Békés Megyei Hírlap, 2004. június (59. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-09 / 133. szám

KARDOS 2004. JÚNIUS 9., SZERDA —11. OLDAL Miért Kardos Kardos? A település nevét illetően a kö­vetkező szájhagyomány járja: a terület a török időkben katona­birtok volt, s alakja jatagánra, azaz olyan rövid, török kardra emlékeztetett, melynek pengéje kétszeresen hajlított, markola­tán pedig két fül van. De ennél is valószínűbb, hogy nem a birtok alakja volt meghatározó, hanem az, hogy a hűbérbirtok mind­össze egy vitéz eltartását szol­gálta, s ezt az egységet nevezték „kilidzs”-nek, ami magyarul kardot jelent. KARDOS NÉPESSÉGI MUTATÓI A lakosság összlétszáma: 803 0-18 éves korúak: 156 19-60 év közöttiek: 435 60 év felettiek:' 212 Verseny az új pályán A'falunap természetesen a köz­ség gyermekei számára is sok örömöt jelentett. Az ünnepi mű­sorban az iskola mind a 27 tanu­lója bemutathatta tánctudását, a szabadban pedig különböző ügyességi számokban mérethet­ték meg magukat. Az iskola e napon felavatott bitumenes betonpályáján a gye­rekek csoportos és egyéni verse­nyekben is megmérkőztek. A feladatok persze minden eset­ben magúkban rejtettek némi já­tékosságot. Volt például lég­gömbfújás, célbadobás, brin­gaszlalom, futás ugrókötéllel, vagy pedig úgy, hogy közben kezükben egy kanálba tett apró labdával egyensúlyoztak. Utób­bi persze jó néhányszor kiesett a kanálból, és a földön landolt. S persze az ajándékok sem ma­radtak el: a győztesek (Folytán Tibiék csapata) egy-egy szép labdát, a második helyezettek (Szedlják Misiék csapata) csalá­di fogkrémet, a harmadikként befutók (Pápai Zoliék csapata) pedig csokoládékat kaptak. Ajándék nélkül azonban senki sem távozott, a végén ugyanis mindenki kapott egy Kinder- tojást. ■ Az oldal a Kardosi Önkor­mányzat támogatásával ké­szült. Szerkesztette: Lipták Judit. Fotó: Kovács Erzsébet. További fotók internetes ol­dalunk képgalériájában. Kettős évfordulót ünnepelt a falu A nehéz évek után újra talpra állt a település A falu lakóit és a vendégeket Brlás János, Kardos község polgármestere és Fábri Judit, a helyi szlovák önkormányzat elnöke köszöntöt­te. Háttérben - a testvértelepülésről, Nagydarócról érkezett delegáció tiszteletére - a szlovák zászló. „Isten éltesse településünket az idők végeze­téig!” — ezzel a mondattal zárta köszöntő beszédét Brlás János, Kardos polgármestere azon a falunappal egybekötött ünnepségen, melyet a község megalakulásának 35., vala­mint önállóvá válásának 15. évfordulója al­kalmából rendeztek. Az ünnepségen a szlo­vákiai testvértelepülés, Nagydaróc húsztagú delegációja is részt vett, élén Kis József pol­gármesterrel. Brlás János az ünnepség kezdetekor röviden felidézte a falu történetét, mely hosszú időn át összekapcsolódott a közeli Szarvas történelmé­vel, lévén annak egyik külterületi része. A tele­pülés 1969-ben Kardos néven vált önállóvá. A tanyasorokból lassan beköltöztek a faluba az emberek, s a központi részen hét utcasor épült ki. Fontos állomás volt 1962-ben a Kardosi Egyetértés Mgtsz megalakulása, mely egészen a rendszerváltásig meghatározója volt a telepü­lés életének. Rövid ideig tartó önállóság után 1977-től előbb Örménykutat kapcsolták Kardoshoz, közös taná­csú községként, 1981-től pedig - a szocialista kényszerösszevonásoknak köszönhetően - mindkét község csatlakozott a csabacsüdi nagy­községi tanácshoz. A kardosiak azonban - meg­előzve az országos önállósodási hullámot — 1988-ban népszavazást kezdeményeztek, mely­nek eredményeként 1989. január 1. napjától kez­dődően Kardos ismét önálló községgé vált. A rendszerváltás után nehéz évek következ­tek. Felszámolták a helyi termelőszövetkezetet, megjelent a munkanélküliség, s egyre nagyobb lett a forráshiány. A kilencvenes évek végétől azonban ismét stabilizálódott a helyzet, s ko­moly fejlesztések valósulhattak meg. A nyolcszáz lelkes községben ritkán vannak rendezvények, nem csoda hát, hogy a falunapra eljött Kardos apraja-nagyja. Fontosabb fejlesztések Kardoson 1998 óta több olyan infrastrukturális és egyéb beru­házás valósult meg, amely meghatározó a község lakóinak életében. íme néhány példa, a teljesség igénye nélkül.- Minden belterületi út szilárd burkolatot kapott.- Kiépült a földgáz- és a telefonhálózat.- Felújították a 44-es főútvonalat.- Jelentősen bővült a külterületi ivóvíz- és villanyhálózat.- Korszerűsítették a közvilágítást.- A belterületen csapadékvíz-elvezető árkokat alakítottak ki.- Létrejött a húsz férőhelyes idősek napközi otthona.- Beindították a falugondnoki szolgálatot.- Megépült a Körös-völgyi kerékpárút hiányzó szakasza.- Részt vettek a gyomaendrődi hulladéklerakó megvalósításában. Főztek, sütöttek, ettek Egy falunapon természetesen elmaradhatatlan a finom étel­ital és persze a sütemény. Eb­ből Kardoson sem volt hiány, ugyanis előre meghirdettek egy főző- és sütőversenyt. A végén pedig kiderült: min­denki egyformán győztes. Rá­adásul mindenki jól is lakott. A sütemények versenyében helyi specialitások és különlegességek egyaránt születtek. Volt hagyo­mányos mákos bejg­li, meggyes macska­szem, s virág formá­jú piskótasütemény. Egy valamiben azonban megegyez­tek: valamennyi ké­szítmény finom volt. Ezért döntött úgy a Mótyán Tibor vezette zsűri, hogy legyen mindenki nyertes. Ki azért, mert igen finom krémmel töltötte meg a süteményét, ki azért, mert a tész­tája fantasztikusan omlósra sikerült, ki pedig azért, mert szemet gyönyör­ködtető formákat ta­lált ki. Míg a süteménye­ket otthon készítet­ték el, addig a főző­verseny a helyszí­nen zajlott. Fábri Mihály irányításával két bográcsban is főtt az üstház fölött a finom bir­kapaprikás. A szakács pedig a jó birkapörkölt titkát is elárulta: alulra kell a csontos húsokat ten­ni, rá a hagymát és a fűszereket, fölülre pedig a színhúst. Kavar- gatni azonban nem szabad, mert akkor a hús összetörik. Fakanálra csak az átforgatáskor van szük­ség, amikor aztán a színhús kerül alulra, a csontos hús pedig fölülre. A két bográcsnyi pörköl­tet két birka bánta, a meghívott vendégek pedig jóízűen elfo­gyasztották. Szerepelt a menüsoron egy különleges kétsopronyi speciali­tás, a Kiszely-leves is. „Alko­tója” Laurinyecz György volt, akitől megtudtuk azt is, hogy ezt az ételt a kétsopronyiak minden disznótorkor megfőzik. S hogy mi kell hozzá? Nos, elmaradha­tatlan a friss sertéshús, a sava­nyú káposzta, hagyma, a paradi­csomlé, a velő és a vese, s termé­szetesen a fűszerek között pedig a só és a köménymag mellett ott kell legyen néhány babérlevél is. Befejezés előtt aztán piros rán­tással kell berántani, majd tejföl­lel megízesíteni. Ha mindezt hozzáteszik, akkor - amint ez a helyszínen is bebizonyosodott - csakis extrafinom lehet a vég­eredmény. Éppen ezért, nem volt meglepő az sem, hogy a sü­temények versenyéhez hasonló­an a főzőversenyen is mindenki nyertes lett. Az oklevelek átadá­sakor Mótyán Tibor zsűrielnök (a szarvasi szlovák önkormány­zat elnöke) azt emelte ki: min­denki főztjében érezhető volt, hogy sok benne a munka, s főleg sok benne a szeretet. ■ A pörköltet főzés közben legfeljebb kóstolhatjuk, de ne kavar- gassuk - figyelmeztetett Fábri Mihály. KI A LEGÜGYESEBB? Kevés olyan hajdani és mai kislány van, aki ne ismerné és ne szeretné a hulahoppkarikát. így vannak ezzel a kardosi lányok is, nem véletlen, hogy az általános iskolások ügyességi vetélkedőjébe ezt a versenyszámot is bevonták. Hogy ki volt a legügyesebb, nehéz lenne megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy valamennyi­en élvezték ezt a feladatot. ■ Dalok, táncok Rozsnyóról A falunap esti programjának fénypontját — a tíz órakor kezdődő tűzijátékot megelő­zően - a rozsnyói Haviar folk­lórcsoport fellépése jelentette. Dalaikkal, táncaikkal fiata­loknak és időseknek egyaránt kellemes perceket, órákat sze­reztek. Az együttes tagjai el­hozták magukkal városuk polgármestere, Frantisek Kar­dos üdvözlő levelét is: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kardosiak! Nagy örömöt jelentett a számom­ra, hogy tavaly szeptemberben nálunk, Rozsnyón a gyermek- folklórcsoportok nemzetközi fesz­tiválján üdvözölhettem az Önök települését képviselő gyermekcso­portot is. Gyönyörű fellépésük so­rán ízelítőt adtak nekünk az Önök népi hagyományaiból, szokásai­ból, dalaiból és táncaiból. Bízom benne, hogy jól érezték magukat nálunk, megismerték városunkat és néhány környékünkön találha­tó kulturális műemléket, s remé­lem, valamikor majd ismét elláto­gatnak hozzánk - nemcsak a cso­port tagjaiként, hanem szüleik kí­séretében, turistákként is. Ma a mi Haviar folklórcsopor­tunk tagjai jöttek el Önökhöz. Ezt az alkalmat arra szeretném fel­használni, hogy az ő nevükben is köszöntsem az Önök települési önkormányzatának képviselőit, gyermek-folklórcsoportjuk veze­tőit és településük lakosságát. Ezt nemcsak Rozsnyó város polgármestereként teszem, ha­nem a „Kardos”-név viselőjeként is. Üdvözlöm tehát valamennyi polgárukat, azaz minden kardosit. Sok sikert kívánok mindannyi- uknak úgy a munkahelyükön, mint a magánéletben. Kívánom, hogy si­kerüljön továbbra is beoltani gyer­mekeikbe a népi hagyományok sze- retetét és a nemzeti büszkeséget. ING. FRANTISEK KARDOS POLGÁRMESTER FOGYÓKÚRA FELFÜGGESZTVE. A sütemények versenye igen népszerű volt a fa­lunapon, amit jól mutat, hogy csaknem húszféle „költemény” díszelgett az asztalokon. Addig azon­ban, amíg a szigorú zsűri mindet végig nem mustrálta, a vendégek csak gyönyörködhettek bennük. Zsűrizés után azonban egykettőre kiürültek a tálcák. A finom illatok, izek, s küllemek ugyanis még azokat is elcsábították, akik a strandszezon közeledtével éppen a fogyókúrán fáradoznak. ■ i TI

Next

/
Thumbnails
Contents