Békés Megyei Hírlap, 2004. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-10 / 8. szám

2004. JANUÁR 10., SZOMBAT - 11. OLD/

A vallási törvényekről és a szigorú technikai-biztonsági előírásokról

A Forma-1 bahreini futamán nem lesz se pezsgő, se lánykoszorú

A Forma l jövő évi versenyének új helyszínén, Bahreinben tilos a pezsgős győzelem-ünneplés. A Forma-l-es vándorcirkusz 2004. évi programja ösz- szeállt. Az autók körül ugyan még nagy a titkolózás, az eredményhirdetési ceremóniát azonban meg kellett változtatni.

Bahrein, a Perzsa öbölben lévő szigetország kormányzata ugyanis tudatta: szó sem lehet pezsgős fröcskölésről, sem a futam végén, sem azután. „Az első három helyezett, ennek megfelelően, még csak a kezébe sem veheti a pezsgős palackot, mert az országban tilos az alkoholfogyasztás.” A versenyek igazgatója az olajban dúskáló szigetország vezetőinek döntéséhez hozzátette: „Tiszteletben kell tartanunk a rendező arab ország

féle szekták a futball révén reklámozzák magukat.

Az F-l-es versenyek még távoüak, ám az egyik lehetséges főszereplő: Giancarlo Fisichella, a Jordan-Honda pilótája már kész tervvel várja, hogy dobogóra állhasson: „Kijelentem, ha én győzök, az ünnepléshez narancslevet fogok fröcskölni.”

Különben pedig - ha már közeledik a Forma-1 rajtja, a március 7-ei Ausztrál Nagydíj időpontja -, érdemes szót ejteni

teznek. A viszkozitás növelése, az energiaveszteség csökkentése függ a titkos adalékoktól. A Total Elf főmérnöke szerint: „2002-ben nyolc lóerőt nyertünk az új összetételű olajjal”.

A hatalmas sebesség csupán feltétel a futam megnyeréséhez, a főszereplő a pilóta, aki a titkolt technikát működted. Az ember szinte eggyé forr a géppel. A pilóta testét arányos elosztásban hat hevederrel szorítják az acéllal, titánnal és szénszállal erősített, méretre készített üléshez. A hevederekhez a fékrendszerrel összekapcsolt elektromos jelzőrendszer tartozik, ez az esetleges ütközéskor tovább feszíti azokat.

kritériuma, hogy merev és nagyon köny- nyű legyen. Az ellenálló képességet mérik: ki kell bírnia a 3 méter magasságból rázuhanó 3 kilós, hegyes fémdarabot. A 800 fokos hőségnek 45 másodpercig úgy kell ellenállnia, hogy a belső hőmérséklet ne érje el a 70 fokot. A sikert szénszálas ötvözet, tűzálló aramid, valamint a beszakadást akadályozó polietilén anyag keveréke biztosítja. A sisak elejét borító védőüveget 500 kilométeres sebességgel rácsapódó lövedékkel tesztelik. Az üveget páramentesítő és automatikusan bekapcsolódó tisztító védi a rovaroktól, por- és olajszennyeződéstől. A sisakon lévő szellőzőnyíláson, aktív szénszűrőA verseny előtt darabonként ellenőrzik a gép mintegy ötezer darabját.

szigorú szabályait”. Ez indokolja azt is, hogy hiányoznak majd a ledér öltözetű lányok is, a sivatag forró katlanjában nem tartanak ernyőt a pilóták feje fölé. Az eredményt nem, a hangulatot talán érinti a helyi szokás, melyet itt-ott ki is lehet játszani. Dubaiban, a világ legmagasabban díjazott galoppversenyének, a Dubai World Cupnak a helyszínén például nincsenek fogadóirodák, és elvileg nem működhetnek a bukmékerek sem. A Korán ugyanis tiltja a fogadásokat. Ám aki mégis nyerni szeretne, azért felteheti a pénzét a kiválasztott telivérre, hiszen az internetes fogadóirodák lehetőségei korlátlanok, és a zugbukmékereket sem lehet tiltó szóval biztosan megfékezni.

A szokás hatalom. S ezzel még az ENSZ-nél is népszerűbb világszervezet, a FIFA is kénytelen volt számolni, amikor a vébégyőztes braziloknak megtiltotta, hogy az örömünnepet vallási elemekkel is színesítsék. Blatter főtitkár szerint csak így lehet megelőzni, hogy a különa biztonságról is. A futamokon semmit sem bíznak a véletlenre. Az autókat, a berendezéseket, a pilóták felszerelését is tesztelik.. Az autó voltaképpen olyan repülőgép, melyet a szárnyai a földön tartanak — mondta a Renault egyik tervező mérnöke. Mint tudjuk, a szupertitkos repülőgépek igazi értékei is csak hosszú idő múltán juthatnak el a túragépekhez.

A gyártási titkok mellett szigorú előírások kötik minden egyes „istálló” gépeit és azok kiszolgálóit. A nemzetközi szövetség, a FIA például 1955-ben elejét vette az üzemanyaggal való manipulációnak: csak a klasszikus, 95 oktánszá- mos, ólommentes benzin használható. Ez a tiltás azonban nem állította le a kísérleteket az olajjal. Például azt, hogy különleges befecskendezéssel védjék a motor minden egyes darabját, mondván, hogy az olaj elnyeli a motor hősugárzását, megköti a mikron méretű fémtörmelékeket és az égéstermékek parányi részecskéit. A kenőolajjal szintén kísérleA versenyek történetén végigvonul a Forma-l-es pilóta életét veszélyeztető tűz. A mostani futamok minden egyes versenyzőjét testre szabott tűzálló ruha védi. Értelemszerű, hogy a kesztyűjét, sőt az alsóneműjét is abból a nomexanyagból szabják, amilyenbe az Apolló űrprogram résztvevői öltözhettek először. Mielőtt alkalmazták volna, kísérletképpen 800 Celsius-fokon égették, s a tűz 12 másodperc alatt végzett is - a felső réteggel. A belső rész érintetlen maradt. Az anyag nemcsak a lángoknak, hanem a kémiai és az elektromos hatásnak is ellenállt. Természetes, hogy a nagy autógyárakat is érdekelte volna, de csak a Ferrari mérnökei tehetik meg, hogy a legdrágább luxusautóiknál valami hasonlót alkalmazzanak.

Különös gonddal veszik le a pilóták a sisakot, ezt minden alkalommal megfigyelhettük a közvetítések során. A szándék indokolt, ezek is gondosan készítettek, fejre szabottak. Anyaguk legfőbb

kön át, másodpercenként öt liter friss levegőhöz jut a vezető.

A versenyek nagy sebessége látványos, de ezzel egyenrangú a hatásos fékezés. A mostani futamokon 350 kilométerről 80 kilométeres sebességre 3 és fél másodperc alatt kell jutni az autóknak. Ezt a hatásfokot különleges módon, speciális kemencében előállított tárcsák és féktányérok biztosítják. Az eljárás költségére vonatkozóan jelzés értékű az a tény, hogy ez a művelet 150 napig tart! Ráadásul a fékbetéteket minden GP- futamon cserélni kell.

Egyébiránt minden egyes futam olyan, mint egy nagyműtét. A verseny előtt darabonként ellenőrzik a gép mintegy ötezer darabját. Ibolyántúli sugárzásmérőkkel, elektromágneses mezőben vizsgálják az alkatrészeket, hogy a legkisebb problémát is idejében észleljék. Aztán beszállhat a pilóta, majd az útját, a munkáját a boxból számítógépekkel is követik.

K. E.

Jöhet mindjárt a halottaskocsi.

Esetkocsi

Azt írja egy Mezőkovácsháza környél orvos, hogy október elsejétől elvitték városból a huszonnégy órás esetkocs ügyeletet, a mentő azóta csak nappal szolgálatot láthat el. Ha a környéken va lakit éjjel sürgősen kórházba kell szállí tani, akkor az orosház vagy a békéscsabai ál lomást riasztják. Feles leges mondani, eg? végegyházi vág? mezőhegyesi betegér a Kovácsházától szá mított menetidő több szőröse alatt ér el a se gélykocsi. Ha pechf van szegény embernek, s nem bírja ki várni a segítséget, a mentőnek akár ki se kell mennie a végekre. Jöhet mindjárt £ halottaskocsi. Az orvos, aki nyilvár nem magáért emelt szót, úgy látja, a döntés hátterében sógorizmus, ivócim- bórák, puszipajtások, kiskirály-elvtár- sak uralkodása áll.

A doktor úr(hölgy) ingerültségét értem, de nem mennék el idáig, nem tételeznék fel olyasmit, hogy emberéleteket befolyásoló döntések pohár bor, kártyaasztal vagy vadászat közben dőljenek el. Ettől függetlenül persze a betegeiért aggódó orvosnak még' igaza lehet. A Fidesz-kormány első minisztere azt ígérte, olyan helyzetet kell teremteni, hogy minden betegért — bárhol lakjon is - a mentők értesítésétől számított tizenöt percen belül ott legyen a kocsi. Nem hiszem, hogy a mostani kormány minisztere ebből engedett volna.

De hagyjuk a főhatósági asztaloknál kitalált - mellesleg ez esetben támogatható - normákat! Induljunk ki inkább abból, van-e joguk az itt élőknek ahhoz, amihez a fővárosiaknak vagy a dunántúliaknak. A területi adottságok, a népsűrűség és sok minden egyéb miatt nyilván esély sincs arra, hogy „fasorban” legyünk. Itt soha nem lesznek olyan komfortos körülmények, mint a fővárosban, s ahhoz is évtizedek kellenek, hogy legalább a nyugati országrész szintjét elérjük. Az élet azonban mégiscsak fontos és megismételhetetlen dolog, aminek védelméhez sem időt, sem pénzt nem szabad sajnálni. A huszonnégy órás esetkocsi ügyelet nem lehet pénz kérdése. Ha nem tudunk munkahelyet teremteni, ha arzé- nes az ivóvizünk, ha alacsony a településeinken a csatornázottság, ha gyenge a kereskedelmi ellátottság, ha a legtöbb mutató tekintetében az ország megyéi között sereghajtók vagyunk, ha úgy húznak el innen tömegével az emberek, mint ősszel a vadlibák, akkor legalább a reményt adjuk meg az itt maradóknak: időben jön értük a mentő, perceken belül kórházba kerülhetnek, van esélyük arra, hogy túléljenek súlyos betegséget. Ez a legkevesebb, amit hittel, erővel, összefogással, és legfőképpen akarattal meg lehet és meg kell tenni!

Árpási Zoltán arpasiz@axels. hu

Nagy Bandó ízes beszéde (i)

Elkészült a kiváló humorista, Nagy Bandó András kilencedik kötete. Az ízes beszéd hatvan írást tartalmaz ételekről, életekről. Alább az első mini-novellát, a Szalontüdőt ajánljuk olvasónk figyelmébe, amely rendre nagy sikert arat a humorista estjein is. A szerző nem titkolja, könyve főhajtás a 125 éve született és 70 esztendeje elhunyt élet- és ételművész, Krúdy Gyula emléke előtt.

(Mottó: Több az ember vagyon nélkül, mint a vagyon ember nélkül.)

A SZALONTÜDŐ

Pesten történt, amit most hallotok. Akkoriban még voltak gyorsbüfék, ahonnan a lecsúszottakat sem nézték ki, sőt, léket kapott hajóikról ott ereszthették le hányatott életük vasmacskáját, beleszagolva a kikötő babgulyás, brassói és szalontüdő illatát árasztó levegőjébe. Melegséget árasztó oázisok voltak ezek, a nagyváros kutya hideg, dermesztő sivatagában, a nyomor és a gyomor találkahelyei.

Történetünk főhőse egy jó ötvenes, közel kétméteres, őszbe hajló, barázdált arcú, ápolatlan szakál- lú egykori pécsi bányász, mellesleg a sakk elismert tudora.

Történt pedig, hogy pesti dolgait elintézvén a Délihez buszozott. Odaérve örömmel konstatálta, hogy maradt még egy szűk félórája, bekaphatna valamit, s orrában máris ott érezte a szomszédos gyorsbüfé többször kipróbált szalontüdőjének illatát.

Pár perc múlva ott állt a pult előtt a hosszú sorban. Még egy-két perc és máris mélyet szippanthatott a szalontüdőbe, szinte kiszívva az étel ízeit. Tányérját az egyik talponállóra tette, majd - mivel elfelejtett hozni - visszaállt italért a sorba.

Pár perc alatt fordult, végzett, s a szalontüdőhöz lépett. Illetve lépett volna!... Ugyanis a tányér mellett egy lepusztult, hajléktalanforma férfi állt, és egyenletes tempóban kanalazta a főhősünk számára imént még elérhető közelségben lévő finomságot.

Főhősünknek földbe gyökerezett a lába. Döbbenten bámulta, méregette ezt a szerencsétlen fickót, ahogy cseppet sem mohón, sőt, inkább nyugodtan, ízlelgetve, a falatokat alaposan megrágva, veszélyt nem ismerve emelgette szájához a gőzölgő szalontüdőt.

Egy pillanatra elbizonytalanodott. Agyában, akár a sakkban, már a következő lépések sorjáztak. Órájára pillantva állapította meg, egy új adagért már nem állhat vissza a sorba, lekésné a vonatot.

Ezt a szerencsétlen fickót se küldheti el - bár egy pillanatra ez is megfordult a fejében -, de látta, úgy eszik, mint aki napok óta nem is látott főtt ételt.

Döntő lépésre szánta el magát. Szembe állt vele, s a fel-felnéző szerencséüenre megértő pillantásokat vetve belekezdett a szalontüdő hozzá közelebb eső részébe.

Néha el-elkapták egymás tekintetét, de egyikük sem szólt, csak ettek, nyugodtan, valami emberhez méltó békében, szem előtt tartva a „jut is, marad is” örök érvényű igazságát.

Nem siettek. Mozdulataikban ott rejtőzött az egymás iránti mélységes megértés. Tudták, egyikük sem lakhat jól,

de legalább elmondhatják, hogy ettek, ráadásul szalontüdőt, amit jobbára az ízek harmóniájáért fogyaszt az ínyenc.

Főhősünk már megbékélt a „megfeleztük” állapottal, a helyzetet is érdekesnek találta, titokban már be is írt magának egy piros pontot, és közben a kritikus ponthoz érkeztek. Mintegy kirajzolódott a demarkációs vonal, a tányér közepe, a szalontüdő egyenlítője, az a pont, ahol valóban vizsgázni kényszerül az emberség.

Főhősünk némi makacsságot mutatott, szemével jelezte az idegennek, hogy a szalontüdő innenső felére igényt tart, így aztán az idegen abbahagyta az evést, kanalát a tányér mellé tette és szó nélkül kiballagott a büféből.

Magára maradt hősünk bekanalazta a maradékot, a szaftot kitunkolgatta, száját, szakállát megtörölte, s mielőtt kiment volna, óvatosan körülnézett: vajon figyelte-e őket valaki?

És ekkor, abban a pillanatban, amint hátrafordult, szinte összerogyott a látványtól. Úgy állt ott, arcára kövült döbbenettel, kipirult arccal, mint egy leforrázott rák.

A szomszédos asztalon ugyanis megpillantotta a pár perce odatett saját szalontüdőjét...

Közreadja: F. I.

1

*

1