Békés Megyei Hírlap, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-18 / 294. szám

2003. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Békés megyei agrárhíradó vii. Ismét politikai kérdés a mezőgazdaság Nagy bajok vannak a mezőgazdaságban. Az, hogy ez tényszerűen mit jelent ma és mire számíthatunk a kö­zeljövőben a nagyközönség számára (sőt a mezőgaz­daságban közvetlenül érintettek nagy része számára is), rejtve marad. A közvéleményhez csak a pohtikai csatazaj jut el, amihez a mezőgazdaság csupán ürügyként szolgál. A vitatkozók nem elemzik a magyar valóságot, nem figyeük a számunkra már meghatározó brüssze­li irányvonalat, hanem csak egymást és az elérhető politikai hasznot. A sajtó pedig mindezt hűen tükrözi. Az újságolvasó, tv-néző állampolgár kenyéráreme­lésről, az ilyen-olyan támogatások emelkedéséről hall. Időnként és helyenként egy-egy gazdatüntetés borzol­ja a kedélyeket, amelyeket a politika mindkét oldalról igyekszik meglovagolni. Évzáráshoz közeledünk és nagyjából tudható már, hogy a mezőgazdaság egésze a 2003-as évet veszteség­gel fogja zárni. Persze a differenciák most is nagyok, sőt minden eddiginél nagyobbak lesznek. Az eredménytelenség fő oka a 2003-ban pusztító, példátlan méretű aszály, amely a központilag kiadott számítási metódus alapján közel 200 milliárd forint (a megyében mintegy 17 milliárd forint). Ezen vala­mit enyhítettek a múlt évinél magasabb árak (persze nem az ősz végére kialakult tőzsdei árak, mert azok már a felvásárlók zsebét duzzasztják). A másik ok az állati termékek piacának rendezet­lensége, főleg a folyamatosan veszteséget „garantáló" sertésárak. Jellemzi a helyzetet, hogy mostanság a ,,háztáji" hízó kilogrammonkénti felvásárlási ára alig több mint a kenyérára! Joggal elégedetlenek és tüntet­nek tehát a sertéstartók, de azaz ellenzéki politikus, aki ezen a tüntetésen a külföldiek földszerzésével fe­nyeget, az üzletrész probléma megoldásáról és kor­mánypolitika csődjéről beszél, annak nem igazán a valódi gond megoldása a fontos. Amikor az FVM államtitkára ,,aszályhisztériát” emleget, a sertéspiac problémáit elkeni, bagatellizál­ja, akkor vagy saját tájékozatlanságát, vagy közöm­bösségét bizonyítja. Persze ettől még hamisak azok a vádak, amelyek a jelenlegi kormányt ültetik a vádlot­tak padjára a mezőgazdaság helyzetéért. Emlékezzünk vissza a 2000. évre. Akkor a tavaszi belvízkárok után jött egy nyári aszály az Alföldön, fő­leg Békés megyében. A belvíz levonulása után elvetett kukorica és napraforgó több 10 ezer hektáron semmi termést nem hozott. Ennek „ellensúlyozására” az Orbán-Torgyán-kormány 1800 Ft művelési támoga­tást adott a 300 ha alatti területen gazdálkodóknak. Ehhez képest a tavalyi és az idei aszálykár-támogatás akár még nagyvonalúnak is tekinthető. A kérdés csupán az, hogy ez elegendő-e a túlélés­hez. Az aszályhitelek ezt a többség számára lehetővé teszik, (a sertés- és baromfitartók sorsa más kérdés), de a hiteleket majd vissza is kell fizetni. Vajon lesz-e miből? A jövő év májusától az EU tagjai leszünk. Ettől a csatlakozástól sokat reméltünk, és még a 2002.decem­berében aláírt szerződés alapján is bíztunk az átlátha­tóbb, kiszámíthatóbb agrárviszonyokban. Erre ké­szültünk és készítettük fel a gazdálkodók tömegeit előadássorozatokon. Csakhogy közben az EU jelenle­gi 15 tagja 2003. június 26-án döntött a közös agrár- politika (CAP) gyökeres reformjáról. (Erre utaltam a szeptemberi Agrárhíradóban megjelent cikkemben.) Hogy erre a változásra a magyar politikusok mennyire nem figyeltek oda, arra bizonyíték Matolcsy Györgynek, az előző kormány miniszterének a Világ­gazdaság című lap egyik novemberi számában megje­lent ákke, amely az EU-támogatásokat a helytelen pi­aci struktúrára való ösztönzés miatt ostorozza, pedig nekünk már a megreformált, a termeléstől nagyrészt függetlenített rendszert kell bevezetnünk. (Ennek lé­nyege, hogy a támogatásokat döntően a mezőgazda­ságilag hasznosított területhez kapcsolják, függetlenít­ve attól, hogy mit termelnek rajta, vagy termelnek-e egyáltalán.) Ennek hatásvizsgálatára készültek ugyan rohammunkában elvégzett elemzések, de két fontos magyar sajátosságot nem tudtak számszerűsíteni. Az egyik, hogy az állattenyésztés és a földművelés nem kapcsolódik szorosan egybe, a másik, hogy a földhasz­nálók 60%-ban nem a saját földjükön gazdálkodnak. Ugrunk a sötétbe, remélve, hogy sikerül talpra esni. Közben nagy viták folynak arról, hogy a 2004. évi ál­lami költségvetésben szereplő 293 milliárd Ft-os agrár- támogatás valós-e, elég-e. Akinek nincs köze a mezőgazdasághoz, az sokall­ja, aki látja és érzi a gondokat, az kevesli, más az ér­tékelés kormánypárti oldalról és egészen más az ellen­zék oldaláról. Közben a hírek szerint a kormány de­cember 10-ei ülése arról döntött, hogy ebből a keretből a 5,4 milliárd Ft felhasználását befagyasztja. A magyar mezőgazdasági termelők az utóbbi más­fél évtizedben kénytelenek voltak hozzászokni a bi­zonytalansághoz és elszenvedni annak következmé­nyeit. Ennek „eredménye" volt, hogy miközben a vi­lág mezőgazdasági termelése az 1989 és 2000 közötti évtizedben évi átlagban 2%-kál nőtt, a magyar terme­lés évi 3%-kal csökkent. Az utóbbi két év aszálya, az állattenyésztés megoldatlan piaci gondjai súlyosan terhelik az uniós versenybejövő májustól bekapcsoló­dó magyar mezőgazdaságot. Jó lenne, ha a csatlako­zás évének feltételrendszere szakmailag megalapozot­tan, pohtikai egyetértés mellett alakulna. Erre nagyon kicsi az esély, de legalább meg kellene próbálni, mert Brüsszelt és a piacot nem érdekli az éppen aktuális magyar kormány pártállása. __________cyörfi károly Az olajtök ígért, az aszály döntött Az öntözés hiánya milliós veszteségeket okoz Az Újkígyósi Gazdaszövetkezetben azon a megszokott módon és úton haladnak előre, amelyet az előd, a néhai elnök, Bozó József az utódjának és a tagságnak „kijelölt”. Az elmúlt években megerősödött szövetkezet­ben maradt a felállás, és maradtak a partne­ri kapcsolatok, továbbra is a tagság érdeke­it szem előtt tartva gazdálkodnak és terve­zik a jövőt, azt a jövőt, amit megálmodott nekik Bozó József, aki az együtt gazdálko­dók szövetkezetének alapítója is volt. időszak most itt van, hiszen az aszály miatt már régóta nem ta­pasztalt terméskiesést kellett el­szenvednie a gazdaságnak. A legígéretesebb növény az olajtök volt, ám amennyire szépen indult a fejlődése, olyan gyorsan kezdett abbama­radni a nagy forró­ság miatt. Száz­négy hektáron 35 mázsás átlagter­mést takarítottak be. A szomorú az - nyilatkozták a szakemberek -, hogy nemcsak jó­val kevesebb ter­mett a megszo­kottnál, de még az ára is alacsonyabb lett. Míg tavaly 46 ezer forintot adtak mázsánként, ad­dig az idén csak 43 ezer forintot. Ennek több oka is van, egyrészt a be­hozott olcsó, kínai tökmag, amelynek mázsája 35-36 000 forint, más­részt azért, mert ebben az évben jóval többen pró­bálkoztak vele, így túltermelés volt a Az új, konténeres üzemanyagkút 14,5 milliós beruházás volt. piacon, nem be­szélve arról, hogy nyereségét még a kézikapálás költsége is csökken­tette. Sajnos, még sohasem lehe­tett elérni valamilyen okból azt a termésmennyiséget,, amit ez a nö­vény képes hozni, így a 200 ezer forintos hektáronkénti beművelési költség mellett csak 170 ezer forin­tos árbevételt könyvelhetett el a gazdaság. Ez viszont négymilliós veszte­séget jelentett a gazdaságnak, amit a jó minőségű búza elfogad­ható mennyisége sem tudott tel­jes mértékben kompenzálni. Az összes növény nyereségét és veszteségét összevetve nullás eredménnyel zár a szövetkezet. Ez természetesen nem így alakult volna, ha valamilyen módon ön­tözni tudják a területet, de egy­előre úgy tűnik, ez még csak tá­voli lehetőség. A gyenge eredmé­nyektől függetlenül, még ebben az évben — kihasználva a géptá­mogatás lehetőségét - vásároltak egy 92-es MTZ-t, egy új tökrop- pantót, és az EU-s elvárásoknak megfelelően egy új konténeres üzemanyagkutat, olcsóbbá téve így a gázolajvásárlást. Ez össze­sen 14,5 millió forintos beruházás volt, amit még elbírt a gazdaság - mondották a szakemberek -, de a termelés folytatásához nagy szükség lenne arra a támogatásra, amit a kormány ígért, ha már ezt a költséges, hatalmas adminiszt­rációt igénylő munkát elvégez­ték. Félnek attól, hogy nincs meg a fedezet a jövő évi földalapú tá­mogatáshoz, mégis az lenne jó, ha nem lenne igazuk, és a kor­mány tudná tartani az ígéretét, mert még úgy is nehéz lesz fel­zárkózni az uniós országokhoz — nyilatkozták év végi értékelésük­ben Agrárhíradónknak az Újkígyósi Gazdaszövetkezet szakemberei. _____________■ Dé lkelet-európai KWS kukoricanemesítő központ Muronyban Nemesítőtelep, irodaház A KWS-csoport igen komoly múlttal rendelke­zik. A nemesítő vállalkozás alapjait 1858-ban fektették le a németországi Kleinwanzelben, s csak a második világháború után került át mai központjába Einbeckbe. A csoport termékeivel a világ 65 országában jelen van, kiváló eredményekkel. A vállalkozás jövőorientáltságát fejezi ki az a tény, hogy évente milliárdokat fektet nemesítésbe, kuta­tásba. A cég világhírnevét az általa nemesített cu­korrépafajtáktól kapta, mely ma is húzó üzlet­ágként szerepel. Csak később kezdett el a vál­lalkozás kukoricát, napraforgót és őszi ká­posztarepcét nemesíteni nem kis eredmény­nyel. A vállalkozás magyarországi tagja a KWS RAGT Hybrid Kft., mely kiváló kukori­cafajtáival 10 éve van jelen a magyar piacon. A jó fajták megalkotásáért a csoport nemesítői sokat tesznek. A legjobb minőség és a legjobb szárazságtűrés eléréséért az országban 8 he­lyen vizsgáljuk hibridjeinket, hogy minél átfo­góbb képet kapjunk a fajtákról, s adott terüle­ten a meteorológiai, és talajadottságoknak megfelelően a legjobb fajtánkat ajánljuk a ter­melőknek. Az elmúlt években ugrásszerűen nőttek ku­koricakísérleteink az országban. Számuk 2001. évről 2002. évre 56%-al, 2002 évről 2003 évre 90%-kal emelkedett. Ez a növekmény tette azt szükségessé, hogy a kísérletek koordinálására, kukoricanemesítői feladatok elvégzésére meg­alakuljon egy új, délkelet-európai kukoricane­mesítő központ, s ezáltal a dél-franciaországi Alzonne nemesítőközponttal szorosan együtt­működve még hatékonyabban dolgozzon a rérióban. A választás a délkelet-európai kukori­ca vetésterületek nagyságát, a dél-franciaorszá­gi klimatikus hatásokat figyelembe véve Ma­gyarországra, azon belül is a Békés megyei Murony településre esett, s ennek alapjául a Muronyban üzemelő Hidasháti Rt. és a KWS RAGT Hybrid Kft. szoros kapcsolata szolgált. A beruházás komolyságát jellemzi, hogy a tudo­mányos munka feltételeit adó befektetett esz­közök bekerülési költsége közel 300000 Eurot tett ki. Ebben szerepel a kísérletek elvetéséhez szükséges parcellavetőgép, valamint a betakarí­táshoz a parcellakombájn, hogy csak a két leg­komolyabbat említsem, de benne szerepel az Informatikai hálózat kiépítése, valamint az egyéb irodafelszerelések is. Jelenleg 2600 par­cellán vetettünk és takarítottunk be saját gépe­inkkel. Célunk a jövő évre, hogy egy általunk vetett, gondozott és betakarított kísérlethálóza­tot alakítsunk ki a meglevő kapacitásunkkal mely kb 10 000 parcellaszámot jelent. Később a kapacitást bővítve egy az országot átfogó háló­zatot építsünk ki, s a kísérletek feldolgozásá­hoz, tudományos elemzéséhez és a szelekció­hoz megfelelő szakmai tudást biztosítsuk. A saját tenyészkertünkben speciális DH technológiával előállított új apa és anyavonalak még nagyobb esélyt adnak a hibridek még jobb minőségének, ezáltal a sikeres nemesítői mun­kának. Az idei évben tenyészkertünkbe 2202 sorban vetettünk különböző vonalakat, mely­ből 1363 sor volt az első nemzedékből való vo­nal, 605 sor másodikból, és 32 a harmadik nem­zedékből. Mindemellett vizsgáltunk még 62 sorban már befejezett olasz és amerikai, vala­mint 140 sorban befejezett francia vonalakat. Jelenleg 29 hivatalos OMMI-ba bejelentett faj­tajelöltünk van az első, második, és harmadik évben. Fajtáink eredményeit tekintve egyné­hány igen kiemelkedő eredménnyel végzett a hivatalos teszteken. Ezek közül elsősorban em­líteném egy második éves FAO 371-es hibridün­ket a KX2376-at kitűnő eredményeivel, és több évig vizsgált kiváló minőségű apai, és anyai hát­térrel termésstabilitásával, szárazságtűrésével, mely a 2005-ös év nagy-nagy felfedezettje lehet. Hasonlóan kiváló eredménnyel büszkélkedhet két FAO 400-as hibridünk a KX2386, és KX2385 melyek nagyon hasonló kiváló eredményeit a közeli rokoni kapcsolatnak köszönhetik. Igen jó eredménnyel végeztek még ugyanebben a cso­portban a KX2390, KX2392 és a KX2394 számú hibridjeink. De hogy az állami regisztráció előtt álló fajtáinkról is szó essen az igen korai cso­portban a sima fogú KX9362 (Brissac) hibrid ki­váló vízleadásával a legjobbak között szerepelt, szintúgy az FAO 300-ban a KX0367-es. Az FAO Tenyészkert A kukorica nagyobbra nőtt, mint mi 400-as csoport legkitűnőbb tagjai pedig a KX1391, KX1394, KX1393, és KX1395 melyek szintén bizonyítottan kiváló eredményeket ér­tek el a sokéves megfigyelőmunkát tekintve. A muronyi nemesítőállomásunk megalapítá­sával délkelet-európai központ lettünk. A jövő évtől hozzánk fog tartozni Magyarországon kí­vül a szlovén, horvát, román, szerb és bolgár teljesítmény kísérletek vegetációs időszakban történő ellenőrzése, az adatok feldolgozása, s ezen országokban az új fajták előállítása, re­gisztrálása. . Fiatal csapatunk lelkesen dolgozik a céljaink el­érésében. Bízunk abban, hogy a KWS-csoport büszkén vállalja a magyarországi nemesítő­központját, mi pedig büszkén vállaljuk az álta­lunk tudományosan megalapozottan előállított, kiválóan termő, az adott ország agronómiái viszo­nyaihoz kiválóan alkalmazkodó fajtáinkat. Erre bizonyságként a fajtáinkat egyre jobban megis­merő és támogató gazdálkodók egyre népesebb tábora lehet. Nagypál Barnabás kukoricanemesítő Ma pontosan egy éve, hogy „elment” az örökkévalóságba, de maradtak a gondolatai, elképze­lései a nehéz időszakok megoldá­saira, amihez igazodni nem esik nehezére senkinek. Ez a nehéz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents