Békés Megyei Hírlap. 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-31 / 178. szám

2004. JÚLIUS 31., SZOMBAT - 11. OLDAL A tizenkettedik Sziget Fesztiválon elérhetik a hárommillió látogatót Két koncert között gólyalábfoci Augusztus 4-én ismét megnyitja kapuit, s egy héten át gazdag programot ad az Európa-szerte méltán fo­galommá vált Sziget Fesztivál Eddigi története so­rán kétmillió 780 ezer (!) ember volt rá kíváncsi, s az idei évvel valószínűleg a látogatók száma megha­ladja a hárommilliók Idén több mint hatvan hely­színen ezer program várja a szórakozni vágyókat, s még az sem csorbítja a kínálat magas színvonalát, hogy 253 ismert zenekar visszautasította a szerve­zők felkérését, mivel augusztus eleje kiesik az euró­pai turnéidőszakból A nagyszínpadon már első este egy régi világklasszis, a Pet Shop Boys zenél, s a további zenekarok is sokak örömét szolgálhatják. Csütörtökön például a Kispál és a Borz, a Busta Rhymes, pén­teken a Fun Lovin’ Criminals, hétvégén a Tankcsapda és a fesztiválra összeálló Sex Action, valamint az Anthrax, hétfőn az Európa Kiadó és a Basement Jaxx, vé­gül a Belga, majd a Faithless zárja a fel­lépők sorát. A másik, tömegeket vonzó helyszín a világzenei színpad, amely évről évre számos legendás zenekart és énekest vonultat fel. Most többek között he­lyet kapott a The Klezmatics, az Omara Portuondo, a Chumbawamba, a Rachid Taha, a Besh o drom és a Los de Abajo. Természetesen további, korábban már népszerűvé vált színpadok is jelen lesznek a fesztiválon. A Hammerworld előadói közt megtalálható a Moby Dick, a Junkies, a Depresszió, az Akela és a Beatrice, a Siemens Mobile Pop Színpadon a KFT, Ganxsta Zolee és a Kartell, a Sub Bass Monster és az Uni­sex. A Táncdalfesztivál Sátorban Csep- regi Éva, Sipos F. Tamás, Romár Lász­ló, Szűcs Judit, a Dolly Roll, a Blues színpadon pedig Deák Bili és Takáts Tamás lép fel. A Bahia színpadon szo­kás szerint a Sziámi zárja a fesztivált hajnal kettő körül, aminek frontembe­re nem más, mint Müller Péter, aki egy­Add tovább... vá ismert szakembereket hívnak meg, mint például dr. Csernust csü­törtökön, majd este táncházak vagy éppen egy dél-afrikai travesztishow szer, tizenkét éve, gondolt egy nagyot és kijelentette, hogy „kell egy hét együttlét”, s ezzel útjára indította a Szi­getet. De a zene csupán az egyik izgalmas terület. A moziban a legkülönfé­lébb stílusú filmeket vetí­tik az éjszakai órákban, a francia művészfilmek mellett jól megfér A szem című thriller, a Kill Bill első és második része, vagy olyan sikerfilm, mint a Szamuráj. A Magic Mirror szintén vál­tozatos programok helyszíne, min­dennap filmvetítéssel indítanak, ezt különböző talkshow-k követik, aho­Ragaszkodnak a Szigethez Egy tavalyi felmérés során a magyar látogatók 92,5 száza­léka, míg a külföldi vendégek 81,3 százaléka állította, hogy idén sem hagyja ki a Szigetet a nyári programok kö­zül. A válaszokból kiderült, hogy míg a külföldiek számára a hangulat, a zenei kínálat és a higiénia a legfontosabb, addig nekünk ugyanennyit nyom a latba a jegyár és a személyes biztonság. borzolja a kedélyeket. Aki a rekesziz­mait szeretné kicsit megtornáztatni, az látogasson el a Hócipő Kabaréba, Az idén is fellép a Kispál és a Borz együttes itt minden este tíztől ismert komiku­sok szórakoztatják a közönséget Nagy Bandó Andrástól kezdve Galla Miklósig.- ------------ Különösen kedveltek a vá ltozatos játékprogra­mok. A djuice területén a vállalkozó szelleműeket egy világvégi városba ka­lauzolják, ahol ügyessé­get és bátorságot igénylő feladatokat kell megolda­niuk, mint például mo­csáron, illetve cölöpökön járás, vagy hálófal­mászás. Labdajátékokban bizonyíthatjuk tehetségünket a Sport­szigeten. Szerveznek strandröplabda-, strandfoci-, kispályás labdarúgó-, láb­tenisz- és gólyalábas focimérkőzéseket, s amikor kimozogták magukat a játéko­sok, szakképzett maszszőrök veszik kezelésbe a fáradt izmokat. A Civil Szigeten több olyan szerve­zet is képviselteti magát, amelyek a társadalom által kevésbé vagy egyálta­lán nem tűrt problémákkal foglalkoz­nak: melegeknek, drogosoknak, alko­holproblémákkal, beilleszkedési zava­rokkal küzdő embereknek nyújtanak segítséget egy héten át, természetesen névtelenül. Lesznek még színielőadások, képző- művészeti kiállítások és alkotóműhe­lyek, ahol aktívan be lehet kapcsolódni a festésbe, agyagozásba, szobrászatba, nem maradnak el a különböző nyere­ményekért folyó pohárgyűjtőakciók sem, lesz jóga és tai chi, s a programo­kat szinte a végtelenségig lehetne so­rolni. Hetijegyet még lehet elővételben kapni 20 ezer forintért, és a fesztivál kezdetétől 24 ezerért. Napijegyet csak a helyszínen árulnak négyezerért. A hétvégi látogatóknak érdemes időben odaérni, mert megtörtént már koráb­ban, hogy szombaton ki kellett tenni a megtelt táblát. Jávor Fanny Dohánykötél Az Egészségünkért a XXI. században alapítvány jelentése szerint négy év alatt közel kétszeresére nőtt hazánkban a do­hányzás gazdasági terhe. Az utolsó, 2002-es adatok szerint a bruttó hazai termék, a GDP négy százaléka veszett el ennek következtében. Az Egészségügyi Világ- szervezet napokban, Írországban közreadott kutatási eredménye alapján - amely a je­lentés alapjául szolgált - Magyarország a vilá­gon a nyolcadik az egy főre jutó cigarettafogyasztásban. Évente 28 ezer, naponta 76 magyar hal meg a káros szenvedély következtében. Nagyjá­ból 19 percenként dől ki tehát valaki a sorból, mert nem tudta (akarta) letenni a cigarettát. Ha képernyő elé ülne az or­szág, hatan nem érnék meg egy-egy film történetének végét, a focimeccsek szur­kolói közül pedig négyen már meccs köz­ben örökre bú­csút vennének kedvenc csapa­tuktól Ami pe­dig a dohány­zás gazdasági terheit illeti, évente mintegy hétszázmilliárd forinttal lenne gazdagabb a büdzsé, ha minden magyar letenné a cigarettát. Elképesztő számok és adatok. Aztán ahogy ocsúdik az ember a kábulatból rájön, meglehetősen kétarcú a dolog. Egyfelől ott a cigarettafüsttől szabadul­ni nem tudó polgár - köztük sokan a létminimum határán -, aki havonta 10-15-20 ezer forintnyi füstkarikát ere­get el a levegőbe. Ők a halálraítéltek, közülük kerül ki az a bizonyos évi 28 ezer, napi 76, tizenkilenc percenkénti egy halott. Tudják, hogy nyakukon a kötél, mégis vállalják - divatból, szen­vedélyből vagy másból. A másik olda­lon az állam áll. Sopánkodó képviselői rendre elmondják: sokba kerülnek a dohányosok. Erőműveket, hidak tucat­jait, 350-400 kilométer autópályát le­hetne építeni évente a nemzeti jövede­lem elfüstöh százmilliárdjaiból. Csak­hogy eközben tetemes összeg folyik be a dohányt terhelő jövedéki adóból, ami ha elmarad, megrendül az államkas­sza. Arról nem beszélve, hogy ennek a hatalmas - fene tudja mekkora nagy - összegnek mindössze 0,033, vagyis alig több, mint három százalékát for­gatják vissza a dohányzás elleni prog­ramra. Ha cinikus akarnék lenni, azt írnám, százezrek szenvedélye és tízez­rek szenvedése árán épül az ország és nincs ember, felelős politikus aki azt merné, tudná mondani, túlságosan nagy az ár. A tiltás, a cigaretta árának csillagos égig emelése mint tudjuk, nem megol­dás, csak növeli a bajt, mert a szenve­délybetegek az utolsó falat kenyér árát is dohányra költenék. Csak a józan meggyőzésnek, a dohányzás elleni programra fordított összeg növelésének van értelme. Még ha közben százmilli­ókkal vagy milliárdokkal is apad az ál­lamkassza. Az a tizenkilenc perc azért figyelmez­tető szám! Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu Hétvégi olvasmány Sztálinvárosok színe és visszája Elsőként a húszas években a Szovjet­unió büszkélkedhetett a generalisszi­musz előtt tisztelgő várossal, Sztáling­ráddal. Kelet-Európábán további öt or­szágnak Bulgáriának, az NDK-nak, Ma­gyarországnak, Lengyelországnak és Romániának volt Sztálinról elnevezett városa. Mítoszok övezik Sztálin nevét. Ő a „népek nagy tanítója”, a „világ proletár­jainak nagy vezére” a „haza atyja”, avagy a „gonosz diktátor”, a „ravasz tö­meggyilkos”. A hajdani pártfőtitkár ne­vét hat város viselte, közülük öt 1949-től a hatvanas évekig. Volt köztük patinás történelmi város és újonnan született te­lepülés. A hat szocialista város - minden különbözősége ellenére - nemcsak ne­vében, de szellemében is hasonlított egymásra. A politika, a propaganda egy­bemosta szerepüket. S a név egyben meg is határozta sorsukat. Amolyan mintavárossá lettek: külsőségeikben, a városvezetők kiválasztásában, a kiemelt juttatásokban és a hatalom fokozott fi­gyelmében. A Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége 1949 végén hozott döntést egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó - negyvenezresre tervezett - lakótelep fel­építéséről, megteremtendő a hazai szo­cialista nehézipart. S vajon hol találhat­tak volna méltóbb nevet a városnak és az ipari komplexumnak, amely az ötve­nes évek iparosításának, szocreál építé­szetének, valamint az akkori politikai rendszer utópisztikus elképzeléseinek eredményeit tükrözi? A szocialista vá­rosban a szocialista embertípus kialakí­tásán dolgoztak. Idén Budapesten, a Centrális Galériá­ban a 6 Sztálinváros címmel fényképek­kel, dokumentumokkal, tervrajzokkal, grafikákkal kiállítást is rendeztek, a ter­mekben videón korabeli és utóbb ké­szült híradó- és játékfilm-részletek pe­regtek. A kitüntetett települések közül a tárlaton legbővebben a mi Sztálin- városunk, az egykori Dunapentele, a mai Dunaújváros anyaga kapott helyet. Ami ott készült és épült, monumentális vállalkozás volt - emlékezett vissza ké­sőbb Örkény István író a Weiner Tibor építész koncepciója alapján emelt város születésére. A lakótelepet közösségi „paloták” bontották meg, amelyeket gazdagon díszítettek képzőművészeti al­kotásokkal, a szemléltető agitáció fegy­vereivel. Domanovszky Endre panno- sorozata a korszak emblematikus alko­tása. Ék Sándor és Bernáth Aurél festmé­nyei, valamint Járai Rudolf fényképei is sokat mondanak a sztálinvárosi hétköz­napokról és ünnepekről. Hasonló körülmények között, egy új acélmű és új város koncepciójában épült az NDK-beli Stalinstadt, amely­nek munkálatait 1950-ben kezdték el, de csak Sztálin halála után nevezték el (mint a névadományozás aktái ír­ják) a „szocializmus építőmesteré­ről”. A lengyel munkásosztály a korunk legnagyobb hősének kijáró tiszteletét úgy fejezi ki, hogy Sztálin nevét adja az ország újjáépítésének alapját képe­ző, volt Katowicének - olvasható a ko­rabeli híradásban. Itt is gigászi tervek születtek a gyárváros fejlesztésére, újabb kohók, hatszázezres lakóváros építésére, bányák nyitására. A Stalinogród nevet 1953-ban kapta a lengyel szocialista város. A romániai Órásul Stalin nem más, mint az „átnevezett” Brassó. A törté­nelmi város a vasutasok „népi” kezde­ményezésére váltott nevet, amelyet a munkások és a helybéli lakosok a kor kötelező szokása szerint lelkesen tá­mogattak. A kétezeréves múlttal rendelkező Várnát hajógyára, gépipara és számotte­vő munkás lakossága predesztinálta 1949-ben e megtiszteltetésre. Tenger­partját Sztálin- és Lenin-szobrokkal ékesítették, a tengerpartot, hajógyártást komoly befektetésekkel fejlesztették, építettek egy nagyszabású (kirakat) út­törőtábort, s az idegenforgalomra is gondolva, megkezdték a Stalintól észak­ra fekvő Aranyhomok üdülőtelep létesí­tését. Sztálingrádot a második világháború után félmilliós várossá kívánták fejlesz­teni. „Ez a város, melynek falainál két­szer semmisítették meg az ellenséges hadakat, ez a kommunizmus nagy épít­kezéseinek városa, ezért Sztálingrádnak méltóságteljesnek és monumentálissá kell lennie...” - írta 1952-ben az Arhityektura SZ.SZ.SZ.R. A Sztálinvárosok aztán a történelem folyamát követve visszaváltoztak Duna­újvárossá, Eisenhüttenstadttá, Katowi­cévé, Brassóvá, Várnává és Volgográddá. K.M. Naponta 76 magyar hal meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents