete igaz értéket képvisel, a mienk, azé a közösségé, amelyikből vétetett. S annyi, amennyire igényt tartunk, amennyit magunkénak vallunk.

Simonyi Imre közülünk való. Élete végéig kisebbségiként élt - a különvéleményéért. Kisebbségiként, azokhoz viszonyítva, akik beálltak a sorba.

„Vitézként” Horthy Magyarországán, magyarként a kommunista anyaországban - magyar polgár (citoyen) volt egyszemélyes börtönében, a Kádár-korszakban. Hűen képviselte az iparos Annabringeket, a feltörekvő, földjükhöz ragaszkodó Szmolákat, a polgári értékrendet, Don Quijote-s leütésekkel, pózokkal néhol, de egyenes gerinccel, a megalkuvók, lakájok, lesipuskások, a gerinctelenek ellenében. Simonyi hídfő és kapocs. A határtalanítás ürügye.

Hívei határon innen és túl, egyazon nemzet fiai. Közös értékek és érdekek mentén verseivel a nemzet kultúrájának egyesítését szolgálja holtában is.

Mert Simonyi Imre mindenkié.

Hevesi Mónár József. Simonyifalva

gyalogos, vagy járműves öngyilkos merényleteket.

Korábban a repülőgépet önmagukkal együtt felrobbantó, vagy ilyen cseleke-