Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-06 / 182. szám

4. OLDAL - 2003. AUGUSZTUS 6., SZERDA R I P ŐRT A tanya nem vész el, csak átalakul Népi kultúránk múltja, jelene és jövője az Alföldön Élnek megyénkben olyan tizen- s huszonévesek, akik egy budapesti garzonlakás helyett tanyáról ál­modoznak? Épülnek-e újabb ta­nyák a huszonegyedik században, vagy lassan eltűnnek a föld színé­ről ezek a régimódinak és elavult­nak tartott épületek? A rendszer- váltás óta az Alföldön számos kor­szerű farm létesült, s egyre keve­sebb a mára már klasszikusnak számító, gémeskutas, vízvezeték és áram nélküli élő múzeum — de­rült ki a tanyavilággal kapcsolatos legutolsó kimutatásokból. Békés megye A tanya számomra a szabadságot je­lenti. A szarvasi gyökereket. Felhorka­nó traktorhangot, érdes-éles kutya­ugatást és varjakat az égbolton. Békét és nyugalmat sugall. Eszembe jutnak a déd- és a nagyszülők, s az igazi, téli disznótorok. A kemencében piruló fi­nomságok, az ebédek és a vacsorák melege. Látom magam előtt a hóba döfött pálinkásüveget, körülötte a megdermedt, megfagyott vércseppek- kel. Orromban érzem a pörzsölt sertés bőrének szagát, s a hagymás főtt vér mennyei ülatát. Visszatérnek a gyer­mekkor álmai: ha nagy leszek, régész leszek. Felderengenek a szántófölde­ken összeszedett „értékes leletek”, az a néhány sáros cserépdarab. Emlék­szem a csúzli- és íjkészítésekre, az ön­feledt „rosszalkodásokra". Megjelenik a padlás, a cserepek közt beszűrődő fény, s a fényoszlopokban kavargó por. A múltam előtti múlt mozdulatla­nul heverő tárgyai. Réges-régi kalen­dáriumok, ruhák, szerszámok, olajos alkatrészek. Bevillannak a tizenéve­sen végzett munkák. Az épületek fel­újítása, betonjárda készítése az ólak körül. Bálázás, traktorvezetés, s az emlékek újra és újra ismétlődő sora. Féja Géza, a Viharsarok című szoci­ográfia szerzője ekképpen vélekedett a tanyavilágról: „A tanyarendszer igen kellemes volt a városok gazdasági helyzete szempontjából. Nem igényelt költséges intézményeket, gondozást, de jövedelmet hozott.” Czettler Jenő 1921-ben írta a következőket: ,,A szí­vem fájt, amikor a tanyá­kat bejárva, mindenütt csak nyomort találtam... kulturális és közegészség- ügyi nyomott. Mintha csak a Kongó-vidék nége­rei között jártam volna, oly elmaradt ezeken a tanyai vidékeken a posta, iskola, orvosi szolgálat.” Romány Pál, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Tanyavüág és fa­lukutatás című írásában a következőképpen fogal­maz: „A tanyavilágnak részét képez­ték (képezik?) a szállások, a szórvá­nyok, a kisebb-nagyobb majorságok, a pusztai házak vagy a volt termelőszö­vetkezeti lakótelepek. Villannyal vagy villany nélkül, ásott kúttal, izoláltan Elnéptelenedett tanyaépület, amely már az enyészeté. Megyénkben egyre kevesebb klasszikus tanyaépület található. D^OTÓi KOVÁCS ERZSÉBET vagy éppen már farmként becézve, sőt az agrárcivilizáció csúcsának tekintve. Volt már tartozéktelepülés, települési hungaricum, s volt olyan maradvány, amelyet mint csökevényt, kiszorítani, visszafogni kell, nem pedig szaporítani - olvasható a Magyar Tudomány 2002/9. számában. Az egykor tanyán élő Kondacs Andrásné, Jucika néni a következőket mesélte:- A világ két, három emberöltő alatt rengeteget változott. Ma már szinte létezni sem lehet áram és veze­tékes víz nélkül. A húszas, harmincas években esténként petróleumlámpa mellett olvastak meséket a szüléink. Félperces jelentéstan A tanya szó nem az épületre vonatkozó, másodlagos használata általában pejoratív jelentésű a köznyelv­ben. Egy olyan településre, ahol nincs szórakozási le­hetőség vagy legalább egy butiksor, rögtön azt mond­ják, hogy „tanyasziti". A „tanyasi" kifejezés pedig igencsak rossz színben tünteti fel a szóban forgó tár­gyat vagy személyt. Pedig a tanya lehet összkomfor­tos, kényelmes és tiszta is. Egy tanyaépületbe nem kell légkondicionálót beszerelni, mert a vályogfal kitű­nő hőszigetelő. A legnagyobb nyári kánikulában is kellemesen hűvös a levegő a „tiszta szobában”. A csendről nem is beszélve. Csak a kutyák ugatnak éj­jel, ha róka jár a tanya körül vagy ha vakító a telehold fénye. Ötven, hatvan esztendővel ezelőtt ter­mészetes volt, hogy pizza és hambur­ger helyett szalonnát, kolbászt ettünk, s a kenyeret a nagyszüleink sütötték. A fizikai munkát már egészen fiata­lon, kisgyermekként szoknunk kel­lett. Azokban az időkben nem rohan­gáltunk minden apróságért a boltba. Vajat köpültünk, szappant főztünk magunknak. A mai kényelem elkép­zelhetetlen volt, akkoriban teljesen önellátó életet éltünk - mondta a kül- kerületből harminc éve Szarvasra köl­tözött Jucika néni. Békés megye útjain autózva egyre több olyan tanyaépületet látni, amely évek óta lakatlan. Óriási repedések a falakon, beomlott tetőszerkezet és burjánzó gaztenger a romok körül. Mintha a távoli jövőben járnánk, ahol már semmi szükség az ilyen lakhatási formára, egyéni gazdálkodásra. Sziget az a földrész, amit minden oldalról víz vesz körül. A meghatározás­ból kiindulva tanya az az épület, amit minden oldalról szántóföld vesz körül. A szántóföldet aszály sújtja, a gyér termés és a szegénység súlya pedig a gazdákra ne­hezedik. Számtalan ilyen hirdetéssel találkozhatunk, hogy „Tanya eladó” vagy „Tanya melléképülettel, gé­pekkel eladó”, de sohasem látni ilyen felhívást: Tanya kiadó (Bauernhof frei). Mert a Viharsarok nem a Balaton. Német turisták sem özönle­nek, hogy a rázós utakon vé- gigzötykölődve kibéreljenek egy-két düledező, tanyának látszó épületet. Meglepő, de mindezek ellenére Bé­kés megyében az utóbbi években nö­vekedő tendenciát mutat a tanyák szá­ma. Beregszászi Pál, a Békés Megyei Földhivatal osztályvezetője beszámolt arról, hogy az elmúlt évtizedekben miként alakultak megyénkben a ta­nyákkal kapcsolatos adatok.- Békés megyében a hatvanas években 23 ezer tanyát jegyeztek. Ez a szám a nyolcvanas évekre 8500-ra csökkent, s a rendszerváltás után újra fellendült a tanyaépítés. Az utóbbi évekről nincsenek pontos kimutatása­ink, de az építési engedélyekből ítélve évente körülbelül 150-200 tanya, illet­ve farm létesült megyénkben. Vannak olyanok, akik a kárpótlási jegyeiket ki­váltva a jobb megélhetés reményében a városokból, falvakból tanyára köl­töztek. Az, hogy sok rossz állapotban lévő, lakatlan épület található az utak mentén, csak a látszat. Ezeknek a ta­nyáknak a tulajdonosai többnyire el­hunytak, vagy a legközelebbi települé­sekre költöztek. Jelentős viszont azoknak a száma, akik a falvakból, vá­rosi lakásokból kiköltözve, korszerű­en berendezett, régi tanyákra emlé­keztető épületekben élnek és gazdál­kodnak - tájékoztatott Beregszászi Pál. Ma már tehát nem úgy kell elkép­zelni az új tanyaépületeket, hogy a pi­ciny ablakon alig jut fény a szobákba, és olyan alacsonyak az ajtókeretek, hogy aki 175 centiméternél magasabb­ra nőtt, az csak lehajolva tud a kony­hába lépni. A tanyavilág lelassult fejlő­déstörténete az utóbbi években új sza­kaszhoz érkezett. Ahhoz viszont, hogy a tanya szó jelentése a köznyelv­ben átértékelődjön, még biztosan el kell telnie néhány évnek. HARTAY CSABA Megkérdeztük olvasóinkat Lenne-e donor? Fülöp József, végegyházi munka- nélküli:- Halottam róla, hogy vannak, akik még életükben rendelkeznek arról, hogy haláluk után felhasz­nálhatják a belső szerveiket. Ha tu­dományos célt szolgálnak vele, vagy mások életét mentik meg, úgy a magam részéről nem találok benne semmi kivet­nivalót. Nem gondolkodtam rajta, de szükség ese­tén, ha felkérnének rá, akkor vélhetően elvállal­nám a donor szerepét. Nem is beszélve arról, ha olyan családtag betegedne meg, akihez érzelmileg közelebb állok, akkor biztosan jelentkeznék do­nornak és egészségesen is vállalnám a kockázatot. Nagy Henrik Levente, végegyházi kamionsofőr:- Külföldön nem szokatlan, hogy a családtagok donorként segíthetnek gyermekükön vagy szüleiken. A kór­házakban ott már kialakult rendszer működik. Magyarországon az embe­rek idegenkednek az ilyesmitől. Sok­szor látni, hogy a beteg gyerekeknek a médiák segít­ségével keresnek donort, mert nincs más lehetőség. A magam részéről elfogadhatónak tartom azt is, ha egy végzetes baleset után - a hozzátartozók bele­egyezésével - valaki új reményt kaphat az életre. Ha üyen helyzetbe kerülnék, én is segítenék másokon. Tóth Zoltánná, végegyházi iskola- titkár:- Úgy gondolom, hogy lennék donor, mert fontosnak érzem, hogy segítsünk másokon. Magyarorszá­gon még nincs kialakult rendszere annak, hogy halálunk után mi tör­ténjen szerveinkkel. Sokan a gon­dolattól is idegenkednek. Igaz, önmagámtól vélhe­tően nem jutna eszembe jelentkezni bármely kór­háznál donornak, de felkérés esetén biztosan meg­tenném. Sok leukémiás gyermek szorul mások se­gítségére. Ha a családomon belül történne valami­lyen betegség, és a vérmintánk megegyezne, ak­kor a segítségadás nem is lenne kérdés. Mihály László, végegyházi nyugdíjas:- Ha segítem kellene valakin és megkérnének, akkor meggondol­nám a dolgot. Az, hogy előre fel­ajánljam a szerveim - még ha tu­dományos célokat szolgál is — azt nem igazán tudom elképzelni. Úgy vélem, halálom után nem sokat ér­dekel, hogy mi történik velem. Senkinek nincs két élete. Nem könnyű a kérdés, mert önmagunkról rendelkezni szokatlan gondolat. Mivel nem egy­szerű véradásról van szó, az emberek többsége idegenkedik a kockázattól. Talán hivatalból kelle­ne valamit kitalálni, hogy kivitelezhető és legális legyen a tevékenység. h. m. D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Csaknem 60 liter vért adtak A minap Békéscsabán szervezett véradó napok so­rán 130-an adtak vért és 58,8 liter vér került az üvegcsékbe. Jó ötletnek bizonyult, hogy az ese­ményt összekötötték a Csaba Honvéd Kulturális Egyesület által rendezett Szalon Sörnapokkal. Mint Csáki Katalin, megyei véradó szervező el­mondta, a nyáron ez volt a küencedik szervezett véradó nap, azaz mindjárt kettőt is egybekapcsol­tak. Emellett folyamatosan szerveznek egyéni ki­szállásokat is, ahol ugyancsak vért adhatnak, akik­nek erre lehetőségük van, illetve alkalmas a szer­vezetük. A békéscsabai véradó napokat kulturális műsor, tombola és hangulatos vacsora zárta. Megyeszékhelyiek horvát útikönyve Új, Békéscsabához is kötődő, Horvátországról szóló úti­könyvre „vár” a turisztikai piac. Csibor Zoltán tanár, vál­lalkozó és Vakulya Norbert informatikus tegnap indult kéthetes expedíciójára az Ad­ria mellé, útjuk kiegészítő adataival jövő tavasszal meg­jelenhet az új információkat, lehetséges nyaralóhelyeket is felfedő kötetük. Békéscsaba—Horvátország A budapesti Dekameron Kiadó gondozásában új típusú úti­könyv jelenik meg a tervek sze­rint 2004 tavaszán, méghozzá két békéscsabai szerző tollából. Csibor Zoltán és Vakulya Norbert kalandos expedícióra készül a békéscsabai Gallion Kft. segítsé­gével, ahonnan egy Peugeot 307 SW-t kaptak kutatómunkájuk­hoz. Hétfői, indulásuk előtti saj­tótájékoztatójukon elmondták: a munkával 50 százalékos készült­ségben vannak, most érkezett el az a fázis, amikor az előzetes in­formációgyűjtés után a terep­munka következik. — Sajátos könyvet adunk az ol­vasó kezébe, nem a hagyomá­nyos, „lineáris” útleírás műfaját választottuk, hanem hálószerű­én, hatékony, gyorsan elérhető külső-belső hivatkozásokkal pró­báljuk az utazások tervezését mi­nél inkább elősegíteni - közölte Csibor Zoltán. Könyvüket ábrákkal, grafikák­kal és természetesen fotókkal il­lusztrálják, és elárulták azt is, hogy az összeállítás nem a drá­gább kategóriát képviseli majd. A munkát egyébként egy hasonló témájú webhely elkészítésével kezdték, mint mondták, ez ké­sőbb kitűnő kiegészítésként szol­gálhat elsősorban a nagyobb helyigényű, részletesebb képi in­formáció hordozásával. v. j. Verselők, prózaírók díjkiosztója Ha Kardoskút, akkor nyugdí­jas vers- és prózaíró pályázat — immáron 15. esztendeje. A helyi nyugdíjasklub kereteit kinőve, mára nemzetközivé és nagyon népszerűvé vált az idős emberek körében ez a szellemi megmérettetés. Kardoskút Lengyel Györgyné, a Kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Ház igazgatója lelkes szervezője min­den esztendőben a díjkiosztónak. 2003-ban Békés, Csongrád, Ko­márom, Hajdú-Bihar megyék mel­lett Erdélyből is érkeztek pálya­művek. A hét végén dr. Héwizi Sándor muzeológus értékelését követően képzőművészeti alkotá­sok, ajándékok és üdülési beuta­lók találtak gazdára a legjobb ver­sek és prózai művek írói körében. A családról, a napi élet emlékeze­tes pillanatairól szóló írások, visz- szaemlékezések közül az alábbi szerzők bizonyultak a legjobbak­nak: vers kategóriában 1. Czikora András (Szeged), Gyimesiné dr. Dudás Irén (Szeged), Rákóczi Ru­dolf Géza (Telekgerendás). 2. Do­monkos Ferencné (Dombiratos), Máté Lajos (Debrecen), Surinya Antal (Hódmezővásárhely). 3. Eri Károlyné (Füzesgyarmat), Hor­váth Gusztáv (Agyagosszergény), Sótyi György (Békéscsaba). Kü- löndíjat kapott: Györgyi Jánosné (Orosháza), László Julianna és Forró Béla (Homoróddaróc). Próza kategóriában: 1. Kócsóné Dékány Piroska (Debrecen), Szépfalusi József (Szeged), Szőke Ildikó (Füzesgyarmat), 2. Ágoston Ilona (Szeged), Náfrádi Gézáné (Csanádapáca), Szász András (Geszt), 3. Borbíró Lajos (Füzes­gyarmat), Bozsó József (Szeged), Kovács Zsolt (Békéscsaba). Külön­díjasok: Fabinyi Gábomé és Do- moki József (Orosháza), Kolozsi Ist- ván (Homoróddaróc). ______cs.i. FE LSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS érettségizetteknek, ill. diplomásoknak. A Budapesti Gazdasági Főiskola (PSZFK) kihelyezett képzései Békéscsabán:- felsőfokú pénzügyi szakügyintéző (tandíj- mentes, diákhitellel, 2 év Békéscsabán + 2,5 év Bu­dapesten az alapdiplomá­ért)- posztgraduális képzések (2 év) További felsőfokú, szakmát adó OKJ-képzések, diplomával rendelkezőknek:- adótanácsadó - okleveles adószakértő - okleveles pénzügyi revizor. Kérje tájékoztatónkat!---------------Y-------------­pe rfekt---------------Y--------------­Cím: Békéscsaba, Kinizsi u. 5. Tel.: (66) 52-00-72.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents