Békés Megyei Hírlap, 2004. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-17 / 14. szám

(hétvége 2004. JANUÁR 17., SZOMBAT - 11. OLDAL Jó lenne, ha a szülők önvizsgálatot tartanának, mielőtt ütnének A gyenge bizonyítványon nem segít az erőszak A közelmúltban egyeztetést kezdeményezett a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummal, az egészségügyi és szociális, valamint az igaz­ságügyi tárcával a gyermekek bántalmazásáról szóló UNICEF-jelentés kapcsán Lévai Katalin. „Egyszerűen tűrhetetlennek tartom, a leghatáro­zottabb mértékben elutasítom azt, hogy létezhessen erőszak gyerekkel szemben” — mondta az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli minisz­ter. Lévai Katalin úgy vélekedett, e területen helye lenne a nagyon szigo­rú szabályozásnak. A statisztikák szerint Magyarországon bántalmazás következtében a 15 év alatti gyermekek évenkénti halálozási aránya 100 ezres számra vetítve 1,3. Az UNICEF kuta­tóintézetének je­lentése megállapí­totta, bogy a 15 évesnél fiatalabb népességet tekint­ve, az olyan halál­esetek száma, amelyeket hivata­losan a gyermek bántalmazására vezettek vissza, az Egyesült Államok­ban, Mexikóban' és Portugáliában a legmagasabb. Ezen országokat Csehország, Uj-Zé- land, Magyaror­szág, Ausztria és Franciaország kö­veti. „Amikor egy gyerek bajba ke­rül, annak vannak látható jelei” - mondta Lévai Ka­talin, hozzátéve: az óvónőnek, a tanító­nak, a tanárnak, a gyermekvédelmi szol­gálatnak, az orvosnak, a védőnőnek, a szociális munkásnak látnia kell, ha bru­tális bánásmódnak van kitéve egy gyer­mek. Közlése szerint a gyermekek bán­talmazása a családon belüli erőszak olyan minősített esete, amikor helye van az állam beavatkozásának. A szülők felelőssége elsődleges, ám a rosszul működő családoknál kívülről ér­kező segítségre van szükség - hangsú­lyozta, leszögezve, hogy a kiszolgáltatott védelme a legfontosabb. Léva Katalin szerint Svédországban for­dul elő a legkevesebb erőszak, ott ugyanis gyermeket megütni büntetendő cselek­mény, akár egyeüen pofon erejéig is tilos bántani. A gyermeki jogok nagyon erősek a szociáüs szempontból fejlett északi orszá­gokban és kevéssé erősek Magyarországon - jegyezte meg a tárca nélküli miniszter. Ilyenkor, bizonyítványosztás idején megszaporodnak a gyermekbántalmazá­sok és a gyermek­öngyilkosságok, vagy öngyilkossági kísérletek. Sok szülő azt gondolja, megfélemlítéssel, a verés kilátásba helyezésével vagy veréssel célt ér. Ez alapvető tévedés, ezekkel nem vál­toztatható meg a bizonyítvány! A szülők jobban te­szik, ha elgondol­kodnak a kifogá­solt osztályzato­kon, és elbeszél­getnek róla a gyer­mekükkel. A drá­kói szigorral csak saját felelőtlenség­ükről terelik el a fi­gyelmet, nevezete­sen arról, hogy a félév alatt „elfelej­tették” figyelem­mel kísérni gyer­mekük iskolai előmenetelét. Ha odafi­gyelnek, nem érheti őket meglepetés, amikor kezükbe veszik a bizonyítványt, mert tudják, mikor van a gyermeknek szüksége segítségre. Egy 1999-ben és 2002-ben készített felmérés szerint Szlovákiában a gyerme­Vigasz a szülőknek: rosszul tanuló gyerekekből híres, sikeres felnőttek Petzval József (1807— 1891) mérnök, matemati­kus, a róla elnevezett len­cse feltalálója 12 évesen a lőcsei gimnáziumban meg­bukott matematikából, és tanárai azt tanácsolták az apjának, hogy adja inasnak. A pótvizsgán derült ki, hogy a fiú zseniális abból a tan­tárgyból, amelyből megbuktatták. Gottfried Keller (1819-1890), a világhírű svájci német író az iskolá­ban a tehetségnek a leg­halványabb jelét sem ad­ta, lusta, szórakozott, rossz tanuló volt. Hamar ki is került az iskolából, és később auto­didaktaként szerezte meg nagy művelt­ségét, élete végéig képezte magát. William Makepeace Thackeray (1811-1863), A hiúság vására című hí­res regény írója már gye­rekként érdekes története­ket írt, ügyesen rajzolt, és szinte minden érdekelte. Mégis rossz tanuló volt, unta az iskolá­kat, később az egyetemen se tudott dön­teni, mi akar lenni. Züllött baráti köre ha­tására ifjúkorában léha életet élt. Öröksé­gét elherdálta, és rossz anyagi helyzete miatt kezdett írni. Luden Hervé (1910— ), a világhírű fotóművész, Le Corbusier munkatársa fiatal korában napi öt órát zongorázott, de na­gyon rosszul tanult. Rá­adásul annyira kihívó volt a tanáraival szemben, hogy ötödi­kes korában megbuktatták magaviselet­ből, és minisztériumi engedély kellett hozzá, hogy folytathassa a tanulmánya­it. Albert Einsteinről (1879-1955) nem igaz a legenda, hogy megbukott volna fizikából. Igaz vi­szont, hogy nem vették fel a zürichi műszaki főis­kolára, mert a matemati­ka és a fizika kivételével a többi tantárgy­ból szerények voltak az eredményei. Ké­sőbb felvették, de végzősként beadott gyakornoki kérelmét elutasították, mivel tanulmányi eredményei nem voltak ki­emelkedők. Simonyi Károly (), a Microsoft szoftverrész­legének zseniális veze­tője, aki két egyetemi katedrát is alapított, az egyiket Oxfordban, a másikat Princetonban, saját bevallása szerint a Berkeley Egyetemen hol nagyon jól, hol nagyon rosszul tanult: „A jó érdemjegy csak az egyetem által kitalált ostoba sza­bálynak tűnt, csak úgy tanultam, hogy azért ne dobjanak ki.” Simonyi ma milliárdos. Szent-Györgyi Al­bert (1893-1986), a C- vitamin Nobel-díjas fel­találója a gimnázium­ban nem volt jó tanuló, senki sem bízott abban, hogy viszi valamire. Serdülőkorában megváltozott, job­ban tanult, és elhatározta, tudós lesz. Nagybátyját meghökkentette elhatá­rozása, azt gondolta, talán kozmeti­kus lehetne. A sikeres érettségi után mégis megengedte, hogy beiratkoz­zon a budapesti orvostudományi egyetemre. kék több mint harminc százalékát bünte­tik veréssel, ha rossz jegyet visz haza. Az arány sajnos Magyarországon sem jobb. Ezért szerencsés lenne, ha a félévi bizo­nyítvány kézhezvétele után a szülők ön­vizsgálatot tartanának, mielőtt „kezelés­be” vennék gyermeküket. Bizonyítványosztási tízparancsolat 1. Gyerekeknek- soha ne félj beszélni otthon a szü­leidnek iskolai kudarcaidról,- mindig lelkiismeretesen készülj a tanításra, képességeidhez mérten igyekezz jó eredményeket elérni,- ha valamit nem értesz, fordulj se­gítségért a testvéredhez, barátaid­hoz, szüléidhez vagy tanárodhoz,- ha elégedetlen vagy a bizonyítvá­nyoddal, próbálj meg javítani a kö­vetkező tanévben,- ha a bizonyítványod miatt félsz ha­zamenni, mondd ezt el annak, aki­ben megbízol. 2. Szülőknek- azoknak a gyerekeknek, akikkel szemben túlzott igényeket támasz­tanak a szüleik, nincs önbizalmuk, frusztráltak és szerencsétlenek,- méltányolja a gyerek igyekezetét is, ne csak az eredményt,- érdekeljék gyermeke iskolai él­ményei, gondjai, sikerei és ku­darcai, naponta beszéljen róluk vele,- a bizonyítvány nemcsak a gyer­mek munkáját minősíti, hanem a szülő hozzáállását, egész évi tö­rődését is,- veréssel nem változtatja meg a gyerek bizonyítványát, szerető tö­rődéssel IGEN! Gárdonyi Géza (1863— 1922) népiskolai tanítója azt mondta a szülőknek, hogy fiukban ugyan „kifejlődhetnek némely virtusok, de a talentum teljesen hiányzik belőle”. A sárospataki gimnáziumban megbu­kott, Pesten jobban tanult, de az egri ta­nítóképző harmadik évfolyamának félév­ében megbukott magyarból, és az év vé­gén is csak elégségesre érdemesítették ebből a tantárgyból. Magyartanára, aki így állt bosszút egyik cikkéért, később bocsánatot kért a már neves írótól. Giuseppe Verdinek (1813-1901), az operairo­dalom óriásának elutasí­tották felvételi kérelmét a milánói konzervatórium tanárai. Bár elismerték, hogy „ha türelemmel ta­nulmányozza az ellenpont szabályait, irá­nyítani tudja majd eredeti képzelőtehet­ségét, amellyel, úgy látszik, rendelkezik”, „rendkívüli képességek hiányára” hivat­kozva a bizottság nem ajánlotta felvételét, mert túl volt az előírt korhatáron, külföldi­nek számított, és túl sok volt a jelentkező. Hétvégi olvasmány Meddig lesz hatályban az a törvényere­jű kormányrendelet, amelyik szigorúan előírja, hogy 18 éven aluli állampol­gárok nem vásárolhatnak semmiféle do­hányterméket a trafikban, illetve a ke­reskedők nem szolgálhatják ki a kis- és fiatalkorúakat? Ez a vegyes érzelmeket kiváltó kér­dés motoszkál bennem, s a zavaros mel­lékízek között ott úszkál a gyermekkori tapasztalat, a zsebpénz megrövidítése, a tiltott gyümölcs csábereje is. Hat évti­zedet kell visszamennem az emlékek összeszedegetéséért. Az 1940-es évek elején Nagyajtán senki sem hallott olyasmiről, hogy egy trappoló lábú fiú­gyereket ne lehessen elküldeni Szent- páli Béla vagy Barta Lajos boltjába, hogy hozzon egy kis füstölnivalót. Igen­csak nagyot nézett volna Márk Áron bá­csi, ha a kisbíró megfogja a kezét, hogy márpedig vegye vissza azt a húsz fillért, amit a markomba nyomott, mert elfo­gyott a.vágott dohány s a papiros is; ezek nélkül meg nem lehet szivart sirítani, hogy rágyújtson a községi ko­csis a körorvosi nagykapu előtt, vá­rakozván a doktor úrra, aki éppen táskába pakolja a szükséges holmi­kat a bölöni rendeléshez. Én meg nyolcéves forma lehettem, rajtolásra kész buzgalommal, mert jól tudtam, hogy Áron bá' pénzéből négy fillér az enyém, ami két Stollwerkre vagy fél ma­rék krumplicukorra volt elegendő. Apám lelke se gondolt rá, hogy ne sza­ladjak rögtön a zöldessárga pakliért, mi­kor az alacsony, lőcslábú, konya bajszú (szembe) szomszéd csak ennyit szólt: „Andráska, elfogyott a szivar”. És most ne tessék úri kaszinóra, illatos kaba- noszra gondolni, hanem közönséges kapadohányra, mellyel Áron bá1 tempó­san megtöltötte a dóznit, aztán egy pa­pírba nyomkodni kezdte, sodorgatta, nyelve hegyével megragasztotta a szi­vart. Az egész rituális előkészület és a rágyújtás már a bakon történt, ahová én is felülhettem egy kicsinyég, míg meg nem jelent édesapám az orvosi táskával és egy előrelátó esernyővel. Ha a körül­mények engedték, ott maradhattam a bakon, Dani kutyánk is mutathatta az utat a lovak előtt, de csak a faluvégig, ahonnan hazaparancsoltuk a dakszlit, mert valakinek őrizni kellett a házat is. Ünnepnapom volt, ha én maradtam, mert Bölön felé az országúton még a gyeplőt is kézbe vehettem, legföljebb Áron bá' rászólt a lovakra: no! Szigo­rúbb esetben: nono! Bölönben aztán a korcsma előtt az abrakos tarisznyát is felköthettem a lovak fejébe, vagy szénát ölelhettem elébük. Hazafelé felülhettem a Bandi hátára is, bár a fiatalabb Panni, a féltékeny kanca olykor-olykor felém harapott, mert még nehezen tűrte a za­bolát. Ilyenkor Áron bá' kézbe vette az ostor nyelét, hogy megmutassa neki a csapóját. Második dárdás-korom (tehát az a kisdiák időszak, mikor a nagydiák pa­rancsára el kellett futni egy cigáróért) a dunántúli Polgárdiban köszöntött rám. 1950 őszén gimnáziumi tanulmá­nyok helyett üresjáratú hónapjaimat töltöttem Zsuzsika nővéremnél és Domokos bácsinál, aki a sógorom ap­ja volt és nyugdíjas postamester létére szenvedélyesen szeretett sakkozni. Szombaton meg vasárnap délután há­rom órakor rendszeresen megjelent Karádi úr, pepita öltözékben, pöttyös csokornyakkendővel, fekete-fehér lakk­cipőben és egy sakkdobozzal a hóna alatt. A négy partiból álló párosmérkőzés előtt el kellett szalad­nom öt szál Terv cigarettáért, mivel­hogy Domi bácsi a megnyitás gyors lé­pésváltásai után előhúzta csikkzsebé­ből a borostyán szipkáját, egy mini (atűr) guillotine-nal kettévágta az első 5 éves tervet, becsavart két és fél évet a szipkába; aztán dúdolni kezdett, hogy adj egy édes csókot, drága kis ba­ba; de le nem vette szemét egy pillanat­ra sem a kockás csatamezőről, miköz­ben rágyújtott, majd füstkarikák köze­pette, a cipi-cupi csattanós csók tájé­kán, lépésről lépésre kidolgozta a vezér­Hálabukta Az egészségügyi miniszter a sarkára állt. Nagyon. Levélben kért jogi állásfoglalást a legfőbb ügyésztől az orvosok által elő­re kén pénzösszegek ügyében, egyúttal felhívta az adóhatóság figyelmét egyes orvosok adóbevallásának ellenőrzésére, az orvosi kamarától pedig etikai vizsgálatot vár a hálapénzek elfo­gadását illetően. Nem nehéz belátni, az egészségügyi miniszter határozott fellépésével saját halálos ítéletét ír­ta alá. Nagy biztonsággal állítható, a vizsgálatokból, az ellenőr­zésekből és a tervezett kivégzésekből nem lesz semmi. Azért nem, mert a hálapénz elfogadása, illetve átadása a dolog jellege miatt bizonyíthatatlan. Két személy közötti alku (finom, rá­utaló magatartás, esetleg kényszer), az egyik fél állítása alapján olyan, mintha nem is történt volna meg. Ugyanilyen képtelenség bizonyítani, hogy a ténylegesen befolyt (nem üveg­zsebbe csúsztatott) hálapénz összege milyen mérték- ................................ ben növeli az adóalapot, JJay faU egyáltalán be­vallott-e abból neki! egy forintot is doktor adó­alany. A helyzetet nehezíti, hogy az egész hálapénz-rendszer nem kívána­tos, de társadalmilag elfogadott jelen­ség, megalázó orvosra, betegre nézve egyaránt. Ennek ellenére egyetlen kor­mány, állam- és nem állampárt sem tett ellene semmit. Legfeljebb fenyege­tőzött. Mint most, az egészségügyi mi­niszter, aki jól meglóbálta hatalmas fütykösét, hogy lássa mindenki, a helyzet magaslatán áll. Kész a törvény és az etika szigorával is fellépni a rá­utaló magatartást tanúsító vagy előre összeget mondó orvosokkal szemben. (Hogy a harcias fellépés esetleg a tisz­tességes többség önérzetét sérti, az lát­hatólag nem zavarja a tárca első embe­rét.) Ha pedig a legfőbb ügyész kijelen­ti, törvénytelen ugyan a pénzek szol­gáltatás előtti elfogadása, de nem ta­lált rá bizonyítékot, s az adóhatóság se nyilatkozik másként a hálapénzek be­vallásáról, akkor miniszterünk moso­lyogva tárhatja szét a kezét: ,,Lám- lám, mi keményen fellépnénk a kor­rupció ellen, de nincs rá bizonyíték. ” így lesz jó a köznép szemében az állam és annak minisztere. És így veszti el ugyanez a miniszter a hitelét és tekintélyét az orvostársada­lom előtt. Példátlan ugyanis, hogy az egészségügyi tárca vezetője feljelentse saját kollégáit, átvállalva ezzel az ügyészség, az adóhatóság vagy az egy­előre még fel nem kért rendőrség szere­pét. Ha a pénzügyi, a gazdasági vagy a belügyi tárca vezetője megy neki az or­vostársadalomnak a hálapénz miatt, valahogy talán magyarázható. De az egészségügyié? A lépés a miniszternek semmit nem hoz és mindent elvihet. Ebből nem tud jól kijönni. Úgy kell ne­ki! Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu számyi támadás stratégiáját. Én áhítat­tal bámultam a zseniális hadmozdula­tokat, de beleszólnom nem lehetett, mert kizavartak volna a kibic súgólyu­kából. Jómagam először Füzesgyarma­ton, hetedikes koromban gyújtottam rá egy gyönge és illatos Tulipánra, majd húsz év múlva az első igazi cigarettára, hogy hatvan felett a gyulai kórházban eldobjam az utolsó Sopianaet. Azóta csak mérgemben vagy lidérces álmom­ban szoktam füstölögni. Értem én az ügybuzgó törvényhozók dohányellenes szándékát, hogyne érte­ném; bár nem tartom életszernek az adminisztratív intézkedéseket. Nem ér­tem a fiskális hátsó gondolatokat sem; mert a gyerekkori emlékek ködös tün­dértavából föl-fölbukkan Márk Áron bá1 hosszú süveges, szalmasárga bajuszú, báránybekecses alakja, amint a hóban topogva a szán előtt fölkattintja az acél- dóznit, belenéz, aztán felém fordul:- Kicsi szógám, ejsze el kéne ugorni egy pakli dohányér1. SZÁSZ ANDRÁS A VERÉS NEM megoldás! Füstölgések kora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents