Békés Megyei Hírlap, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-31 / 254. szám
2003. OKTÓBER 31., PÉNTEK - 11. OLDAL Adalékok egy hagyományőrző fesztivál forgatagából az utódoknak Kolbász, művészet, kolbászművészet Semmi kétségünk nem lehet felőle: vészesen közeledik az az idő, amikor a Csabai Kolbászfesztivál „részt kér” (és kap) magának a Parnasszuson is. Ha ugyan már nincs ott, hiszen Balogh Gyula írt egy témához vágó dalt, alább egy részletet is olvashatnak a verséből. A folytatók között lehet Faludy György, aki nem titkolta, megihlették az egy héttel ezelőtti történések, és biztosan lesz mondanivalója Sebeők Jánosnak, aztán a festőknek, Ezüst Györgynek, Várkonyi Jánosnak, Csuta Györgynek, a grafikus Püski Sándornak és másoknak. És, ugye, immár nyugodtan sorolhatjuk művésznek, az ökölvívás művészének Kovács Kokó Istvánt, a repülésének pedig Besenyei Pétert. Farkasházy Tivadar (balról): „A disznóból, a fogán kívül, mindent felhasználnak”. Faludy György: „Remek a hangulat, boldoggá teszi az embert”. Az alkalom talán megenged némi elkalandozást e sorok írójának, aki töredelmesen bevallja: gyerekkorában a dunna alá bújt, amikor sivalkodni kezdett a coca, később pedig nemes egyszerűséggel haza se ment azon a napon, már csak azért sem, mert ki nem állhatta, hogy minden kilincs csúszik a zsírtól... Az antagonisztikus ellentét a disznóvágással, úgy látszik, már nemigen oldódik fel bennem, hiszen tavaly, amikor okvetlenül szükséges volt egy rádióriporthoz némi aláfestő sivítás, hát megkértem Kovács Mihály barátomat, ugyan kapcsolja be már ő a közelben a magnetofont... A csabai sportcsarnok forgatagában bele- mártózni a hamisí- taüan kolbászgyúró hangulatba, az persze más! Visszatérve az irodalmárokhoz, idézzük fel először, hogyan is vélekedik erről a hetedik éve megismétlődő, a Csaba környékieknek nyilvánosan is szent őrületnek tartott napról Faludy György Kossuh- díjas költő:- Ha arra a kérdésére kellene válaszolnom, hogy például az angolok életében szerepet játszik-e az étkezés, csak magamról beszélhetek, aki egy időben ott éltem. Lehet, hogy kicsit kiábrándítom, de a gasztronómia nem volt döntő fontosságú az életemben, így a kolbász, meg a köré társuló élet sem. Más kérdés, hogy nagyon szeretem a kolbászt! Fájó is volt, hogy amikor külföldön éltem, ott nem ehettem igazit, amilyen a csabai, mert egyszerűen nem volt. Amióta itthon vagyok, azóta viszont egy héten egyszer, vagy havonta kétszer kapok, és azt jóízűen el is fogyasztjuk.- Elképzelhető, hogy ezután, megismerve a kolbász készítésének a hangulatát, akár gyakrabban is szívesen szeletel majd belőle?- Ez nem vitás, már amennyit az én koromban szabad. Nagyon nagy örömmel mondom, hogy remek a hangulat, boldoggá teszi az embert. Hogy ennyi ember - nagyrészt fiatalok -, mennybe tudnak ünnepelni és örülni, az magával ragad engem is. És reményt ad arra, hogy az a rettenetes szomorúság, amely 1992-93 óta Magyarországra rátelepedett, itt nem érzékelhető.- Talán most már tartósabb lesz a jókedv!- Igen, reméljük! Elkelne.- Nem jó kérdés, de ha kisül a friss finomság, azonnal megkóstolja?- Nem vitás!- Nagy tisztelettel várjuk jövőre is!- Köszönöm, ha élek, eljövök. Az én koromban már minden nagyon bizonytalan. A SZERZŐ FELVÉTELE Az asztal másik oldalán az ötvenes korú jóbarát, a népszerű humorista, Farkasházy Tivadar próbálta ki feltűrt ingben a gyúrás tudományát. Talán sokszor a saját gyerekkorára gondolt...- ...amikor is ritka vendégnek számí- ott a kolbász az asztalon. Anyám gyári munkás volt, olykor kaptam tíz forintot vacsorára, amiből nagyon sok mindent lehetett volna akkoriban venni. Én azonban csak egyfélét vásároltam magamnak, egy szál gyulait. Az ötvenes évek végéről beszélek, amikor már Pesten is hozzá lehetett jutni. Azt akartam ezzel mondani, hogy amikor nagyon szegények voltunk, akkor is adtam magamra, és inkább sokáig nem ettem, de ha módom volt rá, akkor igyekezem valami nagyon finomat vá- , lasztani.- És mostanában?- Régebben gyakrabban jártunk disznótorba. Sőt a Rádiókabaré is disznótorozott, de azokról csak arra emlékszem, hogy Boncz Gézával már fél nyolckor - mármint reggel - nem emlékeztünk semmire... Persze, mint a böllérek segédeinek segédei, megpróbáltuk csinálni, amit mondtak. Mellesleg én nagyon élvezem a disznótort egykori közgazdászként, mert a disznóból, a fogán kívül, mindent felhasználnak, s - gondoljon bele - minden annak a legjobb, amit csinálnak belőle. Mert teszem azt, kocsonyának bizonyosan nem lenne jó a karaj vagy a disznó legértékesebb része, a szűzpecsenye. A farka, a feje, az igen!- Talán az sem túlzás, hogy a disznóvágásban megannyi népi bölcsesség sűrűsödik össze. tett szert, pedig hozzáértők állítják, a szarvasi, a kondorosi, a tótkomlóst hapnnM/in fin/tm- Csapatkapitányunk, Ezüst Gyuri (a Csabáról elszármazott festőművész - a szerk.) igyekezett ebből az előnyből lefaragni valamit, ugyanis komlósi paprikát hozott a versenyre. Elköszönve Farkasházy Tivadartól, s kissé körbenézve a sportcsarnoki kolbászgyúrókon, megállapíthatjuk: talán nincs is olyan messze a szakmai kultusztól a humor. Anélkül, hogy néprajzi fejtegetésekbe bonyolódnánk, két példa. A legfeltűnőbb kalapot (ez ugye a hi— Egyáltalán nem. Akinek egész évben egyszer volt hús az asztalán, és hónapokig etette a disznót, amit levágott télen, annak volt ideje ezt a sajátos népi bölcseséget kialakítani a századok során. Vagyis, hogy miként is hasznosítsa leggiéniát szolgálta) az a fiatalember keltette az asztalok között, aki kolbászfűzérrel díszítette fejfedőjét. Az sem hétköznapi, hogy az egyik csapat „Részegdisznók”- nak nevezte el magát, este pedig egy rabruhába öltözött ötössel is találkoztunk, akik láncra verve vonszolták magukat - jelképezve, a kolbászgyúrásnak is rabjává lehet lenni... De mi van akkor, ha mondjuk valaki mindezt a játékosságot magába a készítménybe viszi bele? Semmi! Egy ötlettel több, színesebb a fesztivál. Kocsis András Sándor, a Cs. Tóth-Sebeők féle trió kapitánya, a Kossuth könyvkiadó elnök-vezérigazgatója mesélte:- Hajnalban kimentünk a piacra, és mindenféle biót bevásároltunk, majd megalkottuk a Móra-csapat különpro- dukcióját, a 3BK-t, ami annyit jelent, 0 békéscsabai banános biokolbász. A recept titkos, de összetevőit azért elmondom. Banán, alma, körte, némi paprika, citrom és pálinka; a technológia viszont a régi. Ennek a színe ugyan nem volt olyan mutatós, mint a „rendesnek”, amilyet persze mi is készítettünk, de bónusznak jó volt, nem igaz? Fábián István Sárba-Túrsz ajánlja Máris megalakult az eseményhez illő nevű, Sárba-Túrsz Utazási Iroda, amely négynapos gazdag programról gondoskodott vendégei számára. Részlet a második napi ajánlatból: — Zenés megnyitó: Köröm oda (az áldozati disznó öböljegyzékszámának ismertetése után, mert éhes és ezért nyel: Lerben volt Karajám!) — Jótékonysági tál (déltájban, amiről csak álmodik a gyomor.) — Laza pöffeszkedés, az ultimilliomosok na- gyotmondásai, zártsorú taktikai értekezlet, tájba illő időhúzás vacsoráig. jobban a jószágot. Ajánlom néhány vállalati közgazdásznak is a módszert, legalábbis a disznótort, mert megtanulhatnák, hogyan kell spórolni.- És arról hogyan vélekedik: híresség tekintetében mérföldnyi előnyre a csabai Ha nem, miért nem? Narancsevés A héten meghívtam beszélgetésre a szerkesztőségünkben dolgozó fiatal újságírókat. Az invitálást elfogadták, így tegnap ünnepélyes keretek között, székházunk tanácstermében találkoztam velük. Elmondtam nekik, hogy ,,egy lap van, egyetlen hatalmas, közös eséllyel”. Kifejeztem szándékomat, hogy a jövőben rendszeressé kívánom tenni ezeket a találkozókat. Ők viszont arról biztosítottak, hogy mindent megtesznek azért, hogy lapunk sikeresen szerepeljen a piacon. A találkozóról fénykép készült és közleményt terveztünk kiadni, de a szerkesztők lebeszéltek róla. Azt mondták, minek utánozni a kormányfőt, aki pártja fiatal politikusaival találkozott az Országház Nándorfehérvári termében. A programra meghívták a sajtó képviselőit, úgynevezett vágóképeket lehetett készíteni a grandiózus eseményről, s az elhangzottakról sajtóközleményt is kiadtak. A találkozón egyéb- **••••••••♦♦*•» ként a miniszterelnök kijelentette: ,,Egy ország van, egyetlen hatalmas, kozös eséllyel”. A tájékoztatóból pedig megtudhattuk, hogy a jövőben rendszeressé kívánják tenni az ilyen találkozót, a hajdú-bihari ifjú szocialisták pedig ígéretet tettek arra, hogy 2004- ben meg fogják enni a magyar narancsot. Biztosan így lesz, váljék egészségükre! Fogyasszanak hozzá banánt, kivit és ananászt is. Ha viszont a legnagyobb ellenzéki pártra gondoltak, akkor izgatottan várom, jön-e a re- váns, mikor jelentik be fideszék, hogy holnaptól szegfűt reggeliznek sült madarakkal. Félre a tréfát, fontosabb dolgokról essék itt szó: a nagy találkozó hallatán néhány dolgot nem értek. Miért van hírértéke annak, hogy a szocialista miniszterelnök találkozik pártja ifjú politikusaival? Továbbá milyen hangulat uralkodhat abban a pártban, amelyiknek miniszterelnöke protokoll-találkozó keretében kívánja megismerni fiatal politikusai véleményét, s biztosítani őket arról, hogy minden rendben van. Hová veszett a rendszerváltó közvetlenség: ,,gyerekek, üljünk le valahol egy pofa sörre és dumáljunk egy jót arról, mi nyomja a lelketeket!" Végül a legizgalmasabb kérdés: miután az uniós csatlakozás utáni Magyarország jövője volt a beszélgetés fő témája, kezdeményez-e találkozót a miniszterelnök mondjuk a Fidesz ifjú politikusaival? Ha nem, miért nem? Talán mert nincs közük az egy-Magyarország- hoz? Vagy mire meghívná őket, addigra a hajdú-bihari ifjú szocialisták úgyis túllesznek rajtuk? Hagyjuk! Egyre azon gondolkodom, mire jók ezek a látszattalálkozók, s mit akarnak velük ellensúlyozni? Nem lehetne egy kicsit másképp, közvetlenebbül, emberibb módon, protokoll, vágóképek és közlemények nélkül? Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu Héh/égi olvasm----Kö nyv a „herfliröl” A békéscsabai Pribojszki Mátyás szájharmonikás, hivatalosan pedagógusi végzettségű és mintegy másfél évtizede foglalkoztatja ez a csodálatos hangszer, a szájharmonika, vagy becenevén a „herfli”. Pribojszki az elmúlt tíz-tizenöt évben folyamatosan jelen van a hazai és nem utolsósorban a nemzetközi blues-zenei életben, hiszen saját csapatával, a Blues Fools zenekarral több, mint húsz(!) országban lépett színpadra és eddig három önálló CD-t is készített. E napokban is Olaszországot járja, hat helyszínen muzsikál a nagyérdeműnek. A koncertek, turnék által szerzett tapasztalatai mellett szükségét érezte egy, a szájharmonikázással kapcsolatos tankönyv kiadásának, hiszen nagyon sokan keresték és keresik a mai napig, hogy tanítsa a herflizést.- A szájharmonikázást tanítani, bizonyos szint után nagyon nehéz, hiszen ez a „legintimebb” hangszer az egész földkerekségen, hiszen tenyerünkben tartjuk, ajkainkat ráhelyezve fújjuk, szívjuk, sok esetben még nyelvünket is használjuk úgy, hogy nem is látjuk mit csinálunk valójában - állítja a kitűnő zenész. Ebben próbál segítséget, eligazítást adni, Pribojszki Mátyás „Herfli suli” című könyve, amely október elején látott napvilágot. (Zárójelben jegyezzük meg: 1941 óta nem jelent meg hasonló tankönyv Magyarországon.) A könyvet elsősorban azoknak ajánlja, akik kedvet éreznek e varázslatos hangszer megismeréséhez, valamint ahhoz, hogy a könyvhöz tartozó CD segítségével, akár önállóan is elsajátítsanak néhány ismert magyar népdalt és nemzetközi dallamot. Természetesen komoly és részletes zeneelméleti ismeretekre nincs szükség, hiszen a dalokat sajátos, jól érthető jelrendszerrel is ellátta, ezzel nagy segítséget nyújtva a kezdő szájharmonikásoknak. A „Herfli suli” felépítése a hangszer különös történetétől indul, a szájharmonika felépítésén keresztül a hangszer ajánlón át, a különböző herfli stílusokig, a gyakorlati résszel, CD melléklettel bezárólag, mintegy 64 oldalban összefoglalva. A végszó nem is lehetne más, mint ahogy a szerző is írja a bevezetőben: „Mindenkinek jó herflizést!” Jávor Fanny Hálaadásra Az 1956-os forradalom és szabadság- harc emlékére, a hálaadás ünnepén tartott megemlékezések során, utolsóként a békéscsabai Nagy Imre szobornál gyűltek össze a csabaiak. Erre egy kicsit kevesebb közfigyelem vetült, ezért idézünk a Szegeden élő és a beszédet tartó dr. Ferdinándy Kond gondolataiból. „Békéscsabán 1956. október 27- én alakult meg a Forradalmi Tanács 16 tagú elnökséggel. Másnap, 13 óra 20 perckor jelentette be Nagy Imre a fegyverszünetet, a szovjet csapatok kivonását és a Kossuth címer bevezetését. Akkor a szabadságból már csak 7 nap volt hátra. Október 31-én kezdte meg adásait a békéscsabai Szabadág Rádió Féja Géza megrendítő beszédével, ami időközben sok nyelven megjelent. (...) Azóta eltelt 47 év. A nemzet meg kell békéljen magával s tekintetét a jövőre kell vesse. A nemzeti megbékélésen, mint Ripp Zoltán írta, nem a megbocsátást, hanem a történelmi igazsággal való megbékélést kell érteni. Erőinket egyesíteni kell, azért, hogy az eljövendő kihívásoknak eleget tudjunk tenni. Minden eseménynek, eszmének megvannak a maga karrierlovagjai, vámszedői, szerencselovagjai, de ezek a tisztánlátókat nem befolyásolhatják. Hallgassunk Wass Albertre: „...és üzenem a volt barátaimnak / kik megtagadják ma a nevemet, / Ha újra fordul egyet a kerék, / Én akkor is barátjok leszek. / És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag, / Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk, / És leszünk egy cél és egy akarat / Ha így lesz, akkor jöhet a hálaadás!” Közreadja: F. I. Az első vers... (részlet) Tekereg a kolbász, itt az eleje A végén meg majd, a végén meg majd, a végén meg mindent bele.
