Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-07 / 184. szám

2004. AUGUSZTUS Z, SZOMBAT — 11. OLDAL ínétvéae A reklám első írásos emléke - szökött rabszolgát kerestek az egyiptomi ültetvényeken Százötven év történelme újságplakátokon Érdekes kiállítás járta végig az országot nemrégiben. Az Axel Springer Ma­gyarország Kiadói Kft hívta életre, összeállításában Komidesz Mihály törté­nész vállalt főszerepet Ebből is kitűnik: újságokat, folyóiratokat forgalmazó családtag nyújt át egy szép, színes csokrot a történelem egy szeletéből, neve­zetesen az 1898—1941. közötti időszakról — az újságplakátok tükrében. A Színházi Élet egyik, 1917. évi számának címlapján a bájos Kosáry Emmi moso­lyog ránk. Az Incze Sándor szerkesztette újság a Sztambul rózsáját népszerűsíti, és persze nem rejti véka alá, hogy aki megveszi a lapot, a darab teljes szövegét is elolvashatja. A Pesti Napló plakátjáról kiált, hogy kiknek szánják: keménykala­pos urak futnak esőstől a szélgörgette új­ság után, egyikük még az esernyője kampóját is előrenyújtja, hogy hama­rabb elérje. Nem hiányzik belőle a csöpp­nyi humor sem, a járda szélén, a piros masnis kiscica is velük tart. Pólya Tibor kiválót alkotott. A Képes Újság azzal ér­vel plakátján, hogy a legnagyobb hata­lom a tudás, ez az újság pedig a legol­csóbb. 1916-ot írunk és a képről nem hi­ányzik a fejlődő technikát demonstráló, lendületes gőzhajó sem. Megannyi har­sogó, kiváló rajz, amely egyben darabka izgalmas magyar történelem is, plakátok­ban elbeszélve. Ki hinné, már pompeji romjai között is talál­tak hírverési emléke­ket? A Fórumon el­helyezett, mindenfé­le viadalokat hirdető táblákat, tájékoztató­kat színházi előadá­sokról. E sorok írójá­nak meghatározó reklámismereti él­ménye a londoni Bri- tish-múzeumban lá­tott, rabszolga-árusí­tásról szóló papiru­szok. Egyesek sze­rint ezek az egyipto­mi ültetvényekről származó dokumen­tumok a propaganda és a reklám legelső írásos emlékei — há­romszázezer évvel ezelőttről. Mellesleg egy elszökött rab­szolga visszakozásá­ra buzdít a plakátfé­le. A plakát, a keres­kedelmi falragasz te­hát réges-régen az utcai hírverés hatá­sos formája, ezen belül a kereskedelmi plakátok megjelené­sét például a tömeg- termelés motiválta. Az ipari forradalom áldásos hatása - az árubőség és a fizető­képes kereslet — a XIX. és a XX. század fordulójára eljutott hazánkba is. Minden kutató oda lyukadhat ki: a pla­kátok sorsa a gazdaság állapotától füg­gött. Maradjunk azonban a sajtónál! A na­pilapokat és folyóiratokat 1896-ig kizáró­lag előfizetéssel terjesztették. A legna­gyobb előfizetői tábora a maga 10 ezer példányával a Pesti Lloydnak volt. Rossz nyelvek szerint, mert az olvasók úgy vél­ték, csak a német nyelvű újságok nem manipulálják a tőzsdei híreket, piaci ára­kat... A változatos kép­hez tartozik, hogy akad­tak lapok, amelyek csak kormánytámogatással tudtak működni, mint például az 1200 példá­nyos Magyarország. A városi lapok a városve­zetők érdekeitől függ­tek... Hamarosan azonban nem csupán vízvezeté­kekre, postára, kávéhá­zakra mutatkozott igény, hanem igazi tömeglapokra is! Let­tek is. 1896-ban már 26 napilapot adtak ki hazánkban, és gyökeresen új helyzetet teremtett az a rendelet, amely az utcai ban nyomták. Röviddel később a Pesti Naplóval és a Magyarországgal közös konszern adta ki — immár tudatos rek­lámtevékenységgel. A minőség? Ma is megirigyelnék a nyomdák, a színek egy­szerre harsogtak, mégis összhangban adták tudtul a mondanivalót. Apropó, plakátművészet! Kezdetét Benczúr Gyula nevéhez és az 1885. évi Országos Általános Kiállításhoz kötik. ke részére a pesti lapok francia nyelvű új­ságkivonatait. Elég csak a plakátokat ala­posabban szemügyre venni és kiderül: Jókai, Mikszáth, Karinthy és Kosztolányi jelentős szerepet töltött be kora sajtójá­ban is, szerzőként és szerkesztőként egyaránt. Érdekes plakátokat találunk a régi me­gyei újságokról is, köztük az immár Axel Springer-lapokról. Közös jellemzőjük, hogy annak idején messze nem a piacgazdaság törvényei szerint és nem az ideológiai semlegesség alapján működ­tek. Mint tudjuk, mára azon­ban túlléptek korlátaikon. Talán nem egészen véletlen, hogy — mint a könyveknek — ennek a gazdag kollekciónak is sorsa van. S aligha jöhetett vol­na létre, ha az Axel Springer kilenc évvel ezelőtt nem költö­zik új székházba. A folyosó fa lai kezdetben éppen úgy üre­sen ásítoztak, mint minden hasonló friss létesítményé.- Ahogy járkáltam a folyosókon, kí­nálta magát az ötlet: miért ne a saját Színházi Élet módija A népszerű Színházi Életben Incze Sándor szerkesztő erő­teljesen törekedett a minél nagyobb üzleti haszonra, már- már gátlástalanul szolgálta ki a közönséget Azt a réteget amely a színházban is a külsőségekre, az olcsó szenzáció­ra, az igénytelenül szórakoztató művekre volt kíváncsi. A méltán népszerű Varsányi Irén és Jászai Mari éppen olyan jelzőket kapott, mint a tehetségtelen szubrett, ha pártfogolt- ja megvásárolta a címlapot.. - olvasható az 1973-ban ki­adott, Magyar Sajtó Képeskönyve című könyvben. Mint a 150 év sajtófotói című könyvből vett kép is mutatja a századforduló Európájában már erőteljes szerepet játszott a reklám. A londoni távolsá­gi postakocsi minden négyzet­centiméterét hir­detések bontják. terjesztést engedélyezte. Megtört az úgy­nevezett véleménysajtó hegemóniája, te­ret kért a bulvársajtó, amely a hírekre, tu­dósításokra koncentrált. Ezt az árucikket pedig nemcsak írni és szerkeszteni kel­lett, hanem eladni is. Megjelentek a rikkancsok és a plaká­tok. A bulvárlapok koronája, az Est 1910- ben került az utcára és 200 ezer példány­Akkoriban a szöveges festményeké és a nagyméretű illusztrációké volt a fősze­rep. A párizsi szecessziós hatást tükröző stílusban kiváló plakátokat készített Fara­gó Géza, Vadász Miklós, Vértes Marcell, Tuszkay Márton és Földes Imre. A szá­zadforduló után új színek domináltak. A fiatal tehetségek közül Bíró Mihály emel­kedett ki. A plakátművészet és az újság­rajz biztos megélhetést jelentett, segítve a művészi, vagy éppen írói munkát, hi­szen például Illyés Gyula gyakran beszélt arról, hogy délelőtt tíz órára már rendre elkészítette a budapesti svájci bank elnö­szakmánk emlékeit használjuk fel díszí­tésül. Nos, ezután láttam hozzá a plaká­tok gyűjtéséhez, hogy szakszerű másola­tokat készítve helyet keressünk nekik a Városmajor utcában. Innen pedig már csak egy lépés volt egy részükből kiállí­tást szervezni - mesélte Kornidesz Mi­hály, aki nagy örömmel vette, hogy ötle­tét Békéscsabán látta továbbgondolva, ki­állítás formájában. Fábián István Hétvégi olvasmány------------------------------­Eu rópa a kapuink előtt neszez A