Békés Megyei Hírlap, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-03 / 231. szám

6. OLDAL - 2003. OKTÓBER 3., PÉNTEK GÁDOROS IBI iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Fociztak Az általános iskola sportpályá­ján már a falunapi ünnepség előtt megpezsdült az élet. A kis­pályás labdarúgótorna kereté­ben léptek pályára a csapatok szépszámú szurkolói gárda köz­reműködésével. Eredmények: 1. Alkesz (Gádoros), 2. Julcsi Büfé (Orosháza), 3. Hétfő FC (Gádo­ros), 4. Sport Büfé (Eperjes), 5. Tornádó (Nagyszénás). Finom falatok Nem választottak a finom fala­tok értő készítői öreg jószágot a falunapi pörköltfőzők versenyé­re. Volt, aki marhát, más vadat, vagy éppen pacalt főzött az is­kola udvarának egy-egy szegle­tében. Az illatok korán a bográ­csok köré csábították az éhes népeket. A főzőverseny ered­ménye: 1. Ribárszki István (marhapörkölt), 2. Kelemen Kálmán (vaddisznó), 3. Kun László (pacal) Jubileumi falunap Gádoroson ,,Múltunkat feltárjuk, és megismertetjük a bennünket követőkkel!” Gádoroson, a jubileumi falunapot komoly ké­szülődés előzte meg. A programok már pénte­ken este elkezdődtek, a népszerű Crystal együttes koncertje nagyon sok fiatalt és érdek­lődőt vonzott az alkalmi színpad elé. Másnap, a csípős reggel ellenére, a falunapi ünnepséget is szépszámú közönség tisztelte meg jelenlété­vel. Ott gőgicséltek a falu legfiatalabb polgárai is, akiket ezen a napon köszöntöttek. A mai nap fényét emeli, alaphangját megadja az, hogy községünket báró dezséri Rudnyánszky Sándor, Békés várme­gye főjegyzője újrate­lepítette 1826-ban, Szent Mihály napján. Ezt a napot tíz éve már falunapként ün­Az ünnep a különbözés ,,Az ünnepet nem csak a naptárban Írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen féltetlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep legyen ünnepies. Le­gyen benne tánc, virág, válogatott étkek, vér­pezsdítő és feledkezést nyújtó italok, legyen benne áhítat és föltétlenség”. (Márai Sándor) zott ünnepi köszöntőjében dr. Prozlik László polgármester.- Lelkesíthet bennünket lakosságunk helytál­lása. Mert ereje és tehetsége szerint mindenki hozzáadta a magáét községünk gyarapításához. Gádoros csupán apró vízcsepp az emberiség ten­gerében, de magában hordozza múltja öröksé­gét, lakóinak hitét és jövőt építő igyekezetét. Jö­vőnk záloga pedig a gyermek, aki „az egysze- mélyben a reánk bízott Emberiség”. Fontos, hogy múltunkat fel­nepeljük, amely al­kalmat ad a felszabadult vidámságra, de annak számbavételére is, mi is történt községünkben az eltelt egy évben. Az örömteli eseményekre, az elért eredményekre emlékezünk, hogy azokból erőt merítsünk a következő időkre - fogalma­tárjuk, megismerjük és megismertessük azt a bennünket kö­vető nemzedékkel is. Ennek érdekében az elmúlt 10 évben fel­avattuk a falu zászla­ját, címerét, székely­kaput állítottunk, Hét Vezér parkot hoztunk létre emlék­faültetéssel, millenniumi és uniós emlékműve­ket emeltünk, lakhatóbbá tettük községünket - sorolta az elért eredményeket a falu vezetője, aki megköszönte a közösségi életben aktívan részt- vevők igyekezetét is.______________________■ A szerzők a jövő felé tekintenek A történelem személyes élményként tükröződik vissza Erősködtek Az erős emberek vetélkedőjét is meghirdették a falunapon. Több mint harmincán neveztek, hogy a megtisztelő Gádoros Bikája és Gádoros Amazonja címet el­nyerjék. Fekvenyomásban, víz­szintes tartásban és kerékpáro­zásban kellett jeleskedniük a sportolóknak. Információink szerint a férfiak között Németh József, a hölgyeknél Ravaszné Tatár Tünde bizonyult a legerő­sebbnek (mindketten átvehették a Békés Megyei Hírlap díját is). Az ifjúsági kategória győztese Vági Zsolt lett. A közművelődésért A falutörténeti kutatómunka újabb eredménye a Gádorosi Füzetek 4. A kötet a község múltját 1901-től 1944-ig mutatja be. Az intézmény a község közmű­velődési feladatait látja el. A Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár közalkalma­zottja az intézményvezető és a technikai alkalmazott. Közcélú foglalkoztatott a könyvkölcsön­ző, munkatapasztalatos az ügy­viteli munkakör betöltője. A dol­gozói létszám kiegészítésre szo­rul, a házban, de a könyvtárban is egy-egy segítség nagyon hi­ányzik — hangzott el a legutóbbi testületi ülésen. Az oldalpár hirdetőpartnere­ink segítőkész támogatásá­val készült. Szerkesztette: Csete Hona. Fotó: Kovács Er­zsébet. Hirdetési tanácsadó: Kmetykóné Molnár Márta. A Gádorosi Füzetek 4. kötetének ünnepélyes bemutatója is a falunapi eseménysort gazdagította. A művelődési házban dr. Vass István méltatta a szerzők, a szerkesztők munkáját. Az Országos Levéltár főlevél­tárosa örömteli eseménynek ne­vezte ennek a sorozat­nak az elindítását, azt, hogy évről évre gaz­dagodik a gyűjte­mény, hogy a szerzők a jövő felé tekintenek munkáikkal. — Az eddigi kötetek is eleget tettek ennek a küldetésüknek, a mos­tani, a negyedik gyűj­temény pedig korban közelebb hozza a tör­ténelmet. Apáinkról, dédapáink­ról olvashatunk a kötetben, sokan magukra, hozzátartozóikra ismer­hetnek. A történelem személyes élményként tükröződik vissza az Akik a 4. füzetet írták A Gádorosi Füzetek 4. szerzői: Pongó Bertalan nyugalmazott tanár, helytörténész, Gádoros dísz­polgára; Tóth László közgazdasági mérnök, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatója; Bede András közlekedési mérnök, pályamester MÁV F?t.; Kiss László PhD hallgató a Szegedi Tudo­mány Egyetemen; dr. Bárány Ferenc a történe­lemtudomány kandidátusa, egyetemi tanár; Kiss Imre nyugdíjas, Gádoros díszpolgára. írások jóvoltából. Ettől olyan köz­vetlen a hangvétel, ettől érint meg bennünket a kötet - fogalmazott a gádorosi születésű főlevéltáros, aki arról is elmélkedett, vajon egy régészeti lelettel vagy egy törté­nelmi ténnyel lehet-e jobban meg­ragadni az embereket. Akik átél­ték a történelemnek ezt a korsza­kát (1901-től 1944-ig), azok a leírtakat bizonyára másként értékelik. A Gádorosi Füzetek 4. meg­jelentetése azért is dicsé­retes, mert olyan korsza­kot dolgoz fel, amiről ke­vesebbet tudunk, amiről ritkán esett szó az elmúlt évtizedekben. A könyv „krónikásai” mindezt pó­tolják, nem hagynak ben­nünk hiányérzetet - fo­galmazott dr. Vass István, majd a szerzők írásait mutatta be hallga­tóságának__________________■ Az évezred elején születtek A harmadik évezredben szü­letett gádorosiak tiszteletére állította az önkormányzat az életfát, amire évről évre egyre több név kerül fel. Az idei fa­lunapon a 2002-ben és a 2003-ban született babákat és szüleiket köszöntötte dr. Prozlik László polgármester. A kicsit hűvös reggel ellenére so­kan elfogadták az önkormány­zat invitálását. Ki tipegve érke­zett, ki babakocsijában várta, hogy az ünneplők tekintete reá szegeződjék. Voltak, akik karon ülve, az anyukák, apukák segít­ségével jelentek meg az ünnep­lők színe előtt. Negyvenegy új­szülött számára szereztek meg­lepetést és kedves perceket a község vezetői. íme az ünnepeltek névsora, születésük sorrendjében: Hor­váth Flórián, Ravasz Katrina Na­tália, Frák Barbara, Kocsis Kevin, Gránicz János István, Nyegota Bence, Lantos József, Bese Betti­na, Rafael Gusztáv József, Ve- cseri Tamás, Kovács Petra, Prozlik Antónia Magdolna, Koz­ma Viktória, Tóth Tibor, Szilágyi Nóra, Kiss Tamara Klaudia, Gera András, Szűcs Balázs, Kiss Niko­Az egyik ünnepelt a 7 hónapos Szűcs Balázs. lett Erzsébet, Rangasz Domini­ka, Duna Dorina Melinda, Lent- vorszky Pál Mihály, Molnár Ger­gő, Zsigóczki Etelka, Havrán Atti­la István, Tóth Bence, Lakatos Szilvia Ramóna, Pinka Tibor, Paulik Levente, Vida Tamás Bar­nabás, Szegedi Patrik, Cseresz­nyés Alexandra, Melisik Petra, Sülé Anna, Molnár Hajnalka, Dán Fanni, Lesetár Dorina, Bónus Ad­rián Sándor, Szabó Zsombor, Gu­lyás Szilvia, Molnár Balázs. Szúrós szépségeket is hoztak A gyűjtemények utolsó darab­jai akkor kerültek végső he­lyükre, amikor betoppantunk a Némann Valéria Általános Iskola egyik tantermébe. A Főnix Művészeti Egyesület tagjai a kiállítás előtti izgal­mas pillanatokat élték át. Szülők, nagyszülők, kiállítók lá­zas készülődése jellemezte a ci­vil szervezet, a Főnbe Művészeti Egyesület kiállításának megnyi­tóját, illetve az azt megelőző per­ceket. A falunapon ugyanis ők is bemutatkoztak. A még nagyon fiatal (idén tavasszal jöttek össze először) egyesület hét bátor tag­ja vállalkozott arra, hogy a nagy­érdemű előtt is felvállalja gyűjtő­szenvedélyét. A 14 éves Szűcs Zsóka például a lovak szerelme­se. A kislány mindent’gyűjt, ami kedvenc négylábújával kapcsola­tos. Elmondása szerint imádja a lovakat, Nagyszénáson lovagolt is, a legnagyobb bánata, hogy a családot még nem sikerült meg­győznie, hogy vásároljanak egy szép jószágot Zsókának.- Mindent gyűjtök, csak ló le­gyen rajta! Képek, újságok, szobrok, poszterek gazdagítják már a gyűjteményemet. Ha ün­nep van, vagy valamilyen alka­lom, akkor lovaskönyvet kérek ajándékba, de én is áldozok a hobbimra, a zsebpénzemből vá­sárolok újságokat. Mások is tud­ják már, mi az én szenvedélyem, gyakran meglepnek újabb ké­pekkel - mondta a lósport sze­relmese, Zsóka, akit figyelmesen hallgatott egy sudár alkatú, ébenfekete hajú lány. Nem vélet­lenül, hiszen gyűjtőtárs. — Dombóvári Böbe vagyok, és a kaktuszokat kedvelem nagyon. Pillanatnyüag negyven darabnál is több van otthon, de mindent nem tudtam magammal hozni, csak ízelítőt adok most a gyűjtemé­nyemből — summázta jelenlétét a 15 éves tanuló.- Éppen egy évvel ezelőtt ha­tároztam el, nem csak díszei lesznek a lakásnak ezek a növé­nyek. Azért szeretem a kaktu­szokat, mert nem túl igényesek, mégis csodaszépek! Vannak si­kerélményeim is, hiszen próbál­Böbe a kaktuszait hozta el a falunapi kiállításra koztam a szaporításukkal. A szüleim sem ellenezik ezt a hobbit, mert nem kerül sokba a kedvtelésem. Benkovicsné kedvence a muskátli, 70 tövet gondoz minden nyáron. Muskátlikkal díszíti az erkélyeket A ,, Virágos, rendezett porta” egyik győztese 2003-ban Gádoros képviselő-testülete 1999-ben határo­zott úgy, hogy a település legrendezettebb in­gatlanaira kerüljenek ki a „Virágos, rendezett porta” feliratok, a gádorosi címert is tartalma­zó táblák. Az önkormány­zati képviselők egy csoportja nyitott szem­mel járta a köz­ség utcáit: szándékuk az volt, hogy kivá­lasszák a leg­szebben parko­sított, virágok­kal díszített há­zat, a legrende­zettebb és leg­tisztább portát. Az arra érde­mes lakóház-tu­lajdonosok neveit ugyanis min­den esztendőben a falunapon hozzák nyilvánosságra. 2003- ban öt szépérzékű gádorosi ve­hette át a központi ünnepségen a díjat: Gera Jánosné, Sz. Ko­vács László, Jávorcsik János, Pál Ottóné és Benkovics Ferencné. A Muskátli utca 22. szám alatt, Benkovicsékhoz csenget­tünk be szombaton, ahol a fia­talasszony, Marika nyitott ajtót. A dicsérő szó hallatán szabad­kozott a háziasszony, mert bi­zony a zsűrizés óta a muskátlik minősége sokat romlott. Ennek ellenére a látvány bennünket is megragadott.- A ház építése után telepí­tettük ezeket a tujákat - mu­tatott körbe az égbe szökő örökzöldeken Marika. — 10 éve díszítem az ablakokat muskátlival. Semmit, még a szobanövényeket sem kedve­lem annyira, mint ezeket a fu­tóvirágokat. Igaz, ezen a forró nyáron hetente kétszer tápol- datoztam, locsoltam mind­egyiket, ami sok erőt és időt, türelmet igényelt. Van körül­belül 70 tő muskátli itthon. Lassan be kell téliesíteni, olyankor lemetszem és a la­kásban keresek helyet a ládák­nak. Tavasszal friss töveket is vásárolok, gazdagítom a meg­lévő kínálatot. Meglőtte, hazavitte, megetette Ismeri a tisztelt olvasó a gyer­mek ujjacskáin játszott mon­dókát?! Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez az iciri-piciri mind, mind megette! A mondóka valósággá vált a hét végén. A vadászt, a szállítót, a szakácsot egy és ugyanazon sze­mélyben ismertük fel a gádorosi falunapon. Kelemen Kálmán csak azért ült fel a lesre, Bélmegyeren pénteken délután, hogy az éji va­dat elejtse. A szóróra még sötéte­dés előtt megérkezett az éhes vad, a 70 kilós vaddisznót a va­dász meglőtte, hazavitte és szom­baton, a falunap főzőversenyén bográcsban megfőzte. Mi, vendé­gek pedig mind, mind megettük a finomságot! Annyi ideje maradt a vadásznak, hogy a gyorsan ki­ürült bogrács mellett néhány szót váltson velünk.- Valóban azért mentem el va­dászni, hogy legyen mit főznöm ezen a rendezvényen. Úgy gon­doltam, az idén újítok, vadat te­szek a bográcsba. A marhapörköl­temmel tavaly Eperjesen nyertem, most is nagyon igyekeztem ám! - mondta a vidám sokadalom gyű­rűjében Kelemen Kálmán. Beval­lotta azt is, hogy a hagymaszósz­tól kezdve mindent elkészít, az se számít, hogy konyhában vagy szabad tűzön kell főznie a finom­ságot. Nagy titka sincs az ételei­nek, specialitásról sem tudott be­számolni a vadász, annyit azon­ban elárult, hogy amit jól előké­szítenek, azt csak finoman, ízlete­sen lehet megfőzni. Ennyi! Ked­vence egyébként a körömpörkölt, de a békát is imádja — vadászni és főzni egyaránt. Beszélgetésünk során e sorok szerzőjét is igyeke­zett ez utóbbi ízeiről meggyőzni több-kevesebb sikerrel. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents