Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-04 / 181. szám

C S 0 R V A S 2004. AUGUSZTUS 4., SZERDA -11. OLDAL «LAP HAGYOMÁNYÁPOLÓK. A népi hagyományok ápolói vonultak fel Csorvás utcáin, bemutatva több nemzet (képünkön a szerb népviseletbe öltözött pár) lakodal­mas kultúráját. Kilencen neveztek A IV. Nemzetközi Lakodalmas Gasztronómiai Napokra kilenc csapat nevezett: a csorvási Nosztalgia csapat, a Becsületes cigányok (Patyivale rom - Csor­vás), Kereki Sándor és társasága (Csorvás), Zenta város csapata (Szerbia), Zenta-Gunaras, Felső­hegy (Vajdaság), Száján (Vajda­ság), Zrenjanin, Aradaé (a vajda­sági szlovákok csapata). Csak a szépre... Esküvői és lakodalmas fényké­pekből nyílt kiállítás a művelő­dési házban Csak a szépre emlé­kezem címmel. A hívó szóra öt fotós hozta el Csorvásra azokat a fotóit, ahol ifjú párokat örökí­tett meg a boldogító igen kimon­dásának a napján. Az értékelés szerint az idén első lett Boldog Gusztáv, második Nyári Attila, harmadik Krész Attila. Eredmények A IV. lakodalmas és gasztronó­miai napok zenekari, vőfély és gasztronómiai zsűrijének az összesített végeredménye: 1. csorvási Nosztalgia csapat, 2. Zenta, 3. Felsőhegy. A különdíjasok A legegységesebb csapat: Zenta- Gunaras. A legtradicionálisabb sütemény: Aradaé. A legjobb első fogás: Felsőhegy. A legjobb má­sodik fogás: Kereki Sándor. A leg­jobb zenész: Száján. A legjobb zenekar: Zenta. A közönségdíjat a csorvási Nosztalgia csapat érde­melte ki. A szép beszédért Hunyadvári József, a vőfélyek koronázatlan királya ajánlott fel különdíjat, melyet Rekovics Er­vin vihette haza 2004-ben. ■ Az oldal a Csorvási Önkor­mányzatának támogatásá­val készült Szerkesztette: Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet Lakodalmi sokadalom volt Csorváson A Csorvás felé autózók már szombat délután azon tanakodtak, vajon hova igye­keznek a hintósok. A nagyközség központjában sokadalom fogadta az átutazókat, a művelődési háznál egy házasulandó ifjú pár és hozzá­tartozóik dudaszóval jelezték, a fiatalok valamire készülnek... Eközben egy sarokkal odébb, az iskola udvarán ügyes kezek dí­szítették a fesztiválsátrat a nagy napra, a IV. Nemzetközi Lakodal­mas Gasztronómiai Napok rendezvényeinek méltó helyet adva. Nem volt megállás, a csorvási szervezők talpon voltak reggeltől másnap pirkadatig, hiszen a nemzetközi lakodalmas és gasztro­nómiai napokra ezúttal kilenc csapat jelezte érkezését. A hagyományőrző program ked­véért még a hetes eső is elvonult, így az el­ső nap estéjén felhőtlen vigasság vehette kezdetét a nagyközségben. A hagyományo­kat ápolva este a település utcáin vitték a menyasszony ágyát, vőfély köszöntötte a vacsoravendégeket, végül a Vénusz együt­tes garantálta a fergeteges éjszakai hangula­tot. — Bőrduda nélkül nem mentek meny­asszonyt venni! A vőfélynek sok dolga akadt a szerb lakodalomban, de nézzék csak mekkora arany dukát díszük a meny­kat teljesen lázba hozta a 3+2 zenekar a Vaj­daságban. Szilágyi Menyhért polgármester­rel a testvértelepülésünkön, Feísőhegyen jár­tunk és azt tapasztaltuk, hogy a legkisebb fa­luban is 45 lakodalmas zenekar működik óri­ási sikerrel. Nosza, adjunk nekik bemutatko­zási lehetőséget! Azóta mindenki tett a prog­ram sikere érdekében egy kicsit a saját ötlete­iből, így kerekedett ki a fesztivál, amelyet az idén már negyedik alkalommal rendezünk meg — a szervező utolsó mondatánál már egy kicsit elkalandoztunk, de — Ott gyöngyös leves készül - mutatott a csapatkapitány az arany sárgán gyöngyö­ző, sok répával „megbolondított” finomság­ra, majd a megállás nélkül kérdezők kíván­csiságát is kielégítette, merthogy a szúrós fogpiszkálóktól hemzsegő valami mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. — Ez kérem az ősi, családi recept alap­ján készült marhagöngyölke — mutatott büszkén a termetes sündisz­nóra hasonlító, még ja­vában rotyogó, hagyó­Kivilágos kivirradtig S miközben az üstök alól lassan kialudtak a tüzek, a feszti­válsátorban a hangulatot nem kellett csiholni, hiszen a lako­dalmas zenekarok vérpezsdítő ritmusról gondoskodtak. A Szent Vince Borrendjeinek a felvonulása után (ezúttal a bé­késcsabai Papp Istvánt fogadták tagjak sorába ünnepé­lyes ceremónia keretében) az elmaradhatatlan, hangulatfo­kozó program, a borkóstolás tette emlékezetessé a vigas­ságot. A finom falatok elfogyasztás után pedig kivilágos ki- virradtig ropták a táncot a lakodalmi sokadalom vendégei. Hamisítatlan lakodalmi hangulat jellemezte a felvonuló csapatok szereplését. A szajániak ifjú párja mellett ropta ám a táncot a násznép! (TOVÁBBI FOTÓK INTERNETES OLDALUNK KÉPGALÉRIÁJÁBAN.) asszony nyakában! Ez jelképezte a lányos család gazdagságát - érkezésünkkor éppen egy szerb csapat mulatott a község köz­pontjában felállított színpadon és a tolmács adta tudtára mindenkinek, hogy milyen ha­gyományokat ápol a Zrenjaninból érkezett csapat. Merthogy az idén azzal is gazdago­dott a csorvási program, hogy a külföldi in­dulók anyanyelvükön vetélkedtek. Kísérőnkkel, Kasuba Istvánnal a feszti­válsátorba vettük az irányt, miközben az alpolgármester arról mesélt, mi ihlette meg 4 évvel ezelőtt az ötletgazdákat: — Akkoriban a lányokat és az asszonyo­mentségünkre szolgáljon, hogy olyan fensé­ges illatok csábítottak bennünket, amelyek­nek nem lehetett ellenállni. Valamennyi csa­patnak volt ugyanis főzőbrigádja, ők két üst­ben készítették a lakodalmi finomságokat. A csorvási Kereki Sándor kondérjának a tartal­ma sokakat megállásra késztetett. mányőrző étekre Kereki Sándor. A speci­alista sátorában azonban felgyorsultak az események vasárnap 17 óra tájékán, mert a szigorú zsűri a szépen terített asz­talokra várta a lakodalmi ételeket, ahon­nan nem hiányozhattak a sültek és a tor­ták sem. ■ Az új élet kezdete Meg kell köszönnöm a csorvásiaknak, hogy ezt a fajta hagyo­mányőrzést felvállalták. Fantasztikus dolog megőrizni múltunk­ból mindazt, ami érték, és ami a ma élőknek, valamint a jövő ge­nerációjának követendő kincs — fogalmazott megérkezésekor a csorvási lakodalmas és gasztronómiai napok nélkülözhetetlen szereplője, Benke László Oscar-díjas mesterszakács. A lakodalmas egy vidám, hangula­tos játék, de egyben az új élet kez­dete is két család számára. A fehér asztal ráadásul a béke szigete, ahol — a történelem során annyi­szor bebizonyosodott már - né­pek és nemzetek sorsa is eldőlt. Ahogy két fiatal életének is eldől­het a sorsa, ezért ezt a játékot na­gyon komolyan kell venni - ma­gyarázta a lakodalmi sürgés-for­gás lényegét a mindig víg kedélyű, magát nemes egyszerűséggel rán- táskeverőnek és lisztpazarlónak nevező Laci bácsi.- Ez a játék tehát komoly! En­nek megfelelően értékeli a zsűrink a versengő csapatok felkészülését és a végeredményt. De ez egy ösz- szetett produkció eredménye lesz. A zene a lelki kultúránkat gyara­pítja. A vőfély az, aki a hangjuk­ban elcsukló örömapákat és öröm­anyákat pótolja, tolmácsolja az ő gondolataikat. No és az étkezés, ami a földi gyönyört jelenti! Ugye, mondanom se kell, ez az élmény a sírig elkísér bennünket - sorolta a mesterszakács, aki bemutatta kol­légáit, a gasztronómiai zsűrit.- Olyanok végzik a bírálatot, akik életvitelükkel, szakmai elhi­vatottságukkal támogatják ezt a rendezvényt és ezt a nemes, ha­gyományőrző szándékot. Ebben a munkában segít Vozár Márton gasztronómus és Csányi Sándor, a Fesztiválvárosok Szövetségének az elnöke. Együtt értékeljük a mű­vészi és a szórakoztató megjelení­tést, az ételeknél a hagyományos ízvilágot és a tálalást. A szépen terített asztalokon a hagyományos, lakodalmi ételek, a leves, a pörkölt, a sültek és az édesség okozott komoly fejtörést a bíráknak. Az 50,55 és a 60 éve házasságot kötött csorvási párokat a szervezők megvendégelték, miközben jó volt felidézni az elmúlt évtizedeket. Jóban, rosszban a párjuk mellett Botra támaszkodó, ősz hajú asszonyok férjeik karjába fonva ke­züket érkeztek meg a csorvási Vigadóba, fiatalságuk oly jól is­mert színhelyére. Igaz, eltelt azóta 40—50, sőt 60 év, hogy itt ropták a táncot, itt villant össze két, fiatal tekintet... Télen érdemes nősülni, mert akkor jobban bújik a menyasszony! - ad­ta tudtunkra egy tapasztalt legény azok közül, akik a polgár- mesteri hivatal, a Csorvá- siak Baráti Társasága és a képviselő-testület vendégei volt, mert hogy párjukkal 50, 55 és 60 évvel ezelőtt mondták ki a boldogító igent - és azóta sem bon­tották fel ezt a köteléket. Míg a párok gyülekez­tek, régi történeteiket ele­venítették fel, Lovas Pálné például arról mesélt, apósa hogyan házasí­totta ki egyszerre két gyermekét:- A férjem nővérével együtt tar­tottuk a házasságkötésünket. A dupla esküvőn mondták is apósom­nak, hogy képes ekkora áldozatra? Azt válaszolta: később se tudna töb­bet adni egyik gyermekének sem. Ugye, nem kell mondani, mekkora A halál elválasztotta őket Az ünneplők megemlékeztek azokról is, akik nem élhették meg a kerek házassági évfordulót párjuk oldalán. Majd a megjelent idős házaspár­ok átvették a polgármestertől az erre az alka­lomra készült oklevelet és a menyasszonyi csok­rot. S mi mással, mint egy megvendégeléssel, egy,,lakodalmi" vacsorával ért véget a program. szegénységben éltünk mi akkor.- Ha ez a parketta viselné a lá­bam nyomát, meg se tudnánk szá­molni, mennyit táncoltam én itt a kedvesemmel! — viccelődött Sza­bados János, aki 55 évi házasság­gal a háta mögött még ma is képes megnevettetni asszonyát. 1944 — előretekinteni nagyon ne­héz volt; 1949 — a reménység nap­jait élték az emberek; 1954 — de so­kan kerültek kulák listára! A házas­ságkötések dátumát megidézve tör­ténelmi évek, egyéni emberi sorsok elevenedtek fel Szilágyi Menyhért köszöntőjéből. A polgár- mester példaként állította a fiatalok elé az évtizede­ken át fogadalmukat meg­tartó párokat, hiszen a mai szokások szerint ke­vesen járulnak az anya­könyvvezető vagy az oltár elé. Nem pecsételik meg egymás iránti érzéseiket az egymásra talált fiatalok. Az ünnepelt pároknak a település vezetője azt kívánta, az elkövetkező években ne a szükség, a sok tenni­való miatt álljanak ki egymás mel­lett, hanem békességben, egészség­ben éljék az egész életükre vállalt fogadalmukat. ____ ■

Next

/
Thumbnails
Contents