Békés Megyei Hírlap, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-26 / 173. szám

4. OLDAL - 2003. JÚLIUS 26., SZOMBAT MEGYEI A tisztelet és a főjegyzői cím Számítógép pedagógusoknak Szerető család veszi körül Elekről 1946-ban mintegy négy­ezer német nemzetiségű lakost űztek ki, akik szétszóródtak a nagyvilágban. Egy részük a né­metországi Leimenben telepe­dett le. A még ma is élők, vala­mint leszármazottaik ötvenhét esztendeje minden évben a leimeni búcsún emlékeznek az 1946-ban történtekre. Leimen—Elek így zajlott ez idén is. Július elején rendezték meg az Elekről kiűzői­tek találkozóját, amire meghívást kapott Pluhár László, Elek pol­gármestere is. A leimeni rendezvényen részt vett Ambrus Attiláné, Almáska­marás polgármestere és Wittmann László, az eleki önkor­mányzat munkatársa is. Az eleki és almáskamarási kiűzöttek em­lékműve a leimeni temetőben áll, ahol Veronika Schimpl, az Eleker Heimatkomitee vezetője mon­dott beszédet, majd az ünnepség résztvevői koszorút helyeztek el az emlékműnél. Pluhár László ta­otthonába került computer. Leg­utóbb tizenketten pályáztak és mindannyian a nyertesek között szerepelnek. Az intézmény már megrendelte a 350 ezer forint ér­tékű gépeket. _________________________________________jK® lálkozott Leimen főpolgármeste­rével is. A találkozón a városve­zetők kölcsönösen tájékoztatták egymást településeik életéről. A leimeni polgármester elfogadta Pluhár László meghívását a 2004- ben megrendezésre kerülő VII. Elekiek Világtalálkozójára. A kiűzöttek találkozója alkal­mából szervezett nagygyűlésen Pluhár László beszédet mondott. Kiemelte, az elmúlt hatvan év történései nyomot hagytak mind a kiűzött, mind pedig a szülőfalu­jukban maradt elekiekben.- Önök az elmúlt évtizedek­ben számtalanszor bizonyították a kényszerűségből elhagyott szü­lőföld utáni ragaszkodásukat. Amint azt a politikai viszonyok le­hetővé tették, hazalátogattak, gyűjtéseket szerveztek. Jelentős segítséget nyújtottak az eleki templom felújításához és az or­szágos emlékműfelállításához. Ragaszkodásukért, támogatásu­kért ezúton is köszönetét mondok - fogalmazott a polgármester. KOVÁCS ERIKA Veszélyes-e postásnak lenni? Czakó László, 36 éves, kertészszige­ti vállalkozó:- A fővárosban és a több száz­ezer lakosú nagyvárosokban veszé­lyes szakma a postásoké, a kisebb településeken viszont még nem ilyen drámai a helyzet. Egy biztos: én sehol sem vállalnék postás munkát. Manapság könnyen előfordul, hogy egyes bűnözők akár pár forintért is az ember életére tör­nek. Szerintem ez a sok pénzrablás, azért történik, mert az anyagi helyzetet illetően nagyon nagy elté­rések vannak az emberek között. Aki pedig ebbe nem törődik bele, az — a gyors haszonszerzés re­ményében — a rablás módszeréhez folyamodik. Mogyorósi István, 49 éves, kertész­szigeti állattenyésztő:- Szerintem a postás szakma sem veszélyesebb, mint máshol dolgozni. Minden foglalkozásnak megvan a maga veszélye. Szerin­tem a gépkocsivezetők a postások­nál nagyobb veszélynek vannak ki­téve, mert egy évben sokkal több halálos közleke­dési baleset történik, mint ahány postást megtá­madnak. Csak a postástámadásokról sokkal többet beszélnek az emberek, mert az brutális erőszakkal történik, a súlyos balesetekből pedig annyi van, hogy lassan hozzászokunk. Ha én csak postásként kapnék állást, azt is elvállalnám. Trapp József, 66 éves, szeghalmi nyugdíjas:- Az utóbbi öt évben Magyaror­szágon történt postástámadások alapján azt mondom, hogy ma már a postás szakma a legveszélyesebb fog­lalkozások közé tartozik. Ha én még aktív dolgozó lennék, és csak postás­ként tudnék elhelyezkedni, biztosan visszautasíta­nám az efféle állást még akkor is, ha más munkát nem kapnék. ígérhetnének nekem bármekkora fizetést, pénzzel sem tudnának postásnak „megfogni”. Szerin­tem nincs az a pénz, amivel az ember életét meg le­hetne vásárolni. Mindannyian csak egyszer élünk, ezért az élet mindennél fontosabb. Köleséri János, 49 éves, kertészszi­geti falugondnok:- Szerintem veszélyes szakma a postásoké, de azt is tudom, hogy manapság sokfelé nagyon magas a munkanélküliség, ezért ott az em­ber nem nagyon válogathat. Ha ilyen helyen postás állást ajánla­nak, akkor azt kell elfogadni, nem lehet válogatni. Egy biztos: én csak olyan településen lennék pos­tás, ahol ismernek az emberek. Az ez ismeretség talán némi védelmet is jelentene. Debrecenben, Békéscsabán, Nyíregyházán vagy más nagyobb városban nem szívesen lennék postás, mert ott több lehet a veszélyes szituáció. m. b. O-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A település törvényességének őre Zsófia néni születésnapját a csa­ládján túl számon tartották szomszédai is, akik tegnap reg­gel óta folyamatosan érkeztek felköszönteni. Mádl Ferenc köz- társasági elnök és dr. Perjési Klára, Gyula polgármestere le­vélben köszöntötték az ünne­peltet, míg Tóth Sándor alpol­gármester, s dr. Horváthné dr. Barta Edit aljegyző virággal, tor­tával, jó szóval ajándékozták meg a történelmi idők tanúját. Zsófia néni erőt, egészséget kí­vánva köszönte meg a kedves fi­gyelmességeket, mondván, áld­ja meg az Isten azokat, akik rá gondoltak. Valóra váltak Mádl Ferenc szavai, aki azt kívánta, hogy szeretetteljes körben tölt- hesse az ünnepi pillanatokat. Száz év nagy idő, és Zsófia néni szívesen mesél. D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Bucsai Sándorné 80 évesen dön­tött úgy, hogy nem él tovább egyedül, a lányáékhoz költözik. Lánya — aki szintén Zsófia és így hívják az egyik unokáját - „tolmácsként” is gondoskodik róla, mivel édesanyja hallása meggyengült. Zsófia néni a fér­jével gazdálkodott, sokat dol­goztak. Három gyermekük szü­letett, közülük ketten élnek. Há­rom unokája és három déduno­kája van. Négyen voltak testvé­rek, legidősebbként túlélte őket. SZ. M. Hagyományismeret és -tisztelet egyre növekvő méretekben Az idei esztendőben megyénkben egyet­len címzetes főjegy­zői címet adomá­nyoztak a július else­jei köztisztviselők napja alkalmából. Az elismerés tulajdo­nosa Bálint Istvánné dr. (képünkön), az újkígyósi önkormányzat „tör­vényességi őre” lett. Bálintnét hivatalában látogattuk meg e jeles alkalomból. Újkígyós Pedáns rend fogad, mégis men­tegetőzik az új címzetes főjegy­ző a rendetlenség miatt. Har­minckét éve dolgozik hivatalá­ban (a közigazgatásban negy­venegy esztendeje), tizenéve ugyanazokkal a toliakkal ír, ez máris sokat elárul egy ember­ről, akinek egész életét a küzde­lem tette ki. Ha így is van, nem szívesen beszél az elmúltakról, a magánéletéről pedig még ke­vésbé. Inkább a munkáról, a társa­dalmi kapcsolatokról szól, ami­kor azt próbáljuk megfejteni: milyen évek állnak mögötte, amelyek során kivívta ezt a nagy megtiszteltetést. A legfon­tosabb, ami kiderül, hogy nem „terepe” a politika: - Nagyon fontos — vallja —, hogy ne keve­I redjen bele a mun- J kánkba a politika, a fel- I adatunk a törvény be­tartása és betartatá­sa... Persze, nem csak eb­ből áll a dolog, hiszen az íratlan emberi paran­csoknak is meg kell fe­lelni, különösen egy olyan pedáns, szorgos faluban, mint Újkígyós. - Gyakran bejön­nek hozzám csak úgy az embe­rek, és én végighallgatom őket, sokszor nem a hivatalra tarozó családi problémáikat is megoszt­ják velem. Mint mondja, háttérjellegű munkájáért nem jár szóbeli kö­szönet. Ez nem a „sztárok” tere­pe, nem látványos munka. De ha valaki rosszul csinálja, az azon­nal meglátszik. Ezért az elisme­rés csak közvetve és hosszú évek munkájának eredményeképpen érkezett el hozzá: a falu tisztelete képében. (Azért az sem utolsó dolog.)- Nagyon szeretném megkö­szönni a családom - főleg két gyermekem - kitartását, a leg­több áldozatot ők hozták; a mun­katársaim segítségét, a képviselő- testület és a közigazgatási hivatal ajánlását. És köszönöm minden­kinek a támogatását. Mindenkit szeretek... V. J. Zsófia néni boldogan fogadta a köszöntőket tegnap Gyulán. — A sors jó egészséggel és bol­dog megelégedéssel ajándé­kozza meg Önöket! — kívánta minden felköszöntőjének. Zsófia néni, Bucsai Sándorné 1903. július 25-én született Dobozon, tegnap töltötte be életének századik esztende­jét. Hosszú életkorát a jó lá­nyának, vejének, a családjá­nak köszöni, és szívesen em­lékszik vissza arra, hogy mennyire örült, amikor lánykorában minden ünnep­re kapott egy szép ruhát. Gyula nak, és ennyire széles skálán mozog a 95 százalékában amatőrök „civil” ösz- szetétele - a segédmunkástól az orvo­sig -, egyre inkább átjárnak egymás kuckóiba, műhelyeibe, hogy más terü­letek fortélyairól is képet alkothassa­nak. Nemcsak ellátogatnak egymáshoz, hanem együttműködés is kialakult a szakterületek között. Újdonság ez év­től a kemenceépítés, és már itt a hely­színen derült Id, hogy az udvari ke­mencének nem árt, ha van teteje, és csak szebb, jobb lesz, ha van ajtaja is. így kerültek kapcsolatba újdonsült (vagy „-sütő”) tár­sukkal a fameg­munkálók és a ko­vácsok. Egy másik helyen a csipkeké­szítők vásárolnak egy szlovákiai fara­gó vendégtől díszes csipkeverőket; az agórán, a piactéren pedig mindenki nagy élvezettel fi­gyeli, hogyan kell gyógynövényből il­latbabát vagy kü­lönböző más növé­nyekből hangszert készíteni. A korosztályok is szerteágazóak: a gyerekek mini népművésztábor­ban tanulnak, az idősebbek pedig, főként asszonyok, hímzéssel foglal­koznak. A kis- dombegyházi Be- dő Pálné - min­denféle tájegység hímzéseinek tudo­ra — 1964 óta szer­vezi a különböző hímző szakkörö­ket. És hogy egy kicsit visszakap­csolódjunk önma­gunk megismeré­séhez, ki tudta, hogy milyen csodálatosak a Békés megyei hímzések? Ő megmutatta: feke­te, zöld, bordó színeikkel, apró­lékos kidolgozottságukkal - igazán büszkék lehetünk rájuk, méltók arra, hogy ilyen tábo­rokban maradjanak fenn, élő hagyományként. VANDLIK JÁNOS A kemenceépítés az egyik újdonság a békéscsabai népművészeti faluban. D-FOTO: KOVÁCS ERZSÉBET ben. Hozzájuk csapódnak még azok, akik naponta idelátogat­nak, csak mert ismerős dolgozik a kézműves soron, vagy mert hí­rét vették - országszerte - a tra­dícióápoló seregnek. Tegnapra például a tiszai Mártély gyermek- táborából jelentkeztek be vagy negyvenen, mert szeretnék látni a fafaragókat, kovácsokat, csip­,, Tündöklő” jurta készül Egy jövőbeni budavári programhoz minden megye nemezsátrat készít, megyénkben is folynak már a munkálatok. Kirgiz minta alapján Nagy Sándor a táborban is ezzel fogla­latoskodik, ősi módszer alapján főzi és egyenesítgeti a faszerkezet elemeit. A módszer egy kis nyelvészetet is megkövetel a steppei népek beszédéből. Miközben elmagya­rázza, hogy a „kerge” (a keret?) milyen „kanáttal" (talán: „rácstávolsággal’’) készül, a szakszavak között felbukkan egy ismerős szó: a „tündük”. A sátortetején a „tündöklő” fényt is bevezető szellőzőnyílást jelenti. Érdekes. És itt is megy az együtt­működés, a nemezelőkkel közösen valósul meg a csoda. Szeretnek az emberek önmagukra ismerni. Ennek pedig egyik legjobb kibontakozási formáját gyakran a népművészetben látják — ahogy ta­pasztaljuk, a legszélesebb néprétegeket is elérte most már a természe­tes anyagok és a hagyomány divatja, szeretete. De mindegy is, mi ösz­tönzi a folyamatot, egy valami tény: a Békés megyei népművészeti tá­bort a megyeszékhelyi ifjúsági táborban ez évtől — a rengeteg jelent­kező miatt — népművészeti falunak hívják. Ez pedig valamilyen „felsőbb lépcsőfoknak” is minősíthető. Békéscsaba kekészítőket, cserépkályha-építőket, bőrműveseket, fazekasokat, gyékény- Több mint négyszázas az állandó lét- és csuhéfonókat, vászon- és gyapjú­szám, az Élővíz-csatorna tábor menti szövőket, hímzőket, néptáncosokat, szakaszának fái alatt meghúzódó sé- mézeskalács-készítőket és tojásfestő- tány során szorgoskodó embertömeg- két, kosárfonókat, valamint nemez- és népviselet-készítőket is. (Huh!... — A szerk.) Pál Miklósné főszervező (a Békés Megyei Művelődési Központ igazgató- helyettese) szerint a hétfői nyitóna­pon, három óra körül a tábor felvette az „utazósebességet”. — Ez annak is köszönhető - mondja -, hogy sok a visszatérő az egész országból, a lakók mintegy 70 százaléka. Mindenki megszállottja a területének, szívják magukba az új ismereteket. Ettől függetlenül azonban, Pálné szerint, most, hogy ilyen sokan van­Megkérdeztük olvasóinkat Faluriport” a népművészek közösségéből A medgyesegyházi Általános Is­kola immár második alkalommal szerepelt sikeresen azon a pályá­zaton, amelynek segítségével az intézmény több pedagógusa is számítógéphez jutott. Az első körben hét pedagógus Leimenben emlékeztek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents