Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-08 / 184. szám

K U L TÚRA 2003. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK - 7. OLDAL Múzeumi gyakorlat diákoknak Mi az, ami érdekelheti a mai fiatalokat? - tűnőd­tek az'Orosházi Szántó Kovács János Területi Mú­zeum vezetői. Hogy a kérdésre választ is kapja­nak, felkínáltak az érdeklődő tizenéveseknek egy kis muzeológiai gyakorlatot. Akik a régészet iránt egy kicsit is fogékonyak, azok számára csábító le­het az a program, amit az orosházi múzeum kínál. Rózsa Zoltán igazgató lapunknak elmondta, hogy augusztus 11. és 15. között szívesen dolgozna olyan fiatalokkal, akik a nagyszénási Gyenge An­tal amatőr régész leleteinek mosásában, száradás után a feliratozásában lelkesen részt vennének.- Jó alkalom ez arra, hogy a vakáció napjait hasznosan töltsék. Munka közben megízlelhetik a muzeológiai munka kevésbé látványos, de tudást, felkészültséget igénylő részét is. A lelőhelyek tér­képeken való bejelölése, a hozzájuk tartozó jelen­tések elkészítése, a cseréptöredékek dobozolása mind izgalmas feladat lehet a kívülálló számára. Arra gondoltam, hogy kaszaperi ásatásaim anya­gával a régészeti fotótárat is kibővítjük, a lelet­anyagokat leleltározzuk segítőimmel. A régészeti raktár olyan „kincseket” rejt, amelyeket nagy ka­land lesz tizenéves fejjel felfedezni — fogalmazott az igazgató, aki várja a fiatalok jelentkezését. cs. i. A virágos Orosházáéit Orosháza belvárosa egyre virágosabb, az átuta­zók, az ott élők is érzékelik ezt, elégedetten nyug­tázzák a látványt. A jó példa ragadós, a lakosság is - pénztárcájának megfelelően - díszíti, virágosít- ja erkélyét, kertjét. Az önkormányzat ötödik alka­lommal hirdette meg a Virágos városért akciót. Az idei esztendő volt a legeredményesebb - tájékoz­tatta lapunkat Ádász Katalin környezetvédelmi ügyintéző, aki kollégájával, Boér Zsolttal közösen fotózta, értékelte a 77 pályázó teljesítményét. Az orosháziak elsősorban a kert és az erkély kategóri­ában neveztek, de sok intézmény, cég is vállalta a megmérettetést, hiszen öt kategóriában lehetett az elsőségért versengeni (kert, erkély, intézményi kert, közterület, épített kert). Az elbíráláskor azt is figyelembe vették, hogy az ültetett növényeken látható-e a folyamatos gondozottság. Az idén az anyagi lehetőségek nem engedték meg a szerve­zőknek, hogy több első díjat adjanak ki, pedig vol­tak sokan, akik rászolgáltak volna a dicsőséges el­ső hely megnyerésére. íme a 2003-as esztendő győztesei: a legszebb kert kategóriában Surányi András (Könd utca 20.), a legszebb erkélyért dr. Fodor István (Huba utca 23.), a legszebb közterü­letért Fehér Jánosné (Gyopár utca 2.), a legszebb épített kertért Püskiné Vancsa Mária (Szent István utca 51.), a legszebb intézményi kertért a Teréz ut- cai szociális otthon kapott elismerést. _______cs.l Kö rmaraton a fogyatékosokért A budapesti Szól a Szív Alapítvány és a Liget SE szervezésében ezekben a napokban is zajlik az V. Délhús Körmaraton Magyarország elnevezésű jó­tékonysági futás. A maratonisták augusztus első vasárnapján Eleken is keresztülfutottak. A tíz sportoló háromszáz település érintésével kétezer kilométert fut. A céljuk, hogy felhívják a fogyaté­kossággal élőkre a lakosság figyelmét. Eleken dr. Heim Lajosné, a kulturális és oktatá­si bizottság elnöke fogadta a sportolókat.- Az idei év a fogyatékossággal élők éve. A nem mindennapi teljesítményre vállalkozó sportdele­gációt tájékoztattam, hogy városunkban is műkö­dik mozgáskorlátozottak egyesülete, s Elek sok- nemzetiségű település. A sportolóktól megtudtuk, jövőre újból körbefutják Magyarországot, Zala- karos felkérésére a fürdővárosok népszerűsítése lesz a céljuk. ígéretet kaptunk, amennyiben lehet­séges, jövőre az Elekiek világtalálkozója idején ér­keznek majd a maratonisták a településünkre - tudtuk meg dr. Heim Lajosnétól. ____________ke. Am ikor tényleg felfalják egymást az emberek Titus Andronicus: Shakespeare legvéresebb drámájából tragikus játék A hagyományos Shakespeare-sorozat a Titus Andronicusszal folytató­dott a Gyulai Várszínházban, a halhatatlan klasszikus legvitatottabb, legvéresebb és legkevesebbet játszott rémdrámájából — vagy inkább az eredeti mű modern filmfeldolgozásaiból — a sepsiszentgyörgyi Bocsárdi László rendezett előadást. A címszerepben Blaskó Pétert, Satuminus császárként Alföldi Róbertét láthatta a közönség, és lehetőséget kaptak a tragikus játékban romániai és vajdasági művészek is. Gyula A rémdráma, a tömény horror nem túl­zás arra, ami elárasztotta a várszínpadot. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mindez nem idegen William Shakes­peare történelmi krónikáitól, királydrá­máitól, de még vígjátékaitól sem! A Titus Andronicus korai alkotása az angol rene­szánsz és a világirodalom legnagyobb drámaírójának, s — ahogyan a mai la­pokra mondják - ezt a darabot sem ta­nácsos függőlegesen tartani, nehogy ki­folyjon belőle a vér... Erőszak, öldöklés, borzalmas hadi és családi események, megcsonkítások sorozata az egész tragé­dia, amit a vérbosszú mozgat, visz előre(?), vagy legalábbis a következő, a végtelen mészárlásig, gyilkolásig. Az em­berek a szó szoros értelmében felfalják egymást ebben a történetben. A Titus „elnyerte” a legvitatottabb Shakespeare-dráma minősítést is, ami az újabb kori irodalomtörténeti kutatá­sokkal, elemzésekkel függ össze. Im­már több évtizede valóságos divattá vált arról vitatkozni, hogy tényleg élt-e Shakespeare, s ha igen, hatalmas élet­műve valóban egyetlen szerző alkotása- e, vagy több kortársával együtt írták a londoni Globe Színház műsorára szánt darabokat. A Titus Andronicus korai dráma lévén különösen jó vitatémának bizonyult, akár a szerző, akár a keletke­zési dátum (1594) hitelességét akarták kétségbe vonni, cáfolni. Akik végül elfo­gadták szerzőnek Shakespeare-t, arról kezdtek elmélkedni, hogy a Titus mint színpadi mű, mennyire gyenge, kiforrat­lan, a jellemábrázolása felszínes, a cse­lekményt a vérfagyasztó brutalitás ural­ja, leírták tehát kezdeti próbálkozásnak. Ami igazságtalan persze, ha az életmű összességét tekint­jük, mert a későbbi remek­művek szinte minden csírá­ja, a fantasztikus jellemek elődei mind benne rejlenek ebben a drámában. Titus Andronicus nagyon bonyolult, összetett figurá­ját, fejlődésének hatalmas ívét Blaskó Péter tárta elénk fegyelmezett játékkal, hitele­sen, meggyőzően. Egyszerre alakított kíméletlen hadve­zért, törvény- és vallástiszte­lő római polgárt, szigorú, mégis szerető, gyengéd, se­bezhető apát. Saját fiát is ké­pes leszúrni, ha a közérdek, a tisztesség úgy kívánja. Az­tán rá kell döbbennie, hogy tisztaságát kihasználják. Szilárd jelle­mét vereségei megtörik, Lear királyé­hoz hasonlítható őrületbe kergetik. Az igazság istennője elmenekült a Földről - ez a keserű felismerés sarkallja odáig, hogy ellenségeit pástétomként szolgálja fel a bűnösöknek, a vágóhídon ledarált fiúk húsát saját anyjukkal eteti meg. Tamora, a fogoly, az egykori gót ki­rálynő tulajdonképpen Lady Macbeth előfutára - de csak Shakespeare-nél. A Bogácsi László rendezte előadásban Szorcsik Krisztának keveset sikerül fel­Kulcsfigura Aaron, a mór, Tamora rab­szolgája, társa szerelemben és cselszö­vésben, a császári gyermek apja. Nagy já­tékos, veszélyes varázsló, igazi Chipolla, ijesztő és lehengerlő figura, gátlástalan és számító; hátborzongató alakítása Jágóra és III. Richárdra emlékeztet. S ami na­gyon fontos, Titus ellenpontja. S ahogyan a hadvezéré, Aaron sorsa is teljes fordula­tot vesz a történet végére: a korábban tisztességes katona, Titus olyan aljasság­ra vetemedik, hogy „szakácsként” em­berevőket instruál, az ördögi Aaron vi­szont úgy megjavul, hogy inkább saját életét áldozza fel, minthogy kisgyermek­Titus Andronicust hiába figyelmeztetik hívei, a győztes római hadvezér a ravasz Saturninust segíti trón­ra. Felvételünkön balról Blaskó Péter és Alföldi Róbert. »otó> kovács Erzsébet mutatnia ebből a rendkívüli asszony­ból. Királynőből fogoly, fogolyból csá­szárné, túl kell élnie fia feláldozását, el­Történet az ókori Rómából Az ókor forrongó Rómájában alig hunyt el a császár, a fi­ai máris a hatalomért küzdenek, polgárháború fenyeget. Ekkor tér haza az északi gótok fölött aratott győzelme után Titus Andronicus. A nagy római hadvezér a hosszú hadjáratban négy kivétellel minden fiát elveszítette. A győzelmi rítushoz hozzátartozik a foglyul ejtett ellenség feláldozása, és a törvénytisztelő Titus eme a célra a gót királynő, Tamora elsőszülött fiát választja. A kivégzés után az anya és életben maradt két fia bosszút esküdik, így a megtorlás vágya először Tamorát, majd Trtust hajtja újabb gyilkosságba. A római hadvezér minden figyel­meztetés ellenére Saturninust segíti trónra, aki feleségül veszi Tamorát. A döbbenet családi viszályt szül, amely­ben Titus saját fia életét oltja ki. Tamora császárnéként a békítő szerepét színleli, közben gyilkos terveket forral. Talán a cselekményből már ennyit is elég felsorolni ah­hoz, hogy megértsük, miért a legvéresebb jelző. képesztő megaláztatások és fájdalmak László, érlelik bosszúját. Az újvidéki művész­nő számára túl nagy feladatnak bizo­nyult a csábító, ravasz szerető, az ural­kodó császárné és a szenvedő anya ösz- szetett alakjának életre keltése. ét hagyná megölni. A mór szerepében Pálffy Tibor villogtatja tehetségét, nyújt emlékezetes alakítást. A meggyalázott, meg­csonkított Lavinia, Titus egyetlen leánya nyüvánva- : lóan Ophelia közeli rokona; mindaz, amit el kell szen­vednie, az őrületbe kergeti. Péter Hilda megrázóan játssza tragikus szerepét. A szerző kevesebb lehetősé­get szánt a ravasz Satuminus császár alakjá­nak, de Alföldi Róbert érde­me, hogy játékával sokféle színt és a legtöbb emberi megnyilvánulást, humort, nevetést hozza a színre, márpedig minderre óriási szükség van — ellensúlyo­zásképpen — a tömény, megterhelő horror közepet­te. Demetriusként Mátray Chironként Nagy Alfréd, Marcus, Titus testvére szerepében Sza­bó Tibor járul hozzá az előadás össz­képéhez. A rendezésnek sikerült ügye­sen keverni, súlyozni a különböző idő­ket, kiemelni a korszakokból a máig iz­galmas üzeneteket, ezt szolgálhatta a vegyes színpadkép, a korabeli jelmezek és a mai, kortalan viseletek egyaránt előfordultak, ugyanígy egykori és mai eszközök, szerszámok, régi barbár ritu­álék és mai viselkedési formák, szoká­sok, ókori történet és modem zene. Ér­vényesül a költői nyelv és a durva tény­szerűség, a realitás és a rémálomvilág ellentéte, a mitológiai hivatkozásokat, hasonlatokat főleg a mozgás hangsú­lyozza. Mint tudjuk, ma már nem elég hatásos a hagyományos színház, nagy­jából érthető az új lehetőségek, mód­szerek utáni hajsza, a szokatlan prakti­kák bevetése a színpadon. Nincs is baj, amíg az újdonságnak, a szokatlan esz­közöknek helye, szerepe van és azok nem öncélúak vagy kifejezetten ha­szontalanok. A film a színházban ma már elterjedt módszer, nem is rossz, ha a színházi élményt fokozza. Nagyszerű ötlet a pinceajtó felnyitása után a mély­ség kivetítése a hatalmas képernyőre, a látványt a hangeffektusok, a csobbaná- sok fokozzák. Szintén kiváló megoldás a színpadon játszó színészek arcának kinagyítása, minden oldalról felmutatá­sa, torzítása (a tükör Shakespeare-nél!), mert mindezzel ugyancsak a színpadi élmény lesz gazdagabb. Fölösleges és aránytévesztő viszont, amikor a színpad hosszú percekig üres, és a színház át­megy kivetítésbe, a kereskedelmi tévék primitív reklámklipjeire emlékeztető képsorokba, s mindaz, ami fantasztiku­san átjönne a színpadról, film- és klip­szerű közvetítésben zajlik (a bosszútor az előadás végén, amikor a bűnösök le­darált húsából zabálják fel az emberpás­tétomot). Ha Shakespeare és főleg a Titus Andronicus ma műsorra kerül, akkor a kérdés nem lehet más, mint hogy: va­jon mit mondhat nekünk, a jelen kö­zönségének ez a véres, rémes történet? S hogyan, milyen színpadi lehetőségek­kel kell azt elmondania? Erőszak, bűnö­zés, háború, politikai botrányok, gaztet­tek árnyékolják be manapság is egész társadalmi életünket, mindennapjain­kat. Nagyon is érthető, ha az ember ezek után legalább a színházban nem a gyilkolást, a vérbosszút, a kínzásokat akarja látni, hanem valami szelídebbet, emberit, lelkileg felemelőt. Nem árt ugyanakkor a jó öreg Shakespeare-re emlékeztetni, aki arra tanított, hogy a dráma, a színház tartson tükröt, mutas­sa meg az emberek igazi énjét, a kor le­nyomatát, hogy aztán a közönség okul­hasson a látottakból, és talán még a go­noszok is bűnhődnek majd... A szín­háztól tehát elvárható, hogy mércét ál­lítson, erkölcsünket, tartásunkat for­málja - miközben természetesen szó­rakoztasson. Nem igaz? Talán nem vé­letlen, hogy éppen a Titus lett a szerző legkevesebbet játszott drámája... Nos, a gyulai változat sem könnyítette meg a közönség dolgát. Nagyon felkészült, tü­relmes és jó idegzetű nézők kellenek ahhoz, hogy a borzalmak sűrítményé­ből kiszűrjék és meglássák Shakespeare nemes szándékát arról a bizonyos tü­körről. NIEDZIELSKY KATALIN A békéscsabai nemzetközi művésztelepen alkotók, nemzetiségek és stílusok jól megférnek egymás mellett. Képünkön balról jobbra: Stefan Bubán, Várkonyi János és Marek Záhorsky festőművész munka közben. d#otó< kovács Erzsébet Ritkán adatik meg a lehetőség, hogy tizenegy alkotó közös ki­állításának anyagát már akkor megtekintsük, amikor készül. Az első alkalommal meghirdetett Békéscsabai nemzetközi, testvérvárosi művésztelepen bepillanthattunk, hogyan alkot­nak a művészek, hogyan készülnek arra, hogy pénteken 17 órától a megyeszékhelyi városháza Mokos-termében rendezett kiállításon bemutassák az elmúlt kilenc nap „gyümölcseit”. Békéscsaba A békéscsabai Ruhaipari és Ipar­művészeti Szakképző Iskolában nyári szünet van, a kapuk mégis tárva-nyitva állnak. Az épületben szokatlan csend honol, a máso­dik emeleten azonban történik valami. Ha követjük a temperail­latot, tantermek helyett műter­mekre bukkanunk. A fal mellett befejezett, az állványokon majd­nem kész művek. Látszólag csak az utolsó ecsetvonás hiányzik a vászonról, no meg az aláírás, de a művészek nem hagyják annyi­ban: hosszan javítgatják a legki­sebb részleteket. Árnyékok és fé­nyek vetülnek a festményekre. Tizenegy elismert alkotó vette birtokba az iskolát: Gnandt János, Gubis Mihály, Lonovics László, Slezák Lajos és Várkonyi János Békéscsabáról, Alena Adámková a szlovákiai Trnaváról érkezett, Marek Záhorsky és Stefan Bubán Tőketerebesről, Radován Zivankié a szerbiai Zrenjaninból, Romániát az aradi Balea Maria képviseli.- Egy nemzetközi művésztelep lehetőséget ad arra, hogy azok, akik egyébként lehet, hogy soha nem ta­lálkoztak volna, barátságot kössenek egymással - mondta Radován Zivankié, a Zrenjanini Modem Kép­tár és Művésztelep igazgatója. — Ezek a kapcsolatok később tovább épülhetnek, már több megállapodás történt, hogy kiállításokat rende­zünk egymás hazájában. Ez termé­szetesen nemcsak az itteni művész­telepen résztvevőket érintené, ha­nem az otthon maradott alkotókat is.- A kilencnapos tábornak nincs kötött témája, mindenki a saját stílu­sában fest. Sokat merítünk a másik felfogásából. Vacsora után termé­keny szakmai eszmecseréket folyta­tunk, új formákat, alapanyagokat is­merünk meg egymásnak köszönhe­tően - mondta Lonovics László, a Békéstáji Művészeti Társaság elnöke. A tábort a békéscsabai önkor­mányzat, a Békés megyei önkor­mányzat, a szlovák kisebbségi önkormányzat, a Szlovák Kultúra Háza és a Ruhaipari és Művészeti Szakképző Iskola támogatta. FEKETE G. KATA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents