Békés Megyei Hírlap. 2003. november (58. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-06 / 258. szám

6. OLDAL - 2003. NOVEMBER 6., CSÜTÖRTÖK G Y Ó G Y í T Á S Szürke eminenciások” a betegellátás szolgálatában Új szemlélet tárul fel a gyógyításban és a megelőzésben a patológia segítségével „íme, ez az a hely, ahol a halál örül, hogy az élet segítségére jö­het” — olvashatjuk a párizsi egyetem kórbonctani intézetének bejárata felett. A mondás tartalma, amely a patológiai intézmé­nyeket jellemzi, igaz. Jóllehet, manapság ezen orvosi szakte­rület mást jelent, mint amennyi az idézetből fakad. Mi is az a patológia? A régebben kórbonctanként említett tudo­mányág szilárd alapját képezi, és kell, hogy képezze minden orvosi gyógyító tevékenységnek. Vizsgálja, kutatja, hogy az egyes betegségek és kóros állapotok, milyen alaki elváltozásokat okoznak szervezetünk­ben. Igyekszik feltárni azok okait, hatását élet­működéseinkre. Keresi a választ, hogy milyen kapcsolatok és szövőd­mények alakulhatnak ki, ha egészségünk fenyegetett álla­potba jut. Alapcélja a körfolyama­tok megértése, a megvátozott álla­pot alaki jegyek alapján történő fel­ismerése, az életfolyamatok rend­ellenességeinek megértése, a kóro­san működő szervezet, szervek és a kóros elvátozások kapcsolatá­nak, kölcsönhatásának tisztázása. A nem is olyan régmúltig, az 1930- as évekig, valóban csak egy elmé­leti jellegű tudományként élt a szakma köztudatban is. Ekkortól indultak meg a legkülönbözőbb sebészi beavatkozásokkal az élő szervezetből eltávolított szervek, szervrészletek ilyen irányú vizsgá­lata. Ezzel a forradalminak mond­ható fejlődéssel vátak a patológus orvosok gyógyító kollégák min­dennapos és egymásra utát nélkü­lözhetetlen társává. A gyulá Pándy Kálmán megyei kórház történetével foglalkozó fel­lelhető források adatá szerint, in­tézményünknek 1907-től volt kine­vezett „bonczoló főorvosa”, Feldmann Ignácz személyében. Feldmann a kórház 1908. évi mű­ködéséről szóló évkönyvében a kórbonctani intézet munkájáéi be­számolván 137 boncolásról, 271 műtéti anyag és 200 váadék vizsgá­latáéi ír. Arról is említést tesz, hogy ennyi anyag feldolgozása „egyetlen szolga segítsége mellett hovatovább lehetetlenségnek” bizonyult, és la- boránsi állást kérvényezett. Az idő azonban kérlelhetetlenül telt, a szakmá kihívások pedig egyre kö- vetelőbbekké vátak. Feldmann után az osztáy élére kinevezett ve­zető főorvosok, á. Karoliny Lajos, á. Heim Vilmos, dr. Gábor István és dr. Tóth Káoly igyekeztek élni a kor adta lehetőségekkel, és olyan szintű ellátást próbátak nyújtani, ami a biztonságos beteggyógyítás célját mindig jól szolgáta. Ma is ez a fő törekvésünk. Táán kevesen tudják azt a törvé­nyi előírást, hogy minden élő em­berből eltávolított szövetet, szervet vagy szervrészletet patológia vizs­gálat áá kell vonni. Ez azt jelenti, hogy a műtétet követően a vizsgála- ti anyagokat a patológia osztályra juttatják. Az a feladatunk, hogy kel­lően képzett szakszemélyzet segít­ségével szabad szemmel, majd mikroszkóppal megvizsgájuk az anya­gokat és legjobb tudá­sunk szerint megpróbál- kozzunk a helyes diagnó­zis felállításává. Ezt egy írásos lelet formájában juttatjuk vissza a kezelő orvosoknak, akik ennek birtokában döntenek ar- ról, hogy szükséges-e további gyógykezelés egyáltalán, és ha igen, mi legyen az. Felelősségünk igen nagy. Hadd ne említsek mást, mint a daganatos megbetegedése­ket. Annak eldöntése, hogy adott esetben jó- vagy rosszindulatú for­máéi van-e szó, és pontosan me­lyik fajtájáéi, döntő jelentőséggel bír a betegek további sorsát illetően. A vizsgáati anyagok száma pedig évről évre szaporodik. A vizsgáati anyagok számának megállíthatatlan emelkedése azt is magává hozta, hogy az orvosok, váamint a szakdolgozók létszáma is emelkedett. Az utóbbi két-háom évtizedben sok orvos kerül patoló­gia osztáyra, de igazából kevesen vannak olyanok, akik életre szóló hivatásul váasztják ezt a szakterü­letet. Viszonylag népszerűvé vát az a kívánáom, hogy különösen úgy érezhessék, sikeresebben meg tudnak felelni a betegágy melletti elváásoknak. Ha rövid ideig dol­goznak is itt, szereznek bizonyos szintű patológiai jártasságot és szert tesznek arra a szemléletre, melynek hiányában nehezebben boldogulnának az eredményes be­tegellátásban. E jelenség múlófél­ben van, mert a jelenlegi szakor­vosképzési rendszer má nem biz­tosítja ezt a rugámasságot. Szakmánkban megközelítőleg 10-15 évenként következnek be forradalmi vátozások, melyek a gyógyító orvoslásban is megfi­gyelhető hasonló új tendenciákká mintegy versenyezve feltételezik, és rövid idő után meg is követelik egymás létezését és kiegészítését. E fejlődés eredménye, hogy mo­dern vizsgáló eszközöket vezettek be, új vizsgáló és diagnosztikai el- jáások terjedtek el, melyek rész­ben azt eredményezték, hogy a hagyományos, közvetlen orvos­beteg kapcsolatból egyébként ki­szorult vagy be sem jutott patoló- gusok egyre inkább bekerülnek ebbe a rendszerbe. Legjobb példa erre az aspirációs citológiá járóbeteg-rendelések be­vezetése és elterjedése, ami min­dennapos a mi osztáyunkon is. Mi is ez? Egy olyan, a betegre nézve gyakorlatilag veszélytelen, és mindamellett olcsó vizsgálati eljá­rás, amikor mi magunk, patológu- sok táákozunk a beteg emberrel. A megbetegedett emlőből, pajzs­mirigyből, megnagyobbodott nyi­rokcsomókból a mintanyerést is mi végezzük egy közönséges fecs­Az aspirációs citológiai járóbeteg-szakrendelésen nagy türelemmel bánnak a betegekkel. A kórszövettani laboratóriumban elemzik a vizsgálati anyagot. egyes szakterületeken (pl. sebé­szet, belgyógyászat, szülészet-nő­gyógyászat) a későbbiekben elhe­lyezkedni kívánó orvosok igényel­ték, a legáábbis részleges, patoló­giai előképzettséget ahhoz, hogy kendő és injekciós tű segítségével. Csak éppen az ellenkezőjét tesz- szük. A kiszívott sejtminta mikro­szkópos vizsgálatává sokká gyor­sabban adhatunk diagnózist, ame­lyek értéke, eredménye bizonyos esetekben szinte azonná haszno­sítható a gyógykezelést végző or­vosnak. Ezt a vizsgáatot az osztá­lyunkon kialakított rendelőben vé­gezzük, ahol a hét minden munka­napján fogadjuk a betegeket. Mindössze egy beutáó kell hozzá. Ez jelentős változás a patológusorvos-maga- tartásban, hiszen ki kell lépnünk megszo­kott kereteink közül, és nemcsak a gyógyító kollégáinkká kialakí­tott hagyományos kapcsolatra kell ha­gyatkoznunk, hanem meg kell tanulnunk a betegekkel váó fogla­kozás mikéntjét is. Jelenleg két olyan nagy daga­natszűrő vizsgálati program van Magyarországon, melyben a pato­lógiai osztályok részt vesznek. Az egyik a több évtizedes múltra visszatekintő és manapság új len­dületet vett méhnyakrákszűrés, a másik a napjainkban kezdődő emlőrákszűrő program. Az előbbi esetében a nőgyógyász orvos ve­szi a mintát és küldi el hozzánk értékelésre. Az utóbbiban a bete­gek egy részével mi magunk talál­kozunk az imént említett aspiráci­ós citológiai szakrendelésünkön. Ezúton is arra biztatom a nőolva­sókat, hogy éljenek a lehetőséggel és vegyék komolyan azt a lehető­séget, amit ezek a programok fel­kínálnak. Ha egy betegséget, ami különösen vonatkozik a dagana­tos természetűekre, idejekorán felismernek és megfelelő módon kezelnek, gyógyítható. A közhie­delemmel ellentétben, ma már nem jelenthetjük ki kategoriku­san azt, hogy a rák halálos beteg­ség. Kétségtelen, hogy többségü­ket nem tudjuk megelőzni. Szólnom kell a patológiá osz­tály személyi ellátottságáról is. A feladatokat jelenleg négy orvos végzi, akik közül kettő szakorvosi képesítéssel rendelkezik, a másik két kolléga fiatalabb, pályakezdő. Bízom abban, hogy megszeretik ezt a szakterületet és ők is élethi­vatásul választják. Néha úgy érez­zük, hogy az ellátandó munka mennyisége és a gyógyító orvo­Hol tartunk ma? A természetes körülmények miatt kialakult betegségek­ben meghaltak felboncolása továbbra is egyik felada­tunk. A társadalmi hatások és a szakmai változások ha­tásainak eredményeként munkánknak ez csak kicsiny hányada, noha jelentőségéből cseppet sem veszített. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy a ma patológusai az élő beteg felé fordultak, de ez a sajátos kapcsolat nem ér­zékelhető a gyógyítottak által, mert a klasszikus orvos­beteg kapcsolat nem ebben a formában nyilvánul meg. sok által közvetített betegigények nincsenek arányban egymással. Ez az állapot még inkább megnö­veli az egyébként is magas felelős­ségérzetet, amiről gyakran azt gondoljuk, hogy igen fárasztó és tovább nem fokozható. De egy- egy érdekes eset megoldása feled­teti a szellemi túlterheltséget. Nem szabad megfeledkeznem az orvosi munkához nélkülözhetetlen segítőinkről, asszisztenseinkről sem. Most összesen 15-en vannak, akik mindennapos, nélkülözhetet­len partnereink. Két csoportot emel­nék ki. A citológiai előszűrő asszisz­tenseket és a kórszövettani techni­kai feladatokat végzőket. Előbbiek a nőgyógyászati citológiai mintákat vizsgálják. Ez nagy felelősséget je­lentő tevékenység, mert negatív ese­teket anélkül is diagnosztizálhatnak és leletezhetnek, hogy azt orvosnak megmutatnák. Magasán képzett kórszövettani asszisztenseinkre szintén büszkék vagyunk, mert ha hiányát szenvednénk előkészítő munkájuknak, önmagában mit sem érne az orvosi tudás. A patológia tudományáról azt tartják — jogosan —, hogy a legátfo­góbb orvosi szakterület, hiszen mind a többivel kapcsolatban vagyunk. Ennek vannak előnyös és hátrányos oldalai is. Munkánk jellegéből faka­dóan mindenképpen követelmény a folyamatos ön- és továbbképzés. Ezek közül csak azokat a tudo­mányos rendezvényeket emelném ki, amelyeket a mi osztályunk szer­vezett. Szakmai szerve­zetünk, a Magyar Pato- lógusok Társasága 1998-ban nekünk ítélte meg a szokásos évi kongresszus megren­dezésének jogát. Azóta már néhány év eltelt, de szinte nincs olyan rendezvény, amelyen egy-egy személyes, ba­ráti megjegyzés kap­csán ne emlékeznének vissza az itt eltöltött napokra és tu­dományos eseményekre. A körülöttünk lévő világ folyton változik. Az utóbbi bő évtizedben e jelenségek fokozottan, mondhatni hatványozottan érzékelhetők, és az emberek közötti kapcsolatokra is ki­hatással vannak. Nem csak munka­helyeinken, hanem egyéni, illetve magánéletünkben is tapasztalhatók olyan megnyilvánulások, amelyek a befelé fordulás irányába hatnak. Ezt kicsit feloldandó, megpróbálunk le­hetőségeinkhez mérten évente egy- egy közös hosszú hétvégét eltölteni, kiszakadva a hétköznapok kissé hi­vatalos, kötött tempójából. Kirán­dulni megyünk együtt. Még ha rö­vidkék is ezek a napok, mindig tör­ténik valami olyan, amire évek-táv- latából is szívesen emlékezünk. Ek­kor arra is jut idő, hogy tervezges­sünk. Jelenleg az foglalkoztat ben­nünket leginkább, hogyan oldódik meg a kórházon belüli elhelyezé­sünk sorsa. Kinőttük már régen azt a helyet, ahol eleink majd száz évvel ezelőtt dolgukat elkezdték. Milyen jó volna egy szebb, korszerűbb épü­letben dolgozni...! DR. LIECHTENSTEIN-ZÁBRÁK JÓZSEF osztAlyvezető főorvos CÍMZETES FŐISKOLAI DOCENS Október 15-én kora délután a gyulai Pándy Kálmán kórház szemészeti osztályának mun­katársai továbbképző taníolya- mot tartottak dr. Pelle Zsuzsan­na, az orvostudomány kandi­dátusa, megyei szakfőorvos szervezésében szemorvosok, gyógyszerészek, gyermekor­vosok, háziorvosok és asszisz­tensek számára. A programot a szegedi család­orvosi tanszék előzetesen elfo­gadta és a közlönyben megjelen­tette, hiszen részét képezte annak a 12 témakörből álló gyulai prog­ramnak, amely a szemészet leg­több területét, de határterületi kérdéseket is magában foglalja. Az első előadásban dr. Soproni Mária főorvosnő a kúszóhályogok keletkezéséről, tüneteiről, a műté­ti megoldásokról és differenciál­diagnosztikáról beszélt. Érdekes a legújabb, úgynevezett őssejtéi­Hályogok a szemészetben Továbbképző tanfolyam a szakma legfontosabb témáiról és határterületeiről dr. Pelle Zsuzsanna mélet, és a recidívák (visszaesések, kiújulá- sok) műtétéi közé bevo­nuló amnion transz­plantáció (belsőburok- átültetés). A második előadást dr. Sallai Ágnes adjunk­tus tartotta, aki évek óta irányítja a megye egyet­len glaucoma szakam­bulanciáját. A zöld hályog tünete­iről, a vizsgálati módszerekről, a betegség gyógyszeres kezelésé­nek újabb lehetőségeiről, a léze­res és műtéti kezelés indikációiról beszélve hangsúlyozta, hogy a be­teg ellenőrzésekor a látás és látó­tér ellenőrzése ma már kiszorítja a korábbi, csak szemnyomás­mérésen alapuló beteg­ellenőrzést, hiszen a zöld hályognak normál vagy alacsony szemnyo­mású megjelenési for­mái is vannak. Ezután dr. Bódis Ilona adjunktus részletezte a szürke hályogos beteg panaszait, tüneteit, érde­kes ábrákon ülusztrálva a beteg vizuális benyomásait a há­lyogműtét előtt és után. Ismertet­te a beültetésre kerülő műlencsék fajtáit, típusait, amelyek révén ma a betegnek már nem kell megvár­nia azt, hogy a szürke hályog „megérjen” és műteni lehessen, hiszen a műlencsét az elszürkült lencse tokjába juttatjuk. Ismertet­te az ultrahanggal történő lencse­tervezés elvi alapjait és gyakorla­tát, amelyet már előre, a beteg fel­vételét megelőzően elvégeznek. Dr. Virágos Kis Katalin adjunk­tus, a gyermekszemészeti ambu­lancia vezetője a gyermekkori szürke hályog keletkezésének okait, jellegzetességeit, és azokat a leggyakoribb tüneteket mutatta be, amelyek felhívhatják a kör­nyezet gyanúját a gyenge látásra. Felhívta a figyelmet arra a nagy­számú, szerencsére viszonylag ritka gyermekgyógyászati kór­képre, amelyek kataraktaképző- déssel (szürke hályog) is járnak. Végül vázlatosan bemutatta an­nak a négy gyermeknek - a legfi­atalabb 9 hónapos volt - a kór­történetét, akiket már itt, Gyulán operáltak és műlencsét kaptak. Az utolsó előadást dr. Pelle Zsuzsanna tartotta, áttekintve a szürke hályog műtétének törté­netét az ókori és középkori há­lyogszúrástól napjainkig. Rész­letesen bemutatta a 40-50 évvel ezelőtti technikák módosulását a mai színvonalra, amelyet a mikrotechnika óriási fejlődése, az operációs mikroszkóp, az ult­rahangos phacoemulsificatió és a pár milliméteres seben át be­helyezhető, összehajtható len­csék térhódítása tett lehetővé. Osztályos statisztikájukat be­mutatva úgy véli, hogy nem a hályogos betegek száma duplá­zódott meg az elmúlt 5-8 év­ben, hanem a betegek igénye a jó látásért növekszik, és a rövi­dülő ápolási napok teszik kevés­bé félelmessé a kórházi tartóz­kodást. Néhány saját műtőben felvett videofilm bemutatásával fejeződött be a továbbképzés, mely után a jelenlevők tesztet ír­tak, hogy kiérdemeljék a kötele­zően gyűjtendő kreditpontokat. DR. PELLE ZSUZSANNA PHD osztályvezető főorvos Az oldal a Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórházának támogatásával készült. Internet: www.pandy.hu E-mail: hospital@pandy.hu

Next

/
Thumbnails
Contents