Békés Megyei Hírlap, 2004. június (59. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-19 / 142. szám
2004. JÚNIUS 19., SZOMBAT - 11. OLDAL Egy kis Shakespeare, egy kis Agatha Christie és kész a Harry Potter Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg A mai diákok jobban ismerik Harry Potter nevét, mint Shakespeare-ét. A varázslótanonc és az azkabani fogoly története azonban tesz arról, hogy a jó öreg angol író se kopjon ki a fiatalok emlékezetéből. A műben ugyanis felcsendül egy sor a Machbethből. A választás nem véletlen, a refrénrészlet már eleve megadja a „mese” kissé félelmetes alaphangját. Az első két film rendezője kifulladt. A Szörnyecskék és a Mrs. Doubtfire irányítója, Chris Columbus úgy döntött, ezután a produceri székből dirigál. A helyét átadta a filmvilágban kevésbé ismert, bár Oscar-díjra már jelölt Alfonso Cuarónnak. A mexikói rendező nevéhez a Harry Potter és az azkabani fogolyig egyetlen komoly film fűződött, az Anyádat is!, amely a mexikói elit sivár szerelmi életét állítja pengellérre. Ehhez képest a Harry Potter nagy váltás. Főleg úgy, hogy Cuaró korábban értetlenül figyelte a korábbi könyvek és filmek körül kialakult tömeghisztériát. Állítása szerint, esze ágában sem volt belekóstolni a gyártásba, úgy rángatták bele. Az ugrás mégis sikeres, bár a nézőnek néha olyan érzése van, csak azért, mert Harry Potter-néwel egyelőre bármit el lehet adni. Akár horrort is, feltéve, hogy szerepel benne három varázslótanonc. A Harry Potter filmre vitt harmadik kötete ugyanis már közel sem az a mese, amelynek az első részben indult. Ez persze nem von le az értékéből, sőt! Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy hamvas lelkű tízéveseknek - ha még akadnak ilyenek -, álmatlan éjszakákat okozhatnak az életet és minden jóérzést kiszipolyozó, félelmeinkből táplálkozó A film harmadik része nem hozott nagyobb sikert, mint az első kettő. Képünkön a Harry Pottert alakító Dán Radcliffe és a McGalagony professzort játszó Maggie Smith. dementorok. Arról nem is beszélve, hogy a moziteremben ülők néha nem tudják, mire váltottak jegyet. Hogy kerül a képbe rögtön a film elején Agatha Christie egyik regényének címe, amely még egy sorral kiegészítve már Shakespeare Machbethjére hasonlít? Kiderül, a kórus valójában az angol író egyik sorát dalolgatja a nagyteremben, miszerint „Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg”. Az alkotás kivitelezése látszólag nem hozott nagy változásokat. Arra csak az éles szemű nézők figyelnek fel, hogy Cuaró szakított a hollywoodi szokásokkal, és nem a közeli arcokra helyezi a hangsúlyt, hanem a környezetre. Sajnos, a történet néha mintha háttérbe is szorulna a díszlet mellett. A szöveget jelentősen megkurtították, így néhány igen fontos mozzanat kimaradt. A kviddics meccs is csak azért került be a filmbe, mert e nélkül nem tudták volna törés nélkül folytatni a sztorit. Szerencsére a jóslástanár elmebeteg figurája viszonylag nagy szerepet kapott, hiszen Emma Thompson alakítása zseniális. Az más kérdés, hogy először senki nem hisz a szemének, hogy lehet egy szép nőből ilyen csúnyát maszkírozni. Ha másért nem, ezért már érdemes megnézni a 135 perces filmet. Fekete G. Kata A betörők az ujjlenyomat-olvasót az őr levágott ujjával cselezték ki Biztonságos íriszfotó - nincsen párja a világon Földünk hatmilliárd lakója között sincs — vélhetőleg — kettő, akinek írisze, vagyis szemének szivárványhártyája ne különbözne. Ezt használják fel a minden korábbinál biztonságosabbnak tűnő azonosításra. Az illetéktelenek bejutásának megakadályozására a legősibb megoldás a jelszó, amihez viszont az azt kérdező őr is kell. Ennél korszerűbb megoldás a titkos kódszámok benyomkodására automatikusan nyíló ajtó. Újabban pedig elég, ha a dolgozó a hüvelykujját nyomja oda az ajtókeret melletti „zárra”. A védőrendszer daktiloszkópiai központja azonosítja a hozzá elektronikusan továbbított képet, s ha odavalósi, nyitja is az ajtót. (Sajnos, valóság az a horrorisztikus történet, amikor a behatolók a megölt őr levágott hüvelykujját nyomták az azonosító felületre, mire az ajtó kinyílt!) A legkorszerűbb biometrikus (élettani, a test szervezeti adatait mérő) módszerrel a bejutni kívánónak elég egy lépésnyi távolságról belenéznie egy nagy teljesítményű színes videokamera optikájába, amely az írisz jellemzőiből tévedhetetlenül beazonosítja az előtte állót. Az írisz, az emberi szem szivárványhártyája az élet folyamán nem változik és még az ujjlenyomatnál is egyénibb marad. Az embrionális állapot harmadik hónapjában kezd kialakulni, és bár csecsemőkorban a színe még esetleg módosulhat, nagyon bonyolult struktúrája, szálhálózata, rajzolata nem változik. Gyakorlatban minden egyes szemnek megvan a csak rá jellemző íriszrajzolata. A téma nemzetközi hírű szakértője, a cambridge- i egyetem professzora, John Dougman, 324 testvérpár, köztük több ikerpár szemeit vizsgálva sem talált azonos íriszt. Nem csoda, mert az íriszvariációk jóval gazdagabbak az ujjlenyomatoknál, vagy az emberi arcképeknél. Mellesleg a kriminológusok már tudják, hogy az egy év múltán a felnőttekről újra készített rendőrségi fotókon a változások, vagy változtatások miatt már nem volt bizonyító erejű az arcképek 48 százaléka. Ilyesmi az íriszkép esetében kizárt. A korszerű azonosítók, mint az LG IrisAccess 3000 típusú, a fényspektrum 700—900 nanométeres hullámhosszú tartományának az infravörös fényhez közeli tartományában (amilyennel a tévék távirányítóját kapcsolgatjuk) vesznek fel fekete-fehér képet és továbbítják azt a központi elektronikus adattárba. A felvételt azonnal bitekre, adatokra bontják, amelyeket a szemről készített felvétel sarkában is rögzítenek. A kettő alapján a kamerába tekintőről a központi komputer azonnal és tévedhetetlenül kideríti, hogy jogosult-e a belépésre. S ha igen, már nyílik is az ajtó. A rendszert különösen védett intézmények, sőt már egyes nagy repülőterek (New York, Amszterdam, Frankfurt) személyzeti belépőhelyein is alkalmazzák. Sz. J. A világon nincs még egy ilyen szempár - a férfiak gyakran bókol- nak így a nőknek. Orvosilag is bizonyított, tényleg nincs. D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Hétvégi Dlva5mdKtij Értékek és értéktelenségek Pár hónappal ezelőtt egy csallóközi faluban fellépett Fábry Sándor. A falu és a környék apraja-nagyja zsúfolásig megtöltötte a helyiséget, izgatottan várva a showmestert, aki természetesen, a már csúcson lévő emberekhez méltóan legalább egy órát késett. Miután megérkezett, nagy lendülettel szórakoztatta a közönséget, mindenki majd elájult a röhögéstől, legalább egy órán keresztül, majd elégedetten távoztak. Fábry dolga végeztével besöpörte a mintegy háromszázezer forintos gázsit, majd ő is távozott. A szervező szerint olcsón megúszták a mester fellépését, mert máshol dupla összegért csinálja. Amit előadott, egy kis szex népiesített változata megborsozva és sózva a mai ember viselkedésének a kigúnyolásával. Kicsit távolabb, hasonló közösségnek Csernus doki beszélt a drogról, az életről, arról, hogyan előzhetők meg az emberi tragédiák, hogyan oldjuk meg kialakult konfliktusainkat, bölcs tanácsokat, élet- vezetési útmutatásokat adva. Szaporán jegyzeteltek az emberek, kérdezték a dokit, aki türelemmel és lelkiismeretesen válaszolt, sőt megadta az elérhetőségeit. Később a szervező elmondta, a doki csak az üzemanyag árának a megtérítését kérte, mást semmit, hiszen segíteni akart. Nem egy ügyes ember a doki, gondoltam magamban, de rögtön feltettem a kérdést: ha a doki „csak” háromszázezret kér, tarthatott volna-e előadást? Hogy is van ez? Egy órás Fábry-röhögés háromszáz- ezer, Csernus doki másfél órás tanácsai ingyen. Furcsa. De a legfurcsább, hogy az embereknek ez természetes. Értékzavaros viselkedésekkel és az értékekkel való labdázással találkozunk a politikai elit házatáján is. Gyakran megfordulok magyarországi akadémikusok körében, ami mindig nagy szellemi felüdülést jelent, hiszen Dunaszerdahely nem sok lehetőséget ad az ilyen irányú feltöltődésekre. Rendszeresen tálálkozom kiváltó elmékkel, a világ neves egyetemein előadásokat tartó professzorokkal, nagyon - a szó nemes ér(levélféle Szlovákiából) telmében vett — tiszta emberekkel, kiket a tudományos területükön kívül a társadalmi történések is érdekelnek. Legutóbb egyik akadémikus megkérdezte: „Mondd ki ez a Bugár Béla, hogy megengedhet magának akkora aroganciát, hogy nem vesz át egy olyan magas kitüntetést Magyarországon, amit nem is neki, hanem a szlovákiai magyarságnak adtak volna szimbolikusan?” Kérdésre kérdéssel válszoltam: „Mondd ki az az Orbán Viktor, aki megtilthatta neki, hogy átvegye?” Ugyanis Bugárról — bármennyire tiltakozik is — már senki nem mossa le, hogy Orbán közbenjárására nem vette át a díjat. Az akadémikus nem tudott mit válaszolni, majd a későbbiekben arról kezdtünk beszélgetni, hogy a határon túli magyar politikai elitnek mennyire kell belefolyni a magyarországi politikai csatározásokba, akkor, amikor az anyaországi pártok között nincs megegyezés a határon túli magyarokról. Amig a határon túli magyarok eszközként szerepelnek a magyarországi pártok politikai küzdelmeiben, addig nem kell csodálkozni, hogy például Szlovákiában még a demokratikusnak mondott pártok is időnként nacionalista hangot ütnek meg. így volt ez Orbán Viktor legutóbbi szlovákiai látogatásának időzítésével is, amikor mindenki tudta, hogy pár hét múlva elnökválasztás, sőt referendum lesz, és látogatása vihart kavar a szlovák oldalon, ennek ellenére eljött, mert az otthoni statisztikai mutatók úgy kívánták. Nem volt ember, aki megmondja neki: „Kedves Uram a szlovákiai magyarság most nem ér rá”. Egy dologban a magyarországi pártok mégis megegyeztek a határon túli magyarokat illetően, ez pedig a státustörvény, amely eredeti változatban sem ért semmit, a nemzeti hovatartozás megerőAz első koporsó Bekövetkezett, amitől mindenki rettegett: meghalt egy magyar katona Irakban. Ezzel új értelmezést kap közel-keleti küldetésünk. Ez annak ellenére igaz, hogy mindenki tisztában volt vele, a csodával határos lenne, ha katonáink hiánytalanul térnének vissza a pokolból. A tragédia nyomán az iraki részvételünkben egységes magyar parlament érdekcsoportokra esett szét. Jól kivehető politikai szerepjátszásról van szó, s gyanítható: fordított hatalmi felállásban a mai kormánykoalíció pártjai éppúgy követelnék a katonák hazahívását, mint teszi a mostani ellenzék. A magyar áldozat, Nagy Richárd sorsa akkor dőlt el, amikor az országgyűlés a kontingens kiküldéséről határozott. Egyetlen kérdés volt csupán, hányán térnek haza koporsóban? Mindenki tudta - maga az áldozat is -, hogy nem lakodalmas menetbe hívnak önként jelentkezőket. Akik mentek, tudtak a veszélyt, ennek ellenére vállalták a feladatot. Ki kalandvágyból, mint az idegenlégióba jelentkezők, ki azért, mert szeret katonáskodni még veszélyes körülmények között is, ki pedig a nem kevés pénzért. Utóbbiak közül sokan nyilván abban a reményben, hogy amit megkeresnek, azzal családjukkal kitörhetnek a nyomorból vagy félnyomorból, feltéve ha sikerül hhzatér- niük. Hajtsunk fejet előtte! A helyzet tehát bonyolultabb annál, hogy le lehessen egyszerűsíteni egyetlen nézetre. Egyfelől arra, hogy „aljas terror- támadás” miatt váratlan haláleset történt, másfelől arra a közkeletű vélekedésre, hogy ,,de hiszen zsoldosokról van szó!" A körülmények bonyolultságára jellemző az alábbi két mondat. Az egyiket a halott fiú ismerőse mondta: „Szomorú, hogy vannak, akik a jobb megélhetésért életük kockáztatására kényszerülnek". A másik egy Irakban szoígáló katona feleségének a szájából hangzottéi: „Hiába kérném, hogy jöjjön haza, akkor is kinn maradna!" Nagy Richárd magyar állampolgár iraki küldetése csütörtökön véget ért. Akármi motiválta abban, hogy vállalja a veszélyt, hajtsunk fejet előtte! De ne tegyük hozzá: a hazájáért áldozta életét. A gyászhoz nem illik a képmutatás. Árpási Zoltán arpasiz@axels. hu Csörögjön rám! Kedves Olvasó! Van kedve beszélgetni velem? Elmondani véleményét a lapról, a munkánkról, az írásainkról, arról, hogy mi tetszik az újságban, mi nem? Van kedve segíteni szerkeszteni a lapot, megosztani a Békés Megyei Hírlappal kapcsolatos gondolatait, javaslatait? Ha igen, csörögjön rám! Örömmel fogadom a hívását, szívesen beszélgetek Önnel. Hétfőn 10 és 12 óra, illetve 16 és 18 óra között tárcsázza a 66/527-230-as számot. Várom a hívását! Árpási Zoltán főszerkesztő sítésén kívül. Rögtön látszott, hogy a státustörvény gondolata kisebbségben felnőtt ember agyából pattant ki, olyan emberéből, aki nem mert nagyot gondolni. Hiszen, ha mert volna, akkor a kettős állampolgárság gondolatával és megvalósítási lehetőségeivel jött volna elő, és nem ilyen fából vaskarikával, mint a státustörvény, amely még ebben a torz változatában is megbukott. A kettős állampolgárság gyakorlatára nemzetközi példa is van. Es ha nem megy keresztül a környező országok makacssága miatt az állampolgársági ügy, akkor sem mindegy, hogy komoly ügyben maradunk alul, vagy egy kisstílű, jelentéktelen igényben. Még mielőtt a Magyar Koalíció Pártja egy hirtelen jobbra áttal reagálna a vélt és valós ellenfélre, érdemes volna elgondolkodnia azon, hogy a nemzeti identitás erősítése miként hat az egyetemes emberi értékekre, melyek minden ember agyában megfogalmazódnak, és befolyásolja-e a népszaporulatot. Erre a témára érdemes volna akár egy tudományos konferenciát is szervezni. Dr. Bordás Sándor
