Békés Megyei Hírlap, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-02 / 230. szám

6. OLDAL - 2003. OKTÓBER 2., CSÜTÖRTÖK

Sem titokról, sem sikerről nincs szó, csak munkáról

Hol rejtőzik az a sok pénz, amely elegendő lenne a minőségi betegellátáshoz?

Ha mostanság valaki a teherporta felől megy be a Réthy Pál Kórház területére, meglehetősen mozgalmasnak találja az eléje táruló képet: kordonok, sisakos munkások, itt-ott törött, másutt ép cserepek fogadják. Mi történik? Erről és sok más aktuális ügyről kérdeztük dr. Szabó Terézia főigazgatót.

— Egy tovább már nem halasztható sürgős munka kezdődött meg végre az A, B, C és D épületen.

A komplexum ugyan mintegy tízéves, a tetőfedés azonban annak idején nem sikerült igazán.

Évek óta hullanak a cserepek a tetőről, alatta a tetőtérben a beázás veszélye fenyegette a klímagépházat, meg az ott lévő néhány lakást. Ennél is rosszabb volt az állandó balesetveszély, tavaly télen négy autóra esett cserép a tetőről, és csak az égiek különös kegye kímélt meg minket a nagyobb bajtól. Alapos szakértői vizsgálat után a képviselő-testület úgy döntött: négy épületen teljesen ki kell cserélni a cserepet. Egyébként nem egyedi ez a probléma, több épület, családi ház, amely akkoriban épült, hasonló gonddal küszködik. A szakértők szerint a cserép minősége és az alkalmazott technológia sem volt megfelelő. A munkálatokat most egy működő intézményben kell elvégezni. Nem tehettük meg, hogy hetekre vagy hónapokra leállítjuk a belső térben folyó gyógyító munkát. Az egyik épületet ráadásul be sem lehetett állványozni, itt egy nagyon érdekes technológiával erre kiképzett alpinisták dolgoznak, elég jól haladnak. Két kivitelező dolgozik egyidejűleg, egyik a B, másik a D épületen, és ha az idő engedi, még a tél beállta előtt a C épület is elkészül, s akkor már csak az A épület marad tavaszra.- Vissza-visszatérő téma a belgyógyászati tömb rekonstrukciójá- nak szükségessége is. Lesz belőle valami?- Valóban régi vágyunk ez. Tulajdonképpen nem régiek az épületek, a nyolcvanas években lett készen a tömb. Mindannyian ismerjük a hetvenes-nyolcvanas évek állami építkezéseinek színvonalát, elég körülnézni az akkor épült lakótelepeken.

Sajnos, egyelőre még vámunk kell a rekonstrukcióra, pedig nagyon fontos lenne, különösen a tömb komplex energetikai korszerűsítése, ami magában foglalja a fűtési rendszer modernizációját, a nyílászárók cseréjét és hőszigetelését, valamint a lapos tető szigetelését, sőt átalakítását. Mindezek

mellett kisebb, 2-3 ágyas kórtermeket szeretnénk kialakítani, és közelebb akarjuk vinni a vizesblokkokat a betegek szobáihoz. Ha a lapos tetőt nyeregtetőre tudnánk cserélni, akkor a tetőtérben egy oktatóterem ki- alakítására is lehetőségünk lenne. Erre kész, komplex tervünk van, be is nyújtotta a város a pályázatot címzett állami támogatásra, de sajnos nem nyert. Egy ilyen milliárdos beruházás saját erőből, önkormányzati pénzből történő finanszírozásáról pedig nem is álmodhatunk, annyira jól a városnak sem megy.- Két-húrom éve hetente adott hírt a sajtó n kórházról, folyt az átfogó pénzügyi vizsgálat, és a vita is a végeredményről. Most milyen a helyzet?- Október végén lesz két éve, hogy átvettem a kórház vezetését, arról tudok beszámolni, ami ezalatt történt. Először is viszonylag gyorsan sikerült visszafizetni az adósságainkat. Eléggé szigorú a gazdálkodásunk, de ma már mondhatom, hogy meg is hozta az eredményt: a kisebb műszerbeszerzések, a humán- erő-fejlesztés és a dolgozóknak fizetett jutalom mellett is képesek voltunk tartalékot képezni. A kórház pillanatnyi helyzete tehát stabil, ám ebben a székben így sem lehet hátra dőlni. Az egészségügy finanszírozását ugyanis szinte folyamatosan módosítják, ezért a várható betegforgalom függvényében sem tervezhető pontosan a bevétel. A változó jogszabályok, a mostanában állandó reflektorfényben álló egészségpolitika változásai az OEP-re (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) is hatással vannak, rákényszerül a gyakori módosításra, és nyilván a szigorúbb ellenőrzésre is. Idén nyártól kezdve pedig kifejezetten romlottak a feltételek. A bevételeket tehát ilyen körülmények között nem igazán lehet biztonságosan tervezni, ugyanakkor a kiadásainkat mindenképpen a bevételekhez kell igazítanunk. Ez állandó figyelmet, megfeszített munkát és nagyfokú szakértelmet követel. Úgy tűnik, a finanszírozhatóság kritikus ponthoz érkezett. Az az igazság, hogy a tudomány és a technika fejlődésével együtt jár az egészségügyi kiadások szédítő tempójú növekedése. Ezeket a világon mindenütt próbálják ésszerű mederben tartani, hiszen nincs az a pénz, amit ne tudnánk elkölteni a betegellátásra. A tényleges lehetőségek az ország teherbíró képességétől is függenek, ezt figyelembe kell vennünk.- Általában eladósodott, csőd szélén álló, lepusztult kórházakról szólnak a hírek. Ugyanakkor a csabai kórházban stabilizálódott a helyzet, pedig nem valami gazdag, nyugati nagyvárosban működik. Mi a siker titka?

— Sem titokról, sem sikerről nem beszélnék. Nem győzöm hangsúlyozni: a helyzetünk pillanatnyilag stabil. Ha a műszereink kezdenek elavulni, az elhasználódás következtében elromlani, ez már jelenthet olyan költséget, amivel sem az intézmény, sem a fenntartó önkormányzat nem birkózik meg egykönnyen a jelenlegi feltételek mellett. A mindenkori menedzsment dolga és felelőssége a működési bevételek és kiadások egyensúlyban tartása, ez nálunk valóban rendben van. Ami a saját eredményünknek tudható be: az elvégzett munkáért járó beÉs ki figyel az orvosra?

Mennyi időt, pénzt, energiát fordít a társadalom arra, hogy az orvos mindig a topon legyen, hogy frissen, élettel és energiával telve, nyugodt és türelmes idegállapotban lásson neki a feladatának?! Abszolút hibátlan munkát kémek számon rajtunk, míg a ráfordítás az említett szakmákénak csak töredéke. Alacsony fizetés, hatalmas felelősség, maximális munkaidő, és rendszeres erkölcsi megbélyegzés a hálapénz miatt, ami a kórházi orvosok esetében egyáltalán nem általános, sőt! Nem csoda, hogy az orvosok átlagéletkora meglehetősen alacsony a lakosság átlagához képest.

vételt gondosan lekérjük az OEP- től, és sem egyéni, sem kisebb csoportérdeket nem engedek az intézmény egészének érdeke elé kerülni, amikor a kiadásokról van szó. Ennek nem mindenki örül, de a többség belátja, hogy ez a helyes. Itt mindenki nagyon sokat dolgozik, illő, hogy ne csak a munkából, de a javakból is arányosan kapja meg a rá eső részt.- Gyakran hangoztatott téveszme volt: az orvosok úgy megvédik egymást, hogy soha senkit nem lehet felelősségre vonni. Manapság

viszont szaporodnak a műhibaperek...- A társadalom gyűjtőnéven műhibának nevezi azt, ha a beteg valamilyen betegségből nem gyógyul fel százszázalékosan, ha szövődmény lép fel, ha valamilyen maradandó károsodás következik be. Ennek azonban az eseteknek csak nagyon kicsi töredékében az orvos hibája az oka. A gyógyulás sikere számtalan körülménytől függ, közülük kettőtől alapvetően: a betegség típusától és a páciens személyes adottságaitól, a szervezet általános állapotától. Mi magunk is nagyon nehezen tudjuk elfogadni, de tény: nem lehet mindenkit százszázalékosan meggyógyítani. Ilyenkor a hozzátartozók vagy maguk a betegek igen gyakran az orvost okolják, ügyvédhez fordulnak, és sok ügyvéd akkor is belevág a kártérítési perbe, ha annak kimenetele több mint bizonytalan a betegre nézve. Valódi műhiba nagyon kevés fordul elő, a működésbe ugyanis be van építve az esetleges hiba kiküszöbölése, illetve azonnali korrekciója. Az operáció például mindig csapatmunka, ezért ha valaki esetleg hibázna, a team többi tagjának biztosan feltűnik, és korrigálnak. Ha mégis előfordul egy-egy kikerülhető hiba, az sem hanyagságból, főként nem szándékosan, hanem fáradtság, pillanatnyi indiszpozíció, vagy egyéb körülmények miatt. Senki nem

tudja elképzelni, mit jelent ez a hibát vétő orvos számára: soha nem heveri ki, élete végéig elkíséri az önvád, jobban szenved ettől, mint bármilyen büntetéstől, amit kiszabnak rá. Nehéz erről beszélnem, de azt azért meg kell érteni, hogy az orvos nem isten. Emberek vagyunk, végezzük a munkánkat, és - ki kell mondanom! - mint minden munkánál, amit emberek végeznek, nálunk is előfordulhat hiba. Gondolja csak el: lehet-e egy embertől egy életen át tökéletes, hi- báüan munkát várni? Van-e még szakma, hivatás, amelyikkel szemben a társadalom csak közelítőleg magas mércét alkalmaz? Érdemes utánanézni, hányán dolgoznak azért, hogy a pilóták, űrhajósok, de akár csak a mindenféle médiasztárok és futballisták mindig megfelelő testi és lelki állapotban legyenek?! Nagyon sokan.- Egy nemrégiben történt konkrét esetről az egyik helyi rádiNégy épületen teljesen ki kell cserélni a cserepet, az egyiket be sem lehetett állványozni, itt egy nagyon érdekes technológiával, erre kiképzett alpinisták dolgoznak.

óban meglehetősen éles hangú jegyzet hangzott el...- Ismerem a művet. Az ítéletről nem beszélnék, még nem jogerős. Az eset maga elég szokatlan: kisgyermeket hoztak be az ügyeletre combcsonttöréssel. Akinek van gyereke, az tudja, hogy ebben a korban a gyermekek esnek-buk- nak, legurulnak a lépcsőn, majd felállnak és mennek tovább. Súlyos balesetnek kell ahhoz történnie, hogy a fiatal, nagyon rugalmas csont eltörjön, ezért is olyan ritka ebben a korban a combtörés. Egy ilyen esetet a traumatológus akkor sem tud rutinból kezelni, ha száz évig él, mert egy vidéki kórházban alig-alig találkozik vele. Két szakorvos látta el a gyereket, mindent elkövettek, hogy a lehető legjobb eredménnyel gyógyuljon. Ám ez pontosan egyike az olyan betegségeknek, ami az esetek döntő többségében szövődmény nélkül nem megúszható. Ami pedig azt a jóindulatúnak nem nevezhető megjegyzést illeti, hogy a kórház nem is képviseltette magát a tárgyaláson, ez egyszerűen nem igaz. Minden tárgyaláson ott voltam, egyedül az

ítélet felolvasásakor nem jelentünk meg, ami egyébként formaság, hiszen jognyüatkozatot az írásos ítélet kézhezvétele után lehet tenni. Nem tartom okos dolognak, sem barátságos lépésnek a lakosság negatív befolyásolását az orvostársadalommal szemben. Bizalom nélkül nagyon nehéz dolgozni.- Végezetül egy rövid kérdés: mi a helyzet a privatizációs fronton?

— Szakértők szerint nem várható, hogy a jelen feltételek mellett el fogja árasztani a magántőke az egészségügyet. De nem árt eloszlatni egy félreértést: eladni nem lehet a kórházat úgy, hogy valaki kifizet pár milliárdot az önkormányzatnak, és övé a cég. A törvény célja az, hogy a tőkeemeléssel a pénz az egészségügybe áramoljon, nem pedig az államkasszába. Ha egy tőkés a kórházban többségi tulajdont akar szerezni, akkor a jelenlegi értéknél többet be kell fektetnie magába a kórházba. Ez ma több milliárdot jelent, ezért nem várható gyors privatizáció. De ha mégis: az önkormányzat betegellátási kötelezettsége megmarad, tehát szerződnie kell az új tulajdonossal.

„Holnap reggel éhgyomorra jöjjön be vérvételre!”

fogásolta, hogy egy kismama reggeli nélkül menjen be a kórházba. Vajon tényleg elkerülhetetlen az „éhezés”? A kérdésre a Réthy Pál Kórház központi laboratóriumának vezetőjétől, dr. Rácz László főorvostól kértünk választ.

Naponta átlagosan háromezer-ötszáz vérminta kémiai vizsgálatát végzik, elemzik ezen a gépen, amelyet számítógép vezérel.- A labormunka a laboratórium falain kívül kezdődik. Ez az úgynevezett praeanalitikai szakasz, mely többek között a vizsgálatok kiválasztását (mit, mikor), a vizsgálat elrendelését, a páciens előkészítését jelenti. A megfelelő előkészítés nagyon fontos része a laboratóriumi diagnosztikának, mivel a laboratóriumi eredményeket több tényező is befolyásolja, köztük az étkezés, a dohányzás, gyógyszerfogyasztás, sőt, a vérvétel előtti fizikai terhelés (futás, ci- pekedés stb.) is. Sajnos kevesen tudják , hogy a táplálék bevitelét követően emelkedik a fehérvérsejt száma, a vérzsírtartalom, a vércukor értéke, viszont csökken a szérum vas értéke. Ezért szakmai előírás, hogy a fenti vizsgálatok előtt 12 órás táplálékmegvonás szükséges, persze nem igazán az egészséges életmód érdekében, hanem, hogy a mért értékek megfeleljenek a tényleges biológiai állapotnak.

Különösen érvényes ez a terheléses vizsgálatokra, ahol az éhgyom- ri érték mérését követő táplálékbevitel után két órával megismételjük a vizsgálatot, amivel egyértelműen be lehet bizonyítani vagy ki lehet zárni a betegség gyanúját. Ezt például a cukorbetegség megállapításánál használjuk, s ez terhességi cukorbetegség esetén is nemzetközileg elfogadott alap- vizsgálat. - Fontos tudni, hogy milyen kockázattal jár a vérvétel előtti étkezés. A fehérvérsejtek nagy számából az orvos gyulladásos folyamatra gyanakodhat, és fölösleges gyógyszerezésre, sőt akár műtétre is sor kerülhet. Ha magas a vérzsír értéke, a koleszterinszint csökkentését kezdi el az orvos, pedig csak az történt, hogy a beteg nem tartotta be az utasítást, és be sem vallotta, hogy bizony jól bereggelizett. Ha kismamáról van szó, a hamis eredményből vashiányra következtetünk. Á kezelőorvos máris felírja a vaskészítményt, pedig semmi szükség nem lenne rá, ha a páciens éhgyomorra érkezik a vérvételre. Látható tehát, hogy az utasítás betartása elsősorban a beteg érdeke. Sajnos, ha nagy tömegű orvos-beteg találkozás történik, akkor ilyen részletesen nem kerül sor minden esetben a beteg felvilágosítására. Ezt a saját járóbeteg-statisztikánkkal szeretném alátámasztani: 2002-ben laboratóriumunkban 83 ezer 37 beteget láttunk el, a vizsgálati számunk 1 millió 241 ezer volt. Ilyen nagy tömegben valószínűleg nincs idő a felvetett kérdések részletes, konkrét megbeszélésére, de törekszünk továbbra is folyamatosan tájékoztatni betegeinket. Ami pedig a hosszas éhezést illeti, bármekkora legyen is a napi igénybevétel, akámtilyen sokan várnak a labor- vizsgálatokra, a kisgyermekeket, a várandós kismamákat minden esetben soron kívül behívjuk.

Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült.

Internet: www.rethy.hu E mail: titkar@korhaz.rethy.hu

Sokan bosszankodnak, amikor a szakrendelésen elhangzik a mondat: holnap reggel éhgyomorra jöjjön be vérvételre! A múlt héten az sms-rovatban is felbukkant egy hasonló panasz, amely az egészséges életmód jegyében ki-