Simonyi név kötelez, írta, mondta volt Simonyi Lajos miniszter úr parla­menti felszólalásában. Báró Simonyi Lajos, a falualapító, aki fiatalon, 1849 nyarán Zerind alatt hajdúival elkergette a felhecceit, tivornyázó, fosztogató hegyaljai népfelkelőket. Mostanában, tájainkon ismét jól hangzik a Simonyiak neve. Köszönhe­tően nagyrészt a költőnek, s az óbester­nek. Másrészt - valamelyest legalább is - köszönhetően a nem csekély anyagi befektetéssel és szunnyadó szellemi energiák mozgósításával elindított Simonyi-napoknak. A kezdeti bizonyta­lanságok és arányvesztések ellenére, vi­tathatatlan értékteremtő, megőrző, kö­zösségerősítő szerepe. Ugyanakkor fon­tos a folyamatosság, valamennyi ténye­ző optimális bevonásával. „Senkit nem nélkülözhetünk” - mondta volt Simonyifalva (Tőzmiske) elsöprő több­séggel újraválasztott polgármestere, Haász Tibor. Hogy ki, mi marad fenn az idő ros­táján, az nem a mi dolgunk. Debrecen és Gyula bekapcsolódása a simonyi- falvi 11. Regionális Simonyi-napok rendezvényeibe a jövőt fakasztó regionalitás felé tereli az eseményeket. Új idők, új kihívásai - ahogy a Körösközi Kiáltványban olvasható. Horribile dictu, Europa ante portás - még kimondani is hihetetlen, Európa a kapuink előtt. Ha igaz, mert igaz, Eu­rópa valóban a kapuink előtt neszez hallhatóan, láthatóan. Tárjuk tehát jó szélesre a befogadás kapuit, ahogy ezer éven át a befogadó nemzet tette. Még idejében, amíg lehet. Június 6-án a többnemzetiségű Tőzmiske község polgárai (a simo­nyifalviak is) a változásra, egy szebb jövőre, az európaiságra szavaztak. Ha­táron túli barátaink azzal, hogy segítet­tek, eljöttek hozzánk, komolyan vettek bennünket, szintén valami hasonlót su­galltak. Egy kisközösség felemelkedésé­nek járható útja ez. A sokoldalú kap­csolatteremtés, az új lehetőségek feltér­képezése. Megőrizni a szellemi öröksé­get, a sajátosság méltóságát, s bekap­csolni azt a nagyobb közösség - Euró­pa és a nemzet - vérkeringésébe. Ter­mészetesen, mint az új ruhát, az új helyzetet szokni, az új szokásokat pe­dig tanulni kell. A felzárkózásnak ter­mészetesen ára van, a tévedés lehetősé­ge pedig „benne van a pakliban”. Visz- szaút viszont nincs. Keletet (kelettel) már megjártuk. Az oktondi bezárkózás, a helyben to- pogás bizonyára kényelmesebb. Mint alternatíva szóba se jöhet. A nyitás, az előrelépés lehetősége - fi­gyelemre méltó múlttal a hátunk mö­gött - adott. Mert a 19. század végén alakult telepesfalu, Simonyifalva, már akkor bizonyított: az ország kü­lönböző vidékeiről verbuválódott telepeshad rövid időn belül életképes közösséggé kovácsolódott. Átvészelte két világháború vérzivatarát, s meg­fogyatkozva bár, de megmaradt az új­ra mindig fogékony közösségnek. Konok kitartással, lelkében elhiva­tottsággal, önmagát keresi. A kom­munista kitérőt leszámítva, befogadó közösségként, célratörően, belterjes, okos gazdálkodással európai mintájú jövőt épít. Méltóan a bizalomra, s a szomszéd (népek) megbecsülésére. Mert Simonyi az Simonyi. Hevesi Mónár József, Simonyifalva „Igazmondó Laci bácsi lett.’ Kovács, a biztos Tehát most már biztos, hogy Kovács lesz a biztos. A külügyminiszter, akinek mandátumára a kormány rábólintott. Az ellenzék tiltakozása és felháborodása ellenére. De a törvény szerint - amit két fél valaha együtt alkotott - a kinevezés a kormány hatásköre. (Persze hogy fáj, ha egy törvényt, amit mi is megszavaztunk, épp kedvünk ellenére al­kalmazzák, de az élet ilyen.) Igazából persze a nagy kérdés nem az, hogy a kormánynak volt-e joga, egyál­talán mihez van joga, hanem, hogy Kovács, a miniszter, alkalmas-e a posztra, s Brüsszelbe küldése sért-e nemzeti érdeket. A kormánykoalíció szerint alkalmas és nem sért, az ellen­zék szerint épp fordítva áll a dolog. Utóbbiak hangot is adtak ebbéli véle­ményüknek, amikor konzultációra hívta őket a ................................... mi niszterel­nök, később Kovács kineve­zését az elmúlt esztendő leg­rosszabb kor­mányzati döntésének, provokatív és ci­nikus lépésnek tartották, s úgy vélték, a külügyminiszter nem alkalmas a nemzeti érdekek képviseletére. Ez a mondat meg Horn biztosítékát verte ki, aki teljesen kiborult azon, ahogy az ellenzék a hivatalban lévő külügymi­nisztert minősítette. Erre már a kor­mányfő is felbátorodott, aki gesztus­nak szánta, hogy a döntés előtt kon­zultált az ellenzéki pártokkal, ám azok utóbb tett nyilatkozatainak fényében úgy látja, ,,a gesztus felesleges volt". Na itt álljunk meg egy pillanatra! Tisztázzuk, mi a konzultáció és mi a gesztus? Lehet-e konzultációnak nevezni azt, ha úgy ülök le megbeszélni egy té­mát, hogy tök mindegy, mit mond a má­sik fél, én ragaszkodom az előre elhatá- rozottakhoz. Aligha. Az én fogalmaim szerint a konzultáció az ott elhangzottak ' mérlegelését', 'az előzetesen hozott döntés felülvizsgálatát is feltételezi. Ami pedig a gesztusokat illeti, ha a másik oldal úgy érzi, palira vették, akkor bizony ilyesmi­ről nem lehet beszélni. Ráadásul az ellenzéknek van némi igaza. Kovács László a Horn-kormány egyik legnépszerűbb politikusa, sikeres külügyminisztere volt, akinek erényeit az ellenzéki szavazók jó része is elis­merte. Csakhogy a 2002-es parlamenti választás kampányában Kovács nép­szerűsége - nem kis részben harcos po­litikai szereplése miatt - elkopott. A jobboldali szavazók túlnyomó többsé­gének a sikeres külügyminiszter mára ,,igazmondó Laci bácsi lett". Az egykor méltán népszerű és a feladatra egyéb­ként alkalmas Kovács vitatható kineve­zésén az sem változtat, hogy a nagyob­bik ellenzéki párt áUal ajánlott - a je­lentős diplomáciai tapasztalatok és idegennyelv tudás nélküli, épp ausztri­ai nagykövet - Barsiné Pataki Etelka teljesen súlytalan. Ja, és semmivel sem alkalmasabb a nemzeti érdekek képviseletére! Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu A Simonyi-napok mai programja 11.00 — Tőzmiske polgármestere, Haász Tibor üdvözli a megjelenteket. Ünnepi beszédet mond Tokay György, Simonyifalva díszpolgára és Király András, az FtMDSZ Arad megyei elnöke. 11.30-A Simonyiak géniusza - emléke­zések, értékelések, dokumentu­mok. Előadók: Árpási Zoltán, Csohány János, Emődy Dániel István, Fried István, Gaál Áron, Katona Tamás, L. Simon László, Petróczki Zoltán, Sarusi Mihály. 13.20 - Koszorúzás a Simonyi- emtékháznái 15.30 — Innétről a túlra értem — képző­művészeti kiállítás Bittrich Erzsé­bet kisplasztikáiból, Deák Árpád plakettjeiből és Miklós János grafikáiból. 16.00 — Hagyományőrző csoportok, tán­cosok, énekesek kedvcsináló felvonulása Simonyifalva főterén. Térzenét adnak a békésszentandrási fúvósok. 20.00 - Simonyifalvi mulatság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents