Békés Megyei Hírlap, 2004. május (59. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

2004. MÁJUS 8., SZOMBAT - 11. OLDAL Nicolás Muller-díjjal tüntették ki a világjáró fotográfust, Krausz Imrét A múló pillanat rögzítői, a történelem krónikásai Orosháza méltóképp őrzi a 2000 januárjában spanyolországi otthonában elhunyt Nicolás Muller fotóművész emlékét. A szülővárosnak adományo­zott műveiből állandó kiállítás látható a Városi Képtárban, 2002. április 18- án, a művész születésnapján a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete támoga­tásával, aradi, nagyváradi fotóművészek közreműködésével létrehozták a Nicolás Muller FIAP Regionális Fotóművészeti Műhelyt. A névadó munkás­sága előtti főhajtás jele volt az a kiállítás is, amelyen a műhely 23 alkotójá­nak művei szerepeltek. A megnyitón Kelen Ferenc fotóművész adta át Krausz Imre fotográfusnak a Nicolás Muller-díjat. Aki bepillanthatott munkásságába, tud­ja, hogy Nicolás Muller - Orosházán Müller Miklós vagy még inkább Miklós bácsi - a fotóművészet nemzetközileg egyik legkiemelkedőbb mestere. Akinek megadatott, hogy személyesen találkoz­zon a művésszel, hálás lehet a sorsnak és örökre szívébe zárta kedves, szeretetre méltó, sugárzó egyéniségét. Orosháza méltán büszke fiára, aki 1913-ban született. Nagyon fiatalon, 13 évesen kezdett fotózni, jogi egyetemet végzett Szegeden, de a jogász pálya he­lyett a kamerát választotta, s miután Ortutay Gyula Parasztságunk élete című könyvéhez, majd a népi írók szociográfiai munkáihoz fényképeket készített, annyi­ra beleszeretett a fotózásba, hogy azt élet­hivatásának választotta. A szociofotóban mércét és hagyományt teremtett, ez a mű­faj végigvonul egész munkásságán. A szülővárosban és a környékén ké­szült fotói a paraszti munkát, életformát, a kétkezi munkásokat örökítik meg, te­szik az utókornak érthetővé, tapintható- vá. Müller Miklós a fekete-fehér fénykép­re esküdött, mint oly sok jelentős, idő­sebb fotóművész, mondván, csak az ké­pes tükrözni a valóság ellesett pillanata­it, a fotós tehetségét, érzékenységét, el- mélyültségét. Ezek a fotók történel­münk krónikásai, az átélt valóság hű tü­körképei. ságharc 150. évfordulója tiszteletére a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti­keresztjét adományozta Müller Miklós­nak. Spanyolország is köszöntötte, ünnepi kiállítást rendeztek, és megjelent életműal­buma. A Nicolás Muller FIAP Regionális Fotó- művészeti Műhelyt azzal a céllal hívták Nem tanulunk a múltból Napjainkban különösen fájdalmas arra emlékezni és em­lékeztetni, hogy Müller Miklós annak idején az erősödő antiszemitizmus miatt kényszerült arra, hogy hazáját el­hagyja. Az ellenséges, háborús légkör, az erőszak, a ter­rorfenyegetettség itthon és a nagyvilágban sajnos nem múlt el az évtizedek során; sőt a legutóbbi időkben még aktuálisabbá vált. Az utókor, ha üzenni akar oda a mes­szeségbe Müller Miklós fotóművésznek, csak szégyen­kezve vallhatja be, hogy a világ azóta nem lett jobb, az emberek nem tanultak a múltból. Müller Miklós 1938-ban az erősödő antiszemitizmus és a háborús légkör mi­att kényszerült Magyarország elhagyásá­ra, sok hasonlóan lelkiismeretes, tehetsé­ges magyar és európai kortársával együtt menekült az országból. Amikor új hazát kellett keresnie, Franciaországba, Portu­gáliába, Marokkóba ment, majd 1948- ban Spanyolországban telepedett le, ahol lánya, Ana folytatja apja művészi öröksé­gét. Szívet azonban sosem cserélt, távo­zása ellenére a művész nem szakadt el hazájától, kötődött szülőföldjéhez, rend­szeresen hazajárt, ápolta a kulturális kapcsolatokat, itthoni kiállításokon sze­repelt. A szülőváros nyolcvanadik szüle­tésnapján méltóképp köszöntötte, kiállí­tását Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg, és az 1848-49-es szabad­életre, hogy a névadó emlékéhez méltó szakmai kisugárzást biztosítson, mércét és kihívást adjon az új generációknak a szak­ma fejlődéséhez. Fon­tos, hogy az alkotókor ország- és régióhatá­rokon felülemelkedve biztosítsa a művészek szabadságát, egymás­rautaltságát és szár­nyalását - mindezt persze a mülleri hagyaték jegyében. A mostani tárlaton többek között bé­késcsabai, gyulai, kecskeméti, szolnoki művészek, különböző fotóklubok tagjai­nak munkáit láthatja a közönség. Az anyagot április elején Aradon bemutat­ták, és a kör tagjai most szerepelnek elő­ször együtt magyarországi kiállításon. Tavaly Váradi Zoltán mezőberényi, ezút­tal Krausz Imre orosházi fotóművész kapta a Nicolás Muller-díjat. Krausz Imre 1923-ban született Oros­házán. Tanulmányait, a polgári iskolát és a gimnáziumot követően, a budapesti Jó­zsef Nádor Műegyetem építészmérnöki karán folytatta. A budapesti éveket de­rékba törte a háború, ezért 1945-ben vég­legesen hazaköltözött szülővárosába. A fotóművészet iránti érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott, első fényképezőgépével nagyapja ajándékoz­ta meg. Kezdetben lakóhelye környeze­tét, a családot, az iskolatársakat fotózta. A ’40-es évek végén Nagy Gyula fotó­szakkörében sajátította el a fényképezés fortélyait, a témaválasztást, a fények játé­kait, a kompozíciós és szakmai kérdése­Krausz Imre több ezer fotót készített a világ 105 országában, mind tükrözi életfilozófiáját: „Látni és láttatni". két, a laboratóriumi munkát. Mester- vizsgáját 1959-ben Békéscsabán tette le. Ezt követően az orosházi kultúrház fotósszakkörének tagjaként örökítette meg a város hétköznapjait, ünnepi pilla­natait, majd tíz éven keresztül az oroshá­zi üveggyár mindennapjait, a termelést, a dolgozók munkáját, szórakozását. 1960-ban kezdődött „a világutazó fo­tográfus” pályafutása. Fotózta a Magas- Tátra hófödte hegyeit, Kassa városát, a Vág völgyének egyedül álló szépségét. 1964-ben a tokiói olimpia eseményeit fe­kete-fehér fotókon és színes diákon örö­kítette meg, melyeket több mint ezer elő­adás keretében láthatták Magyarorszá­gon. Ezt követték a későbbi olimpiákon, Mexikóvárosban, Münchenben, Mont- reálban, Moszkvában, Szöulban és végül 1992-ben Barcelónában készült fotók. Életét egy cél vezérelte: utazni és meg­örökíteni, mások számára elérhetővé tenni a látottakat. Tudatosan készült cél­ja elérésére: angol, francia, német és spa­nyol nyelvtudását útjain tökéletesítette. Szakmai ismereteit kemény elszántság­gal, szorgalommal, kitartó tanulással fej­lesztette. Szülővárosá­ban „spártai módon” élte a hétköznapokat, hogy teljesíteni tudja álmait. Mind az öt földrészt bejárta, és mindezt olyan korban, amikor az utazás sok nehézségekbe ütkö­zött. A nagyvilágban bárhol otthonosan mo­zogva örökítette meg az országok lakóit, ter­mészeti és kulturális kincseit. Sohasem az átlagos, a megszokott érdekelte, mindig ke­reste a különleges