Békés Megyei Hírlap, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-27 / 300. szám

4. OLDAL - 2003. DECEMBER 27., SZOMBAT HATTER fllÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mosolyogva sétálnak szembe a robogó a vonattal Nem akarnak meghalni, csak nem látnak más kiutat - vagy vészjeleket adnak Öngyilkosság tekintetében Magyarország — azon belül Békés megye — igen előkelő helyet foglal el a világranglistán. Két éve legalább annyian haltak meg önszántukból, ahányan légzőrendszeri megbetegedésben. Összesen 164-en dobták el maguktól az életüket, ez mintegy öt iskolai osztályt tesz ki. A legtöbben felakasztották magukat. Azok pedig, akik a vonatot „választják”, nem lefekszenek a sínre, hanem a mozdonnyal szembe sétálnak — mosolyogva. Békéscsaba- Senki nem öngyilkosságra szü­letik, akkor miért teszi meg?- Nem azért, mert meg akar hal­ni. A válasz sokkal prózaibb: azért, mert abban a pillanatban nem lát más kiutat. Nehéz pontosan meg­mondani, hányán választották ön­ként a halált. Arról végképp nincs pontos adat, hogy hányán fontol­gattak vagy kíséreltek meg öngyil­kosságot - mondta Szabóné dr. Kállai Klára pszichológus, a békés­csabai S. 0. S. telefonos lelkisegély­szolgálat vezetője. — A véletlennek tűnő, mégis érthetetlen balesetek is lehetnek öngyilkosságok. Persze nem szabad minden véletlen eset­ben szándékosságot látni.- Vagyis nem is akarnak meg­halni?- Senki nem az elmúlásra vá­gyik. Sokan úgy érzik, hogy kép­telenek az eddigi életüket folytat­ni. Mások fel akarják hívni ma­gukra a figyelmet. Abban a pilla­natban, amikor valaki maga ellen fordítja az indulatait, érzelmi zűr­zavar uralkodik a tettein. Néhá- nyan abban a tévhitben élnek, hogy léteznek „komolytalan” kí­sérletek is, például, amikor gyógyszert vesz be a másik. Ezt idén 122 esetben kísérelték meg a megyében, illetve valószínűleg sokkal többen, de csak ennyit szállítottak kórházba mentővel. Balesetek viszont történhetnek. Egy nő például mindig kevéssel az előtt akasztotta fel magát, hogy a férje hazaért a munkából. Egy­szer a férfit megállították az ut­cán, késett néhány percet, és az asszony addig megfulladt. Ebből is látszik, hogy egyetlen jelet sem szabad figyelmen kívül hagyni, vagy csupán fenyege­tésnek, zsarolásnak tekinteni. Ezek segélykiáltások.- Karácsonykor többen kí­sérelnek meg öngyilkosságot?- Érdekes, hogy az öngyil­kosságok nem ünnepnapokon történnek, sőt nem is szomba­ton vagy vasárnap, amikor azt hinnénk, ránk tör a magány. Többen dobják el az életüket egy-két nappal ünnep előtt vagy után, illetve hétfőn és pénteken. Addig várnak, hogy hátha megvál­tozik valami, és amikor rádöbben­nek, hogy minden a régi maradt, akkor nem látnak más kiutat.- Ha a statisztikai adatokat nézzük, a megyében kiugróan magas azoknak a száma, akik a kötelet választják. Miért? — Mintakövetés. Amikor a szépségkirálynő öngyilkos lett, sok lány ugyanazt a módszert vá­lasztotta, hogy utána menjen, de ismeretes a történet, hogy egy fa­luban áramütéssel ölte meg ma­tőt kapott a szüléskor, ugyanah­hoz a szerhez nyúlnak, ha drog­függőkké válnak. Azt, hogy miért gázoltatja el magát valaki vonat­tal, nem tudjuk. Ráadásul a moz­donyvezetők beszámolójából ki­derül, hogy az öngyilkosok nem lefekszenek a sínre, hanem szembe mennek a vonattal, és mosolyognak. Akik túlélik a kí­sérletet, utólag sokszor nem értik magukat. Egy nő például kiment a pusztába egy magtározóba, fel­mászott az épület legmagasabb pontjára, felkötötte magát, de Azt, hogy miért gázoltatja el magát valaki vonattal, nem tudják a szakemberek. Ráadásul, akik túlélik a kísérletet, utólag sokszor nem értik önmagukat. (Felvételünk illusztráció.) (ARCHÍV FELVÉTEL) gát valaki, és utána még vagy tí­zen ugyanezt választották. Az öngyilkosságok hátterében vi­szont más tényező is meghúzód­hat. A kutatók egy csoportja, akik ÖNGYILKOSSÁGOK 2002-BEN A MEGYÉBEN Összesen 136 am Férfi 106 Nő 30 Akasztás 108 Méreg, gyógyszer 11 Vízbefúlás 4 Jármű elé ugrás 5 Lőfegyver 2 Magasról levetette magát 3 Egyéb 3 a méhen belüli élettel, illetve a szülés körülményeinek elemzé­sével foglalkoznak, megfigyelték, hogy ha valakinek születésekor a nyaka köré csavarodott a köldök- zsinór, nagy valószínűséggel kö­téllel lesz öngyilkos, ha ne adj is­ten, ezt az utat választja. Azok, akiknek az édesanyja érzéstelení­szerencsére elszakadt a kötél. Ahogy lezuhant, össze-vissza tör­te magát, és abban a pillanatban elkezdett segítségért kiabálni. Utólag elmondta, hirtelen min­den kitisztult, már nem akart meghalni. Aki viszont egy tízemeletes tetejéről ug­rik le, hiába gondolja meg magát a harmadiknál. En­nek az asszonynak szeren­cséje volt, meghallották.- Miért nem kémek segít­séget az emberek, ha bajban vannak?- Mert azt hiszik, nincse­nek bajban. Vagy tudják, hogy bajban vannak, de senkihez sem tudnak for­dulni. A harmadik lehetőség, amikor azt hiszik, hogy úgysem segíthet rajtuk senki. Azzal ma­gyarázzák, mindenki életében előfordulnak rossz időszakok, amikor semmi nem megy, ami­kor mindent hiábavalónak érez­nek, amikor felkelni sincs ked­vük. Azt mondják, nem vagyok én bolond, hogy pszichológus­hoz járjak, hogy kibeszéljem a problémáimat. Az ismerősöknek pedig nem merik kiönteni a lel­kűket, mert mi van, ha a másik visszaél a gyengeségükkel. Ezért őszintébbek egy vadidegenhez az emberek, például egy vona­ton, hiszen tudják, valószínűleg soha többet nem látják egymást. A problémák viszont gyűlnek, egymásra rakódnak, megköve- sednek.- Akkor nincs is megoldás?- Dehogynem! Éppen erre ta­lálták ki a telefonos lelkisegély­vonalakat. Tévedés, hogy ezt csak azok tárcsázzák, akik öngyilkos­ságra készülnek, és azt mondják, hogy most rögtön leugrom a híd­ról. A legtöbben magányosak, azért hívják a vezetékes telefonról ingyenes számot. Az emberek nem a szó hagyományos értelmé­ben magányosak, hiszen család­ban élnek, közösségben dolgoz­nak. Egyszerűen nem találnak lel­ki partnert. Nem merik másnak elmondani, hogy unják, hogy egész nap otthon ülnek a gyerek mellett, és nem szólhatnak senki­hez. Vagy azt, hogy idegesíti az anyja, a férje, a gyereke. A társa­dalom nem fogadná el, hiszen nem szabad ilyet érezni. A főnö­köt persze fennhangon szidhat­juk, sőt kicsit divat is ócsárolni, de az anyánkat, a gyermekünket sose, ők nem bosszanthatnak fel minket. Sokan alkoholos vagy ká­bítószeres befolyásoltság alatt te­lefonálnak. Ilyenkor is segítenek a ügyeleteseink, hiszen ezeknél az embereknél nagy az öngyilkosság veszélye. Nem akkor, amikor ré­szegek vagy be vannak lőve, ha­nem amikor józanodnak, mert ar­ra gondolnak, hogy „már megint megtettem, nem bírtam ki, elvi­selhetetlen vagyok”. Utálják, gyű­lölik magukat, de nem mernek a dolgok mögé nézni. A telefonvo­nal másik végén ülők ebben segí­tenek. Abban, hogy bemenjünk a lelkünk kamrájába és megnéz­zük, milyen „befőtteket” tárolunk ott. A lényeg, hogy farkasszemet nézzünk a „tüskéinkkel” és félel­meinkkel, mert ha ezt megtesz- szük, látjuk, valójában mekkora a veszély. Gyermekkorunkban is hányszor, de hányszor féltünk a sötétben, de amikor felkapcsolták a lámpát, azonnal kiderült, sem­milyen veszély nem fenyeget. A segítő fényt gyújt, de bemennünk nekünk kell.- S a kamrában egy tükröt ta­lálunk?- Tükröt, de csakis olyat, ami­lyet magunkról mutatunk. A segí­tők nem kutakodnak az életünk­ben, nem kérdezik az adatainkat, a telefonszámunkat, sőt még a nevünket sem. Éppen az anoni­mitásban rejlik az intimitás. FEKETE C. KATA Botyánszky Pál 1912-2003 Örökre elment a huszadik szá­zad egyik magyar nyomdász veteránja, a 91 évet megélt „Botyi”, ahogy Őt köznyelven szólították. A békéscsabai származású egykori nyom­dászigazgató Budapesten töl­tötte nyugdíjazása utáni évti­zedeit, ott érte a halál, és ham­vait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1912-ben született Békéscsa­bán, egyszerű családból. A Körösvidék című napilap nyomdájában tanulta ki a kézi­szedő szakmát, de 18 évesen munkanélküliként az utcára került. 1936-ban az Egyetemi Nyomdába közvetítették ki — itt lett kéziszedőből monósze- dő. Aztán jött a katonaság. Amikor hazakerült Csabára, visszajutott a lapnyomdába, és 1947-ben en­nek az üzem­nek lett a válla­latvezetője. 1949-ben, az államosítások során a 37 éves nyomdász a Tevan-nyomda élére került. A nagy utat, hatalmas fejlő­dést megtett nyomda a megye, az ország virágzó büszkesége lett az elkövetkezett évtizedek során. Innen vonult nyugdíj­ba 1972-ben, 23 évi igazgatói munka után. Korának ismert nyomdász vezetői körében hírnevet szer­zett, a Botyánszky—Három­széki vezetőpáros elismerést vívott ki a Kner Nyomda élén. Botyi bácsi! A nyomdász­kollektíva emlékezik Rád, meggyászol — nevedet, emlé­kedet megőrizzük. Megkérdeztük olvasóinkat Miért érdemes Békésen élni? Krizbainé Fazekas Andrea, békési kismama: — Mivel a párommal nemrég költöztünk ide Bé­késcsabáról, még csak most ismerkedem a várossal, és számomra elég unalmas környéknek tűnik, nincs túl sok látnivaló. Az utcák rendezettek, a főtér szép és gondozott, de aki a nagyobb városok nyüzsgésé­hez szokott, annak mindez nem túl izgalmas. Persze itt is minden kapható, amire szüksége lehet az em­bernek. Szórakozóhelyekből is van elég, ami inkább a fiatalabbak­nak fontos szempont. Egyelőre itt élünk, és később majd meglátjuk, hogy tudunk-e Békésen boldogulni. Rácz Gábor, békési pék:- Sajnos azt kell mondanom, nincs sok értelme itt élni. Békésen egyre kevesebb a munkalehetőség, és a bérek is igen alacsonyak. Nekem szerencsére van munkám, de az ismerőseim között meglehetősen sok a munkanélküli. Én már, ha tehetném, sem köl­töznék el innen, talán csak a megszokás miatt. Ha tíz évvel fiatalabb lennék, biztosan fognám magam és olyan városban telepednék le, ahol több a lehetőség. Mindezek elle­nére szeretek itt lakni, hiszen sok szép emlék köt Békéshez, és itt él­nek a rokonaim, barátaim is. Kálmán Lajosné, békési nyugdíjas:- Békésen születtem, majd fiatalkoromban Deb­recenbe kerültem, utána Budapesten éltem, és né­hány éve tértem vissza a szülővárosomba. Gyermek­korom óta rengeteget változott ez a település, de a nyugalom szerencsére megmaradt. A városkép is szebb lett, rengeteg az új út és épület. Az viszont na­gyon bánt, hogy a város fürdőjét bezárták, és azóta sincs elegendő pénz a működtetésére. A fiatalok közül sokan men­nek el más városba tanulni vagy dolgozni, ez pedig sajnos azt jelen­ti, hogy itt egyre kevesebb a lehetősége a pályakezdőknek. Valach Istvánná, békési eladó: — Egy kisebb városban közvetlenebbek egymással az emberek. Jobban odafigyelünk a másikra, nincs akkora rohanás, mint mondjuk a fővárosban. Min­denki köszön, és jut energia egy két kedves szóra, ha ismerőssel találkozik az ember. Talán ez a legfonto­sabb dolog, amiért nem költöznék el nagyobb város­ba. A fiatalok közül sajnos sokan „kirepülnek” in­nen. Többen mennek tanulni Budapestre, és néhányan ott is marad­nak, ha megfelelő munkát kapnak. De ez nemcsak Békésre jellemző, hanem a kisebb városokra általában. h. cs. D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Két lakóotthon a Nefelejcsben A gipszöntéstől a néptáncig A legyőzhetetlen harsonaművész A Békés Megyei Képviselő- testület Nefelejcs Otthona vésztői és okányi telephellyel működik. Az integrált intéz­mény 270 fogyatékos ember ellátásáról gondoskodik. Az okányi képviselő-testület en­nek az otthonnak a helyi te­lephelyén tartotta legutóbbi ülését. ________ Okány __________ A N efelejcs Otthon ebben az év­ben két lakóotthont avatott. Az okányi Smaragd lakóotthonban 12, a vésztői Rubin lakóotthon­ban 10 lakót helyeztek el. Az okányi képviselő-testület ebben a Smaragd lakóotthonban kezdte a napokban programját. A Kossuth utca 62. szám alatt található két­szintes épületben kulturált körül­mények, kényelmes feltételek kö­zött él a hat férfi és a hat nő. A 21 és 47 év közötti otthonlakók hét­köznapokon kora délelőttől 15 óráig a Nefelejcs Otthonban tar­tózkodnak, részt vesznek az otta­ni programokon. A többi időt töl­tik a lakóotthonban, ahol állandó felügyelet mellett és gondozói se­gítséggel a főzéstől a takarításig mindent maguk végeznek. Marton Jánosné, a Nefelejcs Otthon igazgatónője a képviselő- testület tagjainak megemlítette: az okányi és vésztői otthonokat 1952-ben alapították, s akkor mintegy 120-130 idős embert lá­tott el az intézmény. Értelmi fo­gyatékosok gondozásával 1981 óta foglalkoznak. Az utóbbi tíz évben 700 millió forint értékű fej­lesztések történtek a két telephe­lyen. Vésztőn 100, Okányban 150 bentlakója van az otthonnak, így a lakóotthonban élőkkel együtt 272 személy gondozását végzik. Az integrált intézmény összesen mintegy 130 embernek ad mun­kát, amelynek fele okányi lakos. A Pro Arte Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény már há­rom éve működteti kihelyezett tagozatát a kondorosi általá­nos iskolában. Vezetői a kép­zőművészet mellett a néptánc és a társastánc emelt szintű el­sajátításának lehetőségét nyújtják diákjaik számára. Kondoros A Petőfi István Általános Iskola alsó tagozatos központja ad ott­hont annak az önálló alapítványi oktatásnak, mely a békéscsabai székhelyű Pro Arte Alapfokú Mű­vészetoktatási Intézmény kihe­lyezett tagozataként működik a nagyközségben. Pádár Erika ve­zetésével olyan képzőművészeti oktatás folyik, mely lehetőséget ad a diákok számára, hogy a te­hetségüknek és érdeklődési kö­rüknek megfelelő művészeti ág alapjait elsajátítsák. Cél: olyan képzés biztosítása, amely kezdő lépést jelenthet a szakirányú to­vábbtanulás esetén. A délutáni emelt óraszámú oktatásban alsó és felső tagozatos gyerekek egy­aránt részt vesznek heti kétszer kilencven percben. A képzésben óriási előrelépést jelent a szep­temberben átadott teljesen felújí­tott és a speciális igényeket mind bútorzatában, mind felszereltsé­gében teljesen kielégítő terem, ahol a foglalkozások zajlanak. Az alapítvány a karácsony közeled­tével részben kedvcsinálóként, részben az utolsó tanítási nap kellemes hangulatának biztosítá­sára játszóházat szervezett a he­lyi gyermekek számára. A szülők segítségével lebonyolított prog­ram tíz állomásán többek között ablakdíszeket, száraztésztából karkötőket, ünnepi üdvözlőkár­tyát, mézeskalácsot készíthetett a résztvevő mintegy háromszáz gyermek. K. A. Krcsméri János zenepedagógus tanítványának a harsona tet­szett meg. Ennek már 18 éve! A hangszer a mai napig meghatá­rozza életét az azóta felnőtt, 26 éves, tótkomlósi fiatalember­nek, Gyivicsán Györgynek. Tótkomlós A berlini rádió harsonaművésze szülővárosában tölti az ünnepe­ket, egy véletlen találkozás során mesélt arról, milyen megtisztelte­tés érte egy közelmúltban megren­dezett, olaszországi versenyen. Az odavezető út azonban hosszú volt. —Tótkomlósról Szegedre kerül­tem, a tudományegyetem konzer­vatóriumának egyetemi tagozatán végeztem Simon István harsona- művész-tanár növendékeként. Szerettem volna híres zenepeda­gógus tanítványa lenni, ezért meg is tettem mindent, így kerültem a Freiburgi Zeneművészeti Főisko­lára, ahol Branimir Slokar segítsé­gével gyarapíthattam tudásomat - sorolta a fiatal harsonaművész si­keres pályafutásának alig néhány évét. A művészi diploma megszer­zése után irány Svájc, ahol szólista diplomájáért tanult és zenélt a tótkomlósi Gyivicsán György. S miután már ez is a zsebében volt, nevezett a december elején, Olasz­országban, Pordenonéban meg­rendezett, a harsonaművészek kö­rében meghirdetett nemzetközi versenyre.- Harmincnégy harsonás je­lentkezett, három fordulóban kel­lett a maximumot nyújtani a ne­ves, zeneszerzőkből és harsona­művészekből álló zsűri előtt. Azt mondták, sikerült magas színvo­nalon, egyenletes teljesítményt produkálnom. Jól fújtam! így nyertem meg a versenyt — mesél­te büszkén a győztes. Gyivicsán György felkérést kapott egy New York-i vendégszereplésre is. __ CS. I. Á i

Next

/
Thumbnails
Contents