Békés Megyei Hírlap, 2003. szeptember (58. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-04 / 206. szám
6. OLDAL — 2003. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY áRÉKÉS megyei HÍRLAP Gyakori a depresszió, a szorongás, az alkoholizmus A pszichiátria a lelkibetegségekkel, az addiktológia a szenvedélybetegségekkel foglalkozik Napjainkban mind több szó esik a szenvedélybetegségekről, okairól és következményeiről, valamint az egyre szaporodó lelki eredetű bajokról. Valaha az idegrendszeri, pszichiátriai problémákat unatkozó úrihölgyek látszatbetegségének tartották, az ezredfordulón azonban a világnak szembe kell néznie a tényekkel: mind többen szenvednek olyan betegségekben, amelyek a neurológia, a pszichiátria és az addiktológia hatáskörébe tartoznak. Mindezekről a Réthy Pál kórház belvárosi kihelyezett szakrendelőjében beszélgettünk dr. Felber Magdolna főorvossal.- A neurológia a szervi idegrendszeri betegségeivel foglalkozik. Agydaganat, fejfájás, isiász, porckorongsérv - igen sok olyan betegség van, amely a szervi idegrendszer elváltozásaira, működési zavaraira vezethető vissza. A pszichiátria a lelkibetegségekkel, az addiktológia pedig a szenvedélybetegségekkel foglalkozik — tájékoztat a főorvos asszony.- Van-e átfedés, szorosabb ösz- szefüggés ezek között?- Mint tudjuk, az emberi szervezetben minden mindennel ösz- szefügg, de ez a három szakterület nagyon erősen összetartozik. Nyilván nem véletlen, hogy a legtöbb orvos, aki az egyikből szakvizsgázott, előbb-utóbb a másik két szár- területen is megszerzi a szakvizsgát. A pszichiátriai betegségek szervi alapja az idegrendszer. Nagyon nagy az átfedés egyfelől a neurológia és a pszichiátria, másfelől a pszichiátria és az addiktológia között, sőt bizonyos értelemben még az idegsebészet is ide sorolható. Igen sok szervi idegrendszeri betegség jár pszichiátriai tünetekkel, ugyanakkor gyakran kiderül, hogy a lelkibetegség alapja egy bizonyos szervi idegrendszeri elváltozás. Ezért akár a diagnosztikában, akár a kezelés során elég nehezen lenne elválasztható egymástól a két szakterület. A szenvedély- betegeknél pedig igen gyakori a pszichiátria tünet: depresszió, za- vartság mutatkozik náluk.-Mia leggyakoribb betegség?- Minden rendelőnek megvan a maga sajátos profilja; én itt legtöbbet a depresszióvá, a szorongásos panaszokká és az alkohol- betegekkel táálkozom. Neurológi- á téren a leggyakoribb panasz, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, a kínzó fejfájás és a szédülés. A depresszió nagyon gyakori manapság, vannak olyan vélemények, hogy minden harmadik ember átesik élete során legáább egy depressziós epizódon. Hogy mást ne mondjak, a nőknél például a szülés utáni depresszió eléggé közismert. Azt is el kell azonban mondanom, hogy nagyon sok esetben ez a betegség felfedezetlen marad, enyhébb formában ugyanis hajlamos arra, hogy magától elmúljon. Lezajlik a beteg életében egy depressziós időszak, ami néhány hónapig tart, utána elmúlik, és ilyenkor a beteg utólag arra gondol, hogy váami más baja lehetett, esetleg csupán egy negatív esemény által kiváltott rossz közérzetnek tudja be a tüneteket. A depresszió testi tünetekkel is jár, kimerültség, vérszegénység, gyomorpanaszok, stb., és persze ilyenkor más irányban vizsgálják a beteget, míg végül elmúlik a depresszió, és vele együtt a tünetek is. Más esetben viszont a betegség idültté váik, s gyakran a mindenféle vizsgáatok után fedezik csak fel, hogy itt pszichiátriá jellegű problémává állunk szemben.- Milyen tünetekkel jár ez a betegség?- Mint mondtam, a depresszió testi és lelki tüneteket egyaránt okoz, ezeknek végtelenül változakezés, emésztési panaszok. Természetesen ez egyénüeg igen vátozó összetételben jelenhet meg, de nekem az a tapasztáatom, hogy a legtöbb betegnél súlyosabb, vagy enyhébb formában szinte mindegyik tünet felfedezhető. Sokszor a beteg el sem mondja ezeket a kellemetlen testi panaszokat, csak akkor derül ki, amikor rákérdezünk. Tovább bonyolítja a dolgot az, hogy ez oda-vissza érvényes, tehát bizonyos testi eredetű betegségek tünetegyüttese úgymond utánozza a depressziót. Mondok egy példát: agydaganat. A beteg befelé fordulóvá, szorongóvá, feszültté válik, aztán kiderül, hogy a háttérben egy kóros agyi folyamat zajlik. De nemcsak a szorosan vett idegrendszeri, hanem akár a belgyógyászati jellegű betegségek is okoznak ilyen tüneteket. Például a pajzsmirigy egyes betegségei depressziós tünetekkel járnak, kezeljük a betegséget, de nem múlik el, nem javul, végül kiderül a testi eredetű baj, s ahogyan ezt kikezelik, elmúlik a depressziós tünet is. Épp ezért nagyon áaposan végig kell gondolni a pszichiáternek, hogy milyen betegségek társulhatnak a depresz- szióval, melyek produkáják a tüneteit, hogy a lehető legpontosabban diagnosztizálhassuk - más A gyakran emelgetett alkoholos poharat követi a lelki depresszió, a testi bajok és a családi gondok tos a skáája. Állandó lehangoltság, nyomott hangulat, elkeseredettség, pesszimizmus, a beteg mindent fekete szemüvegen keresztül lát a világban, állandó feszültség kínozza, fáradékony, gyenge, ávászavará vannak, szorong. A testi tünetek legáább ilyen sokfélék: szexuális zavarok, székletszorulás, verejtészakterületekkel együttműködve - az áapproblémát.- Á „cégtáblán” az olvasható, hogy itt addiktológiai gondozó is működik. A szenvedélybetegségek között nálunk még mindig vezet az alkoholizmus?- Vezet, de sajnos már megjelent a drog és a játékautomata is. A drogbetegek számára Gyulán működik speciális drogambulancia, mi itt a szenvedélybetegségek közül az alkoholbetegekkel és a játék- automata-függőkkel foglákozunk. Ez utóbbiak táán még kevesebben vannak, bár az is lehet, hogy csak kevesen jönnek el szakrendelésre. A szenvedélybetegek számát nagyon nehéz pontosan felmérni, hiszen a legtöbb nem fordul orvoshoz, mivel nem tartja magát betegnek, vagy nem is akar megszabadulni a szenvedélyétől. „Akkor hagyom abba, amikor akarom!” - ez a legjellegzetesebb és leggyakoribb mondat, ami a szenvedélybeteg szájából elhangzik. Az alkoholbetegeknél - főleg, ha már évek óta fennál a függőség- olyan mértékben torzul a személyiség, hogy nem képes belátni a betegségét: igyekszik bagatellizáni az ákoholfogyasztását, nem ismeri el, hogy beteg, és gyakran hajtogatja ezt a bizonyos mondatot.- Aki sokat iszik, az feltétlenül alkoholbetegnek számít?- Azt nevezzük ákoholbeteg- nek, aki huzamosabb ideig, rendszeresen, nagy mennyiségben fogyaszt ákoholt, és testi, lelki, vagy társadalmi szövődmény jelenik meg. Testi szövődmény lehet májbetegség, szívizommal kapcsolatos probléma, szervi idegrendszeri elváltozás. Lelki szövődmény az ákoholmegvonásos tünetegyüttes — bizonyára mindenki látott már reszkető kezű, gyenge, ugyanakkor ingerült embert, akinek innia kell, hogy ezek elmúljanak ideig- óráig alkohol okozta epilepszia, vagy alkohol okozta zavartság. Társadalmi szövődménynek nevezzük, ha az alkoholbeteg odajut, hogy a csáádja elhagyja, elveszíti a munkahelyét, a rendszeres jövedelmét, anyagilag lecsúszik. Akinél valamelyik jelentkezik, az á- koholbeteg. Sajnos nem ritka, hogy mindhárom szövődmény együttesen lép fel. Hogy a rendszeresen nagy mennyiségben fogyasztott alkohol kinél mennyi idő alatt válik betegséggé, az meglehetősen változatos képet mutat, igen nagyok az egyéni eltérések. Előfordul, hogy a környezete sem tartja betegnek, hiszen nem produkál látható tüneteket, ám egy orvosi vizsgálat kideríti, hogy beteg a mája. Nagyon gyakori a személyiség- torzulás is. Sokszor lehet hallani, hogy: „amilyen jó ember ez a Pista volt, úgy megváltozott”. Az addig derűs, beilleszkedő, élénk ember befelé fordulóvá válik, mogorva lesz, ingerlékeny, nem törődik maga körül az emberekkel, a családjával, a munkájával — ez is egyfajta szövődmény, mégpedig a központi idegrendszerre gyakorolt káros hatás eredménye. Ennek része az is, hogy nincs betegségtudata.- Vajon ezeknek az embereknek nincs is olyan pillanatuk, amikor rádöbbennek, hogy önmagukat pusztítják? Hiszik is, amit A gyógyulót ne vigyük kísértésbe! A mi feladatunk, hogy felkészítsük őket erre, elmondjuk, hogy mire kell ügyelni, hogyan kell bánni a beteggel. Nem szabad felemlegetni a régi ügyeket, nem célszerű sokat beszélni magáról a kezelésről sem, és természetesen nem szabad nagy vendégségeket, ivós összejöveteleket rendezni, vagy ilyenekre elvinni a beteget. Az a legjobb, ha a család minden tagja tartózkodik otthon az alkoholfogyasztástól, hiszen nagyon nehéz a gyógyulóban lévő betegnek nézni, hogy mások söröznek, alkoholt isznak. Szeretettel kell körülvenni, és az esetleges problémát, ami a pohárhoz vezette, feltárni, megoldást keresni rá. mondanak: hogy ők nem betegek? —Van olyan, akinél egyszer csak eljön a felismerés pillanata, és szerencsés esetben üyenkor felkeresi az orvost. De az igazság az, hogy tapasztalataim szerint a legtöbb alkoholbeteg a környezete nyomására szánja rá magát a kezelésre, és még itt a rendelőben is ragaszkodik ahhoz, hogy nem beteg, akkor hagyja abba az ivást, amikor akarja. Később aztán belátja, hogy ez súlyos probléma, és ha ő is akarja, akkor segítséggel le lehet szokni róla.- Valahol azt olvastam, hogy az alkoholbeteget tünetmentessé lehet tenni, de nem lehet meggyógyítani, vagyis aki egyszer beteg volt, az többé nem ihat alkoholt, mert visz- szaesik. Igaz-e ez, és miért van így? — Igaz. Az alkoholbetegség oka örökletes hajlam. Ha ezt elfogadjuk, könnyen belátható, hogy kezeléssel csak a tüneteket és a szövődményeket tudjuk megszüntetni, a hajlam a beteg élete végéig megmarad. Nem láttam még olyan beteget, aki később szociális ivóvá tudott válni, azaz: megfelelő helyen, megfelelő körülmények között megfelelő mennyiséget tud inni, és nem esik túlzásba. Akinek erre hajlama van, az teljesen másképp viszonyul az alkoholhoz, ez genetikailag szabályozott dolog. Az ilyen emberek rendszeresen nagy mennyiséget isznak, jellemző, hogy nem tudják abbahagyni, amíg van előttük ital. Ha erre időben felfigyelnek, az alkoholbetegség kialakulása megelőzhető, mert a mennyiség és a rendszeresség döntő tényező. Van egy kategória: a veszélyesen ivó, aki borotvaélen táncol, hiszen néha sokat iszik, aztán egy ideig semmit, vagy nagyon keveset. Ha jelen van az örökletes hajlam — amit egyébként senki sem tud magáról -, akkor előbb-utóbb átesik a ló túlsó oldalára, nagyon sokat iszik, és kialakul a betegség. Ezért kell megmaradni szociális ivónak, vagy teljesen absztinensnek.- A köztudatban többnyire ma is az él, hogy az alkoholistára elvonókúra vár a rácsos ajtók mögött. Itt viszont járó betegként kezelik őket. Hogyan?- Először is feltárjuk a betegséghez vezető utat: mit és mennyit iszik, milyen rendszerességgel; milyen testi, lelki panaszai vannak, esetleg milyen társadalmi szövődmény jelent már meg; hogyan vezetett az élete az alkoholbetegség kialakulásához? A kezelés két részből áll: gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésből. Ez utóbbi lényege a betegség jellegének feltárása, bemutatása, a veszélyek vüá- gossá tétele a beteg számára, hogy motiváljuk a leszokásra. A gyógyszerek részben a pszichiátriai szövődmények gyógyítására szolgálnak - ha megvonásos tünete, depressziója, epilepsziás tünete van a betegnek, akkor ezt gyógyszerrel kezeljük. Hosszú távon pedig olyan gyógyszereket adunk, amelyek az alkoholéhséget csökkentik, illetve úgynevezett támogató készítményeket, amelyek alkoholfogyasztás esetén rosszullé- tet okoznak. Sajnos, elég gyakori a visszaesés, a szenvedélybetegségre jellemző a visszaesésekkel tarkított gyógyulás, de meg lehet gyógyulni. Ezért mindig megbeszéljük a beteggel, hogy ha megtörtént a baj, ne hagyja annyiban, jöjjön vissza, segítünk, újra kezdjük a gyógyítást.- Hogyan kerül ide Önökhöz a beteg?- Azt tapasztalom, hogy először a háziorvoshoz fordul a beteg, vagy a családja és a háziorvos ajánlja nekik ezt a lehetőséget. Ő ismeri a beteget, a családot, pontosan tudja, hogy mire van szüksége adott esetben. Beutaló nem szükséges, bárki, csak úgy az utcáról is bejöhet hozzánk, pontosan azért, hogy ne bélyegezzük meg vagy hozzuk megalázó helyzetbe a beteget. Senkinek nem kell kényelmetlenül éreznie magát, hiszen a várószobában a legkülönbözőbb panaszokkal bajlódó emberek ülnek.- Ön azt mondta: az alkoholbetegség társadalmi szövődményekkel is járhat. Akkor nyilván a beteg környezetének, családjának a gyógyulásban is van szerepe.- De még mennyire! A család nélküli, egyedülálló beteget a legnehezebb gyógykezelni, hiszen ha kimegy a rendelőből, már csak magára számíthat. A családtagok pedig - érdekes módon - haragszanak az alkoholbetegre mindaddig, míg el nem szánja magát a kezelésre. Akkor a viszony megváltozik, és mindent megtesznek azért, hogy segítsék őt a gyógyulásban. Pótlékvilágban élni érdemes? Az öröm képessége velünk születik Az orvosok elé már csak azok kerülnek, akiket gyógyítani kell. Akiket megviselt a felpörgött világ, akik nem bírták a versenyt a „pénz, hatalom, dicsőség” posztmodern szentháromságáért, akiknek még ahhoz sincs türelmük, kedvük, képességük, hogy örüljenek. Pedig a legfontosabb az ember számára az öröm. És mindig van, aminek örülhet, feltéve, hogy metanult örülni. Mert az öröm képessége ugyan velünk születik, de mára sikerült egy olyan nagyszerű világot magunk köré építem, amelyben az öröm gyanús, szükségtelen, és így eltűnt a mindennapokból. „Örülsz a diplomaosztón az oklevélnek? Ugyan! Hiszen csak a kilátástalanságba, küzdelembe, kiszolgáltatottságba vezető utat nyitja meg. Örülsz a két kezed munkájának? Dehogy. Hiszen, keserves munkával csináltál egy csinos léckerítést, bezzeg a szomszédé márványoszlopos... Örülsz a gyermekednek? Nem. Vállalod, mert különböző szocpolkonstrukciók erre ösztönöznek, de ettől kezdve csupa lemondás lesz az élet, mert ugye: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. örülsz a hajnali madárfüttynek? Hülye kérdés. Felébresztik az embert, és telepiszkítják az ablakpárkányt. Örülsz az életnek? Nem, mert az örömöt megélni idő kell, türelem, az pedig nincs.” ' De mivel senki sem képes állandó félelemben, feszültségben, savanyú hangulatban élni, nosza, itt vannak a remek pótlékok, sutty, be egy féllitert, mindjárt virágos jókedved lesz. Egy-két tabletta, vagy egy tűszúrás, és olyan boldog leszel, mint ide Lacháza. Valahogy így működik ez. Ahol a tudás nem cél, nem örömforrás, hanem a versenyképes munkaerővé válás feltétele; ahol a kétkezi munka szükséges rossz, elkerülendő megpróbáltatás; ahol a gyermek vállalandó kötelezettség és nem mindennapos gyönyörűség; ahol a világirodalom gyöngyszemeit, vagy Mozart műveit kötelező tananyagként és nem élményként raktározzuk el, ott bizony hamar előkerül a pohár, a tabletta, a tű. Ha iskolareformról, drogtörvényről meg családtámogatásról beszélünk, nem árt elgondolkodni: érdemes-e továbbépíteni az ilyen pótlékvilágot? A fiatalok gyakran keresik az igazi tiszta öröm helyettesítőjét a kábulatban. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E mail: titkar@korhaz.rethy.hu
