Békés Megyei Hírlap, 2004. március (59. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-13 / 62. szám
2004. MÁRCIUS 13., SZOMBAT - 11. OLDAL Kalandos utat járt be az államférfi honi és olaszországi hagyatéka Már éltében gyűjtötték a Kossuth-ereklyéket Több százra tehető azoknak a hiteles muzeális relikviáknak a száma, amelyek Kossuth közvetlen tárgyi környezetéből származnak. Az egyszeri és megismételhetetlen politikusi, államférfiúi pályának és a hozzá kapcsolódó személyes sorsnak tárgyi dokumentumai ezek. Az írott forrásokat jól kiegészítő tárgyi rekvizitumok megjelenítő ereje, többrétegű jelentéstartalma művelődéstörténeti relációba helyezi a történeti hőst, nemcsak a személyt, de a kort is megjeleníti. Kossuth életének színterei közismertek. Készültek festmények, grafikai művek és fényképek lakásairól. Egy részük ma is álló épület, zöméről fellelhető korabeli ábrázolás. Fennmaradtak leírások a kortársak naplóiban, leveleiben, visszaemlékezéseiben, így László Károly, Tanárky Gyula, Asbóth Sándor, Ihász Dániel, Helfy Ignác, Pulszky Ferenc, Perczel Mór, Rónay Jácint írásaiban, s a hírlap- irodalomban. Az utolsó lakásának berendezési tárgyairól, könyvtáráról, irathagyatékáról jegyzékek készültek részint még Kossuth életében, részint halálát követően. Ezek a hagyaték szerződései, átadási jegyzékei, szállítólevelei, majd múzeumi leltárai. A dokumentumok alapján jószerével rekonstruálható, hogy dolgozószobájában hol állt a könyvespolc, azon milyen művek helyezkedtek el. Életviteléhez fontos adalék utolsó éveiben vezetett háztartási könyvelése, sőt fennmaradt egy gazdaasszonyt kereső hirdetésének kéziratos fogalmazványa is. A személyiséghez kötődő egyes műtárgyak, tárgyegyüttesek eredete és előtörténete jelentős hangsúlyt kap, az ereklyévé, relikviává való minősítése nagy forrás- és stíluskritikát igényel. Valljuk meg, esetenként, vagy inkább korszakonként erősebbnek bizonyultak a legendák és mondák világából származó hagyományok, mint a tárgyak autentikus mivoltát igazoló tudományos ismérvek és érvek. A kultuszteremtés és - ápolás igénye a gyűjteménycsoport gazdagodását, gyarapodását, elkülönített és megkülönböztetett kezelését segítette mindig, jóllehet az úgynevezett A fennmaradt tárgyak zöme az életút utolsó harmadából, az emigráció olaszországi szaka- f szából nagyobb számban lelhető fel közgyűjteményeinkben — főként a Magyar Nemzeti Múzeumban, a ceglédi Kossuth Múzeumban gi gondjait felismerő tisztelői könyvtárának és irathagyatékának megvásárlásával és a múzeumban való elhelyezésével igyekeztek helyzetén segíteni. Eötvös Károly és Hermann Ottó erőfeszítéseit végül siker koronázta, az ötlet találkozott Kossuth azon gondolatával, hogy 1848-1849 emlékeit egy helyen, az ország fővárosában kell összegyűjteni. A Kossuth párthívei által elindított gyűjtésből befolyó összegből a Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták a turini Könyvtáráról jegyzékek készültek, részint még életében. kultusztárgyak nem sorolhatók ehhez az emlékanyaghoz. Az ereklyetárgy hiteles mivoltának első, s egyik legfontosabb feltétele az egykorúság: az adott történeti személyhez, eseményhez, helyhez való egyidejű és közvetlen kapcsolódása. Egyidejű emlék, történeti tárgyi forrás, szemben a kultusztárggyal, amelynek keletkezése már az emlékezés, az emlékállítás szándékával áll elsődleges összefüggésben. Ugyanakkor az ereklyetárgyak gyűjtése, rendszerbe helyezése önmagában is kultuszteremtés és -ápolás. Ahol a relikviákat őrzik —, mint a haza határai között leélt korábbi negyvenhét esztendőből. Érthető, hiszen 1894-ben utolsó lakásának berendezése, könyvtára, iratai kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. A kiegyezés után olaszországi otthonában élő, a politikai élet aktív alakításától visszavonuló Kossuth ugyanis sok szálon tartotta a kapcsolatot magyar- országi híveivel. Az emlékeit rendező, emlékiratait író idős politikus napi anyaA Magyar Nemzeti Múzeum centenáriumi kiállítása után, 1994-ben, Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján volt látható együtt ez az anyag szintén a Nemzeti Múzeum falai között. A Kossuth-életpályát átfogó, az ország közgyűjteményeiben fellelhető Kossuth-relikviák teljes körét bemutató kiállítás akkor a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Levéltár, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Ceglédi Kossuth Múzeum gyűjteményeiben őrzött emlékanyagra épült. t könyvtárat és Kossuth irathagyatékát. Erről a Nemzeti Múzeum 1894-ben szerződést kötött Kossuth Lajossal. A hagyaték Nemzeti Múzeumba kerüléséről Kossuth Lajos halála után a fiai intézkedtek. A nagy öreg tárgyi emlékeit is a fiaival kötött szerződés alapján vásárolta meg a Nemzeti Múzeum. A XIX. század második felében az 1848-49-as emlékmúzeumot szervező Kreith Béla gyűjteményébe is szállítottak Turinból. A Kossuth családtól származó emlékanyag őrzője a Nemzeti Múzeum, a Kreith-féle gyűjteményből vásárolt újabb darabokkal már 1895-ben gyarapította gyűjteményét. Ezt követően a Parlamenti Múzeum (1924—1949) a közbülső állomás, majd újra a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve a ceglédi Kossuth Múzeumra testálódtak Kossuth relikviái. A Kreith-féle Kossuth-gyűjtemény egy részének elárverezése révén a magántulajdonba került tárgyak egy része ismét közgyűjteménybe sorolódott újabb múzeumi vásárlások útján — ezekből Szentesen, Miskolcon, Cegléden és a Magyar Nemzeti Múzeumban is van Kossuth-re- likvia, zömmel ezek a Kossuth Lujza által hitelesített darabok. Átfogó Kossuth-kiállítás megrendezését a XIX. században részben a hatalmi tényezők, a hivatalos állami politika, részben a családdal kötött szerződés akadályozta harminc évig. A Nemzeti Múzeum a Kossuth-hagya- tékot ez idő alatt ereklyegyűjteményében őrizte, 1924-ben nyüt meg az első teljes emlékanyagot bemutató kiállítása. A Kossuth-kultusz új fázisát jelenti a Parlamenti Múzeum létrehozása, amelynek Kossuth-szobáját a Nemzeti Múzeumból átadott ereklyékkel rendezték be. A Parlamenti Múzeum 1949- ben megszűnt, anyagát zömmel a ceglédi I Kossuth Múzeumban helyezték el. 1948-ban, a szabadságharc centenáriumán a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett központi nagy gyűjteményes kiállítás mellett további Kossuth- emlékhelyeket és múzeumokat hoztak létre. A monoki szülőház a Nemzeti Múzeum filiáléja, az emigráció jelentősebb állomásain - Sumenben, Kütahyában és Torinóban is - a Nemzeti Múzeum anyagából rendezett kiállítások őrzik Kossuth Lajos emlékét ma is. Körmöczi Katalin Tizenkét pont Tegyék szívükre a kezüket és válaszoljanak őszintén: hány pontot tudnak felsorolni ama tizenkettőből, mely fölé a márciusi ifjak anno azt írták: ,,Mit kíván a magyar nemzet”. Gyanítom, három-négynél nem többet. Az első Kívánjuk a' sajtó szabadságát, censwra eltörlését”), a tizedik (,,A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk”) és a tizenkettedik (Unió) bizonyosan köztük van. A korábbi évtizedekben ezeket mindenki jól megtanulta, de nyilvánosan ki soha nem mondta. Mert nem mondhatta, vagy úgy gondolta, hogy nem mondhatja. Egyetlen ember nem akadt ebben az ,, ideiglenesen itt-tartózkodó szovjet csapatoknak” otthont adó országban, aki az idegen katonák alatt a császári csapatokat értette volna. Az Unió szó olvastán is mindenki tudta, újabb tabut feszeget, aki Erdéllyel való egyesülést emleget. Ami pedig a sajtószabadságot illeti, nem véletlenül terjedt el:,, Szab ad ország szabad újságírója azt ír, amit szabad!” e 9 « « # « « « Csodálatos lehet a tetőn. A szabadság politikailag kijelölt korlátáit világosan meghúzták: a szövetségest (értsd: szovjet-magyar) viszony és a párt vezető szerepe (magyarul: egy- pártrendszer) érinthetetlennek és meg- kérdőjelezhetetlennek számított. Visszatérve az alapkérdésre, mit tudunk a 12 pontról és miért volt fontos számunkra épp e három követelés? Alighanem az elérhetetlenségük miatt. Ne feledjük: százötvenhat évvel ezelőtt a márciusi ifjak legfőbb vágyaikat gyűjtötték egybe a nemzeti kívánságlista 12 pontjába. Ami nem volt fontos, nem került fel Länderer és Heckenast úr szedőgépére. Ahogy aztán idővel megoldódtak a követelések, úgy hullottak a feledés homályába egyes pontok. Minek nemzeti bankot követelni, ha van, nemzeti őrseregért kardoskodni, ha van, és így tovább. Maradt a szovjet csapatok távozásának, a sajtószabadságnak és az Erdéllyel való egyesülésnek a vágya - utóbbi azt hiszem, immár örökre. Eltűnődöm, ha ma tizenkét pontba kellene foglalni politikai vágyainkat, mi kerülne a papírra? S hányán tartanánk még időszerűnek az 1848-as kiáltvány végére odanyomtatott mondatot, a francia forradalom hármas jelszavát: ,, Egyenlőség, szabadság, testvériség!" Nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy a pártok szelídebb politikai stílusa - ahogy Petőfiék idején írták: a stíl - iránti vágy köztük lenne. Eötvös József írta: ,,Minden hegy csúcsban végződik. Emelkedjetek bátran, s kik kiindulva a hegy alján távol álltatok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok. ” Csodálatos lehet a tetőn. Érdemes lenne közösen, békességben élvezni a jó levegőt, s persze a remek kilátás(oka)t! Arpási Zoltán arpasiz@axels.hu A Békés-Chemol Kft. aktuális ajánlatai MŰTRÁGYAAJÁNLATUNK: Magyar ammonnitrát, 34% 48 900- Ft Karbamid, 46% (telepi ár) 45 000,- Ft (telepi ár) 251 esetén Linzisó, 27% (telepi ár) 48 000,- Ft NPK15-15-15, (telepi ár) Az árak az áfát nem tartalmazzák! 43 000,- Ft 46 000,- Ft r rr TERMELTETESI SZERZŐDÉST kötünk és finanszírozunk NAPRAFORGÓ, ŐSZI BÚZA, és KUKORICA növényekre! JÖJJÖN EL AZ IRODÁNKBA, TÁRGYALJON ÉS ALKUDJON!!! Keressen bennünket Békéscsabán a Ford-szalon mellett a Növényvédő Állomáson! Békéscsaba, Szarvasi út 79/1. Tel.: (66) 527-527. I > (AUGUST PRINZHOFER LITOGRÁFIÁJA 1848-BÓL.)
