Békés Megyei Hírlap, 2003. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-12 / 161. szám

2003. JÚLIUS 12., SZOMBAT - 11. OLDAL Balatoni barangolások a keszthelyi öböltől Felsőörsig A víz minősége fontosabb a mélységénél is Itt áll az asztalon egy halom friss prospektus, több száz szálláshellyel, meg­annyi programmal. Háromnapos balatoni barangolás után, mégis mindunta­lan az a délutáni fürdés idéződik fel bennem, amikor a Club Tihany strand­ján nem győztem élvezni a Keszthely felől tarajozó hullámokat... Majd' hogy szó szerint, egy csapásra visszaadták a sok rossz hír után nekem is elveszni készülő hitemet a mi kis tengerünkben. Lassan elhiszem azt is, hogy a déli parti „bokázás” nem olyan vészes, volt már ilyen nyár, nem is egyszer. Rá­adásul a Balaton vízminőségét vizsgáló intézet professzora, Heródek Sándor ajánlott a magyaroknak egy megszívlelendő kompromisszumot az esetleges „csata” — értsd drasztikus vízpótlás a Rábán keresztül — előtt, vagyis, hogy gondoljuk át még egyszer a balatoni műtétet, fontolgassuk páratlan értékeit is, mert még nem olyan vészes a beteg állapota. Ülünk a keszthelyi Helikon szálló tera­szán. Délidő van. Nem lubickolnak so­kan a hűst adó, fákkal övezett picinyke strandszigeten; ma már nem engednek építeni hasonlókat. Gerencsérné Szabó Zsuzsa, a hotel igazgatója a roston sült jércemell és spenótos tócsi tekercs „közt” őszintén bevallja, bizony hiányoznak a német turisták, meg a hazaiak is, de so­pánkodni nem lehet! Miközben remény­keltő, hogy a Balatont felfedezték a dá­nok, más vendéglátóssal együtt vallja: igazából a magyarokra kell, kellene építe­niük és fognak is. Sokat jelent a most be­vezetett, kedvezményes üdülési csekk, amely érvényes a Danubius másik két szállójába, a füredi Annabel­lába és Marinába is. Aztán „kezük­re játszik” — friss kuriózum — a Festetics-kastély- ban az éjszakai idegenvezetés és egyre jobban be­épül a város kul­turális életébe az egyéves születés­napjához érke­zett, remek Bala­ton színház is. Mégis, a leg- ,t$j)j)ej nyomhat­ja a latba - ami milyen gro- teszk(!) - a so­kak által kifogá­solt alacsony víz­állás. A családo­sok, kisgyerek­kel érkezők ugyanis kifeje­zetten örülnek neki, hogy mini­málisra csökkent a veszély a déli parton. Egy kicsit a kényszer hozta tehát az új jelszót: mindent a hazai családos nyara­lókért! Nem véletlenül kezdi a mára teljesen új arcot öltött - értsd nyitott — Club Ti­hanyban Kaufman Erika szervezési igaz­gató így: „ágyat és ételt adni, mára nem vendéglátás.” És odamutat egy hatalmas táblára, amely reggeltől estig animációs programokat - mert, hogy most így mondják - kínál helyben és odakint... Mellesleg jelenleg 85 százalékos a ki­használtságuk. Dr. Kovács Miklós, a Ba­latoni Regionális Turisztikai Projekt Iro­da vezetője ehhez kapcsolódva megjegy­zi: bizakodásra ad okot, hogy míg a ke­reskedelmi szálláshelyeken tavaly 129 862 vendéget jegyeztek, idén áprilisig 149 485-öt. Feltűnő a svájci beutazók számának emelkedése, de az sem titok, a kempingekbe és panziókba jóval keve­sebben jöttek az utóbbi másfél évben. Végül is a Balaton vendégforgalma áprili­sig erős, 15 százalékos forgalomnöveke­dést mutatott. A Balaton régióba látogató bel- és külföldiek száma egyformán nőtt. Örvendetes, hogy a belföldi vendégéjsza­kák száma jóval nagyobb mértékű emel­kedést mutat. Az érkezők aligha ismerik a pillanat­nyi ökológiai helyzettel kapcsolatos álla­potot, mely persze ettől még feltétlenül figyelemre méltó. Heródek Sándor segít:- A vízpótlás alapproblémája, hogy teljesen más a Rábának is és a Drávának is a vízkémiája, mint a Zaláé. Előbbiek sem „bűnösök”, hiszen hasonlóak a töb­bi európai folyóhoz, de a Balatonba bejö­vő többi folyó ionösszetételétől külön­böznek. Mi történik, ha a páratlan termé­szetvédelmi kincsen, a Kis-Balatonon ke­resztül a sokat hiányolt 10 cenüt rátesz- szük a tóra a Rábából, mintegy évente többször átöblítve? Először is tökélete­sen megváltozik az élővilága, amit most nem részleteznék. A probléma természe­tesen szó szerint meg is kerülhető, va­gyis a Zala jöjjön be a Balatonba egy, kü­lön csatornán keresztül. Kutyafülét érne - mondhatnám, mert ez nem lényeges mennyiség. Viszont a keszthelyi meden­ce így magnéziumból, káliumból sokkal kevesebbet kapna a szükségesnél, ami szintén megváltoztatja az élővilágot, hi­szen felhígul a víz. Ezek a kérdések bántják-foglalkoztat- ják az ökológust, aki eközben nagyon jól tudja, hogy a pihenni vágyókat bizony zavarja a sekély víz, ha az nem is akkora tragédia. Felvetődik a kérdés, vajon a ta­vat kell-e a hajósokhoz szabni, vagy for­dítva? Számomra ez nem kérdés, legfel­jebb azok számára, akik nem tudnak ha­jót irányítani... Cáfolja a szakember azt is, hogy most mennyivel jobb északon nyaralni. — Ha annyira számítana a vízmélység, akkor most sokkal többen választanák Al­mádit, Füredet, egyáltalán az északi par­tot, de a számok nem ezt bizonyítják, mert nem billent el az idegenforgalom ide. Lehet mondjuk 7 milliárd forintért va- lamüyen beruháízást elkezdeni, de ha an­nak eredménye ökológiai károsodást okoz, akkor azt nyilván le kell állítani. A döntéshozók felelőssége, hogy összeves­sék a lehetőségeket. Elfogadom, hogy negyven centi víz hiányzik, de alulról is lehet nézni a dolgokat, vagyis a három és fél méterhez viszonyítva már nem is biz­tos, hogy olyan nagy hiba. Mellesleg a ná­dasnak jót tesz, ha időnként kiszárad aló­la a talaj, vagy sekély a víz. A nemzetközi irodalom is vallja, hogy a nádpusztulások oka a megemelt és stabilizált vízszint. A kép akkor válik teljesebbé, ha a pro­fesszor szavaihoz hozzátesszük: 1992 óta gyakorlatilag strandfelújítás nem tör­tént a Balatonon, és sok bepótolandó van a tó karbantartása terén is. Most határoz­ták el például, hogy felújítják azt a saját gépsort, amely a mederkotrásra hivatott a strandokon, kikötőkben. Persze, nem miden a víz! Ezernyi olyan kuriózum található a több, mint kétszáz kilométeres tóvonal mentén, amelyből egyedüli, vagy legfeljebb még egy hasonlót találunk belőle hazánkban. Ezúttal kettőt villantunk fel. Felsőörsön áll az a kisnemesi kúria, amelyet a református Szalai család épí­tett. Egy tiszteletre méltó pesti hölgy, Vértes Gyöngyi elhatározta, a szép házat közkinccsé teszi. Aki jókor érkezik vagy jelzi, a házias ételek mellett még a réteskészítés rejtelmeivel is megismer­kedhet, sőt, odaállhat a dagasztóteknő és gyúródeszka mellé. Egy óra járásnyira nyugatra, a Káli­medence szélén egészen más jellegű él­mény kínál látnivalót. Monoszlón, a geo­lógiai bemutatóhelyként is ismert Hegy­estűnél, a híres bazaltoszlopok lábánál, a kőtárnál szívesen kalauzolja a turistákat Barcza Gábor, a Balatonfelvidéki Nemze­ti Park területi felügyelője:- Ilyen gyöngyszem egy 20 hektáros, úgynevezett lefolyástalan tó, amely in­nen most csupán egy zöld foltnak lát­szik, mert éppen szinte kiszáradt. Víz­szintje a mindenkori csapadéktól függ. Tavaly és tavalyelőtt 630 helyett 400 mil­liméter csapadékot kapott. De, gondo­lom, a környék értékeiről, szépségeiről sokat mond, hogy Jancsó Miklós számos filmjének helyszíne, s azóta egyfajta stá­tusszimbólum lett itt birtokot vásárolni. Az új lakóknak erős a hangja, komoly az ér­dekérvényesítő képessége és ez nekünk is elő­nyünkre válik, hiszen sokat se­gítenek a mi kommunikáci­ónkban. Nem messze innen Bada­csonytomaj. Nos, mi „ugrik be” ró­la a kedves olva­sóban? Hát per­sze, az egykori munkásőrség zárt kiképző bá­zisa. A fáma oly­annyira tartja magát, hogy nemrég még a fa­lunapot is itt kel­lett rendezni a helyieknek, hogy elhiggyék: már bejöhetnek - a privatizált üdü­lőközpontba. Három sok is, kevés is. A balatoni ide­genforgalommal ismerkedő újságíró tár­saságunkban az utolsó este valaki meg­jegyzi, hogy egyik kollégánkat a komp környékén látták, ezért nem tarthatott velünk. Nemsokára látom csak a tévé képernyőjén: kerékpár bérelhető! Áhá! Ha tudom, magam is kipróbáltam volna a most már majdnem „összeért” balato­ni kerékpárút valamelyik közeli szaka­szát. De, még semmi sem késő. A vonat­ban végleg elhatározom, augusztusban belevágok! Cirka 200 kilométer, ez né­hány defektet is bekalkulálva öt nap alatt kényelmesen bejárható. Hogy még egy­szer lássam, milyen is a mi tengerünk. No és az a délutáni hullámfürdés, az is újra izgat... Fábián István Nem lubickolnak sokan a húst adó, fákkal övezett picinyke strandszigeten. A SZERZŐ FELVÉTELE A nagy levadászás Máig fülembe cseng - s az elmúlt na­pok történései láttán egyre hangosab­ban - a tavalyi, elhíresült mondás: ,,egyenként levadászunk benneteket!" Ha nem tévedek, akkor Fidesz-körökből hangzott el az aranyérmes kijelentés, azt követően, hogy Keller közpénzügyi ál­lamtitkár akcióba lé­pett. Fideszes szóhasz­nálattal élve: elkez­dett levadászni. Már eddig hatalmas trófe­ák díszítik a képvise­lőház falát: Ki$s Elem­ér, Görgey Gábor, Ma­gyar Bálint, újabban László Csaba, s persze mindenek előtt Medgyessy Péter, még az elején. Igaz, eddig csak Kiss Ele­mért sikerült,,elejteni”, a többiek egy­előre elmenekültek vagy máig rajtuk a célkereszt. Szóval vadásszátok le csak nyugod­tan egymást, fiúk! Mi majd ülünk a fo­telban és nézzük, hogyan is ejtitek el a másikat. Jó kis vircsaft, annyi szent, még fizetni sem kell érte, mint jobb he­lyen a cirkuszban. Látjuk, persze, hogy látjuk, ez ......................................... az ért más vadászat, mint amikor Nem. lehet azerdőn-me- hazudni, zőn cserké­szitek be a « ♦ *................. va dat. Ott, ha megtaláljátok az őzet, s a távcsőben megpillantjátok szomorú-szép szemét, a győztes teljes nyugalmával húzhatjátok meg a ravaszt. Tudjátok, hogy szeren­csétlenjószág nem lő vissza. (Ha egyszer megtenné, tizedannyian vennétek keze­tekbe a puskát.) Lőjétek tehát csak egymást! Kölcsönö­sen. Még ha egy kicsit balkáninak is tű­nik a játszma, tisztább lesz tőle a köz­élet. Sem milliárdos, sem piti kis ügyle­tekbe, sem gyanús szerződéskötésekbe nem mertek talán belemenni a jövőben. Végtére is a nagy levadászásban mi já­runk jól. Mi, valamennyien. Jó lenne, ha a nagy lövöldözés köz­ben azért nem feledkeznétek meg arról, hogy a vadászatnak is van etikája. A le­vadászásnak miért ne lenne? Hagyjátok békén a férjeket, a feleségeket, a gyereke­ket, a nagymamát, a nagypapát! Nem ízléses belekeverni őket a játékba. Mert általában nem tehetnek semmiről. Külö­nösen nem ízléses légből kapott híreszte­lésekkel, fél szemmel megnézett és ten­denciózusan előrángatott szerződések­kel (vagy szerződéstervezetekkel) operál­ni. A legutóbbi levadászáson a Fidesz frontembere, R. A. képviselő mutatott er­re gyönyörű példát. Nem lehet hazudni, felelőtlenül hírbe hozni bárkinek a csa­ládtagját azzal, hogy rajta keresztül va­dásszuk le a másikat. Szemtől szembe - ez a sportszerű! S ha kiderül, hazugság az egész, nem lehet elintézni azzal, hogy bocs, rosszul néztem meg a papírt, a szerződés nem is szerződés, csupán csak tervezet, s nem is azzal kötötték volna, akivel hírbe hoztam az ellenfél család­tagját. Lehet, hogy a vadászokhoz hasonló­an a levadászóknak is etikai vizsgát kel­lene tenniük? Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu Elek Tibor Angyali üdvözlet Megyénk orszá­gosan is egyik leg­ismertebb írója, Kiss Ottó a tavaly karácsonyra meg­jelent Csillagsze­dő Márió című kötetéért a napok­ban vette át a Ma­gyar írószövetség­ben az Év könyve díját a gyermek és ifjúsági könyv kategóriában. A Buda­pesti Nemzetközi Könyvfesztiválra és az Ünnepi Könyvhétre időzítve ugyan­akkor már megjelent új novelláskötete is Angyal és Tsa címűiéi. Kiss Ottó hősei gyakorta teremtenek a semmiből, sárból, gondolatokból vilá­got, mivel, ahogy a Teremtő, úgy, mi sem tudunk meglenni alkotás nélkül, elemi szükséglet az - mondja például Bérei művezető. Semmiből világot teremteni ugyan­akkor már-már egyenértékű a csodával, viszont „Az ember ebben a világban csodát tenni nem képes, legföljebb a könyvekben képes csodát tenni, akkor is csak a fantázia angyala segítségével. Ha van egyáltalán angyala a fantáziá­nak. Mert könnyen lehet, hogy az an­gyal is csak a fantázia szülötte” - halljuk Zimmermann bácsi bölcselkedését (Wessenauerék kútja), amit Kiss Ottó novelláskötete egyfajta ironikus önértel­mezéseként is fogadhatunk. Az ötösével négy ciklusba osztott húsz novella többségében a valóságos­ság illúzióját kezdetben mindig megte­remtő, és valóban valóságosnak is lát­szó, a délkelet-magyarországi kisváros­ok (az egyiket, Gyulát időnként meg is nevező) és falvak valóságos világának elemeiből építkező történet előbb-utóbb átbülen, vagy észrevétlenül áttűnik a képzelet, a fantázia világába, az olvasót is kibillentve az un. valósághoz fűződő beidegződéseiből. Régmúltbeli esemé­nyek jelenbeli újraélése, az álomnak va­lósággá válása, a valóság megálmodása, varázslatos átváltozások és különbnél különb misztikus események nem ide­genek ebben a vüágban. Alapvető isme­retelméleti, művészetismeret-elméleti kérdések, egyáltalán a művészet és való­ság, irodalom és valóság bonyolult vi­szonya kapnak ezekben az írásokban újabb, egyéni megfogalmazást, élveze­tes történetek, olvasmányos, ugyanak­kor artisztikus megformálásában. Kiss Ottó ízig-vérig novellista, rendkí­vüli érzéke van a rövid, érdekes történetek ökonomikus alakítása, a fabuláris és a me­taforikus szerkezet egymásba játszatása, a hatásos jelenetezés, a sejtelmes, elhallga­tásokkal tarkított párbeszédek, a poentíro- zó, általában mégis nyitott, az olvasót elbi- zonytalanító, vagy aktív értelmezői sze­Bárka 5arofc repre felhívó befejezés iránt, és nagyon tudja, hogyan lehet metafizikai sugallatok­kal gazdagítani hétköznapi történéseket. Az írásoktól nem idegen a játék és a humor, a tragikum és a komikum ötvö­zése sem, lásd például az Olimpia presszó és A Kék Oroszlán bezár című már-már hrabali életképeket, de talán még inkább jellemző rájuk a líraiság, pontosabban a lírai látásmód. Ez a lírai­ság azonban nem elsősorban erőteljes hangulatiságból, vagy lírai képalkotás­ból, hanem például az elbeszélői sze­mélyességből, a múltbeli élmények iránti nosztalgiából, a múlt és a jelen idősíkjainak egymásba játszásából, a motívumismétlésekből származik, mint például a kötet legerősebb, utolsó, Szávó udvara című ciklusa írásaiban. A Kanada ciklus novellái a Kiss Ottó-i prózavilág valósághátteréről vallanak már-már szociográfikus hitelességgel, rea­lisztikus pontossággal, mindenféle csodás elem nélkül, kegyetlenül illúzióüanul. A metaforikus előadás- és szerkesztésmód eredményeképpen azonban többről van szó ezekben az írásokban is, a konkrét szociológiai kilátástalanság, a szegénység egzisztenciális értelművé válik, a magány, az elvágyódás ontológiai eredetűnek mu­tatkozik. Ebben az Istentől elhagyatott vi­lágban, jóllehet a létezés sivár, vagy talán épp azért, jelen van a transzcendencia iránti vágy, a mítoszteremtés éppúgy en­nek a jele, ahogy az alkotás is (formálód­jon bár a mű sárból vagy gondolatokból) - „A valóság, tömény állapotban, egyből elállítja a szívverést,” - mondja Zimmer­mann bácsi. Ahol pedig negatív angyalok vannak, ott természetszerűen szívvel teli angyaloknak is lenniük kell, akik csodák­ra is képesek, illetve, akiknek a léte már maga is csoda. A keresztény mitológia, vagy hitvilág legfőbb személyiségére, Istenre, Jézus Krisztusra gyakorta történik utálás, rá­játszás ezekben a történetekben és az angyal, az isteni szféra szimbolikus alakjaként, a jézusi üzenet hordozója­ként megjelenésével leginkább azt bizo­nyítja, hogy ha az ember nem is, a sze­retet képes csodákra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents