Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-28 / 201. szám
Olajág az olimpikonoknak Az ókorban babérkoszorú, fenyőgally és a vadzeller is dukált a legjobbaknak. lO.oldal Maguk alatt vágják a fát A baszkok a borjúra, a petrezselyemre és a fokhagymára esküsznek. 11. oldal Jó hallgatni, ahogy gyöngyöző kacagással nevet, de amikor komoly dolgokról beszél, akkor is van valami huncut mosoly mandulavágású szeme sarkában. Pici, törékeny nő, mégis erő van benne. Néha kislány, néha meg királynő, de mindig természetes, és még ha zárkózott is, elragadóan kedves. Húsz évet töltött Szász Endrével. Az elmúlt egy évben minden megváltozott, és mégsem változott semmi körülötte. Ma is Várdán él, és szerencsésnek mondja magát. Művész ő is, de csak akkor fest, amikor jobb kedve van. És egyre többször kerül elő a festőállvány... Egy év várdai magány A várdai festőkúria kertje csendes. Kora délután van, a fények már inkább simogatnak, mint égetnek. Két óriási, foltos dog fekszik a bejárat előtt, a teraszon meg egy puli pihen. A rózsák, amelyek az utat szegélyezik, már elnyílottak. Van valami őszi a hangulatban, pedig még csak augusztus közepe van. A kastély előszobájában várom a ház asszonyát. Kellemes a hűvös és lenyűgöző a tér. Arról árulkodik, hogy használói értik és tisztelik a míves munkát. A házban, valahol messzebb zene szól, időnként pedig női léptek visszhangoznak. Gyorsak és kopogósak. A telefon pedig egyfolytában csak csörög. Szászné Hajdú Katalin szomorkás mosollyal érkezik, aztán csak mesél és mesél. Szász Endre figyelt rá, és tanította még azzal is, hogy magára hagyta. Egy éve már.- Lassan tett el az elmúlt egy év?- Volt olyan, amikor a napok hónapoknak tűntek, és olyan is, amikor repültek. A tél nagyon lassan ment el. Megviselt. Volt, hogy délig fel sem tudtam kelni, mert úgy éreztem, nincs miért. A nyár és a tennivalók aztán rendbe hoztak, de most, az évforduló környékén sokat gyötrődtem. Rám tört sok minden, ami tavaly üyenkor történt. Nehezen viselem.- Ki segít?- Édesanyám, a testvérem és a barátok.- Többen vagy kevesebben vannak, mint egy éve?- Igaz barát éppen annyi van, mint egy éve volt. Kevés, de ezt jól tudtam akkor is. Éppen ezért csalódnom sem kellett, ha erre gondolt. Elég jó emberismerő vagyok, így mindig tudtam, hogy ki van mellettünk számításból és ki az, akire valóban számítani lehet. A férjem is tudta. Az elmúlt egy évben semmi nem változott, csak letisztult. Akiről úgy gondoltam, hogy barát, arról ez még inkább kiderült, akiről meg tudtam, hogy nem az, ez lett világosabb. Sokan úgy hiszik rólam, hogy befolyásolható és gyenge vagyok, pedig kemény fából faragtak.- Egyedül van?- Van egy házvezetőnő, aki mindig itt van, és édesanyám is nagyon sokat velem van.- Magányos?- Aki elveszíti az igazán hozzá tartozót, az utána már valahogy mindig magányos. Bandi mindenben a társam volt. Nagyon hiányzik.- Mi hiányzik? m f- Ezt nem lehet megfogalmazni. Ha valakivel, akivel lelkileg olyan közeli kapcsolatban van az ember, mint én a férjemmel, akkor nem tudja megmondani, mi hiányzik a legjobban. Több mint húsz évet voltunk együtt: a másik felem hiányzik.- Többre értékeli ma a házasságát, mint egy éve?- Én mindig tudtam, hogy mi nagyon jó házasságban élünk, és hogy nagyon kevés az ilyen kapcsolat. Vele mindig mindenről jól el lehetett beszélgetni, és vidáman teltek a napjaink. Jókedvűen vagy viccelődve, vagy ha komoly dolgokról volt szó, akkor komoly dolgokat tudtunk megbeszélni. Érdekelte, hogy velem mi van, engem érdekelt, hogy vele mi van.- Könnyű volt vele?- Nekem nem volt nehéz. Jól kiegészítettük egymást. Jó volt egymás közelében. Például amikor bementem a kórházba, akkor mindig olyan jókat aludt. Olvastam mellette, vagy rejtvényt fejtettem, de nekem is jó érzés volt, hogy tudtam, most jobban van, hogy ott vagyok. Jó energiákat adtunk át egymásnak.- Van, aki többet tudott róla, mint ön?- Nem hinném. Senki nem élt vele ilyen hosszú időt, és én a régi barátokon, ismerősökön keresztül a régi életéről is sokat tudok.- Amikor telnek a hétköznapok, tudatában tud lenni az ember, hogy az egyik legnagyobb kortárs művész közelében él?- Én mindig tudtam. Nem is tudtam, inkább éreztem.- Meghívás? Sok munkát ad a hagyaték?- Sokat. Nagyon sok meghívás érkezett szinte az ország minden részéből kiállításokra, galériákba. Elkészítettünk egy állandó kiállítást is Várdán. Ennek anyagát három-négy havonta cserélem. Az évfordulóra pedig Szigetváron nyílt egy nagy kiállítás, ami októberig lesz látható, és szinte a teljes életművet felöleli. Másrészt vannak olyan munkái, amelyek feldolgozásra várnak. Ezeket megkeresem és lefotózom, hogy meglegyenek. Most egy virtuális múzeum elkészítésén dolgozom, de a távolabbi terveim között szerepel az is, hogy készítek egy könyvet.- Szász Endre többször beszélt arról hogy minden házasságból üres kézzel távozott, és a feleségeire komoly gyűjteményt hagyott.- Nincs eladó Szász-képem, és erről nem szeretnék többet mondani.- Mivel telik egy átlagos nap Várdán?- Amikor kell, dolgozom. Kiállítást szervezek, festek, ügyeket intézek, bevásárolok. Amikor meg szabad időm van, olvasok vagy a kutyákkal játszom a kertben. Ahogy mások.- Ha kell egy liter tej, elmegy és megveszi?- Igen. Elmegyek egy boltba, és ahogy mindenki, megveszem, ami kell. Én is ezen a földön élek, bár tudom, hogy a világ, amiben élek - művészetek, kastély -, sokak számára misztikusnak és kicsit elvontnak tűnik, de én nem így érzem. Pont úgy élek, mint más. Elmegyek a barátnőmmel uszodába, teniszezni, színházba, és nem fővárosi sztárfodrászokhoz, meg nagy kozmetikai szalonokba járok, ahogy sokan gondolják. Kaposváron intézem ezt is. Én nemcsak várdainak, hanem kaposvárinak is vallom magam.- Az utcán sokan megismerik?- Igen. Van, aki feltűnően úgy tesz, mintha nem ismerne, és van, aki odajön hozzám, de sokat vagyok inkognitóban.- Az milyen?- Akkor olyan átlagosan öltözöm fel. Szeretek üyenkor bemenni egy múzeumba, és úgy elbeszélgetni képekről, hogy közben nem tudják, ki vagyok. A múltkor szoláriumba mentem, és az ott lévő fiatal lányok egyből letegeztek. Jólesett a hiúságomnak.- Azért a legtöbbször elegáns. Nagy gondot fordít az öltözködésre?- Nem vagyok mániás öltözködő, de szeretem összeszedni az egymáshoz illő darabokat. Hétköznap inkább sportosan öltözöm, de ha kell, elegáns vagyok, néha meg nagyon jó úgy igazán felöltözni, és elmenni mondjuk egy bálba. Azokat a darabokat szeretem, amelyek elegánsak, de nem túlzottan feltűnőek, és van bennük valami kis flikk-flakk.- Mikor fest?- A férjem inkább éjjel dolgozott, én inkább nappal. Szeretem a természetes fényeket, és gyakran festek a természetben. Idő és kedv kell hozzá, én ezt hívom ihletnek. Nem tudok a munkába menekülni, csak ha jó a kedvem, akkor tudok festeni.- Sokan vallják magukat Szász tanítványnak. Ön is?- Nagyon sokat tanultam tőle. Emberileg és művészileg is. Odafigyelt a munkáimra, de nem szólt bele a művészetembe. Azt mondta: abba, hogy miként fogalmazok képileg, nem lehet beleszólni, és nekem a saját szememmel kell látni a világot, nem az övével. Sokat dicsért, és szerette a színeimet.- Mit tapasztal azért érdeklődnek ön iránt, mert Szász, vagy azért mert Hajdú?- Eleinte biztosan sokan gondolták, hogy én a férjem nevéből akarok művész lenni, de azóta már kiderült, hogy nem. Persze most is vannak, akik a férjem miatt kíváncsiak arra, hogy mit tudok, de különbséget tudok tenni az érdeklődők között. Szerencsére van, aki valóban rám kíváncsi. Szeretik az emberek a képeimet. Októberben Kaposváron önálló kiállításom lesz.- Sok saját képet ad el?- Eladhatnék többet is, mert vevő lenne, de én ezzel nagyon furcsán vagyok. Nehezen adok el. A képeim hozzám nőnek, és szinte szívfájdalommal válók meg tőlük. Bizalmi kérdést csinálok belőle.- Megnézi magának, kinek ad el?- Furcsa ugye, de így van. Pedig mondják, hogy hiába a sok kiállítás, akkor leszek igazán a köztudatban, ha ott vannak a képeim az emberek falain. Tudom, hogy így van, mégis nehezen megy.- Tetszik nekem, hogy sokat nevet.- Bandival nagyon sokat nevettünk. Jó humora volt, és szerettünk nevetni. Amikor valamin jóízűt nevetek, ma is eszembe jut, hogy mindig azt mondta: szereti a göndör kacajomat, amikor nevetek, kisüt a házban a nap.- Azt mondta, úgy érzi magát, mintha elvesztette volna a másik felét. Lesz még kerek a világ?- Én örökre Szász Endre felesége maradok. Őrzöm őt, a lelkemben és a szívemben, de ha nem élne bennem a remény, hogy egyszer boldog lehetek még, nem lenne miért felkelnem holnap. Szeretnék egyszer olyan boldog lenni, mint voltam. Tudom, hogy ő is ezt szeretné. fábos erika Két év udvarlás Viccesen mindig azt mondta: először a fenekem tetszett meg neki, de amikor később megismert, rájött, hogy a fejemben is van valami, ami többet ér. Hollóházán ismerkedtünk meg, nagyon sok nő járt hozzá. Sokaknak udvarolt. Nekem is, de én nem álltam be a sorba. Amikor odamentem, nem voltam belé szerelmes. Szerettem a művészetét, a képeit, és tiszteltem az embert. Aztán sokat mesélt, beszélgettünk, és ahogy együtt dolgoztunk évekig, megszerettük egymást. Amikor két év után még mindig udvarolt, és láttam, hogy elmaradnak mellőle a nők, megéreztem: komolyan gondolja, és abban is biztos voltam, hogy együtt maradunk. FOTÓK: SOMOGYI HÍRLAP/LANG RÓBERT Róla mondták Tanulságos művészet az övé, mivel az elementáris müvészetü mester mellett is képes volt megtartani önálló hangját, és vállalásának megfelelően tudott produkálni. (Bereczky Lóránt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója) Nyugodt környezetet teremtett Szász számára, amivel hozzájárult ahhoz, hogy a művész a betegsége ellenére is sokáig talpon tudott maradni, és alkothatott. Az pedig külön kuriózum, hogy nemcsak passzív szemlélője volt, hanem maga is alkot és fest, munkásságának további gazdagítása a jövőben életprogram lehet Hajdú Katalin számára. (Géger Melinda művészettörténész)