pil­lanatokat, a szokatlan helyzeteket, a szokvá­nyostól eltérő megkö­zelítési módokat. Több ezer fotó őrzi azokat az emlékeket, élményeket, benyomá­sokat, melyeket szá­mára három és fél évti­zed alatt, a világ 105 országa nyújtott; ezek a művek mind, kivétel nélkül tükrözik Krausz Imre életfilozófiáját: „Látni és láttatni”. Napjainkban sokat beszélünk arról, hogy komoly gazdasági ne­hézségekkel kell meg­küzdeni, beteg a ma­gyarországi egészség­ügy, az oktatás, nagy az értékválság, az aránytévesztés világ­szerte, betegek a lel­kek. A bajok ellen vala­milyen szinten gyógyír a művészet, a kultúra, a műveltség. A lelkek ápolásában és az érté­kek megőrzésében pe­dig különösen fonto­sak a műalkotások, akár a fotóművészet remekei, Nicolás Muller és Krausz Imre képei, amelyek elgondolkodtatnak vagy éppen örömöt nyújtanak. Niedzielsky Katalin D-FOTÓ: VERESS ERZSI A vidékiek szá­mára megalázó helyzet. Kétszázötvenezer Mit ér az újszülött, ha vidéki? Erre az igen fontos kérdésre kellene választ ke­resnünk az Európai Unóhoz való csatla­kozásunk utáni első hét végén. Ha egyet­len szóval felelhetnék, azt mondanám: feleannyit. Pénzben számolva kétszázötvenezret, a félmilliós fővárosi cse­csemővel szemben. A kérdés persze nem ilyen egyszerű, a törté­net pedig sajátosan magyar. Nyilván tudják mi­ről van szó. Unióba lé­pésünk utáni második percben született az eurobébi, s milyen az élet, mindjárt kettő, az egyik Buda­pesten, a másik Gyulán. Egyszerre sír­tak bele a világba, a hivatalos verzió szerint másodpercnyi pontossággal. Amíg élnek, megjelölt emberek lesznek, hiszen történelmi pillanatban érkeztek. Kerek évfordulókon majd felkeresik őket az újságírók, hogy megtudakolják, éle­tük homokóráján miként peregtek le a szemek. Jár ne­kik tehát a megkülönböz­tetett figyelem, végtére is, egy- idősek az umos Magyarországgal. A főpolgármester méltán nyújtott át az édesanyának a budapesti jövevény nevére kiállított 2004 eurós - durván félmillió forintos - csekket. Tegyük hozzá: a hivatal bü­dzséjéből. Csakhamar kiderült azonban, nagy a főváros, de nem akkora, hogy máshol ne születhetnének éjfél után két perccel gyerekek. A főpolgármester eszmélt, azonmód nyilatkozott: eljár a kor­mányfőnél, hogy a gyulai csecsemőt is illően köszöntsék. El is járt. A héten megérkezett a kormányfő ajándéka: egy 250 ezer forintos csekk. Nem 1002 - ha már egyszer stílszerű volt a főpolgár­mester és persze végképp nem 2004 eurós. Csak feleannyi, forintban mérve 250 ezer. A történet tanulságos. Egyfelől azért, mert a gyulai (értsd: vidéki) újszülött eleve hátránnyal indul a fővárosival szemben, mint tapasztalja majd élete során nem egyszer. Másfelől az eset bi­zonyság arra, miként fordulhat visszá­jára a jó szándék. A miniszterelnök vál­lalta, csekket küld a gyulai bébinek. Mondjuk, megtehette volna, hogy meg­kéri a megyei közgyűlést, nyúljanak a zsebükbe, miként a főváros tette. A kor­mányfő maga lépett - le a kalappal előtte, és vissza a kalapot a tanácsadói előtt, akik azt javasolták, hogy a pecsé­tes papír 250 ezerről szóljon. Ennyire szegény lenne az ország, hogy nem futotta további 250 ezerre, összesen 2004 euróra? Ha szegény a ka­binet, a miniszterek igazán összedob­hatták volna a hiányzó összeget egy kor­mányülés szünetében. Nem kalapoztak, s ami nagyobb baj, valószínű eszükbe sem jutott a vidékiek számára megalázó helyzet elkerülése. Marad a remény: majd legközelebb. Csak az a baj, hogy itt évtizedek múltak el és életek lobbantak el azzal a remény­nyel: majd legközelebb. Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu az Eötvös József Iskolaalapítvány Szakközépiskolájában A sikeres múlttal rendelkező „Nyári szuperintenzív” angol és német nyelvtanfolyamra ismét lehet jelentkezni kezdőknek és haladóknak. A tanfolyamok kezdete és befejezése: 2004. június 21.-július 29. A tanfolyamra történő jelentkezés határideje: 2004. május 21. A tanfolyammal kapcsolatos megbeszélés ideje: 2004. június 3-án 16 óra­kor az iskolában. Napi elfoglaltság: hétfőtől péntekig 8 órától ó tanítási óra (45 perces órák) az is­kolában, melyet kb. 3 órai otthoni tanulás kell, hogy kövessen. . A jelentkezés kortól független. Hatéves tapasztalat szerint a kezdők alapfokig, míg az alapfokról indulók középfokú nyelvvizsgáig jutnak el. Az alapfokot elérőket, kérés esetén az „idegenforgalmi technikusi" és „idegenforgalmi ügyintézői" szakra is felvesszük, míg a középfokot elérőket „idegenvezetői" szakra ve­sszük fel 22 éves korig. Szakmai gyakorlati lehetőség felvételt nyert tanulóknál (Németországban, Svájcban, Ír­országban, Angliában). Ossz. óraszám: 180 óra. Óradíj: 275 Ft/fő/óra. Tanfolyami díj összesen: 180 óra x 275 Ft/óra - 49 500 Ft/fő, melyet a tanfo­lyam indulásakor egy összegben kell befizetni. A tanfolyamra csak kötött létszámban veszünk fel résztvevőket. Jelentkezési lap" honlapunkról elérhető és kinyomtatható: http://eotvos.bmk.hn e-mail: eotvos@eotvos.bmk.hu Olvasóink figyelmébe! A nyereményautó ma Békéscsabán látható. Az autónál meglepetéssel várjuk Önöket. meghívó Turisztikai és vendéglátó-ipari kis- és középvállalkozások _______________az Európai Unióban_______________ A Bé kés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Közalapítvány a turisztika és vendéglátóipar területén tevékenykedő mikro-, kis- és középvállalkozások számára az európai uniós felkészülésüket szolgáló előadásokat bonyolít le az alábbi témakörökben:- Forráskeresés az EU tükrében- Európai uniós ismeretek- Turisztika és vendéglátás Békés megyében- Turizmus és vendéglátóipar szabályozása és támogatása az EU-ban- HACCP minőségbiztosítási rendszer bemutatása. Az előadások által a vállalkozók megismerhetik azokat a szakmai követelmé­nyeket, amelyeknek az uniós csatlakozás kapcsán feltétlenül eleget kell tenniük, valamint az Európai Unióról általános ismereteket szereznek. Az előadások helyszíne és időpontja:- Békéscsaba, Szlovák Kultúra Háza, Kossuth tér 10., 2004. május 10.- Szarvas, Liget Panzió, Erzsébet-liget, 2004. május 11.- Orosháza, Napfény Rekreációs Központ, Táncsics u. 26., 2004. május 17.- Mezőkovácsháza, Művelődési Központ, Alkotmány u. 63., 2004. május 18.- Gyula, Erkel Művelődési Ház, Béke sgt. 35., 2004. május 24.- Szeghalom, Vállalkozói Központ, Tildy u. 7, 2004. május 25.- HACCP rendszer bemutatása: Békéscsaba, Sportcsarnok, Csaba Expo, Márvány terem, 2004. június 18. (10.30-16 óráig). Az előadásokon való részvétel ingyenest Az előadások 8-16 óráig tartanak (ki­véve HACCP). Minden érdeklődőt szeretettel várunk! További információ: 5600 Békéscsaba, Árpád sor 18., (66) 442-520, info@bmva.hu, www.bmva.hu *206090* /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents