Békés Megyei Hírlap, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-20 / 296. szám

2003. DECEMBER 20., SZOMBAT - 11. OLDAL Száz éve emelkedett magasba a repülő drótakadály Az ősi álom tizenkét másodperc alatt megvalósult A héten volt száz esztendeje, hogy az első repüléssel megnyílt az út a fel­hők fölé. Elszabadulni a földtől, repülni, mint a madarak. Ezt rajtuk kí­vül csak az istenek tehették, ezért az egyiptomiak két kis szárnyacská- vai tudatták e földöntúli lények képességét. A görögök már a remény er­kölcsi tanulságát is örökül hagyták: „Ha ismered a titkot, válaszd el tőle a mértéktelen élvezetet!" Ikarosz a legenda szerint azért zuhant a ten­gerbe, mert magasra repült, s a Nap leolvasztotta viasszal ragasztott szárnyait. Számosán megálmodták, lerajzolták, hogyan kellene utánoz­ni a madarakat. A gondolkodás elvezetett a megvalósítható módszerhez: az emelkedéshez könnyebbnek kell lenni a levegőnél. A francia Montgolfier testvérek 1783 júniusában meleg levegővel töltötték meg a vászonnal erősített, 30 méteres papírzsákot, s az új korszak nyitánya­ként ballonjuk — egy birkával, egy kacsával és egy kakassal — fölemel­kedett. De az embernek csak 120 évvel később adatott meg az érzés, hogy immár a levegőt is uralja. S ezt a csodát az amerikai Orville és Wilbur Wright érezhette először. A Wright-testvérek nyomdászok voltak, újságot is kiadtak, földhözragadtnak egyáltalán nem mondhatók, mert ami­kor a bicikli átkelt az óceánon, eladták a nyomdát és velocipédkészítő műhelyt nyitottak. Izgalomba is hozták a diáko­kat, ám ennél fontosabb, hogy gyűltek a dollárok Orville álmának megvalósulá­sához. A galambokat utánozva, Lilienthal siklórepüléseit továbbfejleszt­ve — a német meg­szállott 1896- ban belehalt a próbálkozá­sokba - két- szárnyú re­pülő szer­kezettel kí- sérle­Az elmúlt száz esztendő számos „első” teljesítménnyel gazdagította a re­pülés történetét. Közülük néhány: 1. Az első távrepülés. Louis Blériot 1909. július 25-én Calaisból indulva, 36 perc alatt átrepülte a La Manche csator­nát, Angliában szállt le. Megkapta a Daily Mail 1000 fontos jutalmát. A francia pilóta október 17-én bemutatót tartott Pesten, a rákosi gyakor­lótér 200 6. Az első repülő a hangsebesség fe­lett. Chuck Yeager amerikai pilóta 1947. október 14-én lépte át a bűvös hangha­tárt, a Bell XI típusú géppel. A Wrigth-testvérek úttörő kísérlete, képletesen mondva, átszárnyalt a XX. századon. Bizonyítja ezt, hogy az utóbbi évtizedekben már egyetlen abszolút re­pülési világrekordot sem döntöttek meg. Az utolsót - a Föld leszállás és légi után­töltés nélküli körberepülését - 1986. de­cember 14-23. között állította fel két pi­lóta: a műanyagból készült, két kis lég­csavaros motorral repülő „Rután Voyager”-en D. Rután és J. Yeager több mint 40 ezer kilométert átívelve tért visz- sza az indulás helyére. A legnagyobb se­bességet, a hangsebesség háromszo­rosát meghaladva, 1976. jú­lius 28-án a Lockheed SR-71-esen H. Joens, már a gazdaságos, kerozint fogyasztó — gázturbina, a teherszállítók és a regioná­lis utasszállítók leggazdaságosabb hajtó­műve is, 1952-ben pedig forgalomba állt az első sugárhajtóműves utasszállító, a De Havilland Comet. A hetvenes évekre aztán kialakultak az egymásra nagyon hasonlító, sugárhajtású Boeing, Airbus és újabb utasszállító-típusok, valamint a különféle katonai gépek. Az utasszállítók egyre nagyobbak let­tek. Ma tizenegy kilométeres magasság­ban óránként 850 kilométeres sebesség­gel viszik több száz utasukat. A már épü­lő Airbus 380-as két emeletén 600 utast is szállíthat majd, Az utasszállítók egyre nagyobbak lettek. Ma tizenegy kilométeres magasságban óránként 850 kilométeres sebességgel viszik több száz utasukat. teztek. A szárnyak elcsava- risával, a súlypont áthelyezésével a széllökéseket már elhárították, de nem siklani, hanem repülni akartak. Számol­tak, rajzoltak, majd megépítettek egy 12 lóerős, 110 kilós, négyhengeres motort az addig ismeretlen légcsavar működte­téséhez. Ki legyen az első repülő ember? A fel­dobott pénzdarab Wilburnek kedvezett. Gépe azonban rövid siklás után a föld­höz csapódott. Kijavították, de már Orville ült a „Flyer” terjedelmes és töré­keny szárnyai közé. 1903. december 17- én délelőtt 10 óra 35 perckor, a keleü part Kitty Hawk nevű lapályáról a „pilótával” együtt 340 kilós, két légcsavaros szerke­zet a levegőbe emelkedett. Az első, leve­gőnél nehezebb szerkezet, a repülő drót­akadály felemelkedett és irányítani lehe­tett. Repült, 12 másodperc alatt 36 méter­re szállt. Öt nézője volt e történelmi tény­nek. Az új gépcsoda immár megváltoztatta a távolság és az idő képzetét, világszerte meglódította a repülés titkos és valós szerelmeseinek a fantáziáját. Repülő szerkezetek készültek alkalmi műhe­lyekben, terveket rajzoltak. közönsége előtt. A repülés döntő hatás­sal volt a magyar aviatika1 fejlődésére.'' ' 2. Az első magyar repülő. Adorján János 1910. január 10-én szállt fel Libelle nevű, hazai tervezésű és építésű géppel. Leszálláskor a homokba' fúródott. 3. Az első, hivatalosan is elismert magyar repülőgépvezető. Dr. Kutassy Ágoston 1910. december 23-án kapta az 1. számú pilótaigazolványt. 4. Az első óceánrepülő. Charles Lindberg amerikai pilóta, New York-ból indulva, 33 és fél óra alatt átrepülte az óceánt és leszállt Párizsban. Endresz György pilóta Magyar Sándor navigátor­ral, a Sirius típusú géppel, 1931. július 15-én, az új-fundlandi Harbor Grace-ből indulva, 26 óra 20 perc alatt 5182 kilomé­tert repülve, Bicske mellett leszállásra kényszerült. Teljesítményük az átlagse­besség, valamint az Európa felett megtett út alapján a híres óceánrepülések sorába tartozik. 5. Az első magyar futárgép. Bánhidi Antal és Bisits Tibor 1939. február 19. és március 24. között, a magyar tervezésű és építésű Gerle 13-mal körberepülték a Földközi-tengert. Elsőként szállítottak repülőpostát erre a vidékre. a legnagyobb ma­gasságot 1977. au­gusztus 31-én a MiG-25-ösön 37 kilo­méterre emelkedve Fedotov érte el. A motoros repülés nagyon gyors fejlődésének hatalmas löketet adott a két világháború. Az elsőben a TeüíSzénss repülésre.-nör''alkalmas-gé­piekből több tízezret gyártottak, és a piló­ták tömegét képezték ki, akik aztán a megmaradt gépeken a polgári repülés­ben kívántak továbbra is repülni. A húszas-harmincas években meg­kezdték a fém repülőgépek gyártását. Szinte hihetetlen, hogy a máig repülő, el­ső Junkers-52-es hárommotoros és a Douglas Dc-3-as kétmotoros, zárt utaste­rű gépek hetven évvel ezelőtt készültek. A ma egyre kedveltebb ultrakönnyű kis- repülőgépek (mint az Egerben exportra is gyártott kétszemélyes Apollo FOX- unk) konstrukciója is megegyezik a har­mincas években gyártottakéval. Még nagyobb lendületet nyert a fej­lesztés a második világháborúra készü­lés során, hiszen a nagy váltás - a lég­csavaros motorról a sugárhajtásúra átál­lás - kezdete a Heinkel He 178-as 1939. augusztus 27-ei első repülésével meg­előzte a háború kitörését, az első rakéta­hajtású Messerschmitt Me-163-as va­dászgépet pedig 1944-ben már be is ve­tették. A belsőégésű benzinmotor mellett 1948-ban megjelent a - légcsavaros, de az 1986-tól gyártott ukrán Antonov An- 124-esen pedig 88 utas mellett 150 tonna teher is útnak indítható. Az 1976-ban szolgálatba állított tucatnyi szuperszoni­kus Concorde-ot viszont az idén már ki is vonták a forgalomból, mert túl drágán szállította 100 utasát. A katonai gépek sem sokat változta^ az utóbbi két évtizedben, inkább.ahajtó­műveik, az' elekt roriíkáfük'ás'-a úegyver-i zeteik fejlődtek. Új kategória az 1962 óta repülő, merevszárnyú, de helyből is fel­szállni képes Harrier vadászgép, a majd­nem észlelhetetlen lopakodó, valamint a sugárterelővei is kormányozható (F-35, Szuhoj Berkut) vadászrepülő. Nem véletlen a megtorpanás, hiszen a stratégiai távbombázókat feleslegessé tették a több (atom) töltetes interkonti­nentális rakéták, a távolfelderítőket pe­dig — mint a világrekorder SR-71-est is - a felderítő műholdak. Marad a katonai gépek számára a földi harcok támogatá­sa, meg egymás levadászása. Csakúgy, mint már a koreai háborúban. A helikopter feltalálójaként az orosz származású Igor Sikorskyt tartják szá­mon, holott a német Flettner kétrotoros gépeit 1944-45-ben már harcba is vetet­ték. A helikopter, hála a rotorjait forgató gazdaságos gázturbinás hajtóműnek, ugyancsak elérte fejleszthetősége csú­csát. Ami a jövőt illeti: még fejlesztésre vár­nak a billenthető szárnyú, helikopter­ként fel-leszálló, de előre repülőgépként haladó szerkezetek. Kémény—Szűcs Kubai koktél Mondja már meg valaki a miniszterel­nöknek! Mondja már meg valaki, miért kíséri újra és újra botrány a külföldön töltött szabadságait. Mint a most követ­kezőt. A héten az egyik napilap hírül ad­ta, hogy a kormányfő a hónap végén is­mét Kubába készül. Medgyessy cáfolt és ki­kérte magának, hogy a magánéletében vájkál- janak, ezért a további­akban nem hozza nyil­vánosságra, hol tölti a szabadságát. (Febru­árban még ennek el­lenkezőjére tett ígére­tet.) Kedden kiadott közleményében in­dokként leszögezte: ,,A köztársaság minden polgárának, így a Magyar Köz­társaság miniszterelnökének is joga van szabadidejét saját akarata szerint eltöl­teni. Magánélete a sajátja, amihez szin­tén joga van. ” Fordítsuk meg a kérdést: mennyiben tartozik intim szférának a szabadság helye, s a Magyar Köztársa­ság állampolgárainak joguk van-e tud­niuk, miniszterelnökük hová utazik, akár magánemberként is? Bizony, hogy joguk, mi ^mnm»*»»****«*m több, termé­szetes elvárá­suk. A Magyar Kisorszás. Köztársaság ■ Ul^u6> kormányfője nagy álmok, nem függetle­nítheti magát » <<■. & &. Sí Sí Íí Sí SS íi í:> í* ££ ® & a köztársaság állampolgáraitól! Ha mégis zavarják őt, akkor erre a választás előtt kellett volna gondolnia. Medgyessy Péter a jelek szerint idén nem megy Kubába. A szocialista karibi szigetországba utazni a magyar kor­mányfőnek ízlés dolga. Még igaz is lehet a hazatérése után tett kijelentése - ,,Azért mentem Kubába, mert ott meleg van, sok a napsütés és jó koktélokat le­het kapni. ” -, csak épp cinikus. Ha egy politikusnak ezek a fő szempontjai és minden egyéb másodlagos, akkor bi­zony ott nagy bajok vannak. Legalább akkora bajok, mint amikor "valákihdniérz'ékéli, hogy üdülési helyé­nek kiválasztásának üzenetértéke van. Megszorító intézkedések tömkelegét - növekvő adóterheket, új adónemeket, megemelt hitelkamatokat, állami támo­gatások csökkentését és egyebeket - akasztani a lakosság nyakába, majd elegánsan elvonulni a világ előkelő szeg­letébe nyaralni, enyhén szólva is cinikus döntés. Természetesen az ember nem azt gondolja, hogy egy kormányfő negy­ven napig a Balatonban áztassa a lábát. (Bár miért ne, talán a Balaton is hasz­nát látná, ha a miniszterelnök egyszer magánemberként is megtapasztalná az ottani körülményeket.) De azt igenis el­várja, hogy valamiféle sorsközösséget vállaljon azokkal, akiknek szavazatával a kormány feje. Az amerikai elnök álta­lában otthon, a Camp David-i rezidená- ában tölti a nyarat, a német, az olasz, a francia kormányfő-sem választ egzoti­kus helyeket. Beérik Európával. Nagy ország, kis álmok, kis ország nagy álmok? Lehet. Akárhogy is, mondja már meg valaki a miniszterelnöknek... , Arpasi Zoltán arpasiz@axels. hu Hétvégi olvasmdmLj Egy szarvasi fiatalember, Hartay Csaba a negyedik verseskötetével rukkolt elő nemrég. Mindössze 19 éves volt, amikor első műve, a Va­kuljon meg az árnyék megjelent. A második könyv, a Gyertyataposás 1998-ban, Az idegen irány 2001-ben látott napvilágot. Két év után pedij» itt az Időviszony, miközben az ifjú művész még mindig csak 26 éves. Az írás a mestersége: nappal az újság­írás (lapunknál), éjszaka a versírás.- Miért éppen költészet?- A költészet ugyanolyan önkifeje­zési eszköz, mint bármelyik más művé­szeti ág. Azt, hogy ki valódi alkotó, nem a család és a barátok biztató sza­vai, hanem a szakma kritikája dönti el.- A kritika jól fogadja a verseidet, a legutóbbi kötetedről is dicsérően szóltak.- A szakma is többrétű, különböző szekértáborok és klánok alakultak ki, mindenki a saját szerzőire számít. Sok múlik a személyes ismeretségen, azon, hogy el tudod-e adni magad. Egyik fo­lyóirat szerkesztője sem zörget be hoz­zád, hogy adj egy verset az íróasztalfió­Minden pillanat nyílás egy másik dimenzióba ibrt»jCv»lw Időviszony kodból. Ha úgy érzed, van mondanivalód mások szá­mára, neked kell jelentkez­ned. Amikor aztán elkül- desz egy írást, tudomásul kell venned azt is, hogy a nyilvánossággal együtt jár­hat a kudarc is. Néha na­gyon kemény kritikát ka­pok. Égy folyóirat például furcsa kis asszociációknak nevezte a verseimet. Később ugyanazokat a sorokat közölte a kecs­keméti Forrás című irodalmi lap.- A Népszabadságban is megjelent már versed. Hol találkoztál a rovat szer­kesztőjével?- Szerencsém volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalmi folyóirata, a Sárkányfű egyik szerkesztője juttatta el a laphoz két költeményemet, amit hamaro­san közöltek is. Most már évente két-há- rom versemet elfogadják. Nagyon fontos, hogy bemutatkozhassak, mert ahhoz, hogy valóban részt vállalhassak a magyar irodalomban, elenged­hetetlen, hogy profi kritikusok nyilatkozzanak a műveimről.- A színészekről kissé rossz- májúan azt szokták mondani, mindegy, hogy mit, csak írja­nak róluk. Ez a költőkre is igaz?- Nem. Ha sokáig csapnivaló kritikát kapok, akkor egy idő után visszavonhatatlanul elfe­lejtenek. Más a helyzet, ha a kri­tikus csak az újdonságot nem fogadja el. Ilyenkor az idő begyógyíthatja a sebeket. Sok induló tehetséget ledorongoltak már a kortársak, végül az utókor rájött, hogy az alkotó csodálatos, újító gondolatokat vetett papírra, akkoriban mégsem érde­kelt senkit. Ez történt Oravecz Imre Héj című kötetével is, amiről a 70-es években egy akkor nagy költőnek tartott művész azt mondta: ha ez költészet, én befeje­zem az írást. Szerencsére ma már sokkal nyitottabbak az irodalmárok.- Hogyan lehet mindig újat mutatni?- Nem szolgálhatok mindenkinek használható recepttel, csak azt tudom, hogy én mit, vagy inkább mit nem te­szek. Például nem járok hetente hat fel­olvasásra és irodalmi találkozóra. Nem csak írókkal barátkozom, és nem járok a fellegekben sem. A valós életet nem he­lyettesítheti az állandó fantáziálás és rímfaragás. Igyekszem mindig új élmé­nyeket szerezni, a vers pedig magától születik. Az ember elkap egy általános pillanatot, ami nyílás egy másik dimen­zióba. Számos érdektelennek tűnő moz­zanat írásra sarkallhat. Régen nem egy­szer sebtében lejegyeztem a gondolatai­mat abban a hiszemben, hogy minden sorom tökéletes. Amikor viszont bepö­työgtem a számítógépbe, rádöbbentem, hogy van még mit alakítani rajta.- Mindig azt hittem, a költők írógé­pen dolgoznak. A számítógép már a költészetbe is „ belopakodott”?- Minden a technikáról szól. A verse­ket sem borítékba zárva adjuk fel, hanem elektronikus levéllel küldjük a szerkesz­tőknek. Ennek viszont az a hátránya, hogy ezáltal több írás érkezik a folyóirat­okhoz. Nem szívesen vezetnék versrova­tot. A munkatársaknak megszámlálhatat­lanul sok költőt kell ismerniük, hogy ki­szűrjék az utánérzéseket, az ellopott so­rokat, és megkülönböztessék a tehetsé­get az ügyeskedő dilettánstól.- Melyik költőt tartod követendő pél­dának?- Még a negyedikes szöveggyűjte­ményben találtam egy Nemes Nagy Ág­nes verset. Úgy éreztem, hogy ez irányt mutat. A másik nagy kedvencem a dévaványai születésű Ladányi Mihály. Petri György, Gergely Ágnes és Sárándi József szintén mély hatást tett rám.- Sárándi írta első kötetedhez az elő­szót. Milyen érzéssel vetted kézbe a kötetet?- Büszkén, de az érzés szerencsére hamar elillant. A kötet természetesen nem hozott országos ismertséget. Ha akkor elhittem volna, hogy én vagyok a „Költő”, már csapnivalóan rossz verse­ket írnék. A sikerért meg kell küzdeni. Fekete G. Kata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents